51
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#11
Hát igen, a Föld és Ég, meg a Csillagászati évkönyvek nálam is meghatározó élmények voltak, meg a Kudlik Júliás Delta minden szombaton(?). :) -
Thrawn #10 Ok!
Ha mélyebben is turkálok az átlagnál, az a vénségem miatt van. Elsősként tátott szájjal bámultam Armstrongék holdraszállását - mocskos kapitalizmus vagy sem, nem merték nem közvetíteni - azóta teljesen rá vagyok kattanva az űrkutatásra. A mai internetes bőségszaru mellett megmosolyogtató az akkori források szűkössége. Delta, Föld és Ég, Élet és Tudomámy, Természet Világa, Csillagászati Évkönyv. Nagyjából ennyi volt, nem mindig naprakész, de színvonalas. -
#9
Nem tekintettem kötözködésnek. ;) -
Thrawn #8 Nem kötözködni akartam. 
A cikk, mint mindig, nagyon ott van!
-
#7
Ok, jelentem ezt "elkúrtam" (elnézést a kissé profán kifejezésért). Kihagytam a számításból, hogy a cikksorozatot olvasók között akad jópár olyan ember, aki mélyebben turkál az űrtechnika-történelem bugyraiban, mint az átlag - sőt, akad olyan is, aki még nálam is mélyebben. :) -
#6
Az űrsikló katonai alkalmazása nem került mélyebben bele a cikksorozatba mert a pontos katonai alkalmazást megbízható források sem fejtették ki kellő mélységbe. Amennyire ezt én meg tudom ítélni, az USAF valóban csak kém-repülésehez, kémműholdak pályára állításához szánta az űrrepülőgépet. Elviekben az űrrepülőgép lett volna az egyetlen hordozóeszköz, emiatt nem lehetett mellőzni, noha a későbbiekben ugye az Titan, majd Delta és Atlas hordozórakéták is katonai műholdakat állítottak pályára.
Az "űrbombázó" elképzelést sok helyen felhozzák, de a legtöbbször érintőlegesen, komolyabb specifikációk nélkül. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy semmilyen komoly előnnyel nem rendelkezett az űrrepülőgép már az 1970-es évektől kezdve a csapásmérés feladatkörében a robotrepülőgépekhez és ballisztikus rakétákhoz képest. Sőt, kifejezetten hátrányos volt, hiszen mindössze két, egyáltalán nem védett indítóállás-helyszíne lett volna (ez később ugye egy lett, hiszen csak a Floridai 39A és 39B működött, a Vandenbergi bázisét pedig elbontották / átalakították), és az indítás előkészülete nagyon sok időt emésztett volna fel. Egy Minuteman (majd később a félkész állapotig jutott MX) rakéta sokkal veszélyesebb volt.
Az, hogy sok konteos oldalon próbálják eladni az űrrepülőgépet katonai harceszközként, inkább megmosolyogtató. Lévén mindig csapásmérő gépnek akarják leírni, holott katonai szempontból a legjelentősebb lehetősége az ellenséges szovjet műholdak megsemmisítése lehetett volna. -
Thrawn #5 Felteszem a kezem! Néhány kép a Szojuz orbitális kabinjából.
Katt!
No meg Galambos Tibor: Emberek a világűrben c. 1975-ben megjelent könyvében is van néhány a Szojuz 9-ről. Iszonyú kicsi. Főleg ahhoz képest, hogy a Szojuz 9-en Nyikolajev és Szevasztjanov 17 napot repült 1970-ben.
-
#4
Totálisan téves. A több ezres ICBM és SLBM is képes volt bárhova kivédhetetlen csapást mérni. Ehhez nem kellett űrsikó. -
asgh #3 Az űrrepülőgép azért kellett, mert képes volt az űrben a földi irányítástól függetlenül pályát módosítani, ezáltal gyakorlatilag kivédhetetlen csapást mérni bárhova. Ezzel nyerte meg az USA a hidegháborút és pont azért került olyan sokba és azért voltak olyan erőltetettek az elvárások és a határidők, hogy az oroszok gazdaságilag képtelenek legyenek tartani a tempót. -
#2
A dicső elvtársak. ;) -
gombabácsi #1 A dicső emberiség meghódította az űrt.
:]