15
-
halgatyó #15 A napenergia valóban kvázi végtelennek mondható, ám a kinyerésére szolgáló eszközről ez már messze nem mondható el.
Nem is kell messze menni :-)) ld. 1. bekezdés -
ribot #14 Jó lenne, ha minél több ilyen megoldást találnának ki!
Amúgy az elektromos töltések nem maguktól folytak végig a szalagban, de az ehhez szükséges energiát könnyedén előállítják napenergiából! Ami végtelennek mondható! -
kutyak #13 Azt hiszem nem érted a valamit valamiért elvet: ez a szalagos megoldás valóban rendkívül korlátozott lehetőségekkel bír, de cserébe egyszerű, könnyű és tartós. És egy műhold pályán tartásához erre van szükség.
De a sokezer km/s gyorsulást produkáló hajtóműved szintén erősen korlátozott, ugyanis a felhasznált energiát (valamilyen formában), magával kell cipelnie vagy ki kell nyernie a környezetéből. Azt vágom én is, hogy egy fissziós vagy fúziós erőmű energiasűrűsége lényegesen nagyobb, mint a kémiai meghajtásoké, ezért ezek "hordozható" változatát kellene fejleszteni, de sajnos ez még nagyon messze van, ráadásul ott is nagyon sok korlát van.
-
halgatyó #12 Miért irigyled? Szívesen adok neked néhányat, ha gondolod 
-
halgatyó #11 Hmm... asszem a részletekkel nem foglalkozol. Pedig lényegesek.
Gondolj csak bele. Ha repül egy test az űrben, és "begyűjtjük a töltéseket", akkor azok összegyűlnek, és nagyon feszíteni fogják azt az izét
Hogy mi korlátoz mit? Leírtam, de akkor leírom részletesebben.
(Sajnos, nagyon hosszúak a hozzászólásaim, de általában olyasmit írok, ami szembemegy a mainstream felfogással, emiatt nem elegendő egy-két elpottyintott szó, amit mindenki a sajtóból már százezer oldalon keresztül az arcába döngölt "információkkal" ki tud egészíteni)
Képzeljünk el kétféle meghajtást. Az egyiket akkor kapcsolom be, amikor akarom, többezer km/s-nyi sebességváltozást tudok vele produkálni a reaktor kimerüléséig, olyan irányba fodítom a fúvócsövet, amerre akarom vagyis én döntöm el, hogy -- a fizikai határokon belül -- hová megyek, mikor, hányszor, milyen sebességgel
A másik meghajtás pedig csak bizonyos irányokban múködik, akkor is, ha épp nem arrafelé szeretnék menni, csak bizonyos időszakokban, csak egy nagyon kis térrészben (a Föld közvetlen környezete igencsak kicsny térrész a Naprendszeren belül), és az előbbi meghajtásnak mondjuk az ezredrészét tudja gyorsulásban, még akkoris, amikor egyáltalán működik...
Nos, én a második pontbeli "meghajtás" igenis korlátozottnak nevezem az előzőhöz képest, és pénzpazarlásnak tartom a dollármilliárdokat, amit beleölnek.
Az autós hasonlattal: az autómmal abba a városba megyek, amelyikbe akarok, és igen gyorsan (ha a korábbi történelmi korokkal hasonlítjuk össze). NEM mondom, hogy autóval nincsenek korlátok. De hasonlítsad össze mondjuk egy olyan vitorlás autóval, amely -- mondjuk -- csak Budapest környékén képes mozogni, csak reggel 7-től fél8-ig, és csak 10km/óra sebességgel...
Kb. erről van szó. -
kvp #10 "Hiába ismerünk 10 000 000 exobolygót, tudjuk melyek alkalmasak akár földi élet hordozására, ha soha nem megyünk semelyikhez!"
