Rome 2

Coop-ba a full mod a hosszú csaták miatt tökéletesen játszhatatlan.

Ez szerintem valami bug, a vanila is csinálja. Am a full radius modot érdemes használni (mondjuk a csata részét átalakítottam magamnak a rövidebb csatákért).

Te egyébként itt melyik radious modról beszéltél?
Mert van külön Radious AI mod, ami gyakorlatilag azt csinálja hogy mindenki hadat üzen akit ismersz, na ez így tényleg kihívás...
Egy haverommal kezdtünk vele coop kampányt, de lehet jobb lesz újra nekiugrani, hátha csak nem volt szerencsénk 😊

Sziasztok!
Meg tudná mondani valaki nekem, hogyan tudom megnézni a multiplayer rankemet és pontszámomat? Köszi.

Hagyományõrzõk? 😄 <#nevetes1>

És véletlenül sem kioktatásképpen...de én éppen ezért olvasom az eredeti történetíróktól a könyveket-nagyobb könyvtárakban szinte biztos minden megvan amibõl létezik magyar fordítás-nem pedig netes cikkekbõl, vagy sok kép kevés szöveg-az is rosszul fordítva-könyvekbõl. Persze nem mondom van a neten is tök jó, de azért az ókori történetírók eredetije az igazi. És még sok esetben ott sem egyeznek a dolgok-minél távolabbi az író(az eseménytõl. De legközelebb így jutsz az igazsághoz. Amúgy meglepõdnétek, hogy a mai divat töri' könyvek mennyit csúsztatnak és ferdítenek. A médiáról nem is beszélve Pl. History csatorna.<#ticking> Betiltanám.

Ahány forrás, annyi verzió ezek szerint. Nem a Rubicont tekintem fõ forrásnak, de linkelhetõ:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kr_e_202_oktober_19_a_zamai_csata/

Idézetek:
"A seregek felállása mindazonáltal hasonló volt: a lovasok mindkét oldalon a szárnyakon foglaltak pozíciót, a centrumban pedig – harcérték szerint – három sorban álltak fel a gyalogosok (illetve karthágói oldalon még az elefántok)."
Az összecsapás Scipio számára indult kedvezõen, miután ugyanis Hannibál rohamra küldte az elefántokat, a római gyalogosok hatalmas kürtjeikkel megzavarták az állatok nagy részét, azok pedig a zaj hallatán váratlanul visszafordultak, és a punokra támadtak. A karthágói hadvezér ugyanakkor a többi elefánttal sem tudta szétdúlni az ellenség sorait, Scipio utasítása nyomán ugyanis a római manipulusok – gyalogos egységek – egyszerûen szétnyíltak a dübörgõ állatok elõtt, hátul pedig egytõl egyig lemészárolták õket."

Tehát szétnyíltak a sok és formációk a formáció, és nem eleve így állt fel.
De mindegy, a Rome 2 szempntjából ennek semmi jelentõsége.

Szerintem ez csak véletlen. Az alappal is van hogy szerencsétlenül jönnek össze a dolgok.
Attól meg hogy hosszabbak a csaták nem érzem nehezebbnek, csak nem szabad türelmetlenségbõl rossz döntést hozni, ha ezt kibírod még könnyebb is.
Meg kicsit alkalmazkodni kell a játék kiegyensúlyozatlan hülyeségeihez.
Ha tudod hogy a távolsági egység szart se ér, nem kell olyat rakni a seregbe, és ha tudod hogy a lovak ûbertáposak akkor mondjuk nem árt egy seregbe belepakolni 12-15 nehézlovast.
Az meg külön vicc, hogy 2-3 pikemannal meg lehet védeni egy várost akármekkora túlerõ ellen.

Itt van 8 betûtípus ami mellesleg a magyar ékezeteket is tartalmazza. A játék 1 nagybetûset és egy normál típust használ, szóval lehet vegyíteni õket tetszés szerint vagy akár csak 1et használni. Csatatérképen is cseréli a betütípust!


