Több fotó készül a világon, mint valaha

Nem baj hogy boldog-boldogtalan fotózni akar és ezt fel is tölti valahova, hanem hogy ezt mindennemû önkritika nélkül teszi.

Én is nagyságrendekkel többet fotózom amióta digitális gépem van, pláne amióta DSLR. Régen a családi nyaralásra elég volt a 2 tekercs 36 kockás film, manapság a 4 gigás CF kártya (kb 1000 képre elég) alapfelszereltség, mert "úgyis van rajta hely" alapon jóval sûrûbben kapom elõ a gépet olyan pillanatokban is, amit régen eszembe nem jutott volna lefotózni (és tapasztalataim alapján ezek a spontán képek szoktak a legjobban sikerülni 😊) Viszont régen pótolhatatlan értéknek számított a 70 kép mindegyike (még akkor is, ha mai értékelési mércém szerint 2-es, 3-as osztályzatnál jobbat nem adnék egyikre sem az ACDsee photo managerben) manapság minden további szívfájdalom nélkül törlöm a 700 kép felét, és csak néhány kerül be a válogatás-albumba (és Facebookra meg egyéb helyekre), és azok tényleg olyanok is. Szóval attól, hogy olcsó lett a technika, még nem kellene hogy mindent elárasszon a gagyi, inkább ellenkezõleg: az olcsó technika okozta nagyobb mozgásteret inkább arra kellene használni, hogy több próbálkozásból több jó fotó szülessen.

Teljes mértékben egyetértek veled. Mindenkinek aki vesz fényképezõgépet, el kellene olvasnia legalább a használati utasítást, mert abban is "sok" okosság van. (Amiket eddig láttam, legalább leírták, hogy ellenfényben sziluett fog látszódni derítés hiányában stb.)

Ami azonban számomra még érdekesebb és az az, hogy mennyi adat, felesleges adat keletkezik nap mint nap. Például egy rakat japán, német akármilyen turista fél óra alatt 20 GB adatot generál egy sima látogatáson a Budai Várban. Ezután ezt tárolják, majd feltöltik picasa-ra és bumm, újabb szervert kell beüzemelni, mert kevés a tárhely. Jó ez a példa picit sarkított, de azért talán érthetõ, hogy egyre több szemét van fotókból is az interneten.

Én azon vagyok kiakadva, amikor egy koncerten minden második ember kezében ott látom a színpad felé irányított fényképezõs telefont. Könyörgöm, mi a fasznak, mi értékelhetõ fog abból születni? Én még a kitobis DSLR-t sem viszem ki, mert tisztában vagyok vele hogy az ilyen fényviszonyok meghaladják a képességeit (no meg egy Tankcsapdán mennyivel nagyobb élmény az elsõ sorban pogózni mint a kétszázezres fotócuccot óvni csak azért, hogy valami használhatatlan szutykot feltöltsek a fészbúkra ha hazaérek) de egy telefont, még akkor is kár elõvenni ha ott van a zsebben és semmibe nem kerül készíteni egy fotót vele.

A közösségi- és társkeresõ oldalakon nagy számban jelen levõ, tükörben vakuval készült fotók meg egy külön mûfaj, ütném aki ilyet feltölt.

Vajon miért baj az, h egyszerû emberek (nem feltétlen igaz!) egyszerû képei (ez inkább) is felkerülnek????? Ezt nem értem, mit kell ezen pampogni... Ez olyan, mintha egy sportkocsi mániás azt mondaná, ha autót veszel és autózni akarsz, akkor csak LAMBORGHINIvel járhatsz!Mással nem!Ez hülyeség kérem...

Talán azon kéne elgondolkoznotok, h ezek a képek pillanat képek, és nem azért készítették, hogy egy remélhetõleg egy hatalmas plakáton díszelegjen..ennek teljesen más "mondanivalója" van.

Mikor ezt leírták úgy tálalták, mintha a spanyolviaszt találták volna fel. Semmi új nincs benne...

