54
Teljes művek vagy csak részletek, elemzések stb.
-
Tsol #14 Hát elég sokat panaszkodunk. Ezt kifejtették a Magyar mentalitás topikban ha jól emlékszem. -
#13
Én értem, de az a baj, hogy annyira belénkivódott ez az érzés, meg szerintem most is, mert akárhányszor hazamegyek, mindig csak a panaszkodás megy (nyilván a helyzet sem rózsás mindenütt, most nempolitizálunk), és pár nap alatt lehangol a hely, pedig annyira szoktam várni a hazautat, elötte felvagyok dobva...de soxor csalódás, mert én nemerre emléxem!
De mindezekellen szeretem, mert én ott nőttem fel, és valahogy hiányzik az az otthoni légkör, az emberek "nyersessége" is...
És emiatt érzem azt, hogy nemsok változott szerintem azóta (visszatérve a témára)!
Mert ugye az eladók nagyrésze nemmosolyog, de a főnököd sem vereget hátba ha jóldolgozol...
Szerintem ez mind-mind ebből fakad, hogy "Búsan vígad a Magyar!"...beleértve a költészetet a Himnuszon át a népdalokon...
Nagyon fontosnak tartom a hagyományokat, és a művészetet(És ez lesz az uccsó hsz-em, mert kicsit off, vagy annyira nem is), csak monjuk úgy, hogy kicsit optimistább is lehetne a helyzetünk!
Písz! :) -
#12
az irodalomórákon egyedül ady versei tudták felkelteni az érdeklődésemet 
-
Tsol #11 Igaz, vh. és Trianon előtt/közben/után. Érthető a rossz hangulat. -
#10
Ez történelem, érteni kell az akkori világot, képzeld bele magad az akkor élt emberek helyzetébe. Erősen vallásos, de büszke nép. Joggal hitték, hogy őket veri a sors. -
#9
Nekem ez az egyik kedvenc versem. Sztem nagyon jó gondolatok, nagyon érzékletes megfogalmazásban. Kicsit hosszú, de érdemes elolvasni, meg kicsit elgondolkozni rajta.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
a hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon
vízszintesen feküsznek
s megforduló szemük kancsítva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agy-vérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk
s ők egy szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec,
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl
és az alvóra szól a
harsány riasztó: «ébredj a valóra».
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.
Én nem tudom, mi történt vélem ekkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem
s felém hajol az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.
Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek és távolba roppant
tűzcsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyult,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent.
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása
s mozgás riadt, csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a néma békét.
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi,
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó,
könnyűcske hintó
mélyébe lebben
s tovább robog kacér mosollyal ebben.
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan-lángoló Tejutnak
arany konfetti-záporába sok száz
bazár között, patkójuk fölsziporkáz.
Szájtátva álltam
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van
és fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily silány regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tünik szemedbe ez az estély?
Ötven,
jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig borultam s mindezt megköszöntem.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szivem feszitve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam. -
Tsol #8 Veled se nélküled se. El is váltak 
:( -
#7
LÉDA A HAJÓN
Hurráh, jön az Öröm hajója
És hozza Lédát már felém.
Virágos, pompás szőnyegén,
Én asszonyom, már látlak, látlak:
Hajadban a vérvörös rózsa.
Ugye kivánsz? Én is kivánlak.
Hurráh, mi rég nem láttuk egymást.
Óh, jaj, szédülök itt a parton,
Óh, jaj, most mindjárt itt leszel,
Kérdezlek majd és kérdezel
És összecsap két szomju-lélek
És fejemet kebledre hajtom.
Jaj, ne. Ne jöjj. Reszketek, félek.
Óh, jaj, mi rég nem láttuk egymást.
Szerintem ezt is elemezheted,sose tudtam pedig volt... mikor felelni kelett akkor a végen vhogy megusztam ezt.Doliban volt, hogy 3verset elemezni kell. -
Tsol #6 Bár ebből a versből az is lejön nekem hogy ki akar törni a magányból és az ismeretlenségből, a harmadik versszakban. Ez már jó 
-
#5
Na most az jön, hogy elemezd a verset. -
Tsol #4 Én is így vagyok vele. Olyan lehet ez mint a TV. Senkit nem érdekel a jó csak a rossz. Bár én is elismerem hogy Ady pl. tényleg egy talentum. -
#3
Szerintem az a baj, hogy nagyon sok író, költő teljesen befordulós, suicidhajlamú, és a szerzeményükből is ez jön le!
Engem a Himnusz is befordít, mert azjön le belőle, hogy egy senki népe vagyok, akik csak hallgatnak a parancsra, és mint a bárányok...
Én valamilyen szinten elismerem az írókat, de ez a pesszimista hozzáállás...ááá, az életkedvem is elmegy tőle!
A másik dolog, hogy az a baj a világgal, hogyha valaki csinál valamit, és amíg él lese xarják, de ha meghal, akkor "húúúdekár, jajjszegény, dejóembervolt"...és közben nyomorúságban élt...aztán "híres" lett miután meghalt!
És ez nemcsak Mo.-ra vonatkozik!
Szerintem ettől nagyobb kétszünűséget...
Amugy nem Ady-nak találtak thc-t a maradványaiban?
Ez az én véleményem! -
Tsol #2 jav.: jöhetnek -
Tsol #1 Kezdem én Adyval
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Elég magába forduló és pesszimista szvsz. Szerintetek? Jöhetnem további művek. :)