62
-
s0nik #22 Annak milyen jelentősége lehet hogy másfél nappal a kitörés előtt észlelnek egy ilyen változást? Talán nem a Nap a jelenség forrása, viszont ugyanúgy hat a csillagot alkotó anyagra mint itt a Földön megfigyelt mintákra, és beindítja a kitöréshez vezető folyamatokat, amelyek aztán némi idő elteltével egy flare-ben manifesztálódnak.
A téli-nyári eredmények közti ingadozás mindkét féltekén igazolódott? Ezzel elég könnyen bizonyítható vagy kizárható lenne az évszakok időjárási körülményeinek befolyása.
Az lenne baromi érdekes ha kiderülne hogy semmi köze az évszakokhoz, akkor ez az "éter" létezését vetíthetné előre, amiben a mozgás váltja ki az anyag bomlását, a Nap körüli keringés során a hozzá viszonyított relatív sebességünk miatt egy kitüntetett ponthoz képest hol gyorsabban, hol lassabban mozgunk (legyen a viszonyítási pont a galaxis magjában ülő fekete lyuk, mondjuk, vagy a big bang "helyszíne" - tényleg, erről gőzöm sincs, van valami elképzelés, rá tud bökni valaki az égbolton egy pontra, hogy ebben az irányban történt?)
Persze ennek ellentmondana a másik, 33 napos ciklus, viszont ez szintén furcsa nekem laikusnak - van egy kiválasztott "oldala" a Napnak ami erősebb sugárforrásként működik? Annak milyen jelentősége lehet hogy másfél nappal a kitörés előtt észlelnek egy ilyen változást? Talán nem a Nap a jelenség forrása, viszont ugyanúgy hat a csillagot alkotó anyagra mint itt a Földön megfigyelt mintákra, és beindítja a kitöréshez vezető folyamatokat, amelyek aztán némi idő elteltével egy flare-ben manifesztálódnak.
A téli-nyári eredmények közti ingadozás mindkét féltekén igazolódott? Ezzel elég könnyen bizonyítható vagy kizárható lenne az évszakok időjárási körülményeinek befolyása.
Az lenne baromi érdekes ha kiderülne hogy semmi köze az évszakokhoz, akkor ez az "éter" létezését vetíthetné előre, amiben a mozgás váltja ki az anyag bomlását, a Nap körüli keringés során a hozzá viszonyított relatív sebességünk miatt egy kitüntetett ponthoz képest hol gyorsabban, hol lassabban mozgunk (legyen a viszonyítási pont a galaxis magjában ülő fekete lyuk, mondjuk, vagy a big bang "helyszíne" - tényleg, erről gőzöm sincs, van valami elképzelés, rá tud bökni valaki az égbolton egy pontra, hogy ebben az irányban történt?)
Persze ennek ellentmondana a másik, 33 napos ciklus, viszont ez szintén furcsa nekem laikusnak - van egy kiválasztott "oldala" a Napnak ami erősebb neutrínóforrásként működik, mint a másik? He?
Nekem ez így sehogyse áll össze. Jó, tudom, a világ asztrofizikusainak sem, de agyalni attól még lehet rajta :) -
philcsy #21 Mesélj már erről még egy kicsit. -
endrev #20 halgatyó, "A C14 bomlásán alapuló kormeghatározás eddig sem volt abszolút pontos. Ez az (a jelen cikkbeli) effektus annyira kicsiny, hogy nem befolyásolja észrevehetően az eddig meghatározott korokat."
De egyébként a hő, azaz a fény szintén változtat a C14 bomlásán. Tehát ha a két eredetileg azonos minta közül ha az egyiket napsütésnek teszünk ki, akkor azon más eredményt ad a kormeghatározás, mint a védett másik mintán. (Bétaszintilláció)
Csak megjegyeztem mint érdekességet, a cikk szempontjából nincs jelentősége. -
#19
Szégyellem magam, de nem tudtam, hogy a Nap forog a saját tengelye körül, ráadásul 28 napos ciklusban, mint a Hold.
Ami a spontán maghasadást illeti, az egyértelmű, hogy ehhez energia kell, és nem az atommag rothadása okozza, mint egy túlérett almánál. -
Caro #18 Attól még hogy statisztikai úton mérjük, valamint hogy egy statisztikai jelenséget ír le, a bomlási állandó egy egzakt szám, és a bomlási modell alapján fizikai álladó. Persze a bomlási modell egy nagyon leegyszerűsített kép.
Én személy szerint soha sem hittem, hogy ezek állandók, pontosan az indukált bomlások miatt. Csak nagyon nehéz befolyásolni, mert az atommag kicsi, nekünk pedig általában minimum atom méretű terekkel van dolgunk, amik a magban nagyon kis hatást fejtenek ki.
De pl. ki lehet számolni, hogy az elektronok megtalálási valószínűsége az atommagban mekkora (nem 0!), így pl. a magok elektrosztatikus energiáját, bár nagyon kis mértékben, de csökkentik, ezáltal valamelyest stabilizálva a magot. Így egy ion és egy atom bomlási állandója elvileg sem lehet azonos.
