146
-
Gravitoni #146 Igen.. amúgy ezt a lakhatósági zóna dolog jelentősen kibővülhet abban az esetben ha a :
- a bolygó keringése rezonanciában áll a tengelyforgásával, mint pl. 2/3-as , 3/4-es vagy egyéb egész számok hányadosa.. mint pl. a Naprendszerünkben a Merkúr bolygó és/vagy
- a bolygó (nem túl) excentrikus pályán kerüli meg a csillagát, és/vagy
- a bolygónak van Holdja
(fenti három eset jelentősen növeli az erős mágneses védőburok létrejöttét, ami pl. különösen vörös törpe csillagoknál bír rendkívüli jelentőséggel, hiszen ezen csillagoknak folyamatos erős napszelei vannak és gyakori nagy napkitörések , amik erős mágneses tér nélkül egy közeli bolygót felégetnek)
és/vagy
- a bolygónak szuperrotációja van (tehát tengelyforgása jelentősen gyorsabb mint a napkörüli keringése
és lehetnek még ezen kívül is ritka kivételes "megoldások"
csak néhány példa a tarsolyomból: pl. az Uránuszunkhoz hasonló de kőzetbolygók esetén ahol a tengelyferdeség szintén 90° körüli , az Uránuszon az a furcsa jelenség van, hogy 80 éves napkörüli pályája során 20 évig az "északi" sarok ponjta körül jár a nap körbe-körbe, majd szép lassan egy lejjebb forog, majd kb 20 évig "hagyományosan" jár majd 40 évre lenyugszik és ekkor a "déli" féltekéjén kezd egyre magasabban körbe körbe járni... szóval az ilyenfajta bolygókon lehet hogy valamiféle állandó vándorlásban élő lények alakulnak ki
aztán vannak a kötött keringésű bolygók (sajna a bolygók zöme ilyen lehet) 1:1-es rezonanciával amikor mindig ugyanazt az oldalukat fordítják az anyacsillagjuk felé, ezért az egyik oldalok a pokoli hőség és az örök világosság, míg a másikon az örök sötétség és fagy... de a terminátor vonalukon egy gyűrű alakú zónában kialakulhat stabil élettér.. főleg ha pl. a fentiek közül más egyéb tényező is (pl. egy Hold) rásegít a hőmérsékleti viszonyokat kiegyensúlyozni..
Aztán ki tudja , lehet hogy olyan életformák is vannak amik kifejezetten igénylik a magas állandó napszéltevékenységet..... nekem jó a fantáziám én olyan élőlényeket is el tudok képzelni, amikről azt sem tudnád eldönteni, hogy ez most növény vagy állat..
valós időben , szemmel láthatóan növekszik csillogó acéltövisbokorra emlékezető de olyan gyorsan növekszik, hogy szabályosan kiugrik a földből és mint egy tekergőző sündisznő röptiben belefúródik a vas-oxidban gazdag vöröses talajba és ott újra elkezd növekedni, körbelengi a molekuláris oxigén amit az Fe2O3 folyamatos feldolgozásával , mintegy melléktermékként kibocsát magából, más helyeken a szárnyukat napelemként működtető szitakötők röpködnek és a táplálkozás fogalma sem ismert számukra..
lehetnek akár olyan lények is amik egész más hőmérsékleti és nyomásviszonyok közt élnek, a forró , folyékony fémek és fémvegyületek világában, bolygók felsőköpenyében számunka a puszta látványuk is egyet jelentene az azonnali megvakulásunkkal.. és számukra a mi világunk az elképzelhetetlen fagyhalál birodalma..
más lények számára nem is biztos hogy ismert a halál fogalma, mint pl. a robotok világában ahol (Stanislav Łem : Kiberiada :) ) a természetes halált nem ismerik.. -
VolJin #145 Hogy a Föld a megfelelő lakhatósági zónában van, annak nincs különösebb oka. Ha nem ott lenne, nem tehetnéd fel a kérdést. Sokszázmilliárd galaxis sokszázmilliárd csillagának sok más egyéb bolygója között biztos van még másik megfelelő, és ezek némelyikén tök más lények feltehetik ugyanezt a kérdést.
