Üzenetküldés féregjáratokkal

En ma is neznem....
Sajna az Atlantist eleg hamar befejeztek...

Stargate jó volt, amíg el nem fogyott az ötlet, úgy SG1 6.-7. évad magasságában... Amikor már ilyen 2-3-részes dögunalmas, ámde követhetetlenül komplikált sztorik jöttek, ott hagytam abba.

Én nem értem ezt a nagy felhajtást!
Inkább Egyiptomban kellene ásatásokat végezni, hátha elõkerül egy csillagkapu. Persze kell hozzá egy mûködõképes tárcsázó, meg vezérlõkristályok, meg nem mellesleg egy atomerõmû, de hátha-hátha…
Ezek (talán) így leírva viccesnek hangzanak, de meglátásom szerint, még mindig ez a „legvalószínûbb” út a féregjáratokhoz. Vagyis ott vagyunk ahol eddig! Sehol! Hinni akar mindenki, de nincs miben. Eddig tényleg még a stargate tûnik a legrealisztikusabbnak. (Nem mellesleg a legkidolgozottabb is!)

A naprendszeren belül is kimérhetõek anomáliák, a voyagerek nem annyival mennek, mint kellene nekik. Van még mit kutatni.

+ a sötét anyag okozta galaxis forgási sebesség.....

Igen, akárhány okos, nálunk több fokozattal rendelkezõ ember mond bármilyen gyakorlatilag nem tapasztalt dologról bármit, az ugyan annyit ér, mint az ecceri szántóvetõ szava!
:)

Namost a kvantummechanika és az azt leíró matematika, viszont meglehetõsen egzakt, pontos jóslásokat adó dolog. Tapasztalatra, kísérletekre épül, amit soxor az azt végzõ tudósok sem akartak elfogadni (Isten nem kockázik - Einstein).
A fordított idõ viszonylag egyszerû részecske/kvantum szinten valószínûleg mûködhet. Az általunk ismert makro világ, világegyetem, viszont egy végtelenül összetett valami, aminek minden egyes része összeilleszthetõ. A vákuumban levõ virtuális részecskék megsérthetik a megmaradási tételeket, vagy egyszerûen eltérõ tömeggel rendelkezhetnek, mint a "valós" társaik, más idõ irányban létezhetnek, de csak lokálisan, a határozatlansági reláció megengedte ideig. A "valóságban", a mi idõnkben viszont csak azok maradhatnak meg a sok lehetséges verzióból, amelyek kielégítik a mi valóságunkra terünkre és idõnkre érvényes szabályokat. A többi nem feltétlenül megsemmisül, csak kiesik a mi látóterünkbõl, ebben a valós anyagból, téridõbõl álló univerzumban nem tudnak hosszan tartó hatást gyakorolni. Ez alól jelenlegi tudásunk szerint csak a Casimir-effektus, a Brown mozgás, a kvantum világban levõ határozatlansági reláció, ja meg a világegyetem egyre gyorsuló tágulása a kivétel.
;)

Namost mégegyszer megismétlem, nekem úgy tûnik, hogy itt 2 különbözõ dologról megy a vita. Az elsõ, hogy a fénynél gyorsabban menõ részecske öszzezavarja a rendszert így a mérés nem lesz egzakt. Ez egy tudományos probléma.

A második, hogy ha vissza megyek az idõben és lelövöm a nagyanyám, akkor mi lesz?

Nos mind két kérdésre az a válasz, hogy felszakad a téridõ-kontinuum és összedõl a világ csak a Vissza a jövõbe c. filmeposzban helyes. A valóság egyrészt az, hogy a lófax sem tudja, elvontabban: ez egy filozófiai (ízlésbeli) kérdés. Amire még nincs gyakorlati, kísérleti tapasztalat.
XD

"Igen megengedhetõ matematikailag, csak épp akkor visszafelé múlik az idõ és jönnek a paradoxonok."

Ez onnan jön hogy a fény sebessége minden innerciarendszerben azonos.

