Hatékonyabban dolgoznak a virtuális csapatok

Úgy vélem vannak abszolút helyes normák, viselkedések és tulajdonságok, de ebbe most nem mennék bele. A lényeg, hogy ezekre az embernek törekednie kell (magának), illetve erkölcsöt és etikát szükséges tanítani az újabb nemzedékek számára.
"Vagy szeretnéd hogy más megmondja hogy hogy élj másképp?" Igen, számomra hiteles forrásokon, személyeken keresztül.
A "pszichológiai másságokat" szerintem nem lehet egy kalap alatt kezelni sőt, ezeknek fokozataik vannak, mégis, az általunk kitalált skatulyák, definíciók nem feltétlenül valódi kategóriák.
Az általában extrovertált ember is viselkedhet adott szituációban introvertáltként stb. A pszichológiai skatulyák gyakran elfedik a lényeget, miszerint az okát kellene felszámolni annak, amiért befelé fordult az ember, ha az már kóros mondjuk önmaga által meghatározva.

Te említetted, hogy tapasztalat alapján úgy véled, a távmunka gyakran hasznosabb, mint a hagyományos keretek között kiosztott irodai munka; az én tapasztalatom ennek ellentétét sugallja/körvonalazza, de bevallom nincs olyan hatalmas kutatásom a témában (a személyes megélés pedig kevés), ahogy szerintem neked sem, tehát ez a vita nem fog eldőlni :-), amivel én tisztában voltam az első (második) hozzászólásomkor, aztán jött a személyemet támadó komment, miszerint én "belekötök"... Na mindegy. ÍMa sem lett filmnézés, talán holnap. :-)

Akkor szerinted minden pszichológiai másság megváltoztatható, illetve meg kell változtatni? Én nem merném megmondani hogy aki ilyen vagy olyan - hogyan éljen másképp. Eleve senki nem mondhatja meg hogy melyik a jó, melyik a helyes. Az introvertáltnak az a jó ha úgy lehet ahogy neki tetszik, ahogy neked is az a jó ha úgy vagy ahogy neked tetszik. Nem? Vagy szeretnéd hogy más megmondja hogy hogy élj másképp?
Egyébként időnként kötekedő a hangnemed, ezért jött szóba, nem a semmiért.
A hamis közösség természetesen szerintem is rossz. De: egy munkahely sokkal nagyobb eséllyel pályázik a hamis közösség címére, hiszen nem én válogatom meg kikkel vagyok, és olyan dolgoknak kell egész nap jópofát vágnom aminek amúgy nem tennék, a közös munka érdekében. Ritkán, van ez máshogy is, az örüljön hogy ilyen szerencséje van.
Továbbá mint minden ez is egy általánosítás, senki se mondhatja meg senkinek hogy melyik életstílus nem helyes, mint pl a modern vagy posztmodern életstílus se negatív vagy pozitív jelentésű kifejezés. Nagyon sok pozitív hozománya is van a modern életstílusnak, ahogy biztosíthatlak róla hogy a tiéd is modernnek számított nem is olyan rég és nem is olyan rég még mások ítélték el azt ahogy most te élsz. Szóval ennek 0 értelme.
Eleve nincs helye ilyen jellegű vitának egy ilyen cikk alatt, mert az hogy ki hogyan szeret, akar dolgozni az teljesen a magánügye. Az az emberek saját felelőssége hogy az dolgozzon így akinek így jó és az járjon be akinek úgy jó.
Én meg hozzátettem hogy a saját gyakorlati tapasztalatom hogy ez gyakran valóban sokkal hatékonyabb.

Az "intorvertáltaknak" éppen az kellene, hogy kimozduljanak végre a biztonságos gubójukból és felfedezzék a világot.
Természetesen nem mindegy, ki előtt nyílnak meg. Senki nem vitatta, hogy vannak jó és rossz kollégák/(emberek).
Miért fogod rám, hogy "ítélkezem". A fennálló vita arról szól, te A-t mondasz, én B-t, a kettő ütközik. Miért én lennék a "gonosz", a kötekedő?
Nem azt mondom, hogy mindenki kötelezően dolgozzon hagyományos munkahelyen, hanem azt, hogy ha nyakra-főre kihelyezzük a munkát otthonra, akkor az emberek méginkább elszigetelődnek, amin a chat-program meg a Facebook nem segít, sőt...
A fizikailag közös munkában az is jó, hogy nem csak munkáról van szó, hanem megismered a többi embert, munkaidő után pedig közösségépítő egy lazulós beszélgetés, sörözés.

