Nem kell nagy agy a tudat kialakulásához

Néha nézzetek be a Popsiba is. :-)

Át lehet ugrani egy kis rakétahajtómûvel is.

A Gellérthegy átugrásához kb. 250 km/h-ra kell felgyorsítani egy testet. Fizika, hogy a csontjaid szilárdsága ehhez nem elég.

Alapvetõ fogalmakkal, illetve azok jelentésével sem vagy tisztában, így majd bármit írsz, nem vitázom veled, mert értelmetlen.

Csak annyit: az átugrom a Gellért hegyet nem fizikai képtelenség. Legalábbis semmilyen fizikai törvénynek nem mond ellent. Még azzal sem vagy tisztában, hogy ez inkább biológiai dolog, nem fizikai (nem keverendõ a fizikummal).

Kötekedésen kívül nem tudsz semmit, csak eszement agyalásokat írsz le.

Befejeztem veled a diskurzust.

"Mármint az összesé"

Hol írtam azt, hogy napi gyakorlat a test összes atomjának és molekulájának feltérképezése? Én annyit mondtam, kis méretekben ma is lehetséges egy molekulaszerkezet felderítése vagy egy atomi struktúra megállapítása. Te valami egészen másról beszélsz.

Tehát szerinted az pongyola beszéd, ha az "elvileg lehetséges" kifejezés egy fizikáról írt szövegben azt jelenti, hogy fizikai törvényeknek nem mond ellent, viszont egy fizikai törvényeknek ellentmondó jelenség "elvileg lehetséges". Ezt talán nem is kommentálnám.

Ezt írtad:

"hogyan képzeled el egy test elõállítását "a célállomáson talált anyagokból"? Ha ez menne, akkor már rég tudtak volna élettelen alapanyagokból élõ valamit elõállítani."

Vesd össze az alábbi õsi (d)inkával:

"hogyan képzeled el az autó elõállítását? Ha ez menne, akkor már rég tudtak volna szekeret csinálni!"

Kezdjük azzal, hogy a molekulák többsége nem kizárólag szén- és oxigénatomból épül fel. Tudod te, hogy mennyi sejt van egy emberben? Molekulából még több. Atomból meg pláne. Nem hiszem, hogy rutin munka lenne bármelyik mai laborban is ezek megállapítása. Mármint az összesé. És akkor még összerakásról nem is beszéltünk. Nem olyan ez, mint egy fõzõcske, hogy veszünk 5 szem krumplit, 10 deka sót, stb., annál egy kicsit összetettebb a dolog. Kevesebb scifit kéne nézned.

Hogy te milyen saját értelmezési rendszert használsz, az a te egyéni szociális problémád. De ha nem tudsz szabatosan fogalmazni, akkor beszélgess magadban, vagy adj egy saját értelmezõ szótárt is minden szóhoz! LOL!

Hajaj! Elég jó a logikám, csak a te felfogóképességed és a félreértelmezésed (valószínûleg a sajátságos értelmezésed szerint) adhat kapitális ökörséget.

aham.
A barinõd, a méhdarázs azért kötött belém, mert a kritikus pontot nem úgy használtam, ahogy õ akarta.
aham.

"Szén és oxigénatomokon kívül még sok másra is szükség van!"

Mire? Összes molekula felépítése, kapcsolataik, pozíciójuk - elvileg megtudható, kis méretekben napi rutin a mai laborokban is.

"részhalmaza a szó jelentésének"

Már bocs, de az én mondataimban hadd jelentse már azt, aminek én gondolom. Én ebben az értelemben használtam #170-ben, ha te máshogy szereted, egészségedre, de ne nyiss "vitát" a szótáram minõségérõl.

"ez ócska érv"

Hajaj, alapvetõ logikának híján látszol lenni... Érvelni csak te érveltél itt, mégpedig úgy, hogy HA egy jövõbeli hipotetikus találmány elvileg létezhet, AKKOR ez azt jelenti, hogy most valamire képeseknek kellene lennünk - ami nyilvánvaló kapitális ökörség. Én csak megismételtem azt, amit írtál, a szavakat kicserélve.