Ahol a bolygók nem a zónában vannak, ott nem teszi fel senki a kérdést...
Utoljára szerkesztette: VolJin, 2019.11.09. 23:11:34 -
Gravitoni #144 Akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam , ha azt mondom, hogy minimum több-százezer éven keresztül tartó, óraműpontosságú, "laboratóriumi" körülmények közt kivitelezett ultraprecíz terraformációs és teljes naprendszerrendezési folyamat NÉLKÜL , totálisan elképzelhetETLEN a Földi élet megjelenése ama időszakban, és akkor még finom voltam és nőies.
És ennél biztonsabb már csak a Rendőrbácsiban vagyok. -
Gravitoni #143 "...az előlénnyek messze -messze, de nagyon messze , sőt még annál is messzebb összetettségűek..."
igen, még a legesleges legesleges leg"egyszerűbb" élőlények is.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.11.05. 23:26:22 -
Gravitoni #142 Az óceánok megléte sem kifejezetten bizonyított a 4040 millió évvel ezelőtti időszakra főleg nem a kellő mélysége .. ami viszont mindenképpen annak a teóriának az alapja, ami a földi élet megjelenését ide aboriginálja magára a Földre.
A Hold távolsága viszont centiméterre tudható +- néhány milliméteres hibaszórással. És az bizony még masszívan betakarta a fél égboltot a szóban forgó időszakban , az árapályerejét sem kéne "talán" firtatni" sem a "mellékesen" felvetette egyéb ellenindokokat, mint pl. a további több száz-millió évig tartó masszív meteorzáporokat, tehát borítékolhatod, drága barátom, hogy 3600-3700 millió évvel ezelőttig, itt fortyogott minden még egy egyszeri exogenesis is olyan kevés lett volna ide mint kempingsajtban a sátorvas... ezeknkívül ahogy azt mondottam, az előlénnyek messze -messze, de nagyon messze , sőt még annál is messzebb összetettségűek, hogy csak úgy magától létrejöjjön véletlenül mert, igen, ahhoz kéne az a bizonyos -hasamra ütök, de jó barátilag- 7 szeptillió év. -
BladeW #141 Elvileg különbséget kellene tenni gyorsulás/lassulás és aközött, hogy bizonyos (konstans) sebességgel haladsz. Ha fix sebességgel mész lassul számodra az idő múlása, ha pedig fénysebességgel, akkor teljesen megáll. Ez azt jelenti, hogy fénysebességgel haladva egy "szempillantás" alatt képes vagy bármekkora távolságot ugrani, azaz képes vagy a galaxis egyik végéből a másikba érkezni. Az már egy másik dolog, hogy közben a mondjuk Földön 200.000 év telik el.
Másik példa: az Alpha Centauri 4 fényévre van tőlünk, a fénysebesség 50%-án haladva 4 év alatt megjárod oda-vissza, de a Földön közben 8 év telik el. Vagy lehet, hogy teljesen rosszul értelmezem a dolgokat? Teller Ede ebben a videóban beszél erről:
Utoljára szerkesztette: BladeW, 2019.11.04. 18:57:13 -
kvp #140 "Úgy néz ki, a kolonizálás évszázados utakkal, a teljes elszakadást jelenti az arra vállalkozóknak."