A (poszt)modern életstílusok lebontják a közösségeket és hamisakat építenek, ami ellen tenni kell - szerintem.
Utoljára szerkesztette: Tetsuo, 2019.08.17. 00:49:19

Szóval szociopata az az ember aki nem akarja nem jó emberekkel tölteni az életének kb harmadát? Fura elgondolás.
Illetve, hol írtam azt hogy soha senkivel nem dolgoztam szívesen? Voltak olyan munkahelyeim ahol imádtam bent lenni, mert olyan kollégák voltak ott.
Plusz, hallottál már az introvertált emberekről? Az ő viselkedésük illetve hozzáállásuk egy szakirodalomban se mint rossz vagy negatív szerepel, s ez egy elég gyakori embertípus. Ezek az emberek sokkal hatékonyabbak ha magukban dolgozhatnak. Miért nem lehet ezt elfogadni? Miért kell ítélkezni?

Nem teljesen értettem a mondataidat, de pl sose írtam hogy nálam egyszer így volt... leírtam hogy a jelenlegi helyemen 6 éve van így, s hogy előtte több más projektben dolgoztam így, más és más emberekkel, akik más és más országokban éltek.
Talán az "áldozat" képpel kéne valamit kezdened: az alkalmazott csak akkor a cége áldozata és csak akkor tudnak vele megtenni bármit, ha az alkalmazott hagyja azt. Ha rosszul bánnak veled, el kell menni máshová. Ha mindenhol így bánnak veled, akkor vagy a személyiségedből fakad (látják hogy kihasználhatnak), vagy kell keresni másik szakmát, más vagy több tudást kell szerezni hogy olyan munkakörbe kerülhess ahol már jobban megbecsülnek mint munkavállalót és embert.
Persze nem így kéne lennie, mindenkivel tisztességesen kéne bánni, de ha a világ ilyen, s a világot nem tudod megváltoztatni akkor magad kell megváltoztatni.

Szerintem nem rám értette, ugyanis a (hibásan vélt) trollkodás és állítólagos kötekedés nem annak a jele, ellenben az élő (irodai) közösségtől elhúzódó, azt megvető magatartás már lehet a szociopátia tünete.

Lehet, hogy nálad egyszer nem így volt, azt nem vitatom, de én konkrétan a környezetemben ezt tapasztalom (már több évtizede) nem egy, illetve nem két esetben.
Miképp egy cég több és több terhet rak az alkalmazottra, sajnos evidencia (és általános, tehát lehetnek kivételek, de ez a fő irány), ráadásul ez akkor így van, ha te magad vagy a főnököd.

Szerintem nem ennyi alapjan emlegeti, hanem meg elenken emlekszik az osszes tobbi hozzaszolasara is mas topicokban...

Haha, sztem elég bátor dolog ennyi alapján még csak lehetségesként is emlegetni a szociopátiát.
Ezt a hozzászólást is inkább kötözködésnek érzem mint konstruktívnak...
Utoljára szerkesztette: 4DSee, 2019.08.13. 16:01:29

Amikor tenyleg nem tud mibe belekotni, akkor belekot a helyesirasba😄
De meg azt se tudja leirni hogy mi az a helyesirasi hiba...

A szociopátia egyik tünete lehet... Nem sértés, csak mondom.

Látom az a fajta "vita" van hogy mindegy mit írok, bele fogsz kötni.
Az, hogy így dolgozom, vagyis tudok róla, számodra nem jelent semmit...? A jelenlegi munkám előtt is évekig más és más országban élő emberekkel dolgoztam így együtt.
Leírom hogy csak egy laptop kell, ami eleve van mindenkinek, erre azért csak meggyőzöd magad hogy ez nem igaz... akkor hát hidd ezt, látszólag erre van szükséged.
Szerencsére ez a fajta munkavégzés nem kötelező. Szerencsére pont ilyen hozzáállású emberektől "véd meg" az hogy egész nap egymagam dolgozhatok. És köszönöm szépen, szuper jól elvagyok így.
Ahogy a jövőben rengeteg ember jól el lesz még, akinek erre van szüksége.