De itt féreglyukakról van szó, ami tér görbületet jelentene, tehát nem a te sebességed lesz > c, hanem az út csökken le, csak a látszolagos görbületlen térben lévõ út/idõ >c, a tényleges < c. Ez az elmélet belefér a rel.elméletbe és nem sérti a kauzalitást sem.

Ami a fizikát és a matekot illeti, az elõbbihez kell idomítani az utóbbit. Azaz hiába enged meg valamit egy egyszerû matematikai extrapoláció, nem biztos hogy úgy is van a valóságban. Példának éppen itt van a relativitás-elmélet. Az egyszerû matematikai extrapoláció szerint bármekkora sebességet elérhetünk, csak növelni kell a gyorsításra befektetett energiát. A valóságban most már tudjuk, hogy korántsem van így.

Párszor már elmondtam, semmilyen fénysebesség feletti sebességû részecskérõl, vagy objektumról sincs tudomásunk. Fordítva folyó idõrõl sincs. Egyiket sem tapasztaltuk. Idõutazásról sincs semmilyen bizonyítékunk. Féreglyukat sem tapasztaltunk meg, vagy figyeltünk meg még soha. Sem a szimpla térközi változatát, sem pedig az idõutazással kombináltat.

Elméleteink vannak, de nincs semmilyen kísérleti, vagy megfigyelési tapasztalatunk.

Nem hinném hogy elvarázsolva lennék. Van egy egységrendszer, amiben van az 1 egység ami abszolút határ. Nincs ellenpélda, nincs kibúvó. Legalábbis jelen ismereteink szerint, de egyébként nagyon meglepõdnék ha ez megdõlne. Van egy erre épíülõ elméletünk, ami fizikálisan mûködik és jól mûködik ez a relativisztikus fizika. Ez kimondja, hogy az egyik paraméter, ha nagyobb mint 1 akkor a másik paraméter kisebb lesz mint 0. Mégis az általam látott világra hogyan húzzak rá más bõrt? Nálam sokkal okosabbak kitalálták ezt, kísérletileg igazolták, hogy az elmélet stimmel, hogyan találjak ki helyette másikat? Én ehhez kisfiú vagyok nagyon. Lehet te ki tudsz találni, nekem nem megy. Fõleg azután nem megy, hogy megértettem, hogy az a c miért 1. Azelõtt voltak nekem is gondolataim a fénysebességrõl gyorsabb mozgásról meg idõutazásról, aztán rájöttem, tökértelmetlenek a kérdéseim.

". Nem létezõ elméletekre viszont tényleg nincs válaszom."

Pedig mindenfélét ki tudsz találni. Mondjuk a gondolkozásod eléggé mechanikus; Ha a fénysebességhez képest tükörszimmetrikus a részecskék viselkedése, akkor az idõnek is fordítva kell folynia...De mi van ha egyáltalán nem létezik ez a tükörszimmetria? Semmi sem bizonyítja ugyanis. Mint ahogy a fordított irányú idõt sem bizonyítja semmi.
A relativitás elméletének matematikai bizonyításról ugyanis még senki sem tudta kimutatni, hogy a fénysebesség felett egyáltalán helyes-e. Fénysebesség feletti sebességû részecskét sem tudtak még detektálni.

Amennyiben viszont létezik a fénynél gyorsabb részecske, annak is idõ kell, hogy a mi nézõpontunkból mérve megtegyen egy adott távot. Ez, a mi szempontunkból mindenképp a szokásos irányba folyik. Legfeljebb kisebb, mint amennyire a fénynek szüksége van az adott távolság megtételére.

Piszkosul el vagy varázsolva a negatív irányú idõvel kapcsolatban. Csakhogy ilyen nem létezik. Semmilyen kísérlet sem tudott ilyesmit kimutatni.

A relativisztikus idõlassulás is csak a mozgó objektumban magában lassítja le az idõt, a külsõ szemlélõnek nem. Az ikerparadoxon szerint lesz ugyan némi különbség a két szereplõ által megélt idõ hosszában, de attól még mindegyik ideje ugyanabban az irányba folyik.

