187
  • willcox
    #147
    "Mondtam már, hogy ne az összefüggésükből kiragadva, csonkán idézz."
    Ezt magadra nézve miért nem érzed kötelezőnek? Lásd: #144
  • KillerBee
    #146
    "De pechedre az atomok még önmagukkal sem azonosak" - akkor mivel lennének azonosak az egyes atomok, ha nem saját magukkal? Maximum az egyes állapotaik nem azonosak! MEGALOL!

    Mondtam már, hogy ne az összefüggésükből kiragadva, csonkán idézz. A fenti mondatom így szólt:

    "De pechedre az atomok még önmagukkal sem azonosak, ha a te idióta gondolatmenetedet követjük"

    Így ugye már más az értelme!

    Mindegy, azt hiszem, befejezem veled, mert idiótákra nem pazarlom az időmet, és tisztességtelen vitázókra sem. Ha akarod, tekintsd ezt a győzelmednek, hiszen "idiótákkal nem érdemes vitatkozni mert lehúznak a maguk szintjére és legyőznek a rutinjukkal".
  • willcox
    #145
    Értem. Ha én valakire azt mondom, hogy magyar, akkor magyaroztam?
    Egy megállapítás, vagy tény mitől számít szitoknak?
    Megyek, és lehúzok az illemhelyen egy killerbeet.
  • KillerBee
    #144
    Te már azt sem tudod, mire válaszolsz, mert közben elfelejted. Még azt is, amit saját magad írtál.

    "Pedig se nem cigányoztam, se nem zsidóztam, csak az ilyen zsicik is, mint te,"

  • KillerBee
    #143
  • KillerBee
    #142
    Avagy hol áll a fórumszabályzatban, hogy te szólhatsz hozzám, de én nem szólhatok hozzád? Bocs, nem tudtam, hogy ilyen különleges vagy.
  • willcox
    #141
    Ott van a javítás a #135-ben! Vak vagy? Az elsőben azért maradt hibásan, mert eredetileg másképp fogalmaztam, de nem töröltem vissza, amikor átfogalmaztam.

    Szoktál te gondolkodni is néha vagy csak a zsidózással való vagdalkozás tölti ki az életedet? Hol is zsidóztam, te elmebeteg? A cigányozás most kimaradt? Pedig se nem cigányoztam, se nem zsidóztam, csak az ilyen zsicik is, mint te, a korlátolt agyukkal mindenben azt látják. Elő is veszek egy papírzsepit is fújok egy killerbeet.

    "De pechedre az atomok még önmagukkal sem azonosak" - akkor mivel lennének azonosak az egyes atomok, ha nem saját magukkal? Maximum az egyes állapotaik nem azonosak! MEGALOL!

    "Sőt éppen fizikai alap, hogy az atomok egymástól nem különböztethetők meg." - persze. Vagyis bármelyik másikkal azonos, csak saját magával nem. Te tényleg orvosi eset vagy.
  • KillerBee
    #140
    Válasz í #137-ben.

    Mióta személyeskedés, ha egy kérdést vagy megjegyzést neked címzek???
  • KillerBee
    #139
    Csk távolról ismerem Penrose véleményét e témáról, emlékeim szerint ő a szabad akarat kapcsán hozta fel a kvantumbizonytalanságot. Érzésem szerint erre nincs szükség, mert a hihetetlenül komplex agy egy olyan kaotikus rendszer, amely kvantumbizonytalanságok nélkül sem nevezhető determinisztikusnak. (Ezt e topicban korábban írtam is.)
  • physis
    #138
    Idegen dolog már ez itt, és félelmetes.

    Tehát a mondatomból talán csak egyedül neked nem egyértelmű, hogy számítógépes file-okról írtam.


    Tényleg kérem, hogy mellőzzük a személyeskedést (nyilvánvaló a személy megcélzása). A legtöbb fórum tiltja is, de még fontosabb, hogy 3 év alatt is sikerült a Wikipédián is elkerülni. Pedig voltak sikertelen, elhibázott, sőt törölt cikkeim is (inkább a kezdetekben). Ahhoz szoktam, hogy a wikitársak bekérik tőlem a szairodalmat, majd rákérdeznek a kontextusra, három nap alatt összeszedem Nekik a választ (de kéthetes menetet is kértem már), ezalatt általában saját magam számára is kiderül, hogy tévedtem (néha-néha meg ők tévedtek, ez volt a ritkább), és visszalépek önként (vagy érvelek).
  • KillerBee
    #137
    Nem válaszoltál a kérdésemre. :( Talán nem is ez volt a célod, csak az, hogy olyasvalamit próbálj megcáfolni, amit soha nem is állítottam. :D
  • KillerBee
    #136
    "Tökéletes másolatról akkor beszélhetünk, ha az eredeti a legkisebb részleteiben is megegyezik az eredetivel. De - ahogy physis is leírta - lehetetlen tökéletes másolatot csinálni."

    Szoktál te gondolkodni is néha vagy csak a zsidózás tölti ki az életedet?

