Az androidok és a rejtélyes völgy

Asimov kiegészítette a robotika törvényeit, egy 0. törvénnyel, de az nem errõl szólt, hanem arról (nem szó szerint), hogy az emberiség érdekei elõbbre valóak, az ember, mint önálló személy érdekeinél. Ezzel oldotta fel, az azt ellentmondást, ami az elsõ törvénybõl adódik, hogy az embert életet védeni kell, de eközben nem okozhat kárt egy másik emberi lénynek, akkor sem, ha ez szükséges volna.

Tudtommal ma sem a pisztolyt szoktuk börtönbe csukni.

Ha az ágyban se derül ki, nincs ezzel semmi gond ;)

Ezeket fel is lehet törni. tele rakni vírusokkal, átprogramozni és máris öli az embereket. Hogy büntetnék õket? érzelmeik nincsenek (max ha valamilyen logikával beléjük írják) így meg se bánják a tettüket és az áldozat családja sem nyugodna meg, hogy egy robotot semmisítenek meg ,mert egy embert akarnának megsemmisítve látni azt aki átprogramozta.

Szóval pl Asimov robotikai törvényeit ki lehetne egy egészíteni egy nulladikkal:
a robot köteles felfedni robot voltát.
Bár lehet hogy írt ilyen témájú regényt/novellát is, nem ismerem az összeset.

A robot legyen robot kinézetû ne emberi. Segítse a mindennapokban de akkor se nézzen ki embernek. Jól néznének ki az emberek, ha az utcán felszednének egy csinos hölyget aztán az ágyban derülne ki, hogy nem is ember a csaj.

Elõször egy Stanislaw Lem regényben találkoztam ezzel a jelenséggel. Hát hiába zseni volt az öreg! A Visszatérés c. könyvét még 1961-ben írta, egyik kedvencem.

Még arra is gondolok, hogy talán a láthatóan nagyobb agymunka fejezõdik ki egyesekben undorként. OK ezen most lehet poénkodni, hogy munkaundoruk van meg ilyenek, de akkor is lehet, hogy ez a helyzet.
Bizonyos emberek a kétértelmû, nem tiszta dolgokat elutasítják, mások meg kifejezetten vonzódnak hozzájuk, érdekesnek tartják, kihívást látnak bennük.

De biztos jó ez az analógiai is valamilyen szinten, hogy betegnek tartják egyes emberek. Érdekes ugye a betegségfogalmunk is. Úgy teszünk, mintha lenne egészséges ember, pedig orvosi értelemben nincs, csak éppen eljátsszuk, hogy egészségesek vagyunk, megfelelünk valami sztenderdnek, ami valójában nem is létezik. A beteg ezt nem teszi. Szerintem tehát az lehet a megoldás, hogy nem próbálják becsapni az embereket, hanem kinyilvánítják, hogy õ nem tökéletes, nem ember, felhívja a droid a figyelmet a különbségre. Ezzel a nagyobb kritikus figyelmet esetleg szimpátiára tudja fordítani.

"Azt is kérdezhetnénk, hogy tudósok kellettek hozzá, hogy meg tudjuk állapítani, hogy ha egyszerre engedünk el ugyanolyan magasról egy vasgolyót és egy papírgalacsint azok egyszerre érnek földet?"
Az biztos, hogy tudósok kellettek hozzá, mert hogy nem egyszerre érnek földet, max légüres térben!<#nevetes1>
Csak pl a hétköznapi tapasztalat nem ismeri a légüres teret, ilyet csak mesterségesen lehet elõállítani ugye.
Szal semmi nem olyan egyszerû, mint amit a hétköznapi tapasztalat mutat, vagy amit az áltisk/ridõrszdájdzseszt szintû ismeretek jelentenek.
No offence.

Például pont a játékipart és a filmipart érdekli ez a terület, és ad is rá pénzt, mert arra kíváncsiak, hogy mitõl bukik meg az egyik animációs film, és miért sikeres a másik. A tapasztalat szerint vagy karikatúra kell, vagy 100%-os élethûség, a köztes nem jó, pedig legtöbbször az lenne a legegyszerûbb.

A klasszikus elmélet egyébként az, hogy a "kicsit" nem emberszerû azért vált ki undort, mert a beteg emberrel társítjuk, a "valami nem stimmel" érzés taszítóvá teszi a figurát. Az uncanny valley mélyén a zombi van. Ehhez képest jelent ez az elmélet alternatívát, miszerint inkább arról van szó, hogy az agyunk nem a vártat kapja.

Fura, épp ugyanígy vagyok az afrikai törzsek egyes tagjaival. A mozgásuk valami életidegen, pedig humanoid kinézetük van... Semmi bajom nincs velük, nem haragszom rájuk, nem zavar, hogy más színû a bõrük, mégis viszolygok tõlük...

Inkább adnék neki ásót, lapátot és elküldeném gyémántot vagy aranyat bányászni :)

Nekem meg egy hasonmás kellene akit elküldenék munkába, vizsgázni, stb...én meg addig hakurásznám a nõket :)

Én akarok egy szex-kiborgot. Olyan mikor lesz? :D

Szerintem van még egy dolog ami a nagyon emberszerû androidokkal problémás lehet csak a külsejük terén. Pl ha valami teljesen robot megjelenésû akkor úgy láthatjuk mint egy robotot mert az is. De ha már 80%ban emberi akkor megpróbáljuk inkább emberi tulajdonságok alapján osztályozni és könnyen azt kaphatjuk, hogy ez nem egy robot hanem egy csúnyára sikerült ember. Még ha tudjuk is, hogy nem az. Ha 100% hasonlóság lenne akkor ilyen nem áll fent mert szintén emberi mértékkel nézve normálisnak látjuk a külsejét. Vagy legyen ilyen, vagy olyan. De ne egy keverék félúton.

Azt is kérdezhetnénk, hogy tudósok kellettek hozzá, hogy meg tudjuk állapítani, hogy ha egyszerre engedünk el ugyanolyan magasról egy vasgolyót és egy papírgalacsint azok egyszerre érnek földet?
Utólag könnyû okoskodni az egyértelmû dolgokon, de ezeket valakinek észre is kell vennie és ki kell kutatnia.

Nem, ehhez természetesen nem kellenek tudósok. Ha van otthon CT-d és egy androidod, te magad is elvégezheted a kísérletet.

bakker ehhez is tudósok kellettek hogy ezt kikutassák?
és van pofájuk ezért pénzt felvenni?

egyébként a játékiparban ugyanez lesz/van: elért egy realisztikussági határt a grafika, és ezután már az ember nem jobbnak, hanem rosszabbnak tartja, mert innentõl már a 100%-ot várja

És ez miért olyan nagy dolog? Persze, hogy furcsán reagál az ember(i agy), ha a várakozásaival, tapasztalataival, ösztöneivel ellentétben tök más történik. De ezt is meg lehet szokni, erre is meg lehet tanulni a megfelelõ választ, erre is lehet "habituálódni". Ez az agy mûködéséhez hozzátartozik.
Az már más kérdés, hogy ez érzelmileg is befolyásol egyes embereket. Szerintem ezt inkább a vészjósló sci-fik számlájára lehet írni, aminek a szellemisége már régóta beleivódott az emberekbe...