A fénysebesség az c, normál mértékenységrendszerben ez 1. Ez az 1 az a "nyugvó" test sebessége az idõben, vagy egy test maximális sebessége a térben. Nem tudom hogy lesz ebbõl pozitív szám, miféle elmélet szerint, ha a térbeli sebesség átlépi a c-t. Mindenesetre ilyen elméletrõl nem tudok. Ha te tudsz linket szívesen fogadnék. Tényleg szivesen, nem ironizálok. Nem létezõ elméletekre viszont tényleg nincs válaszom.

"Igen megengedhetõ matematikailag, csak épp akkor visszafelé múlik az idõ és jönnek a paradoxonok. "

Semmi sem kényszeríti ki a fordított idõfolyást. Attól, hogy a relativisztikus idõlassulás létezõ dolog, attól a fordított idejû relativisztikus lassulás egyáltalán nem biztos, hogy létezik.

Valószínûbb az hogy az idõ folyása mindkét sebességtartományban azonos irányú, már ha egyáltalán létezik a fénysebesség feletti tartomány.

Igen megengedhetõ matematikailag, csak épp akkor visszafelé múlik az idõ és jönnek a paradoxonok. Legjobb tudomásom szerint a relativitáselmélet kimondja, hogy a testek mozgása tetszõlegesen osztozhat a 3 tér és 1 idõdimenzión, de a térbeli mozgás az idõbeli rovására növekedhet csak. Ha fénysebességet meghaladnád, az idõ paraméter negatívba menne át. De persze javíts ki ha tévedek.

A fénysebesség feletti utazás, mint ahogy már jópárszor elmondtuk, csak a relativitás-elmélet matematikai bizonyítása szerint megengedhetõ.
A valóságban sohasem tudtunk észlelni semmilyen a fénynél gyorsabb jelenséget, így egyelõre ki kell mondani, hogy képtelenség.
Ami azt illeti a matematikailag szimmetrikus sebesség-tartomány nem biztos, hogy valóban létezik. A fizikában több aszimmetrikus jelenséget ismerünk.

Az a baj, hogy a fénysebesség kapcsán sokan egy sima sebességet feltételeznek, holott az egy kitüntetett dolog és nem érvényesek rá az olyan fogalmak, hogy pl. sebességösszeadás, vagy például az, hogy az idõ ugyanúgy telik. Többórányi elõadássorozatot itt leírni biztosan nem fogok tudni, amikor nálam 100x nagyobb klasszisú elõadóknak is sok idõ kell ahhoz, hogy egyátalán képbe kerüljön az ember a téridõ és a fénysebesség fogalmaival. Annak értelmét meg nem látom, hogy bizonygassam, hogy márpedig de, ti meg azt hogy márpedig nem :) Anyázásig meg elmenni nem szeretnék, bár itt ez divat :)

Leírni itt egyszerûen fizikai képtelenség lenne és nem is tudom, hogy jól el tudnám e magyarázni, hogy miben is más a c mint a hangsebesség. Nem vagyok fizikus én megérteni megértettem az errõl szóló elõadásokat és tényleg csak azt tudom javasolni, hogy nézzétek meg õket, mert baromira érdekes téma és Dávid Gyula eléggé szemléletesen tudja tárgyalni ezt az emberi józan ésszel eléggé nehezen emészthetõ témát.

Ennyi erõvel ha kibocsátok egy hangot, megelõzöm, megvárom míg odaér, akkor is saját magamra hatottam. Nem látom a logikai bukfencet.

Az egész elmefuttatásod ott hibázik, hogy a példádban a Nap elõbbi énje tud hatni a késõbbire, de a késõbbi semmiképp nem tud a korábbira.
Az ok-okozat törvénye nem fog megsérülni.

Meg persze a fénysebesség feletti mozgás minden eddigi tudásunk szerint lehetetlen. Így a példád máris életszerûtlen. Kicsit olyan, mint a teológusok "Tud-e Isten akkora követ teremteni, amekkorát képtelen felemelni?" logikai feladványa.