    Nem mintha physis mérvadó szaktekintély lenne, de még ő is csak a kvantumállapotok klónozásának lehetetlenségéről írt, ami egyébként régóta köztudott. De pechedre az atomok még önmagukkal sem azonosak, ha a te idióta gondolatmenetedet követjük, mert pl. az elektronjaik állapota folyton változik (talán a BE kondenzátum lehet kivétel). Ám ettől még két atom, sőt két molekula simán lehet azonos, mivel mindkettő azonos paraméterek között változik folyamatosan. Sőt éppen fizikai alap, hogy az atomok egymástól nem különböztethetők meg. Ez egyébként épp a physis által leírtakból is következik, ui. a különbözőség vagy azonosság kiderítéséhez meg kellene őket mérni, amivel elrontod azokat az állapotokat, amelyek azonosságát vagy különbözőségét meg akarod állapítani.
  • willcox
    #135
    jav: Tökéletes másolatról akkor beszélhetünk, ha a másolat a legkisebb részleteiben is megegyezik az eredetivel.
  • KillerBee
    #134
    "Arra értettem, hogy az utazás megtörténte szempontjából szerinted (is) érdektelen, hogy megtartják-e a földi eredetit"

    Szerintem nem érdektelen.

    "és az "utazás" nem attól válik varázsütésre utazássá, hogy megölik álmában az egyik példányod."

    Pedig szerintem igen. És nem csak úgy álmában "ölik meg", hanem még azelőtt, hogy az eltárolthoz és a másolathoz képest eltérő életutat kezdhetne. Vagyis nincs olyan életuta(m), amely a másolat életében ne szerepelne.

    "Hát pedig szó szerint azzal válaszoltál, hogy egyik példány a Földet, a másik a Marsot... :)"

    Hát mit tegyek, ha annak ellenére ragaszkodtál a két példányhoz, hogy többször határozottan kijelentettem: szerintem az utazás attól utazás, hogy csak egy marad belőlem.

    "tehát egyetértünk abban, hogy a másoláshoz elvileg nem szükséges sem az öntudatlanság, sem a megsemmisítés."

    A másoláshoz vsz. csak azért kell az öntudatlanság, mert a testünket, vagy akár csak az agyunkat alkotó rengeteg atomot ill. azok elhelyezkedését kicsit nehéz lenne femtosecundumok alatt lemásolni. Ma még a sima másolás is vastagon sci-fi, de mindez femtosecundumok alatt sokszorosan az. A másoláshoz a megsemmisítés sem szükséges, csak az utazáshoz, de ezt jópárszor leírtam már.

    De OK, tegyük fel, hogy a WC-n ülve, éber tudat és folyó agyi áramok mellett is készíthetnek rólam hibátlan másolatot. Ezzel viszont egyben azt is elismered, hogy a másolás után az "eredeti" énem és a másolatom életútja szétválik, még ha csak percekre is. Ekkor az eredeti megsemmisítése ezen önálló életút megsemmisítését, vagyis halálát is jelenti.

    "Ha jól értem, lejjebb te azt állítod, hogy ilyen helyzetben minden szívfájdalom nélkül követnél el öngyilkosságot, amennyiben ez megoldható szenvedés nélkül. "

    Rosszul érted! Először is ott van az önálló életút. Másfelől öngyilkosságot csak tudatosan lehet elhatározni vagy elkövetni, ez pedig merőben különbözik attól az esettől, amikor az abszolút nulla közelében lévő testet megsemmisítik.


    Schrödinger macskája mintájára kitaláltam KillerBee patkányát. A patkány neve legyen willcox. Tegyük fel, hogy lehetséges a sejtek roncsolása nélkül lefagyasztani willcox patkány testét, ami kiolvasztás után feléled, akár ha altatásból ébredne fel. Na mármost, fagyasszuk le KillerBee patkányát, azaz willcox patkányt és tartsuk mondjuk 50 évig az abszolút nulla közvetlen közelében, ahol minden agyműködés tökéletesen leáll, pont úgy, mint ha természetes halált halt volna (bár a folyamat eltérő). 50 év múltán feldobunk egy pénzérmét: ha fej, akkor szabályosan felélesztjük willcox patkányt, aki eztán tovább éli nyomorult életét; ha írás, akkor fagyasztott állapotában macskaeledellé dolgozzuk fel. A kérdéseim, ezeken gondolkozz el:

    1) A lefagyasztás és a pénzérme feldobása közötti 50 évben willcox patkány élő vagy halott? Ugye a pénzfeldobás eredménye visszamenőlegesen nem határozhatja meg willcox patkány élő vagy halott voltát.

    2) Ha írást dobunk és macskaeledelt készítünk belőle, akkor willcox patkány mikor halt meg? A macskaeledellé feldolgozáskor vagy a lefagyasztáskor, hiszen a lefagyasztás előtt voltak utoljára agyi áramai.

