Jogosítvány
-
#3770
teljesen meg tudlak érteni, én is így voltam vele. mikor elkezdtem csinálni a jogsit annyira nem is voltam oda sem a vezetésért sem az autókért. miközben tanultam vezetni rájöttem h milyen jó dolog is, aztán eljutottam addig h a mozdulatokon már nem kellett gondolkodni hanem minden reflekszerű volt. pár ezer kilóméter után már kezdett is unalmassá válni a dolog, pedig hol voltam még akkor attól h azt mondhassam magamról h jól vezetek. még most sem vezetek jól, szeretnék sokkal jobban, de ehhez muszáj néha jóval gyorsabban menni mint amennyivel szabad. van mikor olyan hangulatom van h tökéletesen megfelel a megengedett tempó, főleg ha más is ül mellettem, de mikor egyedül vagyok szeretem kipróbálni h mit bír az autó, meg mit tudok én. sokan mondják h egyszer nagyon rosszul fogok járni, és h hülye felfogásom van, nem is tagadom, de nekem már szükségem van erre. és igazából nagyon sokan vannak ezzel így.