Nyilvánvaló hogy van olyan feladat vagy munkakör, munkatípus ahol a távolság hátrány. Igaz, mikor próbáltam ugyanazt a munkát pl videós kommunikációval és személyesen is, az utóbbi számomra akkor is lassabbnak és kevésbé hatékonynak bizonyult. De ettől függetlenül aki ezzel nem így van és normális munkahelyen vagy projektben dolgozik, annak lesz választási lehetősége.

Azért a virtuális kollégáid szólhatnának, hogy csapnivaló a helyesírásod! ;-)

Laptoppal kezdődik... Ami mellé alap a netes előfizu, telefon, nyomtató, majd jön a saját sarok paravánnal, külön világítással, majd egy saját kisszoba légkondival etc.

Viszont ha megnyitom a forraslinket, es megnyitom a forraslinken linkelt eredeti tanulmanyt, akkor nem talalom azt hogy barhol azt irnak, a virtualis csapatok sikeresebbek. Ezt vajon az SG koltotte hozza?

Talaltam viszont ilyet:

We identified that virtuality does not always harm team functioning and in some cases virtual teams may even outperform traditional teams

Oke, szoval megis csak az SG koltotte hozza ezek szerint. Na ezert kell a forrast megnyitni, mert ugy latszik az SG-s ujsagirok idiotak, es nem tudnak szoveget ertelmezni...
Aztan meg csodalkozunk hogy mindenki a fake news miatt sir...

Nem volt meg olyan projectem ami ne lett volna nagysagrendekkel hatekonyabb amikor egymas mellett ultunk fizikailag.
Barmilyen csatornan is kommunikalunk, az mindig csak akkor tortenik, amikor valami problema van. Viszont ha fizikailag mellettem ul a kollega, akkor mindentol fuggetlenul is beszelgetni kezdunk, latjuk egymas munkajat, es sokkal sokkal hamarabb kiderulnek a dolgok, meg mielott problemava valnanak.

Persze vannak eszkozok hogy a tavolsag okozta problemat athidaljak... De meg nem szuntetik, es ezen eszkozok menedzselese is plusz munka es problemaforras...

Persze ha az a kerdes hogy magam melle 4 kivalo szakembert talalok a vilag 4 szegleteben, vagy 4 idiotat aki viszont mellettem ul, akkor valoban a virtualis csapatra szavazok😄




Persze egy tudomanyos kutatas az tenyszerubb mint hogy mi itt mit hiszunk, mert tenyadatokkal dolgozik... De egy kutatas nem kutatas, szeretnem ezt megismetelve latni fuggetlen csapat altal...

Ja, biztos, csak régen nem tudta a munkádat átvenni egy indiai a világ másik feléről.

Ha valakinek a munkája fontos akkor nem röhögik ki ha "sztrájkol". Ha nem fontos, akkor meg ha bejár is kiröhögik.

Egy laptop még nem iroda építés...

Hát, akkor annyira nem win-win, ha neked kell otthon a cég finanszírozása nélkül irodát építened.

Aki otthonról dolgozik, azt gondolom kiröhögik, ha sztrájkolni akar...

Szerintem meg nem szabad az érzelmi és szociális igényekkel keverni a munkát. Erre való a család és a barátok. Nem haverkodni kell munkába járni. Szóval ez inkább kifogás... Plusz, én inkább acsarkodást láttam mint szociális tevékenységet a munkahelyeken, ami meg csak újfent hátráltatja a munkavégzést. nem beszélve a hatalmi harcokról és hasonlókról.
Lehet hogy "illik" beszállnia a költségekbe a munkaadónak, de nincs erre se írt se íratlan szabály, ezért erre fogni megint nem lehet.