    3) Tegyük fel, hogy a macskaeledellé való feldolgozás előtt pontosan rögzítjük minden atomja elrendezését, sőt megőrizzük minden atomját a macskaeledelben. Ez esetben kevésbé halt meg - már ha halottnak tekintjük -, mint az atomjai elrendezésének rögzítése nélkül?

    4) Mint a 3. pont, de egyenként kicseréljük az eltárolt macskaeledel minden egyes atomját egy másik, természetesen megkülönböztethetetlen atomra. Ekkor mi van?

    5) Írás dobása esetén nem csinálunk willcox patkányból macskaeledelt, hanem tovább őrizzük az abszolút nulla közelében, amíg a Big Rip nem végez mindannyiónkkal. Ezen lefagyasztott állapotában willcox patkány élő vagy halott? - hiszen elvileg előfordulhat, hogy valaki mégis kiolvasztja.

    Kérlek, ne azt válaszold, hogy felfüggesztett életműködésben van, mert ezzel implicite elismered, hogy életben van.
  • willcox
    #133
    Mégis minek a klónozásáról volt szó? A hajszínedéről, te szerencsétlen?
    Tökéletes másolatról akkor beszélhetünk, ha az eredeti a legkisebb részleteiben is megegyezik az eredetivel. De - ahogy physis is leírta - lehetetlen tökéletes másolatot csinálni.
    Az emberi test nagyon sok elemi részecskéből épül fel (és még ha a kvantumállapotokat nem is vesszük bele), lehetetlen egy bizonyos állapotot ugyanabban a pillanatban pontosan rögzíteni. Még a letárolása is problémás, hát még a reprodukció!
    Nem véletlen, hogy a mai napig nem tudtak élettelen alkotórészekből élőt produkálni.
  • physis
    #132
    A leírtak legalább annyiból érdekesek lehetnek, hogy Penrose álláspontja szóba kerülhet. Magam is írtam, hogy nem tételezek fel messzemenő következtetéseket.
  • physis
    #131
    Ha értenék a témához, meg tudnám ragadni a kontextust, és a lényegre válaszolni. Mvel nem értek hozzá, sajnos bizonyos mérvű bizonytalanságot kockáztatok meg.

    Kukacos az alábbit írta (#81):

    Ha alvás közben befektetik a helyemre a tökéletes másomat, engem pedig elvisznek valahova, hol fogok felébredni? Valószínű máshol, na de miért, ha a szoba megkülönböztethetlen attól, hogy én vagyok ott, vagy a másolatom? Szerintem itt durván befigyel a kvantummechanika és a megfigyelések filozófiája is.


    Mivel úgy éreztem, hogy Penrose a tudat paradoxnai és a kvantum cloning közti analógiát szándékosan hozza fel könyveiben (elég markánsan utal rá), ezért szerintem ez a téma igenis ide illett. Kukacos rokon topikokban korábban is írt Penrose álláspontjáról (mennyire számít mainstream-nek, menyire bírálják, mi az a pont, ameddig Penrose sem megy el stb.).

    Mivel a fórumon vannak szakemberek, nem veszélyeztettem a topik szétoffolását (az csak akkor valós veszély, ha nincs jelen senki szakember, akkor tényleg bírálható lenne, hogy miért viszem el mellékszálra a vitát). Így viszont nem valós a veszély.
  • KillerBee
    #130
    Amúgy az általad leírtak már évtizedek óta közismert tények, semmi újat nem mondtál. Ellenben nem is elemi részecskék, még kevésbé kvantumállapotok klónozásáról beszéltünk.
  • KillerBee
    #129
    Kérlek, magyarázd el, a move, copy és delete parancsok mióta adhatók ki elemi részecskéknek és egy elemi részecske mióta tekinthető file-nak. Én ui. szó szerint ezt írtam:

    "move=copy+delete :) Én legalábbis még nem láttam olyan rendszert, amely a másolás sikeres befejezése előtt törölné a source file-t vagy annak bármely részét."

    Tehát a mondatomból talán csak egyedül neked nem egyértelmű, hogy számítógépes file-okról írtam.
  • physis
    #128
    move = copy + delete,

    úgy értettem (az első képletet hibásan írtam)
  • physis
    #127
    Sok új dolgot hallottam most Tőletek a tudatróå, amire soha nem is gondoltam volna. Magához a vitához nem is tudok hozzászólni, csak egyetlen részkérdéshez van sejtésem:

    copy = move + delete


    Ha jól értem, az a kérdés, hogy van-e a természetben olyan egyszerű folyamat, aminél a mozgatás még csak fogalmilag sem fogható fel úgy, hogy annak részét másolás alkotja.

    Úgy tudom, valóban van ilyen egyszerű folyamat a természetben. Nem állítom, hogy ennek közvetlen köze van a tudatossághoz, sőt még csak azt sem, hogy feltétlenül ,,alakilag'' közös formalizmus érvényesül rá, mit a tudatosságra. Csak önmagában a részkérdésre próbálok válaszolni, önállóan, pusztán saját érdekessége alapján.