Ez teljesen eletkepes megoldas. Korulbelul igy indult amerika kolonizalasa is, raadasul ott kb. 50% elte tul az elso telet. Ilyen tulelesi aranyokkal mar mos kuldhetnenk a telepeseket a Marsra es picit fejlettebb technikaval, azaz pl. nuklearis hajtassal akar a kozeli naprendszerekbe is. Folyamtos 1g-s gyorsulas mellett kb. egy foldi ev alatt fenysebesseg kozeleben lenne a jarmu, ujabb egy foldi ev alatt pedig le tudna lassulni. A ketto kozotti utat pedig eleg alaposan lelassult fedelzeti idovel latnak az utasok, tehat szamukra par ev fedelzeti ido alatt a galaxis masik felebe is el lehetne jutni. Csak arra kell figyelni, hogy teljes csaladok, kozossegek induljanak es elso korben termeszetesen csak par fenyevnyi tavolsagra, ahol a gyorsitas/lassitas csak par honap, az utazas par ev foldi ido es mindossze par honap fedelzeti ido. Folyamatos 0.3-1g koruli gyorsitas/lassitas eseten meg a mesterseges gravitacio is megoldott a hajon. Ehhez raadasul csak egy nagyobb fisszios vagy fuzios reaktor kellene, vasimr hajtomuvek es egy Bussard fele magneses pajzs. Egy konnyu fisszios reaktorral (pl. plutoniumos gyorsreaktorral) mar most adott keszen minden komponens egy tesztjarmuhoz. -
VolJin #139 A fénysebesség nagyon lassú, még a galaxisunk egyik végéből a másikba is 150-200 ezer év alatt jut el, és a borzasztóan lassú sebesség is egy átléphetetlen korlát a számunkra. A tér manipulálására sincs épkézláb ötletünk. Úgy néz ki, a kolonizálás évszázados utakkal, a teljes elszakadást jelenti az arra vállalkozóknak. -
VolJin #138 Van egy hamis tényállításod, az óceánok hiánya, és egy hasra ütött számod a hét szeptillió. -
#137
Emberi mértékkel soha. Nem csak a mi életünkben nem, de még generációk múlva sem. Fényéveket kéne utazni, ettől még nagyon messze vagyunk. -
emberz #136 Csak egy seggfej állíthat olyant, hogy "soha nem lesz ez meg az". Hogy kaphatott Nobel-díjat egy ilyen vaskalapos gyökér? Ha rajta múlna, meg sem próbálnánk... -
M2 #135 Mármint úgy érted a sok teória közül az egyik leggyengébb? -
Gravitoni #134 Ezzel a következő problémák forognak fent, 3600 millió évvel ezelőttig, nem létezett a Föld felszínén egybefüggő tenger, a legmélyebb tavacsakák mélysége az 1 métert sem érhette el, gőzölgő pocsolyáknál nem volt több H2O, legfeljebb a légkörben.. Ezen kívül a lipid teória nagyon gyermeteg elképzelés ilyen penzummal 7 szeptillió évet venne igénybe a véletlenszerűség keretein belüli sejtosztodás beindulása. -
VolJin #133 Nem vagy naprakész.
Évtizedek óta az az elképzelés, hogy a tengerpartok szikláinak felszínén apró mikroszkopikus lyukacskák falán lerakodó zsírok, olajok buborékként alakították ki a sejtfalnak megfelelő lipidréteget. tehát nem az RNS növesztette maga köré, hanem egyszerűen bekoszolódott vele, ami hasznosnak bizonyult...
Ekkor az élet nem volt mobilis, hanem helyhez kötött, tápanyag pedig volt elég a tengerpartokon, ahol feldúsult a tengerhez képest a párolgás miatt.
Utoljára szerkesztette: VolJin, 2019.10.30. 13:31:52 -
M2 #132 Igen, ez jó ötlet. -
defiant9 #131 "Előbb rá kell jönni, hogy milyen körülmények szükségesek, aztán ha azt megtaláljuk, lehet összeállítani a kísérletsorozatokat."
Ez is egy roppant nehéz út a több részfázis miatt, nekem olyan érzésem van hogy a megoldás inkább brute force jellegű lesz, ráeresztenek kvantum szuperszámítógépet egy AI-al ami folyamatosan hangolja a környezetet, az ígéretes részeredményeken pedig majd elgondolkoznak a kutatók. -
M2 #130 "Petricsészében nem rekonstruálható az évmilliók az óceánokban..."
Erre való az elmélet. Előbb rá kell jönni, hogy milyen körülmények szükségesek, aztán ha azt megtaláljuk, lehet összeállítani a kísérletsorozatokat.