Az hogy eddig nem tudtak mérni 10 tizedesjegyig, csak 9-ig, és most vették észre, szerintem nem jelenti azt, hogy a könyveket át kell írni. Ha az derülne ki, hogy a bomlások jelentős része a Napból jövő neutrínófluxus miatt jön létre, az persze más eset.
A bomlási állandókat nyilván csak itt a Földön tudjuk mérni, azt tudtuk mondani, hogy a Földön állandó. Itt pedig a neutrínófluxus nagyon egyenletes. A Naptól nagy távolságra mérve lenne érdekes ez a mérés.
Ha ez igaz lenne, és az általunk béta-bomlónak nevezett anyagokról kiderülne, hogy bomlásuk nagy részért a neutrínók felelősek (én magam egyenlőre ebben nem hiszek), azt jelentheti hogy belőlük lehet igazán jó neutrínó-detektort építeni. -
kvp #17 A radioaktiv bomlas eseten eddig is ismert volt, hogy kulso energia bevitelevel bomlasra lehet kesztetni az erre alkalmas anyagokat. Ezen az elven mukodnek a fisszios rendszerek. Az, hogy a termeszetes bomlas miert kovetkezik be nem ismert pontosan de valoszinusitheto, hogy valamilyen kulso energia hatasara. Ezzel teljesen osszeillik a fenti cikkben leirt otlet.
Gyakorlati haszna nem sok van, mert lancreakcio nelkul tobb energia kell a hasadas fenntartasahoz, mint amennyit nyerunk belole. Viszont radioaktiv anyagok gyorsitott lebontasahoz jo lehetne, csak sajnos a neutrinok hatasfoka nagyon alacsony. (persze lehet, hogy szerencsere) -
halgatyó #16 Eszembe jutott egy régi cikk, és megtaláltam.
Nem a C14-en alapuló kormeghatározás az egyetlen, ami igen fontos tudományos megállapításokat alapoz meg.
Íme: wiki -- radiometric dating
A régi cikk pedig: lehet hogy icipicivel idősebb a Naprendszer -- vagy mégse? -
halgatyó #15 A C14 bomlásán alapuló kormeghatározás eddig sem volt abszolút pontos. Ez az (a jelen cikkbeli) effektus annyira kicsiny, hogy nem befolyásolja észrevehetően az eddig meghatározott korokat. -
nagylzs #14 A "bomlási ütem" egyébként is egy statisztikán alapul. Nem segít a "bomlási ütem" ismerete akkor, ha egy adott részecske bomlását szeretnéd megfigyelni. Sőt mi több, maga a megfigyelés konkrétan befolyásolja a bomlását. Kis méretekben befolyásolható -> nem állandó. (Nagy méretekben is befolyásolható, csak mi még nem tudjuk hogyan) -
nagylzs #13 Egyáltalán nem biztos, hogy az okozza a hatást amit neutrínónak neveznek az emberek. A nap kibocsát olyan anyagot is, amiről a fizikusok nem tudnak. Ezeknek egy nagy része nemcsak a Földön képes áthatolni.
Ami volt és ami lesz az nem létező. Ami nem létezik az csak illúzió. Az idő illúzió.
-
Crane #12 Semmi sem állandó, minden változik. ;) -
rotaboy #11 Lassan minden fizikai állandóról kiderül, hogy csak bizonyos körülmérek között állandóak. A legtöbb alaptézis meg fog dőlni, mert mind ezekre az állandókra épít. -
kissssss #10 nem inkább mondjuk úgy pontatlan :) a rejtély megoldásakor javítani fogják az eltéréseket. -
Line #9 Akkor most az összes szén kormeghatározás hamis? -
hangulati #8 a felezesi ido allando. az nem az, amivel kifejezzuk. az ido. foleg hozzank viszonyitva. -
Doktor Kotász #7 "Össze kell vetni ezeket a neutrínódetektorok jeleivel, szerintem a kérdés hamar eldöntésre kerül."
Több Yetit látnak egy nap a Szaharában, mint amit ahány neutrinot kimutat egy detektor egy évben. Abból nem lehetne statisztikát készíteni. -
Caro #6 Neutrínók simán okozhatják ezt. Fermionokról van szó, és mint tudjuk két fermion nem kerülhet azonos kvantumállapotba. Ha megnő a neutrínófluxus, akkor a betöltött állapotok száma is megnő, az atommagok környezetében is, így úgymond "kikapcsolódik" (helyesebben gyengül) a kölcsönhatás. Hasonló a dolog az atommagok T=0 hőmérsékletű Fermi-gáz modelljéhez, ahol ezt a valójában igen erősen kötött állapotot független részecskékkel modellezik. Itt ez azért jogos feltevés, mert egy T=0 hőmérsékletű közegben minden állapot betöltött (egy bizonyos energiaszintig), és így a kölcsönhatás nem tudja más állapotba juttatni a magot.