    Van egy elektron előttem, nem ismerem a spinjét, de most engem nem is a mérés érdekel, hanem csak az, hogy a szomszéd szobában egy másik elektron ugyanolyan állapotba kerüljön, mint az első. Most nem valamiféle mérések érdekelnek, a mérés ráér, maga az eredmény értéke nem fontos, elég az is nekem, ha tényleg biztos lehetek benne, hogy ez a másolási folyamat megbízható: tényleg úgy másolja le az eredeti elektron állapotát, hogy a két állapotot tényleg minden szempontból azonosnak kelljen tekintenünk (akármi is légyen ez az állapot, egyelőre nem fontos megmérnünk, itt csak a másolási megbízhatóság puszta elvi lehetősége érdekel minket).

    Sőt, elvárom, hogy itt tényleg másolás történjék, nem csak valami csere vagy mozgatás. Megmaradjon az eredeti is, és előálljon hű mása is. Semmiféle kísérleti elrendezés, sőt semmiféle statisztikai kimenetel ne tudjon különbséget tenni a két állapot között: fizikailag, elvileg se is legyen értelme különbözőségről beszélni.

    Úgy tudom, ezt a feladat lehetetlen megoldani. Nemcsak a mai, nemcsak a jövőbeli technika korlátai miatt nem, hanem elvileg sem. Csak mozgatással, vagy cserével, szóval destruktív módon lehet állapotot átvinni:

    - vagy hagyom, hogy az elektron fizikailag átmenjen a másik szobába: egyszerű (szó szerinti, fizikai) mozgatás történik

    - Vagy pedig elérem valami kicserélős módon, hogy a másik szobában lévő elektron állapota átvegye az első elektron állapotát, de akkor viszont a második is kicseréli az állapotát az elsővel. A két elektron állapota felcserélődik: az eredeti elektron állapota nem őrződik meg, hanem az meg a második elektron korábbi állapotát veszi át cserébe.

    Lehet, hogy bonyolultabb koreográfiák is lehetségesek, de a lényeg mindenképp ugyanaz: szóval, klónozni azt nem lehet.

    Ezt akár gondolatilag is beláthatjuk, ha elfogadjuk a kvantummechanika népszerűsítő könyvekből ismert jelenségeit.

    Azt tudjuk korábbról, hogy egy elektron spinjét nem lehet ,,büntetlenül'', ,,csak úgy'' megmérni, szóval anélkül, hogy az éppen megmért elektron spinje éppen a méréssel el ne romolnék: megmérhetem a spint, de a mérés utáni elektron spinje valami egész más lesz, ,,elromlik''.

    Ha ezt az ismert elvi korlátot elfogadjuk akkor ebből már levezethető az is, hogy a klónozás is szükségszerűen lehetetlen, elvileg is:
    1
    Ha lehetne kvantumállapotot klónozni, akkor az eredeti elektron állapotát akárhányszor is leklónozhatnám: gyárthatnék tízmillió ugyanolyan állapotú elektront az eredeti állapotának másolásából.
    2
    Egy tízmilliós, azonos állapotú elektronokból álló rendszer már statisztikai alapon, klasszikus módon is igen megbízhatóan megmérhető. Ezen az úton tehát képes lennék az eredeti elektron spinjét is teljes bizonyossággal megmérni.
    3
    Mivel erről elfogadtuk, hogy elvileg lehetetlen, szükségszerűen maga a kvantumklónozásnak is lehetetlennek kell lennie (Penrose 1993:297).

    Szóval szerintem, legalábbis ebben az esetben, fogalmilag sem érdemes az állapot mozgatását úgy felfogni, hogy ennek részeként bármiféle másolás jelen lenne. Ezt még absztrakt módon sem érdemes elképzelni, hiszen éppen hogy mély elvi okok zárják ki itt bármi másolás puszta lehetőségét is. Szerintem itt a mozgatás (vagy csere) tényleg ,,szűzen'' csak mozgatás (vagy csere): nem elemezhető másolásként még csak logikailag sem.

    Nem akartam sugallni semmit a tudatra vonatkozóan ennek kapcsán,

    - sem azt nem, hogy a tudat lényegét kvantumos jelenségek magyaráznák,

    - sőt azt sem akartam vizsgálni, hogy a kvantummechanika és a tudat paradoxonait valami közös formalizmus kötné össze (akár valami mély alapon, akár merő véletlenségből).

    Midezekről a témákról nem tudok semmit. Szóval mindez csak a

    move = copy + delete


    részkérdésről jutott eszembe, pusztán azért, mert önmagában is érdekes.

    ______________________________________________

    Penrose, Roger (1993): A császár új elméje. Számítógépek, gondolkodás és a fizika törvényei. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963 05 6582 X.
  • KillerBee
    #126
    "ez lenne az állításom cáfolata?"

    Talán az állításod lenne az állításod (vagyis önmaga) bizonyítása? Biztos tudsz te jobbat is! Vagy mégsem?

    "láttál már homokórát? Ugye nem kell tovább magyaráznom?"