Jelenleg az elmélet ott tart, hogy fogalmunk sincs hogyan is kezdjük. Talán az önmagát ismétlő majd szétszakadó RNS molekula a legjobb kiindulási alap, aztán az köré a véletlenek sorozata felépíthetett egy félig már élőnek tekinthető automatizmust. De akkor olyan környezet szükséges, ahol a "táplálék" korlátlanul rendelkezésre áll és a veszélyfaktor is nullához közeli. -
Gravitoni #129 Visszatérve még a 4400 millió éve lezajlott ütközés lehetett a Naprendszerünk egyik legnagyobb ütközése , az a fő ütközés aminek a perturbációi a naprendszer más tartományaiból még évmilliárdok múlva is visszaköszöntek, amikor egy Mars nagyságú , feltehetőleg külső naprendszerből érkező bolygó telibekaszálta a protoFöldet , rövid ideig a Szíriusz csillag felszínét uraló hőmérsékleti viszonyok uralkodhattak a Föld belseje felé (10000 K) ez az ütközés darálhatta le az egész naprendszert anno, és ez okozott ilyen brutális perturbációkat amiket ma is csak a vak nem lát.
-
Gravitoni #128 Ha megnézzük a Naprendszerünk történetét világosan látszik, hogy nem szűkölködött a bolygóközi ütközéses kataklizmákban a múltunk, főleg az elejefelé , vegyük sorra, hogy minden bolygó a naprendszerünkben groteszk bizonyos tekintetben:
- a Merkúr brutális elnyújtott pályán kering 2/3-as rezonanciában van a nap körüli keringési és a tengely körüli forgási pályája , ami miatt hatalmas árapályerőket indukál a belsejében és emiatt jelentős mágneses tere van,
- a Vénusz ugyan szabályos kör pályán kering és tengelyferdesége se nagyon van, viszont visszafele forog a saját tengelye körül minden más bolygóéhoz képest, a nap körüli pályasíkja szabályos és a napkörüli keringési iránya megegyezik a többi bolygóéval, tehát látszik hogy valaha valamitől egy hatalmas pofást kapott amitől máig visszafele forog,
- a Földet ugye nem kell bemutatni, alighogy létrejött egy Mars nagyságú bolygóval fúzionált amiből a mai Föld és a Hold jött létre , rövid ideig gyűrűrendszer volt a Föld körül úgy 4300 millió éve, majd viszonylag gyorsan Holddá állt össze , ami gyorsan kihűlt 4100 millió évvel ezelőttre már szabályosan Föld - Hold rendszert alkotott 4040 millió évvel ezelőtt már 2 csak nap alatt kerülte meg a Földet , viszont ebben az időben még az egyéb naprendszerben más helyeken is végbemenő kataklizmákból is kapott bőven a Föld ráadásul a Föld - Hold rendszer körül is még rendeződő maradvány gyűrű rendszer volt amiből percenként csapkodtak a meteorok / üstökösök még úgy 3600 millió évvel ezelőttig, ekkor csitult csak le jelentősen a helyzet..
- a Marsnak is van jelentős tengelyferdesége,
- a Jupiter rendszer viszonylag rendezett 4 Galilei hold közül 3 4:2:1-es rezonanciában van,
- a Szaturnusznak is hatalmas tengelyferdesége van,
- az Uránusz a saját pályasíkján gurul, bár az összes holdacskája szabályosan és szabályos távolságokra követi,
- a Neptunusz 3 holdja közül az egyiknek brutális pályaexcentricitása , a másiknak sarki pályasíkja a harmadiknak meg retrográd keringése van...
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.29. 00:15:54 -
Gravitoni #127 Amúgy statisztikailag , ha most valószínűségszámításba akarnánk továbbvinni azt az ötletet, hogy itt a protoFöldön _véletlenül_ megjelent az élet, itt ahol percenként csapkodtak akkoriban a meteorok , akkor meg ennyi erővel olyan helyeken meg ahol dúskál a víz több ezer kilóméter (!!) mély folyékony langyos sós óceán van rajta , mint a feltehetőleg leggyakoribb bolygótípusok egyike..
![]()
Nos az ilyen helyeken akkor kötelező élőlényt találnunk , ugyanezzel a gondolatmenettel...