Black Chancery Normal and Immortal Nagybetûs


Canterbury Normal and Possum Saltare Nagybetûs


Lobster Normal and Segoe Nagybetûs


Segoe Normal and WetPaint Nagybetûs

Én meg egészen mást vettem észre. Pl azt hogy vh fokon Rómával csat vesztés nélkül menetelek a gyõzelem felé az alappal, Radioussal meg 265-ben sikerült levernem az utolsó Etruszk várost 4 körévvel!. Továbbá kb 2* okosabb az ai és nagyon komoly csapat összevonással játszik. Bocs , hogy ezt mondom de te szerintem nem nyomtál le 10 körnél többet.

Most nézem hogy el van bújva egy Stalker is az egyik "scutum" mögött.

"Form tesudo?" <#nevetes1>

<#hehe>

<#eljen>

Mivel amúgy is idõrabló a rengeteg csata, szerintem nem éri meg a Radioussal nyomni. Nem sok különbség van, csak elveszi a játékidõdet. Az alapjáték haladósabb.

Én is próbáltam a modot, de szerintem nem sok különbség van.
Úgy tûnik hosszabbak a fejlesztések, tovább fog tartani a játék, ettõl végül is nehezebb, mert késõbb válik könnyûvé.
A csatában a közelharc sokkal lassabb, ettõl meg épphogy könnyebb, mert van idõ reagálni harc közben.
A lovasok sokkal erõsebbek mint az alapjátékban, a távolsági sebzés meg sokkal gyengébb, viszont tovább lehet lövöldözni. Ez van hogy könnyíti, van hogy nehezíti a helyzetet.
Mást eddig nem vettem észre.

Általam készített, magyarítással tökéletesen mûködõ, az ékezetes betûket megjelenítõ új betûtípus (Segoe Print):

Letöltés

Egész érdekes és részletes cikket találtam a Rubicon weboldalán: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_romai_koztarsasag_allamszervezete/

Jól néznek ki az egységek

Én megvártam amíg nem frissítenek hetente, meg adtam nekik idõt alkotni.<#vigyor> Így is meg vagyok lepõdve , hogy fél év alatt ekkorát tudtak fejlõdni.

Én már azóta a radiussal nyomom amióta kijött az elsõ verziója.

Gyerekek mindenkinek ajánlom a Radious modot, fõleg azoknak akiknek túl kicsi a kihívás az alapverzióval, és keveslik a realitást is. Egészen kiváló az AI. Amit nem értek esküszöm. Hogy lehet az, hogy kétszer okosabb kampányban és csatában is. Etruszkokat alig bírom lenyomni, és nem azért mert bónuszt kapnak.

Azt nem tudom milyen ha könnyebbre veszed, de az tuti hogy az AI legendary-n se egy észlény, és nem érezni hogy olyan rengeteg bónuszt kapna.
Ez a legkönnyebb rész a TW szériából, nem hinném hogy ne tudná bárki végigjátszani legnehezebb fokozaton, max pár körrel tovább tart.

Scipio Zama mellet pont nem egységes arcvonalat alkalmazott, hogy a fánik eltudjanak rohanni köztük.

Amúgy ha a nehézségi szintet feljebb rakom, akkor a csatában ez okosabb AI formájában jelentkezik, vagy elkezd csalni a morál növelésével, gyengítéssel mint a korábbi részekben?

<#eljen>

Ma voltam vizsgázni római hadtöribõl, a császárkori hadseregbõl feleltem. Úgy érzem kifizetõdõ volt az a pár száz óra RTW játékokkal töltött idõ (meg amit az a "pár" könyv amit e játékok miatt olvastam el)<#nyes>

Teljesen igazad van. Bevallom ad hoc használom mind a kettõ verziót, valahogy röviddel úgy érzem , hogy nem helyes, nem magyaros...de tudom , hogy amúgy röviddel kell írni. De a kedvedért eztán csak mod lesz<#smile>

Nem vagyok nyelvtannáci, de nem lehet a MOD vagy mod szót használni...? Mert a magyar "mód" szó használata totális félrevezetõ.

Ja gondoltam, hogy nem direkt írtad, úgyhogy nem is tettem szóvá.<#smile>
Ami viszont a 300 éve harcmodor változásait illeti, szerintem sok mindent meg lehetne oldani,és remélem nagyokat néznek a szkeptikusabb játékosok majd a késõi módokon.<#alien> Remélem nekem lesz igazam, mert az sokunknak jó lenne.