Most átteleportálom magam a konyhába (igaz, nem fénysebességgel, de közben a tudatom sem szakad meg, és az atomjaimmal és a kvantumokkal sem lesz semmi baj), kiveszek egy sört a hûtõbõl, és megiszom. :)))

Azt magyaráztam itt lejjebb, hogy nagyon is elképzelhetõ, hogy nem rosszat álmodik, hanem a tudata nem folytatódik, a halállal ekvivalens állapotba kerül, viszont az ikertestvére tovább fog élni - akit gyakorlati szempontból egy külsõ szemlélõ nem tud megkülönböztetni az eredetitõl.

A Star Trekes teleport az egy vicces állatfajta, mert energiamegmaradást sért, tehát a lenti értelemben elvileg sem lehetséges. Legfeljebb valami téridõ-struktúra átalakítással, de az több gondot okozna, mint amit megold. Szerintem az is szép teljesítmény lenne, ha fogadóoldali berendezésekkel lehetne teleportálni.

Igazad van, de nem tényleges álomról van szó csak arról, hogy mennyire nem érdekes az, hogy éppen mire gondolt az akit így átvisznek csak kerüljön át. Ha éppen elveszti az aktuálisan futó gondolatát az kit érdekel. Vagyis van egy kis tolerancia, hogy mennyire kell ügyelni az összerakáskor. Ha a teleportált személy számára elsötétedik a világ és kicsit szédül összerakás után az semmit sem számít. Analógia: éppen gondolsz valamire, de elindulsz korfura egy 35 órás buszos úttal. A végén, amikor odaérsz, kéred a kezdõ gondolatod vagy nem érdekes az már annyira...

"Aki teleportál az rosszat álmodik." - akit atomjaira szednek szét, az nem álmodik semmit, mert nincs mivel álmodjon.

Kvantumállapot lemásolása nélkül sem lehet egy embert atomhelyesen lemásolni. Szén és oxigénatomokon kívül még sok másra is szükség van!

"Elvileg = nem mond ellent a fizika törvényeinek." - ez csak egy leszûkítése, vagy ha jobban tetszik, részhalmaza a szó jelentésének.

"Sõt, ezen zseniális gondolat analógiájára: ha mi lopakodót tudunk csinálni, eccerûen le-he-tet-len, hogy az eszkimók nem találták fel már vagy ezer éve a kereket!" - ez ócska érv.

Pont a leírt nehézségek miatt írtam tényleges move-ot. Igazi teleportálásnál egy csillag mellé is lehetne teremni mindenféle céloldali mozgolódás nélkül. Olyan, mintha lebontanál egy legó várat, a darabjait átdobod a szomszédba és ott összerakod. Esetleg azért így csinálod, mert a teljes legó várral nem lehetne a dobást megcsinálni de az egyes darabok igen jól tûrik a gyorsulás/lassulás szakaszt. Embernél itt talán elég lenne atomokat lövöldözni, és küldésnél tényleg meghalánál, mert atomjaidra szednek és csak a célban térnél magadhoz. Itt nincs másolás. Egyébként ki mondta, hogy a másolásos teleport a legjobb ötlet. Szereintem az veti fel a legtöbb problémát, mert a küldött élni akar :DD Fura. Az hogy a move-os megoldásnál a tudatod nem pont abban az állapotban tér vissza, le van sz@rva. Aki teleportál az rosszat álmodik. És?

Nyolcvan kilónyi anyag kvantumkoherenciájáról beszélünk, amikor csak egy-egy részecskére tudták megcsinálni, és most ezen akadsz fenn? :) Ha ekkora méretekben tudnánk kvantumállapotot másolni, embert összerakni szén meg oxigénatomokból gyerekjáték lenne.

Elvileg = nem mond ellent a fizika törvényeinek. A Gellérthegyet viszont te elvileg se fogod tudni átugrani, legfeljebb nagyon nagy mázlival.

"Ha ez menne, akkor már rég tudtak volna élettelen alapanyagokból élõ valamit elõállítani."

Nyilván. Sõt, ezen zseniális gondolat analógiájára: ha mi lopakodót tudunk csinálni, eccerûen le-he-tet-len, hogy az eszkimók nem találták fel már vagy ezer éve a kereket! De erre az élõ-élettelen offolásra nem igazán akarok itt válaszolni. Egyébként úgy emlékszem vírust már raktak össze laborban szervetlen anyagokból.