A hatekony urutazashoz ugy nez ki, hogy kelleni fog egy Bussard ramjet. A kollektor rendszert mar teszteltek, a fuzios reaktor keszuloben (van ket valtozat is fejlesztes alatt), a plazma hajtomuvet meg eppen most fogjak tesztelni az iss-en. Ha a harom rendszert osszetoljuk, akkor kapunk egy fenysebesseget hatekonyan kozelito szemelyszallito jarmuvet, amivel mar erdemes tavolabbra menni.
ps: A japan fejlesztesnek igazabol nem hajtomukent van ertelme, hanem:
-igazolni par regi elmeletet
-a szallag inkabb fekezo rendszernek jo, mint hajtomunek, tehat megerkezeskor uzemanyag nelkuli megallasra hasznalhato (gyakorlatilag aramma alakitja a jarmu mozgasi energiajat)
-egy ilyen magneses vitorla tokeletesen arnyekolja az urbeli sugarzo reszekcskek kozzul az osszes toltessel birot, tehat elvileg navigacios pajzsot lehet epiteni ilyen elven emberes urhajok szamara -
stremix #9 Egyetértek. -
#8
Hát igen, érdekes dolog a technikai fejlődés. Az 50-60-as években minden atommeghajtásúra, nagyra és bonyolultra terveztek.
Pl elkezdték fejleszteni az atommeghajtású bombázó gépeket, aztán rájöttek, hogy a légi utántöltés olcsóbb, az ICBM meg hatékonyabb. Az atommeghajtású repülő sok szempontból zsákutcának bizonyultak.
Azonban az űrkutatásnál azt szem előtt kéne tartani, hogy az emberes űrutazás nem egy eszköz/alternatíva a robotszondákkal szemben, hanem maga a cél! És csinálhatunk bármennyi hatékonyság növelő kis lépésecskét előre, ha a legfontosabb lépéseket soha nem tesszük meg!
Hiába ismerünk 10 000 000 exobolygót, tudjuk melyek alkalmasak akár földi élet hordozására, ha soha nem megyünk semelyikhez! -
#7
mindig lesznek, akik nem látják a fától az erdőt... -
brueni #6 hlagatyó bakker, irigylem a problémáidat... -
kutyak #5 Minden ok?
Elmondom, én mit olvastam ki a szövegből: kiengednek egy hosszú "antennát", amivel elektronokat gyűjtenek be. Ezek az elektronok az űrjármű testén elhelyezett katódon keresztül pedig irányítottan elhagyják azt. A fellépő vonzó- vagy taszító erők pedig pályakorrekcióra késztetik az eszközt. A cél: olyan üzemanyagmentes hajtómű kifejlesztése, amellyel az apró pályamódosítások hosszú időn keresztül olcsón kivitelezhetőek.
Én ezt hámoztam ki a szövegből. A személyes véleményem, hogy remek ötlet, remélem beválik.
Egyébként nem hiszem, hogy ez bármiben is korlátozná az "emberiség önellátását". Ezt nem is értem, miért korlátozna az bármit is, ha néhány száz kilóval könnyebb műholdakat tudunk fellőni, amelyeknek az élettartama hoszabb lehet?
És a napvitorla miért korlátoz? Akkor kell csak használni, ha arra akarok menni, amerre a napszél fúj. Ennyi, erre való. Mondok valamit: amikor autóval utazol, akkor sem arra mész, amerre akarsz. Hanem egyrészt amerre az út visz (mert az autód nem alkalmas bármilyen terepen való átjutásra), másrészt benzinkúttól benzinkútig mész, vagyis a lehetőségeid nem korlátlanok, csak nem veszed észre a korlátokat.
-
halgatyó #4 Van egy elvi problémám is, amit nagyon nehéz úgy leírni, hogy ne offoljak.
Ugyanis ez a hír ÖNMAGÁBAN még nem lépi át az ingerküszöböt, de sok hasonlló hír már mutat egy tendenciát, ami nyugtalanít.
Újabban egyre több kutatás vesz olyan irányt, amely az emberiség önellátását és igazi önállóságát SUTBADOBÓ megoldásokat próbál ránk erőszakolni.