AZ a gond ezzel, hogy a gravitáció fénysebességgel terjed, lényegében ez határozza meg egy egy test lehetsdéges világvonalainak széleit, valamint a téridõ szerkezetét és oksági viszonyait. Ha csinálunk benne olyat, hogy valamilyen test egy olyan dologtól függ, amitõl a téridõ szerkezetébõl fakadóan nem függhetne, akkor ezt a rendszert borítjuk fel. Persze, lehet azt mondani, hogy hat rá a saját gravitációja, meg késõbbi énje, csak itt a relativisztikus hatásoknál ez már belenyúlás a téridõ szerkezetébe, tényleg érdemes megnézni a korábban linkelt elõadást. Ott szemléletesen le van írva, hogy miért eredményez logikai bukfenceket a fénynél gyorsabb mozgás és miért idõutazást. Hozzátenném, ezt egy olyan elmélet mondja ki, amely számtalan módon tesztelt és igazolt, szóval érdemes legalább megismerni az elutasítás helyett.

Hétköznapi értelemben az idõutazás, amikor az egyén/szubjektum visszatér a környezetének egy korábbi állapotához.
Einstein csak a mérésrõl beszél, nála mivel a rel elm. alapja a fénysebesség, mint határsebesség, az ezt meghaladó sebességû méréssel összefüggõ eseményeket, vagy az a sebesség okozta idõdilatáció miatt kialakuló idõbeni eltéréseket nevezte idõutazásnak.
A hétköznapi értelemben ennél többrõl van azért szó, és itt szerintem ezek keverednek.

Ez az elméleti forgó féreglyuk (bûvészkedés, ahol a kvantummechanikát vegyítjük a rel/elmmel) azonban elvileg lehetõvé teheti, hogy egy korábbi idõpontra érkezzen az utazó. A megkötés csak az, hogy mind az elindulásnak, mind az érkezésnek a féreglyuk, mint idõgép létezésének idejébe kell esnie. Vagy is ha létrehozunk egy idõgépet, ami ettõl kezdve mindig létezni fog, akkor elõre/hátra bárhova mehetünk, kivéve a létrehozás elõtti idõbe.
Paul Dawies amúgy írt errõl egy jó könyvet, pont a cikkben is szereplõ féreglyukas, ZPE-s megoldást boncolgatja.

Igen, de egy késõbbi énjére fog hatni, azaz nem borul semmi. Az eredeti énje nem is fogja észleni a késõbbi énjét.
Ebben az esetben kissé furcsa lesz az, hogy az okozó az idõben régebbi énje, de csak ez a fura a normál gondolkozás számára.

Akkor borulna az elv, ha az elmozdított Nap vissza tudna hatni az elmozdítása elõtti énjére, ami egyszerûen mindenképp nonszensz.

Az élõ rendszerek katalizátorokat alkalmaznak, meg membránokat, amelyek felfoghatók egyfajta Maxwell-démonnak (vagy is energia befektetés nélkül alakítanak a sztochasztikus statisztikához képest eltérõ, számukra kedvezõ arányokat). Ha tényleg azok (ezt persze még senki nem bizonyította 1000%-ra), akkor mégis csak ellentmondanak a 2. fõtételnek, mert asszerint az un. másodfajú örökmozgó sem lehetséges (100%-os belsõ hatásfokú)!
;)

Hát már ne is haragudj meg, de a saját okozata fog hatni rá, borul az ok - okozati sor. Így az idõbeliség folytonossága is sérül. Összevissza beszélek? Hát lehet... biztosan.

Eléggé össze-vissza beszélsz.

Ha egyáltalán képesek vagyunk a fénynél gyorsabb mozgásra, akkor sem fog felborulni az ok-okozat törvénye.