"Azt elvileg elõállíthatod a célállomáson talált anyagokból." - elvileg? Elvileg át tudom ugrani helybõl a Gellért hegyet. A gyakorlati megvalósítása már nagyon problémás, mondhatnám sosem fog sikerülni (mármint nekem az átugrás).
Mégis hogyan képzeled el egy test elõállítását "a célállomáson talált anyagokból"? Ha ez menne, akkor már rég tudtak volna élettelen alapanyagokból élõ valamit elõállítani. De még egy nyomorult sejtet sem, nemhogy egy komplett élõlényt! Ráadásul azt hogyan küldöd tovább, hogy mit is kéne elõállítani? Iszonyatos mennyiségû adat!

Persze értsd oda, hogy "szerintem", KillerBee máshogy gondolja, szerinte elég a klasszikus másolat is. De az se menne gyorsabban, mint fénysebesség.

Azt elvileg elõállíthatod a célállomáson talált anyagokból. Tehát lemásolhatod a tested "klasszikus" úton, ami akár a lentebbi paradoxonok szerint az ikertestvéred lenne, de az a személy, aki utazik, nem élné át a szubjektív utazást. Ezután a kvantumhókuszpókusz áteleportálja az induló tudatát - esetleg az eredeti testet klasszikusan meg sem semmisítve ezzel, ahol megint egy újabb ikertestvér jön létre. A lényeg, hogy amikor utazni akarok, azt fénysebességgel tehetem, de elõtte hosszas elõkészületekre van szükség.

Ha tetszik, a test kvantumállapota megfeleltethetõnek tûnik a "lélekkel" a vallásos értelemben... Nem kettõzhetõ, mindenkire nézve egyedi. Azért a bibliofilek ne örüljenek, mert ezt elfogadva egy kõdarabnak is van lelke ;) Bár koherensnek tûnik - istent végre sikerülhetne a legkisebb egérlyukba betenni, ahova a tudomány már nem ér el (http://en.wikipedia.org/wiki/God_of_the_gaps).

"A másolat anyagát teljesen hagyományos úton a célállomásra kell mozgatni" - de akkor a többi bûvészkedésre miért van szükség? Ha teleportálásról beszélünk, akkor az eredeti is tudna ugyanúgy mozogni, mint a másolat anyaga, akkor meg egyszerûbb, ha utazásról beszélünk, nem?

Bõvebben:

http://www.research.ibm.com/quantuminfo/teleportation/

"<...>in quantum teleportation, two objects B and C are first brought into contact and then separated. Object B is taken to the sending station, while object C is taken to the receiving station. At the sending station object B is scanned together with the original object A which one wishes to teleport, yielding some information and totally disrupting the state of A and B. The scanned information is sent to the receiving station, where it is used to select one of several treatments to be applied to object C, thereby putting C into an exact replica of the former state of A."

Tehát a "move" nem az anyagot teszi át A helyrõl B helyre, csak annak teljes *állapotát*. A másolat anyagát teljesen hagyományos úton a célállomásra kell mozgatni, sõt, mielõtt az egész végbemegy, egy speciálisan kezelt "másoló anyagot" kell elõállítani (kicsit mint az indigó), aminek egy részét a küldõ, egy másik részét pedig a fogadó állomásra kell juttatni. A továbbítás maga klasszikus információátvitellel történik, tehát maga a másolás elvileg fénysebességgel végbemehet.

Inkább nézzétek meg a galériámat.

Ha csak move van, és maradni akarunk a teleportnál, akkor a move-ot kell gyorsítani. (és így a sok filozófiai zavar is eltûnne :) A jelenlegi move-nak mi a korlátja? Illetve, eleve hogyan képes térben vándorolni az anyag? Nem az erõ/sebesség dologra gondolok, hanem hogy a tér egyik pontjáról hogyan képes a másikba move-olni az anyag...

Hát persze. Mikrotubulusok meg kvantumfizika.
Amikor az idegi ingerek csigalassúsággal cammognak. Az emberi agy információfeldolgozó képessége ennek ellenére bámulatos, mert sok agysejt van, sok szinapszissal. Mesterségesen egyszer talán túl lehet szárnyalni.
A kvantumjelenségek szellemi síkon is csak korlátozottan jelentkezhetnek, mert a racionális gondolkodás eléggé kizárja a kétértelmûségeket, vagy legalábbis törekszik azokat minimalizálni.

