Irasidus#5
Nagyjából. Az első bekezdésed jól összefoglalja a cikket, csak hozzátenném, hogy ez egy hipotézis, ami más hipotézisre (is) támaszkodik (vagy igaz vagy nem).
A második gondolat viszont nem jó. A jelenlegi fizikai ismerteink szerint(!) a tér virtuális részecskékkel van tele. Ezek a részecskék két összetevőből állnak amik - az anyag-antianyaghoz hasonlóan - egymás "ellentettjei", így találkozásukkor megsemmisítik egymást, vagy mégsem!: Ugyanis a két részecske összenergiája nulla, és nem marad energiájuk a párkeltésre (vagy szebben írva a kisugárzásra). Ha minden értékük nulla akkor ugye csak elméletileg léteznek, mint potenciális energia (most a vákuumenrgiát hagyjuk, nem működik). Gyakorlatban viszont, ha rendszerhez energiát adunk - lőn világosság- a semmiből részecskék keletkeznek, és tényleg! Ehhez nem kell húr elmélet...
Fekete lyuk közelében ezek a virtuális részecskék vagy elnyelődnek, vagy szétsugárzóhadtatnak; 1. a fekete lyuk energiájának segítségével, vagy kvantumfulkutáció vagy alagúteffektus segítségével (most az alternatív lehetőségeket kihagynám a felsorolásból...). Az igazán érdekes, hogy mi történik ezekkel a részecskékkel az eseményhorizont közelében. A virtuális részekék egyik párja az úgynevezett NEGATÍV-anyag (és nem antianyag, semmi köze hozzá!), ez ha belekerül a fekete lyukba csökkenti a fekete lyuk súlyát mivel a tömege negatív, bármit is jelentsen ez. A másik tagja viszont kilökődhet a szétsugárzás után, feltéve ha az eseményhorizontot nem lépte át (ha elég sok van, már pedig van, akkor lesz ilyen is). Ez érzékelhetnék gyenge termikus (hő) sugárzásként, csak egyenlőre nincs olyan nagy és érzékeny műszer amivel ezt mérni lehetne. Szintén semmi köze a húr elmélethez...