Az ember társas lény, szüksége van "mellékes", a munkához egyáltalán nem kapcsolódó beszélgetésekre is, hogy erősebb kapcsolat alakuljon ki (akár) a munkatársak között és így a munkában ugyancsak jobban tudnak együttműködni.
A munkaadónak pedig home office esetén illik az ottani költségeket állnia, beszállnia, tehát az irodabútorok, informatikai rendszer, rezsi stb. legalább az emelt fizetében kell, hogy fedezve legyen.

Kb 6 éve dolgozom otthonról, s a korábbi hozzászólókat olvasva azt gondolom hogy az kritizálja az ilyesmit aki még sosem dolgozott így vagy csak nincs rá lehetősége. Néha eltöltöttem 1-1 napot "bent a többiekkel" az irodában, hát a munkaidejük 30-50%-át elvitte a totál felesleges kommunikáció. Gondolok itt a jópofizásra, a pletykákra, vagy szimplán feleslegesen hosszan beszélgetnek egy adott feladatról, problémáról. Ráadásul a szóban elhangzottak gyakran használhatatlan információk mert a felére később nem, vagy máshogy emlékezik mindenki. Távolból írásban kommunikálva mindenki meggondolja mit ír le, ráadásul visszakereshető...
A munkaadónak is jó bolt: nem kell irodaasztal, szék, számítógép, telefon, fűtés, légkondi, kávégép, takarítás, az utazási költségről és időről nem is beszélve....
Nagyon nagyon kevés ember van aki inkább dolgozik mint hogy a fentiek valamelyikével "szórakoztatná" magát....

Inkább azon kéne elgondolkodni, hogy egy olyan munkakörben ami kiszervezhető home office-ba, miért képtelen valaki esetleg mégis a távolból dolgozni? Lehet ez az illető olyan dolgokat igényel aminek semmi köze az elvégezendő feladathoz? Ha így van, akkor ez a munkavállaló nagyon nem hatékony, nem kell alkalmazni. A feladat / munka elvégzése (kiszervezhető munkaköröknél) a munkavállaló tevékenységén múlik, nem máson.

Szerintem csak rosszul szervezettek nálatok a meetingek. Nálunk nagyjából az egész így megy:

Ha valami SOS kell, akkor telefonon hívjuk egymást + mail, hogy legyen nyoma. Ha csak olyan kérdést rakunk fel, amire a válasz nem SOS, akkor ez mail-ben megy, a másik majd válaszol rá, ha van ideje (pl: ki hogyan áll, esetleg olyan jellegű segítségkérés, aminek a válasza ráér, nem gátolja a napi feladatokat és/vagy tudunk helyette mást is csinálni addig).
Ezen felül 2-3 havonta van egy csapat összerántós meeting. Ezen megbeszéljük, hogy a határidő tartható-e, ha nem, akkor miért nem, esetleg mit rakjunk félre, illetve megbeszéljük, hogy ha végzünk az aktuális feladatokkal, akkor mi lesz a következő és ezt kb milyen határidővel tudjuk bevállalni. Ez a nap általában kiesik, de 2-3 hónap alatt egy kiesett nap mindig belefér (több is, átlagosan 1 hét mindig belefér).

Szóval nálunk, ahogyan írtam is, nem jellemző, hogy minden nap 10-20-30 perces reggeli meetinggel induljon a nap, ami tényleg csak a vezetőség részéről lenne észosztás, semmivel nem jutnánk előrébb.

Vegyük csak a saját példámat:

Világosak a határidők és az elvégzendő feladatok. Személyesen van, hogy 1 hónapig nem látom a főnökömet, illetve hasonló beosztásban levő kollégáimat, ha valaki elakad, akkor telefonálunk, illetve 2-3 naponta e-mail-ezünk, ha változás van.
Előzményként: 2-3 évig egy irodában voltunk, de semmivel nem dolgoztunk hatékonyabban. Pont ellenkezőleg: zavartuk egymást a telefonálással, ha egyéb kollégák megtaláltak az ügyes-bajos gondjaikkal, akkor kb mindannyian kiestünk a ritmusból. Ehhez képest most, hogy 50-100km-re vagyunk egymástól, szűkebbre tudtuk venni a határidőket. Az is belefér, hogy fél-1 napra elmegyünk a saját ügyeinket intézni, senkit nem érdekel. Egy szabályunk van: határidőt betartani!