Közös erõvel, gondolati úton felhõket mozgatni.
Beh szép is lenne... :-)

Penrose-nak és néhány követõjének van egy elmélete, hogy a sejtekben levõ mikrotubulusok rejtenek egy mechanizmust, ami a kvantumjelenségeket makroszkopikus szintre nagyítja fel. Mások ezt lényegében meggyõzõen cáfolták, körülbelül 6-10 nagyságrend hiányzik ahhoz, hogy bármit számítson.

QXCI / EPFX / SCIO : Quantum Xeroid Consciousness Interface device

Ja, és jut eszembe, van olyan kolloidális ezüstoldatom, amelynek a neve Nano Silver (pár száz forintba került), és már várom, hogy a boltban mikor fognak árulni kvantumkenyeret szezámmaggal.<#nyes>

Nincs most idõm, meg a tomboló Kasszandra miatt kedvem sem most itt nagyon belefolyni, de esetleg privátban jelezhetnéd nekem, ha tudod, hogy ki kezdte el ezt az egész dolgot, amely az agymûködést is kvantumfizikai alapokon magyarázza. Nem másért, csak én az interneten már láttam olyan "gyógyító készüléket" (pl. EPFX-SCIO, Magyarországon: Biolabor!), amelynek a gyártója, kuruzslója azt állítja, hogy kvantumfizikai elveken nyugszik a mûködése.
A tudatnak kétségtelenül van egy olyan érdekessége, hogy egyszerre itt is és ott is el tudom képzelni magam, sõt álmaimban, vágyaimban más dimenziókot is meg tudok járni, teleportálok, idõben elõre-hátra utazgatok stb. de, de, de...

Igen, számomra is úgy tûnik, hogy Penrose is azt érti távfuvarozás alatt, ahogy Te összefoglaltad, meg ahogy itt a fórumon felmerült. Sajnos a könyv fizikai tárgyú fejezeteinek értõ átolvasásával még adós vagyok.

Még ezt találtam a Wikipédián összefoglaló kiindulópontként Penrose feltételezésérõl: Roger Penrose (Physics and consciousness c. fejezet)

Sajnos én sem olvastam végig a Penrose Császár Új Elméje könyvét. Abból fõleg a matematika, logika, lambda-kalkulus, kiszámíthatóság, levezethetõség, platonizmus témájára koncentráltam, A fizikai részeket csak rendszertelenül futottam át, még csak nem is mindet.

Úgy tudom, a Wikipédia önálló cikkcsokorrá dolgozta ki az Általad említett témakört (Penrose elképzelése arról, hogy az elme megértéséhez közvetlenül is kvantumos fogalmak kellenek). Remélem, a quantum mind cikk jó kiinduló helynek bizonyul (sajnos nem olvastam még át).

Mivel a könyvet nem olvastam, de ha jól értem arra gondol távfuvarozáson, hogy az indulási pontban lévõ személy atomjainak állapotát átmásolja, kialakítja a célhelyen, de a kvantummechanika szabályai szerint az eredeti helyen az atomok állapota megváltozik, így gyakorlatilag csak mozgatás létezik kvantumszinten.

Amúgy Penrose hogyan hozza be a képbe a kvantumfizikát? Mi alapján képzel ilyet hogy esetleg lehet a tudatnak köze a kvantumjelenségekhez? Valami jellemzõ vagy jelenség alapján?

Másnak is, akik azon háborognak, hogy ilyen úgy sem lesz, hülyeség róla beszélni.

Megbeszéltük, hogy noha elvileg lehetséges, gyakorlatilag gigantikus nehézségeket kellene legyõzni. Azonban gondoljatok bele, hogy a problémák nagy részét az emberi agy fizikai implementációja adja, ami nagyon sokat változhat.

Ugye világos, hogy az egész test lemásolása helyett beszélhetnénk csak az agyról is. Senki sem érzi személyiségét megrövidítve attól, hogy mûkezet kap.

Tegyük fel, hogy a jövõben elszaporodnak a neurális implantátumok, lesz Google search a fejben, aztán szépen lassan lecseréljük az egész agyunkat. Vérmérséklettõl és a putnam-i funkcionalizmusról alkotott álláspontunktól függõen az is lehetséges, hogy az emberi tudatok teljes egészében szilíciumalapra költöznek. Innentõl már csak rajtunk múlik, beépítünk-e copy mûveletet avagy sem.

