Jogosítvány
  • Cvd
    #1741
    Csakhogy én is írjak beszámolót, a rutinvizsgám alakult anno elég szépen. Az egész tanfolyamot koleszos koromban csináltam, kényelmes volt mert oda jártak oktatni, plusz ismerősökkel együtt jártam. A rutinvizsgára is két koleszos haverral együtt mentem. Előtte persze megbeszéltük azt is hogy ki milyen húzott feladattól tart leginkább. Asszem ilyen már nincs, fix feladatot kell mindenkinek végrehajtani, de 93-ban még kellett húzni egy extra műveletet is, ami lehetett kézifékes elindulás, Y forduló, vagy valamelyik beállás. Az első srác a kézifékestől tartott leginkább, a második az Y fordulótól, én meg a jobbra hátra beállástól. Egymás feladatait nem tudtuk előre, mert csak az autóba beszállás után kellett húzni, így csak az autó mozgásából tudtuk megtippelni hogy épp mit húzott az illető. No állunk a pálya mellett, az első srác elindul, ráfordul az emelkedőre majd megáll. Egyből vigyorogtunk a másikkal, mert ez a kézifékes elindulást jelentette, amitől legjobban tartott. Nézzük a gyereket kb. 30 méterről, elindul, de rögtön le is fullad az autó. Újabb próba, ugyanaz az eredmény. Harmadjára tudta csak megcsinálni, de átengedték. Utólag elmesélte hogy a második lefulladás után javasolta az oktató hogy talán próbálja meg egyesből, mert másodikban hagyta a szerencsétlen és a 900-as Maruti 3 személlyel soha a büdös életben nem fog emelkedőn másodikkal elindulni. Mi kintről mindenesetre jól szórakoztunk. Indult a másik haverom, hát látjuk hogy az egyenes szakaszon szépen keresztbefurdul az úton, én akkor már alig tudtam állni a röhögéstől mert rájöttünk hogy az Y-t húzta (plusz akkor mesélte ez a lefulladásos dolgot a másik srác). Az épp vizsgázó szépen fordul közben keresztbe, és szinte fékezés nélkül csattan a szegélybe, az autó meg kegyetlenül bólint előre. Elindul hátra, ugyanazt eljátssza az autó hátuljával is. Szerencséje volt, őt is átengedték. Következek én, húzok, természetesen a jobbra hátra beállást. Az oktató már sík ideg az előző kettő eset miatt és nem érti min vigyorgok, amikor soha nem tudtam még elsőre megcsinálni ezt a feladatot. Elindulok, oda is érek a helyszínre. Bűvészkedek mint Palik 170-nél, eresztem hátra az autót, nézem a tükröket, tökéletesen párhuzamos vagyok a határolókkal. Na mondom magamnak magabiztosan, csak tudok én ha akarok! Kábé ebben a pillanatban k*rva nagyot rántott az autó alattam. A nagy sztárolásban ugyanis elfelejtettem hogy meg is kellene állni, úgyhogy én is belecsattantam hátul a szegélybe. Engem is átengedtek, de azt a napot soha nem felejtem el.:)