Ha a Napot elmozdítod a fénynél gyorsabban, akkor tényleg hat rá a saját régi helyérõl az eredeti tömegvonzása, de a Jupiter pályáján már egy, az idõben késõbbi nap van. Viszont a Jupiter pályán lévõ Nap nem fog tudni visszahatni saját magára, mert idõközben elmozdult a régi helyérõl.
Nincs ok-okozati rendellenesség.

A #44-es hozzászólásomban én is kimondtam ugyanezt.

Ha van 2 test és az egyik gyorsabban mozog a fénynél, a gravitációs hatása a másikra még akkor is jelen van, ha már nincs ott a test, ami nyilvánvaló logikai bukfenc. Sõt, ha mondjuk a napot a fénysebességnél gyorsabban kivinnénk mondjuk a jupiter pályájára, akkor hatna rá a saját tömegvonzása ami a központból indul, ami ismételten bukfenc. Saját okozatának hatásába esik bele.De sok ilyen példát lehetne hozni.

Provokál a franc. Ha úgy tûnt bocs. Az élõ rendszerek beleavatkoznak a természetes folyamatokba, hiszen energiát fordítanak arra, hogy ne úgy történjenek a dolgok, ahogy másülönben történnénk. Pl a jegesmedve nem hül le -40 fokra, pedig a természetes folyamat ez lenne egy testnek az északi sarkkörön. Ehhez viszont energiát kell befektetnie, ennie kell és lélegeznie és ebbõl valahogy hõt elõállítania. A 2. fõtétel nem tiltja meg ezt. Az pusztán arról szól, hogy energiabefektetés nélkül egy rendszer, ha magára van hagyva, merre folynak benne a folyamatok. Az élõvilág ebbe belenyúl alapból.

Jelen tudásunk szerint kizárt a fénynél gyorsabban utazni, így értelmetlen róla beszélni, mert nem lehet leírni a matekkal.
De ha már sci-fi, akkor ha lehetne menni a fénynél gyorsabban, valószínû lenne, hogy az idõ visszafelé haladna az utazó számára. A megfigyelõ pedig nem tudná megfigyelni a fénynél gyorsabb haladást.

Ezzel tisztában vagyok. De ha már így hülyének nézel ill. provokálsz, akkor én visszaprovokálok kicsit:
Az élõ rendszerek ellent mondanak az említett fõtételnek. Az élet maga, legyen bármilyen szinten is, a zárt rendszer entrópiáját csökkenti.
Ez perzse nem azt jelenti, hogy ok-okozat megfordul, hanem hogy rossz a tétel. ;-)

Nem. Vegyünk egy példát:

Ha elmész mondjuk az Alfa-Kentaurihoz, ami ~4,3 fényévre van és kell hozzá mondjuk egy hónap, akkor azaz az egy hónap mindenképp el fog múlni mindenütt.
Ha vissza is jössz, akkor meg minimum két hónap múlik el, mert kétszer kell megtenned az utat.

Az ok-okozat törvényét semmiképp sem tudod megsérteni, csak éppen a fény lassabban teszi meg ugyanazt a távot.

Egy szót sem szóltam arról, hogy a kvantumvilágban mi jelöl ki idõt, nem is értem mire írtad ezt. AZ elõzõ hozzászólások az univerzumról szóltak és az idõrõl.

Teddy: Ha valami gyorsabban halad a fénynél, akkor saját okozatát megelõzheti.

"Ha valami a fénynél gyorsabban halad, akkor az idõnél is..mert a fény=idõ
ha negatív energiával, akkor elvileg visszafelé is mehet az idõben...elvileg.."

Még elvileg sem igaz az egész.

Egyrészt egy adott távolság megtételéhez mindig kell valamennyi idõ, azaz az utazás végén többet mutat az órád, nem kevesebbet. A látszólagos idõutazás abból adódik, hogy a közönséges fény késõbb érkezik az utazóhoz, azaz kissé vissza tud tekinteni az eltelt idõszakba. De már semmit tud módosítani abban az idõben, mert az a valós téridõben már elmúlt.