Vagy nézzük a korábban említett mesterséges intelligenciát. Ez eleve szilíciumalappal indul, a tudat.exe másolható és Ctrl+C-vel megállítható. Milyen társadalmi jogokat adjunk a tudat.exe-nek? Munkát végez, érzései vannak. Mondjuk lemásoltad, erre az eredeti vinyón a régi példány, mielõtt ürítenéd a recycle bint, gyönyörû, kétezres IQ-nak megfelelõ érvelésbe kezd, hogy miért ne töröld le. Higgyünk-e majd neki, avagy sem?

"Pedig szerintem igen. És nem csak úgy álmában "ölik meg", hanem még azelõtt, hogy az eltárolthoz és a másolathoz képest eltérõ életutat kezdhetne. Vagyis nincs olyan életuta(m), amely a másolat életében ne szerepelne."

Ugye érted, hogy a vécében lemásolós és a teleportos példa kizárólag annyiban különbözik, hogy mikor történik meg a tested helyreállítása? Az egyik esetben csak akkor, amikor meghaltál, a másik esetben akkor, amikor még élsz. Nem értem, miért jelentene lényegi különbséget ez az eredeti testtõl teljesen független cselekmény, miért lenne az egyik esetben utazás az, ami nem az a másik esetben.

"az eredeti megsemmisítése ezen önálló életút megsemmisítését, vagyis halálát is jelenti."

Öt percnyi kõpadló és egy bámész tömeg emléke megér annyit, hogy valakit embernek minõsítsünk?

A halálról szóló példád nagyon jó, egy darabig gondolkodtam is, hogy felvetem ugyanezt, de a témához nem kapcsolódik szorosan. Röviden a válasz: egy jövõbeli másolgatós, teleportos, mátrixos vagy MI-s társadalomnak fel kell készülnie, hogy definiálja a halál különbözõ fokozatait. Jelenleg a következõ jelenségek kizárólag együtt fordulnak elõ, bár 3. nem mindig:

1. a testet felépítõ genetikai információ és az agy felhalmozott tudása, tapasztalata visszafordíthatatlanul elvész.
2. az illetõ kiesik a társadalomból szociális és munkavégzési szempontból.
3. egy tudat átéli a halállal kapcsolatos félelmet és esetleg fájdalmat, ha a halál erõszakosan történik.

A 3. pont is fontos, mert a társadalom tagjaira hatással van, hogy milyen jövõre számíthatnak, tehát mindhárom pont megérdemli a közösség és az egyén figyelmét. Jelenleg a halál fogalma tiszta, mert 1-3 együtt fordul elõ, de az említett technológiák megjelenésével viszont ezek az esetek szétválnak. És nagyon óvatosan kell itt eljárni, mert például te közel azt mondod, hogy álmában megölni valakit nem bûncselekmény bizonyos feltételek esetén, vagy enyhébb formában az eutanáziát abszolút érvénnyel engedélyezni kell. Nagyon klassz sci-fi krimiket lehetne írni a különbözõ forgatókönyvekre.

Pontosan. Kvantumállapotot megkettõzni nem lehet. Sõt, témánk szempontjából az is érdekes, hogy teleportálni is lehetséges, amíg sikerül a megfigyelt szint alatti koherenciát fenntartani.

Magyarán a lentebb leírt példákkal ellentétben a kvantumos fizikai világban nincs "copy" elemi mûvelet, csak "move". Mozgatni lehet, másolni nem.

Szzerintem Penrose sejtése kiváló arra nézve, hogy ez a cenzúra megyarázhatja a tudat másolással kapcsolatos paradoxonát (nevezetesen ha a tudat klasszikus neurális korrelátummal rendelkezik, az kettõzhetõ, tehát elvileg a tudat is 100%-ban kettõzhetõ, ami nem lehetséges - bár KillerBee-t még meg kell gyõznöm ez ügyben, vagy neki engem). Szerintem Penrose viszont téved abban, hogy ehhez szükséges volna a kvantumfolyamatok tudatos szintre emelése.

