Tippek, trükkök a barátnő lelkivilágához, kapcsolatunk fenttartásához.
  • salsoul
    #18233
    Igen. Igen, engem sokan utálnak, de nem okoz problémát.

    Az első részhez:
    Hérodotosz azt javasolja - s én ebben vele maximálisan egyetértek -, hogy nővel, szerelemmel, családdal csak azután kezdjen el foglalkozni a férfi miután már a világban stabilan áll, sokat tanult, van megélhetése, társadalmi megbecsülése, hitele meg ilyenek. Számszerűsítve 30 éves kor után. Különben szétforgácsolja, ezáltal kinyírja magát.

    A középső részhez:
    ehhez nincs mit hozzá fűznöm
    saját életed eredményein láthatod majd úgyis, hogy jól csinálod-e, vagy sem

    Az utolsó részhez:
    A napokban végeztem egy kisebb summázást az eddigi kutatásaim, vizsgálódásaim egy részéről, és a következőkre jutottam:
    - Amit a nemi ösztön akar, azt valójában nem én akarom, hanem az ösztön, és alattomban úgy álcázza, csomagolja a dolgot, mintha én akarnám. És nagyon ért a dolgához.
    - Beláttam, hogy minden, amiért nőt szerettem volna magam mellé, az saját lelki hiányosságaimnak enyhítésére és elfedésére szolgált volna. Nem volt kellemes belátás, de így van valójában. A hiányosságokat pedig a férfi - magamból kiindulva - saját maga meg tudja oldani, ha nem nyápic.
    - Azt is beláttam, hogy a párkapcsolatnak, nőnek kritikus értelemmel nézve gyakorlatilag nulla haszna van a férfi életében. Nemi ösztönén túl semmi más nem motiválja az említettekre, és nemi ösztönének kielégítésén túl semmi másról nincs szó. Így a dolgot jobb úgy letudni, mint az evést: mértékletesen, egészségesen, odafigyelve. S csak annyit enni amennyit nagyon muszáj.
    - Mindezekből következően: nagy fegyelemmel és önuralommal - hogy az ember a dolgok rabjává ne váljék - a nőkkel csak annyit érintkezni amennyit nagyon muszáj, s erre a legjobb a bordélyház, a hetérák. Ahogy a szarást nincs értelme az ember életének középpontjává megtenni, úgy nőt sincs semmi értelme.

    Arisztipposz ki a téma szakértője kijelentette, hogy az ő belső egyensúlya lehetővé teszi számára, hogy félelem nélkül haladjon át a gazdagság, a hatalom, és az érosz tengerén. Amikor azzal vádolták, hogy Laiszhoz, a hetérához jár így védekezett: "Ő ez enyém, de én nem vagyok az övé." Vagy: "Nem az a szégyen ha elmész hozzá, hanem ha nem tudsz tőle eljönni".

    Mikor kutatásaimba, vizsgálódásimba kezdtem nem erre az eredménye akartam jutni, hanem arra, hogy milyen jó és felemelő egy párkapcsolat, szerelem, de nem az, és arra, hogy az lenne sehol semmi jelet nem látni.

    Olyan az egész, ahogy a mézbe repülnek a mohó éhes bogarak: beleragadnak, vergődnek egyet benne, aztán kimúlnak.


    Persze nem biztos, hogy így van ez, de jelenleg nagyon úgy néz ki: így van.