Másrészt, bár a relativitás-elmélet megengedi a fénynél gyorsabb mozgás lehetõségét, de a valóságban még ilyesmit nem sikerült kimutatni. Nagy valószínûséggel ez az elméleti részecske-szimmetria nem valós.

Namost, ha ez a szimmetria sértés valójában igazából nem is érinti a vákuumot magát, értsd, az észlelt univerzummal a valódi-vákuum tér nem tágul, vagy is az általunk ismert tér tágulása látszólagos, akkor az egész kozmológiánk kuka, ezekkel az aranyos kis féreglikakkal, plusz gravitációs hullámokkal együtt.

De legalább is nem úgy mûködik a rendszer, mint ebben a kvantummechanikát és relativitás elméletet összeházasító hibridben, ami itt a cikkben is bemutatásra kerül.

Csak éppen a termodinamika 2. fõtétele nem következik közvetlenül a kvantummechanikából!

Kvantum szinten egy "rendes részecske" mozgása, bomlása a normál idõben és egy antirészecske mozgása a reverz idõben ua, itt nincs szimmetria sértés.
Ilyen értelemben a vákuum (a virtuális részecskéivel, amelyek valódiságát viszont a Casimir effektus bizonyítja) megfelel az ideális kvantumos közegnek, a jelen, a múlt és a jövõ tökéletesen felcserélhetõ és ettõl való eltérés csak a Planck-állandó által meghatározott határozatlansági reláción alapuló mértékig lehetséges.
Emellett a kvantum világra inkább az jellemzõ, hogy bizonyos részecskék (függetlenül azok idõbeni helyzetétõl) valószínûbbé teszik más részecskék jelenlétét (ez a lényege maguknak az erõknek, kölcsönhatásoknak, vagy a kvantumösszefonódásnak).De az idõtlen, vagy inkább minden idõfázissal rendelkezõ vákuumban ezek az erõk/részecskék nagy léptékben mondhatni kioltják egymást.

Az idõ egyirányúsága, mint a vákuum szimmetria sértése a normál anyagra és az ebbõl felépülõ makrovilágra jellemzõ. A normál anyag felfogható, mint olyan különleges kvantumállapotok összessége, amelyek ki tudnak emelkedni és megmaradni a vákuum kvantum fortyogásából, mint jéghegyek az óceánból. Az idõbeni eltolhatóság szimmetriájától függ az energia megmaradás tétele, ami szinte adja magát a kvantumosságra jellemzõ egymás iránt affinitást mutató részecskék idõbeni stabilitását. Bizonyos energia szinteken, frekvenciákon a vákuum jellemzõi lehetõvé teszik idõben hosszabb ideig létezõ anyag megmaradását, ha ez így kielégíti az energiamegmaradás tételét is. Ez az ami kiadja az egyirányú idõt, az energia megmaradást és ezzel makroszinten a 2. fõtételt is, az anyag mozgását, fejlõdését alakulását.

Talán nem is tágul az univerzum, úgy értve, hogy maga a vákuum, hanem az anyag mint kis repedés (szimmetria sértés), rianás a vákuum jegén fut tovább, létrehozva a teret és az idõt, és mind azt a kozmológiai képet, amit mi gondolunk a valóságról.

Az entrópia és a teljes hõkiegyenlítettség fel törekvés az, ami a természetes lefolyása a folyamatoknak, ha nem avatkozunk bele. Ezért jelöli ki ez az idõ irányát.

:-D
Komolyra fordítva, valójában a fizikai törvények közül, a termodinamika 2. fõtétele határozza meg az idõ irányát közvetve.
Amivel én nem értek teljesen egyet, de a hivatalos mai felfogás ez. A többit inkább nem is említem itt, felesleges lenne megintcsak.

Hát ez igencsak hipotetikus iromány. Még a féregjárat létezése sem tény, csak teória...