A ,,távfuvarozás paradoxona'' címén pedig Penrose, úgy érzem, azokra a kérdésekre gondolt, amik itt is felmerültek a topikban:

,,A kérdés természetesen az: valóban utazási módszer-e ez az egyik helyrõl a másikra, vagy vagy csupán egy másolat készítése és az eredeti példány meggyilkolása? Kész volna-e Ön használni az utazásnak ezt a módját ...? Ha a távfuvarozás nem utazás, akkor milyen elvi különbség van közte és aközött, hogy csak szépen átsétálunk egyik szobából a másikba? Az utóbbi esetben nem arról van-e szó hogy valakinek az atomjai az egyik pillanatban megadják az atomok következõ pillanatbeli helyére vonatkozó információt? Végül is láttuk, hogy az egyes atomok azonossága megõrzésének nincs jelentõsége, sõt még értelmetlen is az egyes atomok azonosságáról beszélni. Nem képez-e az atomok minden mozó alakzat egyfajta információs hullámot, ami amely átterjed egyik helyrõl a másikra? Hol van a lényegi különbség a hullámok terjedése között, aminek segítségével a szokásos módon lehet leírni utazónk átballagását egyik szobából a másikba, és aközött, ami a távfuvarozó mûszerben végbemegy?'' (Penrose 1993:43-44)

.. és még tárgyal néhány további kérdést is, amik szerintem ugyanazok mint, amik itt a topikban is felmerültek (mi van ha az erdeti nem semmisül meg, stb.)

Abban a fejezetben, ahol a kvantumklónozás kapcsán Penrose-tól idéztem, ott Penrose a ,,távfuvarozás paradoxonát'' említi meg:

,,Emlékezzünk vissza az 1. fejezetben tárgyalt ,távfuvarozó gépre' (43.o.). Ez azon alapul, hogy elvileg lehetséges tökéletes másolatot készíteni egy személy testérõl és agyáról egy távoli bolygón. Érdekes azon elgondolkodni, hogy egy személy ,tudatossága' egy kvantumállapot bizonyos sajátosságain alapulhat. Ha így van, akkor a kvantumelmélet megtiltja, hogy másolatot készítsünk e tudatosságról, az eredeti állapot megsemmisítése nélkül, és így a távfuvarozás ,paradoxonja' megoldódhat. A kvantumos jelenségek lehetséges jelentõségérõl az agy mûködésében az utolsó két fejezetben lesz szó.'' (Penrose 1993:297)

Magam ellen kell beszélnem: én nem igazán erre gondoltam, amikor hivatkoztam Penrose-ra, és azokra az analógiákra, amik a távfuvarozás paradoxona és a kvantumklónozás tilalma között sejt az ember elsõ pillantásra.

Ilyen értelemben nem volt teljesen jogos a Penrose-ra való hivatkozásom: bár valóban ír errõl, de én eredetileg másra gondoltam. Én nem tételezem fel (feltétlenül), hogy az agy megértéséhez közvetlen szükség lenne kvantumvilág bevonására. Bár nem bánom, ha tényleg így van, de azt sem bánom, ha nincs így.

Engem inkább egész más érdekelt itt: a tudat-teleportálás e fórumban tárgyalt paradoxonát végülis majd megvilágító elmélet (ha lesz ilyen egyáltalán) a formalizmusában mennyiben fog emlékeztetni a kvantummechanikára.

Még csak azt sem feltételezem, hogy feltétlenül valami mély dolog lapulna az analógia mélyén (ha lesz egyáltalán alaki hasonlóság).

Akár azt is el tudom fogadni, ha kiderül majd, hogy tényleg lesz valami alaki hasonlóság a két elméleti keret között a puszta formalizmusában, de ez merõ véletlen, különösebb mély ok nélkül.

Van egy olyan sejtésem, hogy Penrose ír errõl a témáról is, de ezt nem tudom igazolni, Penrose újabb könyveit nem olvastam (csak belepillantottam egyikbe egyetlenegyszer, és csak az alapján volt egy ilyen futó benyomásom, ez téves is lehet).

Penrose mit vél a tudat paradoxonainak?

Minden helyváltoztató mozgás move-olás. Ha odébb rakod a seggedet, az sem úgy történik, hogy elõbb készül egy másolat, és az eredeti törlõdik.

Kérlek, megalapozatlan vádaskodás helyett - ez is személyeskedés, nem? - inkább arra válaszolj, amit a #129-ben kérdeztem tõled. A kérdésem, ha már nem emlékeznél rá (bár még mindig ott áll a #129-ben):

Kérlek, magyarázd el, a move, copy és delete parancsok mióta adhatók ki elemi részecskéknek és egy elemi részecske mióta tekinthetõ file-nak. Én ui. szó szerint ezt írtam:

"move=copy+delete :) Én legalábbis még nem láttam olyan rendszert, amely a másolás sikeres befejezése elõtt törölné a source file-t vagy annak bármely részét."