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.28. 23:47:37 -
Gravitoni #126 Hidd el exogenesis történt így vagy úgy, vagy amúgy, de valahogy valakik, valamiért szándékosan, vagy véletlenül de bizony idehozták anno a már kész élőlényt, és nem abban a földi pokolban jött létre csak úgy az magától, véletlenül... ennél jobb esti mesét ki se lehetne találni.. jóval hihetőbb amit én állítok, persze további kérdéseket vet fel. Ez nem vitás. Bizony mondom néked.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.28. 23:39:35 -
Gravitoni #125 Ezzel az a probléma, hogy 4040 millió éve még nem volt óceán, hanem a víz java része gőz formájában tartózkodott a légkörben.. Ami egyrészt a brutális üvegházhatású tömény CO2 és Nitrogén kombó légkörben 100 fok körül maximum a sarokkör zónája körül hullhatott le 90 fok körül csapadék formájában. ahol legfeljebb tavacskákat, de inkább gőzölgő pocsolyákat jelentett még további több száz-millió évig, amíg a föld-köpenyből kitörő további vízgőz és az üstökösök folyamatos szórásával végre kihűlt legkorábban 3600 millió évvel ezelőttre. És globális óceán jött létre. A probléma az , hogy az élet viszont már akkor jelen volt, amikor a körülmények messze és még nagyon nagyon, de túl sokáig , nem tették annak megjelenését lehetővé. Másrészt a Hold akkor még olyan közel volt, hogy az árapályerők a Ráktérítőtől a Baktérítőig tíz kilóméter széles , és 10 méter magas lávafolyamokat hasítottak ki a földből...
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.28. 23:03:50 -
VolJin #124 Az átmenetek azért tűntek el, mert versenyképtelenek a jelenlegi biológiával szemben.
És pont ezért nem tudnak létrejönni. Pláne akkor, ha az oxigén mondjuk mérgező a számukra...
Tök más feltételek mellett alakultak ki...
Petricsészében nem rekonstruálható az évmilliók az óceánokban... -
Gravitoni #123 És itt jön képbe a sötét anyag és a sötét energia, a sötét anyag furcsa trükk, a jövő egy formája.. valójában a Líthium egy furcsa izomerszerkezete ... a BORG ugyanis már régóta él... nem mi gyártottuk le, hanem már jóval előttünk valakik valahol máshol.... a BORG már jóval trükkösebben gondolkozik és sötét energiamezővel folyamatosan rafkósan húzza szét az egész teret, pont azért hogy elkerülje hogy nagy reccsbe torkoljon a nagy habzsidőzsi... a BORG tehát a sötét anyag, és a Líthium egy izomerszerkezetéből áll , amely trükkösen viselkedik és félig kilóg a téridőmezőnkből, pont azért mert hogy ő az ami mi leszünk egy szép napon .. ide bújt tehát az a sok Líthium ami hiányzik... sőt még annál is több mint amire gondoltunk, pont ez bizonyítja azt , hogy a BORG már vagy 10 milliárd éves. -
Gravitoni #122 Amikor elfogytak a készletek a robotok elkezdik egymást is felfalni és a nagy habzsidőzsinek az lesz a vége, hogy minden egy központi fekete lyukba landol és újra nagy bumm ként szétpukkan, majd úgy 10^10000-ediken nagy pukk után lesz megint hasonló esemény hogy "véletlenül" létrejön a protoFöldön az élet.. -
Gravitoni #121 Ha belegondolsz önszaporító robot-telepeket kéne inkább csinálni , kis mikrorobotok egész hadserege komplett kolóniákba rendeződik , ahol minden egyed egyazon lény sokszorosított mása (BORG) és egyszerűen kasztokba rendeződve simán legyártják saját magukat kis mikrogyárakban , vannak a szaporítókolóniák és vannak az őr kolóniák akik a gyárakra vigyáznak, ők a katonák...
a robotok nem halnak...
legalábbis természetes úton nem, de vannak köztük kamikaze egyed"ek" ha a szükség éppen úgy hozza...
