52
  • Caro
    #10
    A feljuttatás nem olyan problémás. Ha a hasadóanyag tiszta, még nem használt, akkor nem túl veszélyes.
    Az uránnak (és az említett tóriumnak is) nagyon hosszú a felezési ideje. Így fel lehetne juttatni.
    Bár én inkább abban gondolkodnék, hogy miként tudnánk távolról biztosítani legalább az energiát a küldetések számára. Az mindig jobb, mintha magával kell vinnie.
  • gforce9
    #9
    "A tengerben rendben van? :-) "

    Te garantálod személyesen, hogy oda esik?

    A jelenleg föld körül keringőknek pedig nincs akkora teljesítménye, így számottevő hasadóanyagot sem tartalmaznak. Nem így, ha arról van szó, hogy űrhajót hajtsunk vele a Marsig meg vissza.

    Az űrbányászat abszolúte nem opció. Semmiféle reális technológia nem létezik rá, ami kicsit is ésszerűen kivitelezhető lenne és megfizethető.

    A tórium esetleg szóba jöhet, de még nincs kész a technológia, hogy űrhajón alkalmazható legyen.
    Utoljára szerkesztette: gforce9, 2018.01.13. 17:50:10
  • Tinman #8
    Gyalázat.
  • Tinman #7
    A tengerben rendben van? :-) No meg ahogy Nexus is írta...

    Az űrben max az űrhajósokra veszélyes és írtam is, hogy az űrben kéne aktiválni a meghajtást, fellövéskor és az orbitális pálya elhagyásáig inaktív.

    A kockázat bőven megérné... mennyi idő most eljutni a Marsra a jelenlegi rakéta technoval? 6 hó? Mennyi lenne nukleáris hajtással? 6 hét?

    Hát itt a lényeg, ráadásul költséghatékony!!! Nem is kell, hogy visszatérjen a Földre, parkoljon le az ISS-nél, ahol a karbantartók rendbe rakják, aztán mehet a következő körre.

    Nagyon is hiszem, hogy ez lehet az egyetlen reális következő nagy lépés az űrkutatásban, mert a fúziós álmok még rém messze vannak.
  • NEXUS6
    #6
    Múltkor végignéztem a NASA nagy pillanatai c. sorozatot, és ott is nagyon jól látható volt, hogy a NASA által prezentált űrhajózás és a komoly űrhajózás általában gyakorlatilag politikai célból végigvitt projektekhez kapcsolódnak. Konkrétan a Hold meghódítása. Ennek elérése után mindent takaréklángra kapcsoltak, mindenhol, a NASA is csak próbálkozik és nincs olyan hosszútávú koncepciója, ami legalább 2 elnöki ciklust megélne.
    Ezeknek a valóban bizonyos kockázatot jelentő technológiáknak a gyakorlati megvalósítása viszont a kormányzatok részéről a minimálisnál nagyobb erőfeszítést igényelne, ami azonban nincs meg.
    Utoljára szerkesztette: NEXUS6, 2018.01.13. 15:26:12
  • NEXUS6
    #5
    Egyrészt azért volt már rá példa hogy vállalták. A Föld kűrül is 30+ reaktor mag kering még mindig, a távoli kutató missziók RTG elemeinél is van ilyen kockázat. Hosszútávon pedig hasadóanyagot az űrben is lehet bányászni, vagy előállítani.
    Ha pedig nem a jelenlegi hagyományos reaktorokban gondolkodunk, hanem pl tóriumosokat használnának ott minimális az ilyen kockázat.

    Ezek legalább technológiai demonstrátor szintjén évtizedek óta létező technológiák ugye.
  • gforce9
    #4
    "de egy mélyűrinél, elektromos meghajtással kombinálva szinte szükséges is. "

    Oda fel is kell juttatni. És ki fogja vállalni azért a felelősséget, hogy elpukkan egy utolsó fokozat és visszahullik a szállítmány (aktív hasadóanyag)? A hordozórakéták megbízhatósága közel sincs olyan szinten, aminél már meg lehetne fontolni a megkockáztatást.
  • NEXUS6
    #3
    A földközeli utazásnál nem célszerű., de egy mélyűrinél, elektromos meghajtással kombinálva szinte szükséges is.

    Tegyük hozzá, hogy az oroszok gyakorlati alap technológia kifejlesztését tekintve 80-ra ilyen képességgel rendelkeztek (Topaz reaktor, ion hajtómű)..

    Sőt az amcsiknak is ott volt az atom rakétájuk szintén (Nerva), de az szerintem is gáz megoldás volt.
  • gforce9
    #2
    "Már rég zöld utat kellett volna kapjon a nukleáris hajtás"

    Milyen szép is lenne, ha hasadóanyaggal megrakott rakéták repkednének. Valóban... milyen jó is az.
  • Tinman #1
    Ha visszautaznánk 1969-be, amikor a Holdra szállás megtörtént (agyhalottaknak -> nem történt) és kijelentenénk másnap, hogy 2018-ban az emberi küldetések még mindig nem jutottak tovább nem, hogy nem a Holdnál, de az űrállomásnál tovább se nagyon, visítva röhögnének. De, hogy senki nem hinné el, az holtbiztos, főleg úgy nem, hogy közben ott lenne a kezünkben egy 2+ GHz-es 8 magos telefon, olyan számítási teljesítménnyel, amitől ott helyben sokkot kapnának...

    Majdnem 50 éve toporgunk szinte egy helyben űrkutatás témában. Olyan szinten állunk, hogy újra erősen tanácsos megismételni a Holdra szállást, hogy ismét tapasztalatot gyűjthessünk, mert hát izé... némi adatmennyiség, időközben megsemmisült.

    Már rég zöld utat kellett volna kapjon a nukleáris hajtás, akár úgy, hogy az ISS-ről indul, addig kizárólag hagyományos rakétával jut el.