"Mondtam már, hogy ne az összefüggésükbõl kiragadva, csonkán idézz."
Ezt magadra nézve miért nem érzed kötelezõnek? Lásd: #144

"De pechedre az atomok még önmagukkal sem azonosak" - akkor mivel lennének azonosak az egyes atomok, ha nem saját magukkal? Maximum az egyes állapotaik nem azonosak! MEGALOL!

Mondtam már, hogy ne az összefüggésükbõl kiragadva, csonkán idézz. A fenti mondatom így szólt:

"De pechedre az atomok még önmagukkal sem azonosak, ha a te idióta gondolatmenetedet követjük"

Így ugye már más az értelme!

Mindegy, azt hiszem, befejezem veled, mert idiótákra nem pazarlom az idõmet, és tisztességtelen vitázókra sem. Ha akarod, tekintsd ezt a gyõzelmednek, hiszen "idiótákkal nem érdemes vitatkozni mert lehúznak a maguk szintjére és legyõznek a rutinjukkal".

Értem. Ha én valakire azt mondom, hogy magyar, akkor magyaroztam?
Egy megállapítás, vagy tény mitõl számít szitoknak?
Megyek, és lehúzok az illemhelyen egy killerbeet.

Te már azt sem tudod, mire válaszolsz, mert közben elfelejted. Még azt is, amit saját magad írtál.

"Pedig se nem cigányoztam, se nem zsidóztam, csak az ilyen zsicik is, mint te,"

<#vigyor>

<#mf1>

Avagy hol áll a fórumszabályzatban, hogy te szólhatsz hozzám, de én nem szólhatok hozzád? Bocs, nem tudtam, hogy ilyen különleges vagy.

Ott van a javítás a #135-ben! Vak vagy? Az elsõben azért maradt hibásan, mert eredetileg másképp fogalmaztam, de nem töröltem vissza, amikor átfogalmaztam.

Szoktál te gondolkodni is néha vagy csak a zsidózással való vagdalkozás tölti ki az életedet? Hol is zsidóztam, te elmebeteg? A cigányozás most kimaradt? Pedig se nem cigányoztam, se nem zsidóztam, csak az ilyen zsicik is, mint te, a korlátolt agyukkal mindenben azt látják. Elõ is veszek egy papírzsepit is fújok egy killerbeet.

"De pechedre az atomok még önmagukkal sem azonosak" - akkor mivel lennének azonosak az egyes atomok, ha nem saját magukkal? Maximum az egyes állapotaik nem azonosak! MEGALOL!

"Sõt éppen fizikai alap, hogy az atomok egymástól nem különböztethetõk meg." - persze. Vagyis bármelyik másikkal azonos, csak saját magával nem. Te tényleg orvosi eset vagy.

Válasz í #137-ben.

Mióta személyeskedés, ha egy kérdést vagy megjegyzést neked címzek???

Csk távolról ismerem Penrose véleményét e témáról, emlékeim szerint õ a szabad akarat kapcsán hozta fel a kvantumbizonytalanságot. Érzésem szerint erre nincs szükség, mert a hihetetlenül komplex agy egy olyan kaotikus rendszer, amely kvantumbizonytalanságok nélkül sem nevezhetõ determinisztikusnak. (Ezt e topicban korábban írtam is.)

Idegen dolog már ez itt, és félelmetes.

Tehát a mondatomból talán csak egyedül neked nem egyértelmû, hogy számítógépes file-okról írtam.

Tényleg kérem, hogy mellõzzük a személyeskedést (nyilvánvaló a személy megcélzása). A legtöbb fórum tiltja is, de még fontosabb, hogy 3 év alatt is sikerült a Wikipédián is elkerülni. Pedig voltak sikertelen, elhibázott, sõt törölt cikkeim is (inkább a kezdetekben). Ahhoz szoktam, hogy a wikitársak bekérik tõlem a szairodalmat, majd rákérdeznek a kontextusra, három nap alatt összeszedem Nekik a választ (de kéthetes menetet is kértem már), ezalatt általában saját magam számára is kiderül, hogy tévedtem (néha-néha meg õk tévedtek, ez volt a ritkább), és visszalépek önként (vagy érvelek).