Akkor valamit vagy rosszul csinálsz a diplomáciában és/vagy valami olyan családot/factiont választottál, aki durva diplomáciai mínuszt kap a külkapcsolatokra. Pl. ha jól emlékszem a Barcid dinasztia Kártágó esetében ilyen, laza -30uk van mindenkire, szóval senki sem haverkodik veled, a macedónokat a hellének utálják stb.

Azért az is igaz, hogy eljön az konstelláció (ha nem baszol át mindenkit, kellõ nyersanyagod van és elég erõs vagy) hogy önként jönnek majd segget nyalni. Illetve vannak olyan népek, akikkel kifejezetten lehet haverkodni (az Aridatei? Massilia pl ilyen), illetve vannak akikkel meg kifejezetten nehéz (szkíták, örmények, egyiptom).

Én diplomáciázni úgy szoktam hogy kifizetem ami nekem kell😊
Egyébként most is fél millió van a kincstárban, amúgy se tudom mire költeni...

Hát, nekem a diplomácia szarra sem volt jó. Amikor már ma fél világ az enyém volt, akkor persze volt pár nép, aki háború nélkül is önként behódolt, de értelmes szerzõdést senkivel sem tudtam kötni. Soha. A legtöbb trade agreementért még én fizettem hogy legyen, a non-agression pactért is, amit néha pár kör után valahogy felmondott az ellen.

Azzal egyetértek, hogy mióta a katonák képessége jól mûködik nagyon lehet hódítani a játék elején. Még a patch elõtt is ment. Most, hogy a parittyás egyések már nem Gatling géppuskaként mûködnek, mert a testudo mûködik, még hatványozottabban igaz lehet ez.

Legendary-n játszok, ott egyébként nem is lehet visszatölteni csak a legutolsó autosave-t. A polgárháborút csak azért lehet elkerülni load-al mert ha alt+F4-et nyomsz mikor megkapod az üzenetet, az még autosave elõtt van, és kör végére rak vissza újratöltésnél. De mint kiderült felesleges elkerülni, csak apró kellemetlenség, túl kell rajta lépni...
Csak én a Shogun 2 RD-jéhez mérten azt hittem kemény lesz és beszartam 😊

Az a bajom igazából, hogy nem tudom mit kell ebben a játékban elkövetni ahhoz hogy bebukjad. Nagyjából akár mit csinálsz vége lesz valahogy.
Pénz is van szarásig, bármelyik néppel fel tudsz állítani kapásból egy fullos sereget, és folyamatosan lehet hódítani, nincs pénzügyi nehézség soha. Szerencsére mûködik a diplomácia, de ez azzal is jár hogy jóval könnyebb lett a játék, alig támad hátba olyan akivel jóba vagy.
A Shogun2-be azért lehetett bukni is, ha rosszul jöttek össze a dolgok, itt meg maximum elmegy pár kör ha probléma adódik.

Sziasztok! A játékban nem lehet valahogy kikapcsolni teljesen az árnyékolást?

Amit írsz, az pont azt a problémát feszegeti, hogy 200-300 év alatt jelentõsen változtak a harcmodorok. A királyság légiójának felépítése nem ugyanaz, mint a köztársaságé, a korai köztársaság légiója nem ugyanaz, mint a mariusi, a mariusi nem olyan, mint Ceasaré, az övé meg nem olyan, mint a császári kor légiói. És ez csak a felépítés. És akkor nem beszéltünk arról, hogy más harcmodort vesz fel egy hispániában, mást egy germániában, és mást egy keleten hosszú idõn át harcoló légió, mert más harcmodorú ellenféllel szemben kell talpon maradnia. A seregszervezési kérdések (mikor-milyen alegységeket milyen létszámban szerveztek), az egy kérdés, és megint más, hogy ezek milyen hadrendet vettek fel. Ezek sokkal változatosabbak, és függtek a szemben álló felektõl, tereptõl, az ellenfél felállásától, esetleg már ismert harcmodorától. Pl. magaslaton, szorosban még a rómaiak is alkalmazták a megszakítatlan sorokból álló egységes arcvonalat (tudtommal Africanus Záma mellett), más kérdés, hogy azt hogyan tagolták, hány cogors állt fel az elsõ vonalban, és hány vonalat alakítottak. Lentebb idéztem egy részletet, ahol egy ilyen felállás le van írva. Ez nem jelenti azt, hogy a felosztásoknak, egységeknek és alegységeknek ne lett volna jelentõsége, hiszen ez az irányíthatóság és mozgékonyság feltétele volt, mint ahogy az is, hogy az egyes egységeket képzett tisztek vezessék, és külön is irányíthatók legyenek. A római harcmodor nagyon alkalmazkodó volt ((miközben persze stabil alapokon, elveken és szervezettségen állt), hiszen az ókori világ számos különbözõ harcmodorú népével szemben kellett helytállniuk, és hosszú ideig sikersen tették ezt. Ezt modellezni egy játékban nem lehet (legalább is értelme nincs szerintem), és akkor a többi játszható néprõl nem beszéltünk. Meg arról sem, hogy egyes csaták (vagy inkább ütközetek láncolata) ténylegesen hogyan dõltek el, milyen szerencsés, balszerencsés esetek, véletlenek, tévedések vagy zseniális, máskor talán meg sem ismételhetõ elképzelések döntötték el ezeket, ott és akkor.