Ezt mi már pár évvel ezelõtt megmondtuk.
Ezért is csináltuk a nefotozz.hu -t, ami azóta megszûnt ugyan, de az üzenet megmaradt:

NE FOTÓZZ! Kivéve ha tudod mit csinálsz és ha nem félsz átlépni a szabályokat.

Marha érdekes dolgokra képes a kamera és az emberi fantázia. Itt van pl a camera toss-nak nevezett fényképészeti eljárás. Remek absztraktokat lehet készíteni.



Ennek egyébként az a veleje, hogy nagy záridõre állítják a kamerát, exponálnak, majd elhajítják jó messzire! <#idiota> Így roppant érdekes képek jönnek létre. Na persze gondoskodni kell, hogy a gép puhára essen, esetleg csak megpörgetve feldobják és elkapják, vagy zsinórra fûzve csóválják.

Már leírtam pár helyen az ezzel kapcsolatos véleményemet, de megteszem újra.

Ki nem állhatom a közösségi oldalakon tonnaszámra leledzõ "fényképeket". Mert az még csak hagyján, hogy nem lehet mindenki mûvész és profi fotós egyszerre, sõt, nem is lehet elvárni, hogy akár csak egy alapszintû technikai képzést elsajátítson valaki - ami nem feltétlenül jelent lehúzós tanfolyamot, elég csak kicsit utánaolvasni a témának.

Viszont az az igénytelenség netovábbja, amikor valakinek még nemhogy semmi fantáziája nincs, hanem még gondolkodni sem méltóztatik, hogy lehetne egy kicsit feldobni a képet, érdekesebbé tenni. Beállítja az asszonyt-gyereket-kutyát egymás mellé, majd szemmagasságban lekapja õket. Kérdem én, mi lenne, ha portré fotózáskor esetleg elfordítaná 90°-kal azt a kamerát, hogy függõleges legyen a kép? Mi lenne, ha a gyermeket nem a saját, hanem a gyermek szemmagasságából fényképezné le? Csak le kell hozzá guggolni.

Nagyon érdekes képek csinálhatók csupán a magasság megváltoztatásával. Törpe vagy óriásperspektívában, amikor az elõbbihez csak le kell guggolni, utóbbihoz elég csupán egy székre felállni. Próbálja ki egyszer mindenki fényképezés nélkül, hogy milyen a szobája látványa mondjuk egy székre állva. El fog rajta csodálkozni, hogy milyen érdekes, mivel nem nagyon gyakran látjuk abból a szemszögbõl.

A fotózáskor ezeket a dolgokat nagyszerûen ki lehet használni. Ez csupán két dolog volt. Ezenkívül megtehetjük, hogy csak úgy próbaképpen kikapcsoljuk az automatikát, és eljátszadozunk az élességgel; kézzel szabályozzuk, kicsire vesszük a mélységélességet, így a fókuszpontra irányítva a nézõ tekintetét.

"Lyukakat" kell keresni! Érdekes képeket lehet csinálni - persze szigorúan manuális beállításokkal, ha mondjuk a kocsmában a pultnál egy söröskorsó fülén átkukucskálva kapjuk le a haver fejét. A természet adja a lyukakat. Tájfotóban is felhasználhatók ezek az elemek, ahol a keretet az elõttünk magasodó bokrok, valamint a fák lecsüngõ ágai alkotnak. Ezek lehetnek életlenek, a fotó alanya pedig éles.

Millió meg egy hasznos tipp létezik, csak utána kéne járni, olvasgatni, és akkor talán nem ontanák magukból az emberek az igénytelen képek garmadáit, amelyekbõl 12 egy tucat.

Az i-re azt teszi fel a pontot, amikor az udvarban fényképezi le magát a család (szigorúan szemmagasságban😊, a háttérben meg ott virít a szomszéd szemétdombja, vagy a disznóól leszakadt, lógó ajtaja. Ha már mindenáron az udvaron fényképezkedünk, fordítsunk már hátat az ilyen dolgoknak. Nagyon illúziórombolóak tudnak lenni. Fõleg, ha ráadásul szemben van a nap, így mindenki fekete lesz a képen...