Itt ugyanez történik, pl. a Mn-54 elektronbefogó, ami szintén neutrínó kibocsátással jár. Kicsit sánta kép, de ha úgymond abban a pillanatban, amikor a bomlás bekövetkezne neutrínó lesz található a kibocsátandó állapotban, akkor a bomlás nem jön létre.
A Si-32 is béta bomló, bár a Ra-226 az alfa, ennek lehet más oka lesz. Az alfát szerintem nem befolyásolja, mert akkor az űrszondák RTG-eiben bizonyosan mérhető teljesítményfluktuációkat kellett volna mérni.
Fizikában amúgy az alapfelfogás - nagyon helyesen -, hogy addig nem vezetünk be új részecskét, amíg az feltétlenül indokolttá nem válik. A cikkből leszűrhető információk alapján ez nagyon neutrínó-gyanús. -
hangulati #5 esetleg az ido fogalma, es mertekegysege nem tisztazott meg elegge? nem lehet, hogy, mivel a Nap, es a hozza valo viszonyunk hatarozza meg magat az "ido"-t, ezert ilyenkor nem a felezesi ido valtozik, hanem minden? lehet, ha hosszabb tavon vizsgalnak a szokonapokat, rajonnenek arra, hogy ez a ket dolog nagyjabol kiegesziti egymast? a 33 pedig nagyon erdekes. -
halgatyó #4 Még egy kérdés, csak lefelejtettem:
7.) Az ember által előállítható legerősebb neutrinóforrások (gyorsító, impulzusreaktor) közelében van-e effektus? -
halgatyó #3 különös megfigyelés, de nekem egy picit gyanús. Szerintem várjunk, amíg a többi labor megerősíti vagy cáfolja.
Bennem a következő kérdések vetödtek fel (most TÉTELEZZÜK FEL, hogy más laborok is találnak valamit):
1.) A különböző radioaktív minták előállítása során történő szennyeződést biznyítottan ki kell küszöbölni. Bár ha a 33 napos periódus működik és nemcsak egyszeri csökkenésről vagy növekedésről van szó, akkor a szennyeződést kizárhatjuk.
2.) A neutrinók kölcsönhatása az anyaggal szélsőségesen gyenge (mértékű)! Pl. a többszáz tonna széntetrakloridot tartalmazó neutrinódetektorban évente csak néhány argon atom keletkezett, emlékezetm szerint.
A legtöbb atommagra hasonló gyakoriságú kölcsönhatás várható, ami -- szerinetm -- GM csöves méréstechnikával (Noé is ilyet vitt fel a bárkára:-)) kimutathatatlan!
3.) HA tényleg neutrinók okozzák a jelenséget (amennyiben az tényleg létezik!), akkor a különböző radioaktív izotópokra jelentőses eltérő mértékű hatást kell hogy gyakoroljon.
Sőt, az alfa-bomló izotópokra vagy a gerjesztett gamma bomlókra (Tc-99m, Ag-110m, stb) egyáltalán nem kellene hatnia, azok ugyanis nem gyenge kölcsönhatás által bomlanak.
4.) Megjelent-e más effektus? Például ahol csak nafgyon kicsi energia hiányzik ahhoz, hogy egy mag radioaktív bomlásra képes legyen ott egyszercsak azzá válik egy anyag?
5.) Érdekes a jövőbeli kihatása a megfigyelésnek, amennyiben az effektus tényleg létezik (és nem jut pl. a hidegfúzió sorsára)
Ha egy radioaktív mintát a Naphoz közelebb viszünk vagy távolabb, akkor az effektus hogyan változik?
Ez persze kisérletileg igen nehezen lesz megcsinálható, ui. több hónapon át iszonyúan stabil és kellő pontosságú radioaktivitás mérő műszer tudtommal nincs. Segítene, ha találnának olyan izotópot, ami nem mutatja az effektust, és akkor ahhoz lehetne viszonyítani a vizsgálandó mintát.
6.) A legizgalmasabb kérdést hagytam a végére: mi lesz, ha az effektus létezik, de NEM neutrinók okozzák? -
Caro #2 Hmmm. Elrontottam, a neutrínó negatív béta-bomlást indukál. Ez viszont magyarázhatja a Mn-54-et is. -
Caro #1 A cikk vége nem egészen igaz, a neutrínók valóban kis hatáskeresztmetszettel rendelkeznek, viszont kegyetlenül sok van belőlük, és az anyaggal való kölcsönhatásuk is egy tisztázott terület.
Kölcsönhatnak elektronokkal a gyenge-kölcsönhatás révén (ezt mérik a Super-Kamiokande-ben), de a hadronokkal is, béta+ bomlást indukál.
Ez csökkenti a felezési időt. Ami érdekes, hogy a Mn-54-nél növekedést tapasztaltak. Kérdés, hogy a napkitörést a magban a nukleáris teljesítmény növekedése vagy csökkenése váltotta-e ki? Mindenesetre a Földön való áthatolás nem idegen a neutrínóktól, én itt nem látok problémát. :)
Össze kell vetni ezeket a neutrínódetektorok jeleivel, szerintem a kérdés hamar eldöntésre kerül.