    Na akkor láttál olyan rendszert, amely a másolás sikeres befejezése előtt törölné a source file-t vagy annak bármely részét vagy nem láttál ilyet?

    ""Ha jól tudom, még a Star Trekben is használnak átmeneti tárolót." - egy gagyi film hogy jön ide példának? Legközelebb valami vicclappal fogsz példálózni? LOL!"

    Ha idézel, akkor lennél szíves a kijelentésem értelmét alapvetően befolyásoló mondat végi smiley-t is bevenni az idézetbe??? Mert így, a szándékosan csonkított idézettel meg a LOL-ozással csak annyit bizonyítottál be, hogy képtelen vagy tisztességes eszközökkel vitatkozni. - Ezután aztán jöhet a cigányozásod, zsidózásod vagy bármid, szarok rá(d).
  • willcox
    #125
    Pár évszázaddal ezelőtt ugyanezt a mesét varázslókkal adták volna elő. De ez a lényegen nem változtat. Soha nem lesz ilyen a valóságban, csak a mesékben, meg a sci-fikben.
  • willcox
    #124
    "Igen, levegőnél nehezebb tárgyak sem fognak repülni, mert az lehetetlen." - ez lenne az állításom cáfolata? Biztos tudsz te jobbat is! Mellesleg kevés dolog van, amire ne lehetne pro és kontra példákat felhozni.

    "Én legalábbis még nem láttam olyan rendszert, amely a másolás sikeres befejezése előtt törölné a source file-t vagy annak bármely részét." - láttál már homokórát? Ugye nem kell tovább magyaráznom?

    "Ha jól tudom, még a Star Trekben is használnak átmeneti tárolót." - egy gagyi film hogy jön ide példának? Legközelebb valami vicclappal fogsz példálózni? LOL!
  • kukacos
    #123
    Isten mentsen a lélektől :D Persze, hogy jelenleg nehezen tudjuk elképzelni, de ez azt jelenti, hogy nem is szabad gondolkodni róla?

    Ráadásul messzemenő gyakorlati következményei lehetnek. Például egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egyszer lesz mesterséges intelligencia, és a gépeket tudatosnak ismerjük el - ebben az esetben a tudatról alkotott filozófiánk fogja megmondani, hogy a vinyómat formázni gyilkosság-e avagy sem! :)
  • kukacos
    #122
    "Mi az a végeredmény, amire nézve azt állítod, hogy szerintem a másolás tényének nincs következménye?"

    Arra értettem, hogy az utazás megtörténte szempontjából szerinted (is) érdektelen, hogy megtartják-e a földi eredetit, és az "utazás" nem attól válik varázsütésre utazássá, hogy megölik álmában az egyik példányod.

    "Nem is mondom"

    Hát pedig szó szerint azzal válaszoltál, hogy egyik példány a Földet, a másik a Marsot... :)

    Próbáljuk meg egy kicsit módosított példával jobban megvilágítani, ez már csak ilyen téma. Azt írtad, hogy a tudattalanságra csak azért van szükség, hogy elkerült a félelmet és a fájdalmat, tehát egyetértünk abban, hogy a másoláshoz elvileg nem szükséges sem az öntudatlanság, sem a megsemmisítés.

    Tegyük fel, hogy mikor legközelebb bemész vécére egy plázában, fura bizsergést érzel, majd kilépve egy öltönyös úriember odalép hozzád és azt mondta, hogy a Teleport Zrt. termékbemutatós promócióján vettél részt, most, itt neked ingyen lemásoltak a NeutrinoCopy(C)-2000 csúcsmodellel. Amíg a vécén voltál, átvilágítottak (vagy teszem azt, korábban bejuttatott nanorobotok leradaroztak), és tested hőmérsékletét csupán néhány milikelvinnel megemelve annak minden információját begyűjtötték. Ugye egyetértünk, hogy számodra, értsd tudatod lokalizációja, szubjektív élménye szempontjából ez csak annyi változtatást jelentene, mint egy röntgenvizsgálat.

    Odalép hozzád saját másodpéldányod, kezet rázhatsz vele, és meggyőződhetsz, hogy 100%-ban te vagy, persze nem teljesen, mert a lemásolás óta kicsit más utat vett az életetek. De körülbelül öt percnyi történetetek divergál, amit egy jól sikerül fejbeveréssel is el lehet felejteni.

    Ha jól értem, lejjebb te azt állítod, hogy ilyen helyzetben minden szívfájdalom nélkül követnél el öngyilkosságot, amennyiben ez megoldható szenvedés nélkül. Én viszont nem értem, hogy pontosan miben különbözne ez a helyzet attól, amikor egy röntgen után főbelövöd magad. Azon kívül persze, hogy lett egy ikertestvéred.
  • KillerBee
    #121
    "Számomra teljesen triviális, amit írtál, én csak azt nem értem, hogy kukacos miért nem érti."

    Kukacos rendkívül értelmes ember, ezért én nem utasítom el ilyen könnyen az érveit.

    "Maga az eszmefuttatás egyébként a teleportálásról marhaság, sosem lesz ilyen."