Azért bocsánatot kérek, hogy a centuriát és a cohorsot felcseréltem. Természetesen a cebnturia volt az alegység, és a cohors a magasabb egység.

Ja, gaugameilánál is 240 fõs kis' falanxból állt a csata sor. II.Philipos alkotta seregszervezet-240 fõs mondjuk taktikai alapegység(van neve de most nem jut eszembe valami szüntagma talán fonetikusan) a következõ a kis falanx 4000 fõ körül a következõ meg a nagy falanx 10-15000 ezer ember. Az adatokat emlékezetbõl mondom tehát kisebb letérés lehet. Kertész i könyvében pontosan megtalálod.

Miután végleg áttértek a cohors rendszerre-sok ideig tartott-a csatában már ezekkel mozogtak. Van egy erõs limit mi az ami még taktikailag mozgatható, és mi az ami már csak' stratégiai szinten. Persze ez így erõsen hangzik csak próbálok erõs kontúrt csinálni. A manipulus 2 db centuriából állt-160 ember pri. és hast. esetében. Ezek olyan kis egységek voltak amikkel nagyszerûen és igen gyorsan lehetett manõverezni terepen is, viszont összedolgozva (sakktábla alakzat) egységes és nagyon reagáló-képes frontot alkottak. Ez egészen addig jól mûködöt míg meg nem jelentek a nagyobb és egybemozgó ellenséges csapattestek, és-fõleg-a lovasság. Elsõsorban ez késztette õket arra, hogy 3 manipulust összehozva létrehozzák a cohorsot. Scipió A. Majd véglegesen majd 100 év múlva Marius. Kérdésedre válaszolva a Római sereg egységei mindent!!megtettek annak érdekében , hogy a harcban elkülönülve legyenek(erre szolgáltak a zászlók különbözõ formái és a jelzések), de ha mégis összekeveredtek a csapatok, mindent megtettek a tisztek , hogy újraszervezzék. Ennek hihetetlen sok nyomát találtam az összes római kor csata leírásaiban. Pl ha összekeveredtek a sorok és besûrûsödtek Caesar leírásaiban az már a vég elõtti utolsó állapot.

Érdekes kérdés az egységek mérete, felosztása. Nyilván, a római hadsereg felépítése jó és ismert példa arra, hogy alegység és magasabb egység szinten szervezték a haderõt, és szervezés, vezetés és irányítás szempontjából csatában és azon kívül is fontos szerepe volt ennek. Kérdés ugyanakkor, hogy a harc hevében ezek mennyire maradtak egyben, menniyre volt cél az egyben tartás. Itt arra gondolok, hogy pl. a centuriákból simán emeltek ki cohorsokat, más centúriák támogatására harcban, sõt, a tartalékokat is inkább cohorsokba szervezték, és szükség esetén ezeket, vagy akár ezeket is megbontva küldtek erõsítést, vagy pótlást az arcvonalon keletkezett résekbe. Nekem úgy tûnik, az arcvonal, és annak egysége fontosabb volt, mint az alap alakzatok és szervezetek tartása. Ennek játékbeli modellezésére inkább az olyan megoldások használhatók, mint amit a C&C-bõl, vagy az Age of Empire vagy Cossaks-ból imserhetünk, vagyis amikor egyedi katonák szervezhetõk igány szerinti nagságú egységekbe.
A többi néprõl nincs tudomásom, milyen felosztások voltak, de pl. tudtommal Nagy Sanyi Guagamela-nál egyetlen nagy falanxot szervezett, a szárnyakat pedig több alakzatba szervezett lovassággal és egyéb biztosító egységekkel fedezte. De marathónnál is három falanxot szerveztek. A centrum volt a legszélesebb és legvékonyabb, amit át is törtek a perzsák (ehhez képest esettt csak 192 görög), a két szárnyon mozgó falanx pedig az átkarolást végezte.