Én egyébként gyakorlatilag ugyanúgy dolgozok, mint ha home office-ban lennék (az irodában is egyedül ülök), az egyedüli eltérés annyi, hogy a fűtést/hűtést a munkahelyem fizeti + így emberek között vagyok ebédnél. Ezen kívül viszont még bejárnom is felesleges.

Esetemben tehát a videó konfos, telefonon kapcsolattartós munka sokkal nyugodtabb légkört eredményez, el tudok merülni a gondolataimban, ha agyalni kell valamin. Ha bedobnának egy olyan irodába, ahol 5-10-15 kollégával lennék egy légkörben, kizárt, hogy olyan hatékony legyek, mint most. Szimplán zavar az, ha koncentrálni kell és mellé még is zaj van körülöttem.

Van szerencsém olyan helyen dolgozni ahol nem ritkák a meetingek. Vidoes is. Röviden a véleményem borzalom. Közben meg nem haladok a munkámmal. A nagy része azokról a mangaerekről szól akiknek amúgy rohadtul semmi munkájuk nincs de véleményük van mindenről. Ezért is utálom a szavas kommunikációt a legtöbbször egy idő után üres pofázássá válik. Írják le egy mailben mit akarnak na annak tömörnek és olvashatónak kell lennie. Ott kezdődik a kommunikáció.

...Mint a virtuális szinglik?

amatőrök meg lógósok minden körülmények között amatőrök meg lógósok.
profik meg szorgalmasak pedig minden körülmények között profik és szorgalmasak.
a többi süketelés.

Ezt az egész gondolatmenetet megcáfolja már a Sun Tzu féle - A háború művészete alapmű. Abban ez tökéletesen le van írva és ez sose fog változni. Hiába van kiadva egy parancs érthetően, ha az 5 féle ember, 5 féleképpen is tudja értelmezni. H éppen melyik, ki-kinek a hibája, az más kérdés, de a lényeg, h ez a végrehajtásban fog gondot, fennakadásokat okozni. A felmerülő kérdéseknél a szálakat azonnal el kell varrni. Az idő pénz. A full duplex kommunikáció fundamentális követelmény egy koordinációnál. Ezek az invenciók nagyon jók és hasznosak, ha nincs lehetőség személyes koordinációra, mindenképpen segítségre lehetnek, de h jobbak lennének, az kizárt. Ez a koncepció azt feltételezi, h a feladatot kiadó személy tökéletes. Na ilyen nincs. Legjobb példa erre a jogszabályok. Nem véletlenül vannak hozzá magyarázók, mit és h kell értelmezni, alkalmazni. Másik életszerű példa az aug. 20 tragédia. Pont az ilyen simplex, fél-duplex kommunikáció az ami megengedhetetlen komoly kérdésekben. A személyes és szakmai visszacsatolások elengedhetetlenek. Orvosoknál sem véletlenül vannak konzíliumok. Nekem minden évben mennem is kell kötelező kommunikációs tréningre, ahol pontosan ezekre világítunk rá, h testközelből érezzük a problémát. ...és akkor még egyáltalán nem is tértünk ki az audit fontosságára, amely újabb szálakat, ill. személyeket sző a történetbe.

Attól jobb és folyamatosabb kapcsolattartás nem nagyon van, minthogy ott ültök egymástól 3 méterre az irodában. Eleve a nem személyes kommunikációban az információk kétharmada elveszik.

Pedig nagyon is működhet - tapasztalatból írom. Egy agilis munkamenet, világos feladatok, napi videokonferencia meeting, és a folyamatos kapcsolattartás lehetősége valamilyen chat-szolgáltatással nagyon is lehetővé teszi, sőt gördülékennyé teszi a napi munkát. Persze itt fejlesztői munkáról van szó.

Kétségeim vannak. Mégis mitől lenne hatékonyabb?

Józan ész meg tapasztalat alapján is biztosra veszem, hogy ennek csak az ellenkezője lehet igaz. Az ilyen képtelen dolgokat csak az egymás hátát veregető meg önmaguknak bónuszt osztogató manager-ek szokták felhájpolni. Hiába nem működik, a jelentésekben meg a tanulmányokban az szerepel, hogy minden jobb lett.