    Igen, levegőnél nehezebb tárgyak sem fognak repülni, mert az lehetetlen. ;)

    "De ha lenne is, akkor is csak 1 példány lenne, mert nem másolásról van szó, hanem - számítógépes nyelven - move, vagyis áthelyezés."

    move=copy+delete :) Én legalábbis még nem láttam olyan rendszert, amely a másolás sikeres befejezése előtt törölné a source file-t vagy annak bármely részét. Ha jól tudom, még a Star Trekben is használnak átmeneti tárolót. :D

    "nem félnél attól, hogy valami hiba csúszik be?"

    Ilyen veszély naponta többször fenyeget mindenkit, aki kocsiba száll, repülőgépre ül vagy akár csak kiteszi a lábát a lakásból. Pl. elesel, megsérül az agyad és megváltozik a személyiséged.
  • Epikurosz
    #120
    Jószomszédság
  • Epikurosz
    #119
    kedves Nexus!

    Ezt ugatom én is a szomszédban: a mai számtech adatfeldolgoz, nem infófeldolgoz.

    Hajaj és gyerekcipő.
  • Epikurosz
    #118
    Csak már csúszna be az a hiba!
    (Amúgy, lehet, hogy már rég becsúszott, LOL)
  • willcox
    #117
    Számomra teljesen triviális, amit írtál, én csak azt nem értem, hogy kukacos miért nem érti. Talán akkor nem értheti, ha vallásos, és a "lelket" kapcsolja a tudathoz, de ez pillanatok alatt cáfolható lenne.
    Maga az eszmefuttatás egyébként a teleportálásról marhaság, sosem lesz ilyen. De ha lenne is, akkor is csak 1 példány lenne, mert nem másolásról van szó, hanem - számítógépes nyelven - move, vagyis áthelyezés. A másolás sem megoldható, mert egy adott pillanatot nem lehet megörökíteni, azt meg ugyanúgy létrehozni pláne nem. De csak a gondolatkisérlet erejéig: nem félnél attól, hogy valami hiba csúszik be? Mert akkor bőven nem az lenne a másolt éned (tudatod), és talán a tested egyéb részei sem, mint amiről a másolat készült. Ezt megfejelni azzal, hogy az eredeti példány semmisüljön meg, merész dolog.
  • KillerBee
    #116
    "Ezek szerint nem zavar, hogy lemásolnak, és szerinted a másolás tényének semmi következménye a végeredményre nézve."

    Miért zavarna, ha egyszer a beleegyezésemmel, sőt a saját kezdeményezésemre történik? Mi az a végeredmény, amire nézve azt állítod, hogy szerintem a másolás tényének nincs következménye?

    "elaltatnak a Földön a teleport előtt, és megtartják az eredeti példányod is. Amikor kinyitod a szemed, mit fogsz látni? A Marsot vagy a Földet?"

    Rossz a kérdés. Ezzel implicite azt állítod, hogy továbbra is csak egyetlen énem lesz, ami nem igaz, hiszen megkettőztek. Mivel azonban kettő példány lesz belőlem, példányonként egy énnel (tudattal), ezért meg kell jelölnöd, melyik énre/tudatra vonatkozik a kérdésed. Nyilvánvaló, hogy a Földön maradó tudat a Földet látja, a Marson feléledő tudat pedig a Marsot látja. :)

    "Ne mondd, hogy "egyik példányom a Földet, másik a Marsot" - kifizettél az utazásért egy csomó pénzt, jogosan átverés szaga lenne, ha befekszel egy gépbe, felkelve ugyanott vagy"

    Nem is mondom, mert hiszen ha utazom, akkor csak a marsi példányom tér magához (a földit megsemmisítik), aki teljes joggal tekinti magát az én folytatásomnak. A szubjektív érzés meg minden bizonnyal - mert ugye mindketten csak feltételezésekbe bocsátkozunk, valós tesztekre több okból sem lévén lehetőség - az lesz, amit én éreztem a narkózisból magamhoz térve: az épp elég unheimlich volt (erre nincs igazán jó magyar szó, kb. kísértetiesen félelmetes). Vagy aki pl. hosszabb kóma után tér magához, esetleg balesetben eszméletét veszti hosszabb időre.

    "De hogy dől el, hogy Föld vagy Mars lesz a retinámon, amikor kinyitom a szemem? Random? Ha netalántán felébredve a Földön folytatom, érdemes-e esetleg még egyszer megpróbálni, hátha legközelebb a Marson ébredek?"

    Már hogy lenne random? Hogyan kerülhetne a földi példány retinájára a marsi táj?

    Tudom, ugyanazokat a válaszokat adtam, mint az előbb, de ez nem véletlen, ui. a kérdésfeltevéseid pontatlanok vagy éppen abszurdak. Kb. olyasmit kérdezel, hogy melyik úton halad tovább az egy szem foton, miután átjutott a féligáteresztő tükrön - ez nyilván nem pontos párhuzam, nem is annak szántam, csak épp jobb példa nem jutott eszembe.