így amikor már az egész Univerzumot bekebelezték ezek a falánk kis robotok, na akkor viszont lesz egy Nagy Reccs... -
felemelő #120 "Nem éri meg vasat bányászni a Marson, mikor lehet a Földön is töredék pénzért."
A realitás inkább, hogy a kisbolygó övezetben lehet robotoknak bányászni.
Az űrben rendelkezésre áll kvázi korlátlan energiával automata üzemekben feldolgozni az anyagot és csak késztermékeket szállítani vissza a Földre.
És a régóta tervezett űrlift segítségével vinni fel amit kell és hozni vissza a finommechanikát. A nem finom holmik meg "ledobhatók". -
felemelő #119 "Az egyetlen dolog ami tényleg "hatásosan" redukálta az emberiség létszámát, az a pestis volt."
Olvastam valami történész cikkét.
A járvány után jelentős életszinvonal növekedés jött a túlélőknél és a munkaerőhiány miatt komoly társadalmi fejlődés is történt, pl. a röghözkötés fellazult, pont elcsábították egymástól a földesurak a családokat. -
felemelő #118 "Még a II. vh sem állította meg a népesség növekedését a világban."
De a fejlett világban a jólét, az megállította :)
-
Gravitoni #117 A Vénusz felszíne pl. már jobban hasonlít a pokol kénköves bugyrához... a 450° felszíni hőmérséklete a papír gyullasádhőjénél is magasabb, ha egyáltalán létezne az égés fogalma a Vénusz felszínén, azonban az O2 hiányában a tűz fogalma sem ismert ezenkívül a savak , így pl. a tömény kénsav tökéletesen közömbösen viselkedik, pl. az emberi bőrrel, , olyan mintha vízbe dugnád a kezed.. csak a 450 fok az már viszont nem túl egészséges, sem a 90 atmoszféra nyomás.. ami töpörtyűvé nyomna egy embert pár másodperc alatt. A szél az nem gyors, de erős, lassan de biztosan a tonnás sziklákat is odébbviszi és ez a helyzet az O2 légkör esetén se változna, az űrbázis hatalmas, 100 méter magas kerekeken egy sinen fog gurulni 50 kilóméret átmérőjű körön egy óriási sinen másodpercenként pár centit haladva teszi meg a Vénuszi 243 napos utat folytot a "lenyugvó" Nap "mögött" és szitakötövé mutálódott növényi lények fognak mögötte hűsölve repülni akik fotoszintetizálva gyűjtik be a napenergiát közvetlenül mozgási energiává alakítva.. A bázison belül emberi kolóniák és a vastag üvegbúra mögött földi lények is lesznek..a légkörben hatalmas léggömbökön függő komplett fellegvárosok lesznek és egy idő után a helyi mutációk lesznek a domináns faj..
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.27. 23:27:49 -
Gravitoni #116 Naprendszeren belüli exobolygók (értem itt a Vénuszt) terraformálása akár zéró, vagy minimálköltségből is megoldható, sőt kettős haszna is van (vagy lesz) az szerves hulladékot tartalmazó űrszemét és egyéb földi makro mennyiségű szemét összegyűjtésével és a Vénuszra jutttásával láncreakció indítható be a bolygón, ami exponens görbét leíró folyamat, nagyon nagyon lassan indul be , de a félúton már vissza sem fordítható.. és végbemegy a bolygó vastag CO2 légkörét O2-vé alakíthatják lélegző növényi mikrotestek , igaz teljes folyamat évtízezredeket is igénybevehet, főleg ha nem irányított, hanem csak egyszerűen leszórjuk a szemetet.. Egy szép napon a bolygó légköre vastag O2 légkörré válhat amiben mutáns növények is kialakulhatnak... a két sarokpontján pedig hatalmas bázis alakítható ki ... majd úgy 10000 év múlva..
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.27. 17:50:52 -
giacomo gesso #115 Persze, "megfertőzni" bármit egyszerű (ha már egyszer odajutottál), de ezek egy nem irányított evolúción fognak átesni, ezért tehát bármi lehet, de nem "mi" élünk túl...