Ezt csak azért mondtam, mert voltak olyan felvetések is, hogy az Univerzum tágulásának megszûntekor, az Univerzum önmagába zuhanásakor az idõ visszafelé fog folyni. Persze azóta lekerült ez a kérdés a napirendrõl, amióta az Univerzum tágulását mindenki gyorsuló ütemmel képzeli el.

Továbbá a jelenlegi determinálatlan univerzum, a határozatlansági elvekkel teljesen determinálttá válna egy visszafele haladó idõben.

"Ki mondta, hogy csak egy irányba haladhat akár az idõ"

Egy pusztán mechanikai világban tényleg haladhatna visszafelé az idõ, de ott ahol tudatos élõlények gondolatokat fogalmaznak meg nem. Vegyük példának a temetést. Most képzelj el egy világot, ahol hadonásznak egy lapáttal, amire felugrik a föld, nõ egy nagy lyuk, kiemelnek egy koporsót, hátrafelé totyog mindenki, és elõbb-utóbb életre kel az elhunyt, és ha elég idõ telik el visszafelé, belespriccel az apja faszába. Közben egy sor gondolat zajlik le az emberben, de ellentétes irányban, ami teljesen értelmetlen. Itt arra gondolok, hogy a gondolat nem reverzíbilis folyamat.

A mi univerzumunkban csak egy irányba haladhat. Viszont az õsrobbanás pillanatában jött létre. Ergo: az õsrobbanás lehet ok is, de lehet okozat is.

Kiválthatta azt az épp utána következõ jövõ is. Ki mondta, hogy csak egy irányba haladhat akár az idõ. Tudtommal ezt semmilyen "szabály" nem tiltja. Éppen ezért megkérdezhetem mi volt "elõtte". Ezzel cáfolnám az állításod. Elvi lehetõsége volt, hogy kiváltotta valami.

Ha negatív tér, és idõ koordinátákkal akarsz "dolgozni", sok sikert :) Ez esetben a tér és idõ önmagába hajlik vissza, tehát, az okozat elõbb jön létre, mint az ok. Vannak elméletek egy ún. tüköruniverzumról, amiben antianyag van, negatív gravitáció, és az idõ visszafelé halad (tehát az õsrobbanás felé.)

(Állításaimat szigorúan fenntartásokkal kezelni! :) )

@ Tetsuo
Az õsrobbanás elõtti pillanatban nem volt sem tér sem idõ.

Eppen ez az erdekes, mert egyszeruen lett, a SEMMIBOL - de hogyan?

"Remélem nem kell elismételnem, hogy amennyiben nem létezett idõ, azaz ok okozati kapcsolat az õsrobbanás elõtt, akkor az õsrobbanás nem történhetett volna meg. Pont"

Olyan sem volt, hogy ok-okozati összefüggés, kapcsolat....semmilyen ma érvényes fizikai, és bármilyen más törvény vagy elv nem létezett...tudomásunk szerint..
így nem lehet rá mostani bármilyen törvénnyel vagy szabállyal hivatkozni. ok-okozati összefüggéssel sem..és az idõ bármely tulajdonságával sem, mert azok is a "robbanás" után keletkeztek.
tehát bármilyen szabályra törvényre hivatkozol, az hamis, mert NEM léteztek akkor..minden csak utána lett....

és igen, ma ezt tudjuk...aztán 200 év múlva majd mást...ennyi.

Ha valami a fénynél gyorsabban halad, akkor az idõnél is..mert a fény=idõ
ha negatív energiával, akkor elvileg visszafelé is mehet az idõben...elvileg..

"A cikkben ott van a hiba, hogy attol, hogy egy feregjarat rovidebb utvonalat biztosit ket pont kozott, ezert a feny normal terben torteno haladasi sebessegenel gyorsabban lehet koztuk kommunikalni (vagy mozogni), attol meg az idoben aboszolut ertekben ugyanakkor leteznek es az ok okozati hatast sem serti az ilyen formaju kommunikacio vagy mozgas."