    Ettől lehet még, hogy a tudatunk egy eddig ismeretlen hatás folytán az adott anyaghoz kötődik, ám ugye akkor felmerül az a köztudott tény, amire te is utaltál, hogy az atomok egymástól megkülönböztethetetlenek. Mondjuk ezalól is van kibúvó, mert ugyanez már nem mondható el pl. egy nagymolekuláról, amelynek annyiféle állapota lehet, hogy soha nem lehet közülük kettő azonos állapotban (pl. párezer v. tízezer atomból álló nagymolekula, de azért nem polimer). Kérdés, ennek van-e bármi hatása a molekula vagy akár a neuron működésére, hiszen minden molekula felveszi ugyanazokat az állapotokat, csak nem egyszerre. Plusz ugyanez vonatkozik a saját eredetimre is.
  • NEXUS6
    #115
    Ezektől ugyan nagyon messze vagyunk, de ezek még mindíg modellezhető dolgok. Az ügy ott bukik, hogy a mai számitástechnika, viszonylag kevés, nem változatos szálú algoritmusokra épülő programokat használ.

    Egyszerűen nem nagyon tudunk még evolúciós elvekre épülő, maximálisan párhuzamosított, rengeteg szálat használó programokat létrehozni.

    De a kérdés akkor is az, ami itt alant volt jól megfogalmazva a teleportos dolognál, hogy mi a tudat és mihez kapcsolódik?

    Mert mi van akkor, ha nem csak többszörözni lehet a tudatot, hanem közben ezek az összekapcsoltság állapotában vannak? Keveredik az, ami a másik testtel történik, emlékként megjelenik olyan dolog, ami a másikkal a jövőben fog megjelenni.
    Ez sci-finek hangzik, de ilyen szituk jelenleg is történnek. Egymáshoz közel álló emberkék egyszerűen tudják, hogy mi van a másikkal, mégha a másik nincs is ott.

    Nekem is volt többször olyan az exbarátnőmmel, hogy tök ugyan azt álmodtuk, egymás álmában szerepeltünk és itt nem csak szekszről volt szó!
    Vagy pl legutóbb öcsémmel napra pontosan ugyan akkor hagytuk abba a cigizést (időlegesen:).
  • kukacos
    #114
    Az elalvás esetében a két testet az anyagi folytonosság köti össze. Ezért beszélek arról az elejétől fogva, hogy szerintem a tudat dinamikája valamiképp kötött a konkrét atomi reprezentációhoz.
  • kukacos
    #113
    Valóban félreértettem azt a mellérendelő mondatot, bár nem volt egészen egyértelmű. Ezek szerint nem zavar, hogy lemásolnak, és szerinted a másolás tényének semmi következménye a végeredményre nézve. Akkor a kérdés a következő: elaltatnak a Földön a teleport előtt, és megtartják az eredeti példányod is. Amikor kinyitod a szemed, mit fogsz látni? A Marsot vagy a Földet?

    Ne mondd, hogy "egyik példányom a Földet, másik a Marsot" - kifizettél az utazásért egy csomó pénzt, jogosan átverés szaga lenne, ha befekszel egy gépbe, felkelve ugyanott vagy, és azt mondják, hogy tőled messze az ikertestvéred már a Marson van. Akkor minek az egész hercehurca? Az ikertestvéred utazott, nem *te*. Viszont ha a szubjektív élményed az, hogy felkelve a Marson vagy, megérte, de akkor ki van a Földön? Az egész utazás értelme a szubjektív élménytől függ!

    Normál körülmények között hozzászoktunk, hogy képesek vagyunk megjósolni a saját jövőnket, tudva, hogy mi történik a testünkkel. A teleportáció ezt teljesen felborítja. Ha megkérdezem a két példányod, nyilván a marsi azt fogja mondani, hogy a dolog működik, megérte, a földi azt, hogy semmi sem történt, kéri vissza a pénzét. De hogy dől el, hogy Föld vagy Mars lesz a retinámon, amikor kinyitom a szemem? Random? Ha netalántán felébredve a Földön folytatom, érdemes-e esetleg még egyszer megpróbálni, hátha legközelebb a Marson ébredek? De ha a testemet valami non-invazív módon scannelték le, ugyan miért ébrednék valaha is a Marson? Hiszen senki sem cserélhet testet attól, hogy megröntgenezik... Akkor mégsem random?

    Ami észbontó, hogy bizonyos értelemben normál körülmények között is "teleportálunk" az elalvás előtti állapot és ébredés utáni állapot között. Talán ha ezt megértjük, közelebb kerülünk a teleportos problémához is.
  • KillerBee
    #112
    "Hol van az összefüggés a kettő között?"

    Mármint e kettő között: "Ha a tudatod csak az anyag elrendezésében rejlő információ definiálja," és "miért zavar, hogy gyártanak belőled még egyet?"


  • KillerBee
    #111
    "Azt mondod, kipróbálnád a teleportot, de fura mód akkor nem, ha megtöbbszöröznek."