Igen, az élet terjesztése szempontjából ez is érdekes lehet, de kétlem, hogy erre tetemes erőfeszítésekre lehetne rávenni az emberiséget. -
Gravitoni #114 Értem így már jobb .. ez valóban közel áll a megvalósítható kategóriához .. és mit szólsz az én ötletemhez a Noé-bárkája projekthez, amikor robotok visznek mindenféle magokat, meg spórákat és "egyszerűen" megtermékenyítik az exobolygókat.. noha mi nem jutunk oda , de létre tudunk hozni ökoszisztémát a távollétünkben is, amiből aztán sok idő után még akár evolúció is végbemehet.. -
giacomo gesso #113 "...a mélyhűtött klón megérkezni megérkezhet de élni már nem fog."
Bocs, rosszul fogalmaztam, klón, az nem kész "végtermék", hanem megtermékenyített petesejt, zigóta, embrió stb formájában utazna, az arra (mesterségesen) felkészített helyen és időben pedig "megszületne".
"- A tudat adathordozóra való mentése ma sci-fi..."
De semmiféle fizikai-biológiai elvi korlátja nincs.
Ezek mind olyan elképzelések, amiknek semmiféle fizikai, annál inkább emocionális, emberi korlátai vannak, amik viszont túlléphetőek.
Az emberi ésszel felfoghatatlan időintervallumok elfogadása "szoktatás" kérdése, de a távolság így fizikailag mégiscsak legyőzhető (lenne). -
Gravitoni #112 Van még ezen kívül is sokminden a tarsolyomban , viszont ezek már inkább a sci-fi kategóriát súrolják: pl.:
mutáns növényeket ként kitenyésztenünk ilyen-olyan környezetke kihegyezve, pl. a mars vas-oxidban gazdag, száraz, CO2-ben sem dúskáló légköréhez szokott növényeket kikisérletezni, amik a vas-oxidból a vasat hasznosítják és "melléktermékként" O2-t bocsátanak ki, hasonlóan a földi növényekhez.. kicsit fantáziadús elképzelésem szerint ezek amolyan csillogó acéltüskék lennének mint amivel Krisztust "megkoronázták" csak acélból.. és ahogy növekszik a marsi talajban úgy bocsátja ki az O2-t és egy idő után O2 lenne a domináns összetevő a légkörben.. -
Gravitoni #111 Sajna az összes pontban van még kisebb-nagyobb probléma:
- A tudat adathordozóra való mentése ma sci-fi , mintsem valóságos elképzelés, és támogatom, sőt akár elképzelhetőnek is tartom de ma még messze az álom kategóriába tartozik.
- a mélyhűtött klón megérkezni megérkezhet de élni már nem fog.. ma még nincs olyan technológia és feltehetően nem is lesz ami képest néhány békafaj kivételével túlélni tartósabb mélyfagyasztást.. ráadásul e békafajok is max néhány hónapig bírják fagyasztott állapotban és nem évtizedekig és ezredekig.. Szóval erősen el kéne hozzá mutálódnunk ahhoz, hogy túléljünk "mi" egy ilyet, de szintén nem tartom 100%-ig képtelenségnek, akár egyszer ez is megtörténhet..
Az emberi DNS-ek átküldése megoldható de ki fogja ott őket összerakni és hogyan , és főleg mi garantálja hogy abból lesz is "ott" valami és mondjuk nem ég-e szénné az első egytized másodpercben az érkezés és az évezredekig tartó út után?
Jó elképzelések amúgy ezek, én is tele vagyok ilyen ötletekkel, de baromira sokat kell még dolgoznunk ezeken ahhoz hogy ebből megvalósítás is legyen..
Egy exobolygó terraformálásához a recept szvsz a következőképpen néz ki:
első körben felderítő robotokat kell küldeni amik egyben meg is kezdik az első előkészületi munkálatokat a konkrét mérési adatok függvényében különböző koreografált programokat hajtanak végbe, mondjuk ha elég az oxigénszint és jó a hőmérséklet akkor egyből a magok ültetését kezdik, ha nem , akkor gombasprórát szórnak a felsőlégkörbe ami láncreakciót csinál (sok idő után) CO2-ből O2 légkört "varázsol" és ózon réteget indukál..
