#209
Teljesen felszabadit engem, nem gondolok semmire, csakhogy most játszok. Én irányitok mindent, átélhetem az egészet kivülröl-belülröl, egyszerre km és játékos lehetek, de ne istent játszak, és az idövel valo nemtörödés, csak a szárnyalo képzelet, egyszerüen csodálatos érzés.
#209