Legjobb tudomásom szerint, a relativisztikus fizikában a fénynél gyorsabb mozgás az mindenképp idõutazás. Az objektum, ha a saját fénykúpjából kilép, megsérti a téridõ kauzális szerkezetét. A témában javaslom:

http://www.youtube.com/watch?v=yJ1L0g23Rus&list=PL2D7D396E11E57D94

Illetve az elõadássorozat többi tagját.

"Remélem nem kell elismételnem, hogy amennyiben nem létezett idõ, azaz ok okozati kapcsolat az õsrobbanás elõtt, akkor az õsrobbanás nem történhetett volna meg. Pont."
Sajnos az, hogy te mit gondolsz az ok okozati kapcsolatokról és az idõrõl nem igazán releváns. Illetve ha be tudod bizonyítani, akkor az lesz de õszintén szólva ebben kételkedem.

Leírom még egyszer: Nem tudjuk mi volt az õsrobbanás elõtt. Pont. A jelenlegi legjobb modellek alapján tudunk rá mondani valamit,de ettõl még nem TUDJUK.

"Jelenleg a Földön senkinek még csak halványlila fogalma sincs arról hogy mi történt az õsrobbanáskor, vagy elõtte. " Honnan tudod, hogy nincsenek olyan lények (igen,akár UFO is lehet) aki ezt nem tudja? Ne dobálózz bizonyíthatatlan állításokkal :)

Mivel a matematikai leírása az õsrobbanás pillanatának teljesen más mint a klasszikus kép, így a kérdés, hogy mi volt elõtte, azzal egyenértékû, hogy "mi van az északi sarktól északra?" Nincs ételme a kérdésnek. Az lehet, hoyg a te világszemléletednek ez nem okés. Sõt, még az is lehet, hogy az õsrobbanás elmélet hibás - bár erre elég kevés esély van, mert a bizonyítékok megerõsíteni és nem megcáfolni látszanak -, de kijelenteni olyat, hogy az ezzel foglalkozó kutatók nem tudják, mi volt elõtte, ez tájékozatlanság, ugyanis nem is keresik mi volt elõtte, mert a modellbõl fakadóan nincs értelme keresni. Persze hozhatsz másfajta õsrobbanás modellt, amiben van értelme ennek a kérdésnek, de azt nem itt, hanem a kutatóközpontokban kell megvitatni és matematikával érvelni. A jelenlegi modellt támadni ezzel a kérdéssel viszont értelmetlen.

"amennyiben nem létezett idõ, azaz ok okozati kapcsolat az õsrobbanás elõtt, akkor az õsrobbanás nem történhetett volna meg. Pont"
Ez tisztán filozófiai alapú érv.

Remélem nem kell elismételnem, hogy amennyiben nem létezett idõ, azaz ok okozati kapcsolat az õsrobbanás elõtt, akkor az õsrobbanás nem történhetett volna meg. Pont.

És te is csak engem igazolsz, nem vagy képes azt mondani hogy nem tudjuk. Jelenleg a Földön senkinek még csak halványlila fogalma sincs arról hogy mi történt az õsrobbanáskor, vagy elõtte. Ami amúgy nem baj, csak tényleg annyit kéne mondani, hogy emberek, fogalmunk sincs.
Nem azt hogy hát elõtte nem volt idõ, amirõl ugye nem csak hogy semmi ismeretünk nincs, de még nyilvánvaló paradoxont is hoz be hisz egyszerre állítjuk azt hogy az õsrobbanás elõtt nem változott semmi sem mert nem volt idõ, meg azt is hogy változott hisz elkezdõdött a felfúvodás....

Az idõrõl egyelõre nem tudjuk, hogy micsoda. Ismerünk róla néhány dolgot meg feltételezünk egyebeket de azért nem feltétlenül ilyen egyértelmû ahogy leírtad.
Egy normális tudós pedig bármikor elismeri, hogy ha nem tud/tudunk valamit. Ugyanakkor a jelenlegi elméletek szerint az idõ és a tér is az õsrobbanáskor jött létre, így elõtte nem volt. Pont. Az más kérdés, hogy az elmélet helyes-e vagy sem.