Elmenni egy ilyen másik világba, ahol a kultúra is más, mint itthon, kinyitja a szemedet és a világlátásod is kiszélesedik. Én mindig azt kívánom, hogy más is átélje mindazt, amit én. Persze én egy érzelgős ember vagyok, de ez nem negatívum. Nekem ez a legutóbbi utam egy lelki és szellemi feltöltődés volt. Rájöttem, hogy kik azok, akik miatt érdemes élni. S teljesen más a valóság, mint amit a média vagy a politika bemutat. Ők okkal torzítanak, ferdítenek. De elmész ide az egyszerű, dolgos emberek közé, leülsz velük beszélgetni és érzed a szeretet, a kíváncsiságot, szívesen meghallgatnak mindent, kérdeznek, nem pedig csak fikáznak, nem tesznek megjegyzést rád, nem becsmérelnek.
Kenya nem egy gazdag ország anyagilag, de Afrikában az egyik legjobb. Ők inkább emberileg gazdagok. Mindannak ellenére, amit a gyarmattartók műveltek velük, barátságosan állnak hozzád (ők nem tudják, hogy semmi közöd az angol/német/portugál/stb gyarmatosítókhoz), ők csak annyit látnak hogy fehér vagy. Nyugodtan mondhatná a család, hogy engem utálnak, vagy nem fogadnak el, de pont az ellenkezője van. Érzem a szeretetet és a megbecsülést. Amikor apósom azt mondja, hogy engem fiának tekint...szóval, erre nem tudtam könnyek nélkül reagálni. És ő nem magyar, nem fehér, nem a "mi világunkból" származik, de EMBER, egy csodálatos, kemény férfi ember.

Nem mondom, hogy mindenki ilyen és nem akarok abba a hibába sem beleesni, amibe oly' sok magyar beleesik: mindenhol máshol bezzeg jobb, mint itthon. Nem, nem így van. Magyar vagyok, annak születtem, büszke vagyok rá (nem érdekel ha ezért itthon nácinak titulálnak emiatt) és a magyar történetemet, az érzéseimet és a kultúrámat viszem be egy másik családba. Majd rájössz, hogy nem is nagyon különbözöl tőlük...
Amikor először mentem ide, páran mondták, hogy van ott valami, amitől az ember szíve ott ragad. Na ezt a mai napig nem sikerült megfejtenem, de kezdem érteni. Nem, nem a pálmafák látványa vagy a fehér homokos tengerpart vagy az oroszlánok a szafarin...ezek csak a díszlet.
Az értékek és érzések azok, amik az embert odaragasztják. Hogy semmi gyűlöletet, uszítást és rothadó elmét nem találsz ott. Szellemi tisztaság és egészséges nemzettudat van ott. Ott soha nem fordul elő az, hogy egy olimpikonjukat valaki gyűlölne vagy irigykedne rá, mint itt egy fajkasházi, aki annak örül, ha a magyar sportolóknak rossz és azzal Magyarországnak is rossz...
Ők mindannyian büszkék nemzetiségükre (nekik lehet, itt náci vagy egyből,ha ki mered mondani), a tradícióikra, a kulturális és folklór művészetre, a múltjukra. Az hogy a politikusaik, meg a hétköznapi élet tiszta korrupció, de nagyon durván, azt meg kell és meg is lehet is szokni. De egyáltalán nem buták, csak annak próbálják őket bemutatni.
Egy ócska Natgeós vagy akármilyen tévés genya csak a koszt, a port és a legyeket fogja mutatni, mert azokkal a képekkel lehet itthon picsogni és pénzt tarhálni, ami SOHA nem jut el hozzájuk..."Kurva erős kép lesz..."

Nem mondom, hogy az élet ott egyszerű, sehol nem az, pláne ott nem. Nehéz.De rengeteg lehetőség van fejlődésre, rengeteg dolgot lehet nekik tanítani és megköszönik, nem kioktatnak vagy leköpnek. A diákok? Már meséltem, egyszerűen tisztelettudóan és vidáman mennek az iskolába mindenféle kütyü , műköröm,makeup és GPS nyomkövető nélkül. Ők megtanulnak írni, olvasni, számolni. A családból pedig a munkát és az önzetlen segítséget tanulják el.
A gyerekek nem Fortnite-oznak és nem 400 ezres mobilokat követelnek maguknak, hanem kint a szabadban játszanak, hagyományos dolgokkal, ami hajdan nekünk is megvolt.

Folyt köv, most melózok, ráadásul sok melóm van, de ígérem, lesz még folytatás. Aztán majd a játékkal kapcsolatban is írok.