A DeI nekem is tetszett az elején, jó úton haladtak, de most már nem tudom kéthetente újra tanulni az állandó újítások miatt az építmény fákat, egységeket. Leírás meg nincs. De pl. õk jó példa arra, hogy ami élethû, az nem biztos, hogy játékban élvezhetõ. Pl. amikor bevezették, hogy az egységek kimerültség esetén megfutnak, pontosabban automatice visszavonulnak, és bizonyos távolságra megállva pihenik ki magukat, mielõtt újra harcba vethetõk, tök életszerûnek tûnt, pl. Ceasar leírása alapján is. Más kérdés, hogy a játékban kissé kezelhetetlen volt, legalább is számomra. Egyszerûen azért, mert nem igazán lehetett jól megoldani az egységek harcból való kivonását és friss egységgel való felváltásukat. Nekem legalább is.

Igaz és ezzel együtt továbbra is tartom, hogy a jelenlegi állapotához képest nagyságrendekkel élethûbb "szimulációt" lehet csinálni a programból. Most megnéztem a dei modod, egész jó dolgok vannak benne. De pár dolog pl. Az egység méretezések nem tetszenek. Pl. Róma, Makedónia stb. esetében tök biztos adatok vannak koronként és hát van vele gond.

Én sohasem töltök vissza, így legalább egy kicsit nehezebb. Milyen fokon nyomtad végig Karthágót?

Asszem alacsony XP-sek, ezért elég könnyû leadarálni õket.

De egyszer van, csak ha rögtön kilépsz akkor az gyakorlatilag nem történt meg...
Véletlen szerûen adja be az eseményt, csak egy idõ után meguntam, és inkább végig csináltam. Ijesztõ volt ahogy az a sok sereg megjelent, de tényleg nem volt gáz, pár kör alatt elfogynak.

Nem csak egyszer van polgárháború? Nálam is sétagalopp volt, mondjuk mert elég messze dobta ki a fõvárostól a csapatokat, a gall-germán vidék határán. Gyorsan odaért anno 4-5 légió és erõlködés nélkül vertem le õket.

Túl vagyok az elsõ polgárháborúmon. Mikor elkezdõdött azt hittem nehezebb lesz, közbe csak egy kis kergetõzés az egész. Miután visszafoglaltam a fõvárost elkezdett éhen halni az ellenség, és egyre könnyebbek lettek a csaták. Vagy 10 várost elfoglaltak, de max 3-4 körig volt az övék mindegyik.

Mielõtt megpróbáltam volna nem akartam polgárháborúzni, alt+F4-et nyomtam mikor beadta, és vissza töltés után meg lehetett úszni. Kár volt vele bajlódni...

Egyébként sokkal könnyebb a játék mint a Shpgun 2 volt. De lehet hogy csak Chartago-val ilyen könnyû, ki fogom próbálni a többit is. Jobb lenne ha lenne egy kis kihívás, bár az hogy ilyen hosszú eleve kihívás, mert végig kell csinálni és ahhoz elszántság kell 😊

"A gallok és a belgák egyébként ostrom esetén azonos harcmodort alkalmaznak: elõször seregestül körülözönlik az erõdítményeket, köveket hajigál¬nak rá, s mikor már egyetlen védõ sem mutatkozik, „teknõsbéka”-alakzatba állnak, úgy gyújtják fel a kapukat, úgy rombolják le a falat. Ezúttal könnyû dolguk volt, a dárdát és a követ annyi rengeteg ember hajigálta, hogy senki sem maradhatott meg az erõdítmények tetején."

