9
-
ugh #9 Ez erdekes es meghiheto is lenne de energiat az univerzum egesze kap gerjesztett fotonok mindenfele sugarzasok formajaban.
Nem beszelve az allitolagos osdurranasrol.
Nem? -
pasi29uk #8 Olvasatomban a tér egy anyaggal még ki nem töltött pontjában addig nincs anyag amíg az nem kap energiát. Sőt visszafelé is igaz lehet a következtetés 
-
Irasidus #7 Egyrészt azt írtad, hogy "Abban az esetben a húrelmélet szerinti teret alkotó anyag-antianyag párok az eseményhorizont (a határvonal, ahonnan a fény már nem tud megszökni) közelében ketté szakadnak, és az antianyag belepottyan a lyukba, meg az anyag is, agy nem történik semmi, viszont nagyon néha egy anyagi részecske megússza a belepottyanást." - és nem azt, hogy a virtuális részecskék húrok lennének, amiben megint csak tévedsz. A virtuális részecskék nem valódi részecskék, nincs se húrjuk, se semmijük, a név akárcsak - Big Bang - megtévesztő, a virtuális részecskék mint írtam potenciális energiaként vannak jelen, vagy tér energiájaként is szoktak hivatkozni rá. A Húr elmélet a SM részecskeire van kitalálva, a virtuális RÉSZECSKE elnevezésnek történelmi okai vannak. Szerintem erre mondják, hogy ha hallgattál volna... Na mindegy, te tudod. -
Vol Jin #6 Ha a virtuális részecskepárokat tekinted a húroknak, akkor mindjárt lesz köze a húrelmélethez. -
Irasidus #5 Nagyjából. Az első bekezdésed jól összefoglalja a cikket, csak hozzátenném, hogy ez egy hipotézis, ami más hipotézisre (is) támaszkodik (vagy igaz vagy nem).
A második gondolat viszont nem jó. A jelenlegi fizikai ismerteink szerint(!) a tér virtuális részecskékkel van tele. Ezek a részecskék két összetevőből állnak amik - az anyag-antianyaghoz hasonlóan - egymás "ellentettjei", így találkozásukkor megsemmisítik egymást, vagy mégsem!: Ugyanis a két részecske összenergiája nulla, és nem marad energiájuk a párkeltésre (vagy szebben írva a kisugárzásra). Ha minden értékük nulla akkor ugye csak elméletileg léteznek, mint potenciális energia (most a vákuumenrgiát hagyjuk, nem működik). Gyakorlatban viszont, ha rendszerhez energiát adunk - lőn világosság- a semmiből részecskék keletkeznek, és tényleg! Ehhez nem kell húr elmélet...
Fekete lyuk közelében ezek a virtuális részecskék vagy elnyelődnek, vagy szétsugárzóhadtatnak; 1. a fekete lyuk energiájának segítségével, vagy kvantumfulkutáció vagy alagúteffektus segítségével (most az alternatív lehetőségeket kihagynám a felsorolásból...). Az igazán érdekes, hogy mi történik ezekkel a részecskékkel az eseményhorizont közelében. A virtuális részekék egyik párja az úgynevezett NEGATÍV-anyag (és nem antianyag, semmi köze hozzá!), ez ha belekerül a fekete lyukba csökkenti a fekete lyuk súlyát mivel a tömege negatív, bármit is jelentsen ez. A másik tagja viszont kilökődhet a szétsugárzás után, feltéve ha az eseményhorizontot nem lépte át (ha elég sok van, már pedig van, akkor lesz ilyen is). Ez érzékelhetnék gyenge termikus (hő) sugárzásként, csak egyenlőre nincs olyan nagy és érzékeny műszer amivel ezt mérni lehetne. Szintén semmi köze a húr elmélethez... -
Zulu12 #4 Nagyon szépen köszön a válaszod :) -
Vol Jin #3 A neutrínók nem jutnak ki a feketelyuk belsejéből. Jelen esetben egy összeomló csillagról van szó, ahol a mag omlik össze, de mielőtt feketelyuká válik, egy darabig még neutroncsillag lesz. Na ez ontja magából a neutrínókat a napunk tömegének 10%-a válik neutrínóvá. A magon kívüli csillagrétegeken fénysebességgel keresztül halad a neutrínók özöne. Ez azért lehetséges, mert a neutrínó nagyon semleges, nem nagyon lép kölcsönhatásba a többi anyaggal. Elméletileg egy fényév vastagságú ólomlemezen (van értelme lemeznek nevezni?) 50%-os eséllyel átjut. Tehát 100 neutrínóból 50-nek sikerül. Párszázezer kilométernyi plazma a fényévnyi ólomhoz képest semmiség.
Szerintem a feketelyuk párolgását keverted a feketelyukká összeomló csillagmag neutroncsillagi fázisában kivocsátott neutrinóözönnel.
Abban az esetben a húrelmélet szerinti teret alkotó anyag-antianyag párok az eseményhorizont (a határvonal, ahonnan a fény már nem tud megszökni) közelében ketté szakadnak, és az antianyag belepottyan a lyukba, meg az anyag is, agy nem történik semmi, viszont nagyon néha egy anyagi részecske megússza a belepottyanást. A nagyon néha azt jelenti, hogy nagyon kicsi a valószínűsége, hogy az adott részecskének ez sikerül, de mivel nagyon sok az ilyen részecske, némelyiknek mégis sikerül. -
Zulu12 #2 Halhó! Valaki aki a témában otthon van az le tudná nekem írni, hogy a neutrínók azok miért képesek egy fekete lyuk belsejéből kilyutni. Mindig is érdekelt csak mindig is lusta voltam utána olvasni... :D -
#1
Pedig menő lett volna még egy Nap az égen. (Még ha csak egy évre is.)