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.27. 11:56:27 -
giacomo gesso #110 Több a kérdés ebben, mint a válasz.
Mámmmegint "eltolódott" valaki becsípődése (jelesül: élet keletkezésének valószínűsége...) irányába a diskurzus, holott az alapfelvetés az, hogy "mi" élhetünk-e exobolygókon, implicit eljuthatunk-e egyáltalán és, ha igen, akkor hogyan, csillagközi távolságokra!?
Az irdatlan távolságok, kontra (mai tudásunk szerint elérhetőnek vélt) tetű lassú sebesség hányadosa emberileg felfoghatatlan IDŐt jelent.
Ha a fizikát nem tudjuk kikerülni, akkor az időt kell kijátszanunk.
Ki az a "mi"?;
- Nyilván, Kovács Pisti személyesen nem fog beszállni és még életében odaérni.
- A tudata, személyisége betöltve egy digitális adathordozóra már utazgathat évmilliókig is.
- A mélyhűtött klónja is.
Vagy az emberiség, a homo sapiens az a bizonyos "mi"?;
- Néhány millió emberi DNS (által kódolt információ akár digitális-lézeres) átküldése szintén időfüggetlenül megoldható.
- A komplett földi ökoszisztéma újjáteremtése az a bizonyos "mi"?
- Esetleg a felhalmozott tudásunk továbbélése, elterjesztése a "mi" túlélésünk?
- Digitális "könyvtár" szétsugárzása, abban a reményben, hogy "valaki" majd veszi az adást?
- Konkrét tárgyakban megtestesülő - (nano)robotok, digitális AI, "építőkészletek" stb.- utazókkal szintén legyőzhető az időfaktor.
Tehát előbb azt kéne tisztázni, hogy ki mit ért azon, hogy (túl)élünk-e ("mi") egy exobolygón!
Utoljára szerkesztette: giacomo gesso, 2019.10.27. 10:42:48 -
Gravitoni #109 4040 millió éve még nemhogy gőzölgött de inkább még füstölgött az egész bolygónk... a ráktérítő és baktérítő között inkább a folyékony -képlékeny LÁVA magasságát lehetett mérni dagálykor. és felejtsd el a globális óceánt, arra még minimum több száz-millió évig várni kellett, legfeljebb tavaCSKÁK, de inkább max gőzölgő POCSOLYÁK voltak, de 4040 millió éve már a kész komplett élőlények voltak jelen, azok amik az ilyen "egyszerű" aminosavak", enizmek, meg még a szerves vegyületek vagy 70 féle csoportjának óraműpontosságú kombinációjánál jönnek létre...
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.27. 08:55:49 -
Gravitoni #108 A tudósok "hisznek" inkább abban hogy van átmenet az élő és az élettelen között de eddig megmutatni nem tudták... Se most se akkor.. Vannak a nagyon egyszerű enzimek, aminosavak stb.. ezek szervesnek szerves de nem élő anyagok.. nem képesek önmagukban semmire főleg nem önmaguk reprodukciójára és vannak a már kész komplett élőlények amik viszont minimum több százezer atom óraműpontosságú kapcsolódásából állnak és nincs köztük középút meg fél-lépcső...
Hol van a bizonyíték ezekre az átmenetekre a jelenkorban? Miért nem látni belőlük sehol semmit? Miért nem sikerült még laboratóriumban se előállítani ilyet? Pl. miért nem sikerült több tízezer atomból álló komplex-vegyületeket se létrehozni ami legalább már elkezdett volna mocorogni és legalább megpróbálta volna magát reprodukálni ?
És hogy volt lehetősége ezeknek a lényeknek megélni itt olyan helyen ahol percenként dózerolták le a meteorok a tájat... égették ki azt is ami előtte még lett volna.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.27. 08:34:14 -
Gravitoni #107 és kit károsítunk meg a létezésünkkel? :)