Ugye rémlik ez az ostrom megoldás, mint általános lehetõség. A szokás szerint phalanxba tömörülõ helvétekkel vívott összecapásról szóló részt most nem is idézem. Nyilván nem görög phalanx, de valószínûleg leginkább erre emlékeztette a rómaikat. Ellenszere a dárda, ami nem kaszásként aratott, hanem a pajzsokba fúródva ellehetetlenítette a pajzshasználatot, és annyi volt a pazsfalnak.

"Afranius kettõs arcvonalba állította öt legióját, a segédcsapatokat tartalékként a harmadik sorba helyezte. Caesar hármas csatarendet alakított: az elsõben öt legiójának négy-négy cohorsa, mögöttük tartalékként három-három cohors, és ezek mögött minden legióból ismét ugyanennyi cohors állott; az íjászok és a parittyások az arcvonal közepén helyezkedtek el, a lovasság az oldalakat fedezte. Ilyen felállításban mindkét fél azt hitte, hogy elérte kitûzött célját: Caesar azt, hogy nem kénytelen megütközni, a másik azt, hogy meggátolja Caesar munkálatait. Így mégis elhúzódott az ügy, a csatasorok naplementéig állásaikban maradtak, azután mindkét fél visszavonult a táborba. Másnap Caesar folytatta a megkezdett sáncmunkákat, az ellenség a Sicoris folyóban gázló után kutatott, amin át lehet kelni. Caesar, amint ezt észrevette, átküldte a folyón a könnyû fegyverzetû germánokat és a lovasság egy részét, és a partokon sûrûn egymás mellett õrséget állított fel."

"Az ellenség száma gyarapodott, mert a táborból a városon át erõsítést kapott, hogy a fáradt cohorsokat pihentekkel váltsák fel. Caesar is rákényszerült, hogy ugyanezt tegye: a kimerült cohorsokat visszavonja, és frisseket küldjön a helyükre. Így folyt a harc öt órán keresztül megszakítás nélkül; a mieinket súlyosan szorongatta a túlerõ, hajítófegyvereik már elfogytak, ezért a hegynek fel, kivont karddal rohamozták meg a cohorsokat, néhány katonát megöltek, a többit pedig megfutamították. A cohorsokat a városfalakig szorították vissza, és mert a rémület sokat bekergetett a városba, a mieink könnyen biztosíthatták maguknak a visszavonulást. Lovasságunk pedig, noha mélyebben fekvõ terepen helyezkedett el, bátran felkaptatott a magaslatra, és a két csapat közé ugratva segítette és fedezte a mieink visszavonulását. Így folyt az ütközet váltakozó sikerrel. A mieink közül az elsõ összecsapás alkalmával hetvenen estek el, köztük Q. Fulginius, a tizennegyedik legio hastatus centuriója, aki kiemelkedõ bátorságával közkatonából küzdötte fel magát erre a rangra. Több mint hatszázan megsebesültek. Afranius katonái közül megölték T. Caeciliust, a rangelsõ centuriót, rajta kívül négy centuriót és több mint kétszáz harcost."

"A küzdelem közvetlenül a tábor elõtt, mindenki szeme láttára zajlott le. Könnyen levonhattuk a britannusok harcmodorából a tanulságot: ilyesfajta ellenséggel szemben a mieink meglehetõsen tehetetlenek, mert súlyos fegyverzetük miatt nem képesek üldözni a menekülõket, de különben sem volna merszük a hadijelvényektõl elszakadni; lovasságunknak szintén kockázatos küzdelembe bocsátkoznia, hiszen a britannusok gyakran cselbõl futamodtak meg, s ha már elég messze elcsalogatták lovasainkat a legiók mellõl, szekereikrõl leugrálva gyalogosan fordultak ellenük - vagyis a küzdelem nem azonos fegyvernemek között folyt; csupán a tisztán lovassági harc járt mind az üldözõre, mind a menekülõre nézve teljesen egyenlõ esélyekkel. Ehhez járult, hogy a britannusok sohasem tömött sorokban harcoltak, hanem elszórtan, egyik csapattest nagy távolságra a másiktól; sõt, megfelelõen szétosztva még tartalék osztagokat is helyeztek el, hogy folytonosan válthassák egymást, és a kifáradt harcosok helyébe mindig pihent, friss erõk állhassanak."