Az atomenergia helyett a megbízhatatlan, kevés energiát adó szél, az ion- és plazmahajtómű helyett a független mozgásra alkalmatlan napvitorla, és akkor most itt van ez a szalag, ami nagyon kicsi erőt, nagyon-nagyon szűk térségben, NEM tetszőleges, hanem nagyon behatárolt irányokban képes kifejteni (HA egyáltalán kifejt bármit!)
Vagyis az erős és független emberiség és a jól működő űrkutatás és később űrhajózás helyett ilyen mindennek kiszolgáltatott, alkalmatlan, esetleges ál-megoldásokat próbál valaki igazi megoldásnak "eladni"
Ezzel a szalaggal meg a múltkori cikkben szereplő napvitorlával NEM lesz soha a Naprendszer meghódítása! Ahhoz atomreaktorral megtáplált ion- vagy plazmahajtómű kellene (rövidtávon)
Ez az egész jól illeszkedik a ma sajnos egyre divatosabbá váló "megújuló energiák" (=energiahiány!!!) meg "természetközeliség" (= irracionális, a vallások összes ismérvét egyre jobban felmutató természetimádat)
gondolatvilágába. -
halgatyó #3 Az előző hozzászólás egy kis magyarázatot igényel. A 2. bajuszban egy kis rajzot hiányolok, és ez nem véletlen.
Egy áram által átjárt vezetőre mágneses térben erő hat, ezt tudjuk.
Ám ez az erő MERŐLEGES a vezetőre (drótra) és a mágneses térre (az indukcióvektorra)
Földi gépeknél ez a merőlegesség nem okoz gondot, mert a drót merev tartószerkezettel van egybeépítve (ld. villanymotor)
De az űrben, egy szabadon lebegő drót (szalag) NEM TUD a hosszirányára merőleges erőt kifejteni!
Egy ilen lebegő szalag csak a hosszirányával párhuzamos HÚZÓ erőt tud kifejteni (még toló erőt sem, mint tudjuk, egy madzagot lehet húzni, de tolni nem)
Ezért hiányolom azt a rajzot és a pontos magyarázatot. Ugyanis itt valami sántikál. -
halgatyó #2 Furcsa ez a cikkbeli hír, több okból is.
Egyrészt furcsa, hogy bizonyos adatok (a kevésbé fontosak) meg vannak adva, míg az igazán fontosakról akkora a hallgatás, hogy az már feltűnő.
Megtudhatjuk, hogy a epülés 10 percig tartott, hogy az elért magasság 309 km volt, megtudhatjuk hogy 300 méter hosszú volt az a szalag, és 2,5 cm széles.
Ám a legfontosabbakat nem tudhatjuk meg, és úgy van fogalmazva a cikk, hogy a legtöbb embernek eszébe se jusson feltenni a kérdéseket. Igen hallgatás és hallgatás között különbség van.
Akkor én most felteszem:
-- azok az elektromos töltések nyilván NEM maguktól folytak végig a fémszalagban. Mekkora áramot kellett biztosítani, és ehhez mennyi energia kellett?
-- Mekkora erő hatott eközben a szalagra? Milyen irányban állt a szalag a szonda mozgásirányához és a Föld mágneses teréhez viszonyítva? (egy rajz többet árulna el, mint 2 oldal szöveg)
-- Mekkora erő fékezte (vagy gyorsította a szondát?) Ez a pályaadatokból akkor is ki kell hogy derüljön, ha erőmérő nem volt (nincs is rá szükség, pont a szonda mozgásának pontos mérése helyettesíti)
-- Ha ezt a szalagot később rendszeresíteni akarják, akkor gondoskodni kell a visszahúzásáról, amikor nincs szükség rá.
Van egy elvi probléma is az egésszel, de az annyira különbözik az eddig leírtaktól, hogy másik hozzászólásba teszem. -
kvp #1 Regebben magneses vitorlak hivtak. A modszer mukodokepes, bar emberes urrepuleshez tul kicsi az ereje.
http://en.wikipedia.org/wiki/Magnetic_sail