    Ilyet nem írtam és a mondatom nem is értelmezhető így. A mondat így szólt:

    "Minden további nélkül, feltéve, hogy a másolás teljesen tudattalan állapotomban történik és így semmisítik meg az "eredeti" példányomat, amennyiben nem a többszörözés a cél, hanem az utazás."

    Az "amennyiben..." mellékmondat nem a "Minden további nélkül" főmondatnak van alárendelve, hanem az azt követő két mellérendelt tagmondatnak, melyek mindegyike a főmondatnak van alárendelve. Vagyis HA NEM többszörözés a cél, akkor az eredetimet tudattalan állapotában semmisítsék meg. HA többszörözés a cél, akkor meg ugye fel sem merül a megsemmisítése.

    "Ha a tudatod csak az anyag elrendezésében rejlő információ definiálja,"

    Hol van az összefüggés a kettő között? Egyébként ilyet nem írtam. Amikor ui. csak az anyag elrendeződése definiálja a tudatomat, akkor a tudatom éppen inaktív. Amikor viszont aktív, akkor nem igaz az állításod, hiszen külső inputok nélkül nincs tudat, vagy legalábbis nem sokáig. A külső inputokat meg nem csak én határozom meg.

    "miért zavar, hogy gyártanak belőled még egyet?"

    Egy szóval sem írtam, hogy zavarna. Ám ha utazni akarok, akkor nem kell két példány magamból, hiszen ekkor az egyik példány nem utazik. Azt meg - legalábbis amíg csak egy van belőlem :) - én akarom eldönteni, legyen-e másolat.

    "És miért kellene tudattalan legyél a teleportáció közben?"

    Azt írtam, hogy a másolásnak és az eredeti megsemmisítésének kell tudattalan állapotomban történnie, "Hiszen ily módon nem kellene átélnem a halált." Pontosabban az azt megelőző félelmet és fájdalmat, mert magát a halált nem lehet átélni.

    "Ad abszurdum, ha megtartják az eredeti példányod, ugyan miért kellene hirtelen a Marsra helyeződni az érzékszervi inputodnak?"

    Ezt én is kérdezem tőled, mert ilyet nem írtam. Amúgy meg melyik énemre gondolsz itt?

    "Nem sokkal logikusabb, hogy a földi példány szemével látsz tovább?"

    Az általad itt használt egyes szám második személy melyik énemre vonatkozik?

    Én általában igyekszem szabatosan fogalmazni. Elismerem, hogy ez nem mindig sikerül hibátlanul, másfelől azt is kétlem, hogy annyira pontatlan voltam, hogy szinte minden mondatomat félreértetted.
  • kukacos
    #110
    Sok minden keveredik ebben. Emberi beszédből indulsz ki, humán fogalmakkal próbálod körülírni az embert, pedig attól, hogy a szótárban valamit ugyanazzal a szóval jelölünk, egész különböző jelenségkör lehet mögötte. A "jó" fogalmáról például minden kétéves kisgyereknek van genetikai poggyásza (programozása), képes spontán együttérzésre (már ha nem pszichopata) - pontosabban mi felnőttek a mutatott viselkedésüket ebbe a kategóriába soroljuk, tehát társadalmunk így definiálta ezt, Spártában esetleg máshogy tették volna. A pozitív viselkedés nagy része kulturálisan elsajátított - tehát például amikor azt mondod, egy tudatnak tisztában kell lennie, mi a "jó", akkor meg kéne mondanod, hogy értelemben vett "jó"-ra kéne gondolnunk.

    A genetikus algoritmus egy optimalizációs eljárás, amiből százmillió létezik. A legtöbb emberi tevékenység, amit "intelligensnek" hívunk, megfogalmazható egy optimalizációs problémaként: egyszerű feltételekkel leírható a feladat és a megoldás kritériuma, de a megoldást nagyon nehéz megtalálni. Például a sakkjáték szabályai és a nyerés feltételei könnyen megadhatók, de az oda vezető út nagyon nehéz tud lenni.

    A teleportnál a zajra hivatkozni nem túl hasznos, mert saját állapotaid között is van egy elég jelentős zaj.
  • Epikurosz
    #109
    Rokon topik.
  • djhambi
    #108
    "Azt mondod, kipróbálnád a teleportot, de fura mód akkor nem, ha megtöbbszöröznek. Mi a különbség? "

    Azért szeretnék elteleportálni a Marsra, mert pl. felvettek a Marsbázisra, mint kutatót. Életem nagy élménye, és az a célom,hogy odamenjek. Ezért teleportálok, de aki itthon marad, az lecsúszorr élete ámáról, és szomorú lesz, hgoy bár megkapta az állást, és képesítése is van, mégsem mehet, ez igazságtalanság.

    Másrészt, hogy van egy ikertesó, ez a tény eltünteti az egyéniségemet, más is van belőlem.

    Harmadrészt, ha teleportáláskor ikertesók keletekznénk, hamar megszaporodnánk, és túlnőnénk az erőforrásainkat.