2013-ban a csillagászat átlépheti határait

Tulajdonképpen, itt több, és nem kis problémák is vannak. A világegyetem tágulásának három alapját ismerjük, melybõl most kettõt említenék. Az elsõ a Hubble által megfigyelt "távolság arányos vöröseltolódás", a másik, a 2,7K°-os háttérsugárzás. Igen ám, de számításba kell(ene) venni még valamit. Az Einstein által felállított általános relativitáselmélet szerint, és ezt eddig már számtalan kísérlettel igazolták is, a foton gravitációs térben energiát veszít, tehát ha egy foton gravitációs térben halad, vöröseltolódást szenved. Márpedig, az univerzumunkban a gravitáció mindenüt feltétlen jelen van, tehát a távolságarányos vöröseltolódásban feltétlen szerepe van.
Ha most számításba vesszük ezt is, a kép nagy mértékben megváltozik.
Az általunk jelenleg belátható univerzumban – R = 1,37.10^10 fényév – a számítások szerint, 3.10^52 kg tömeg van jelen. Ebbõl az következik, hogy világegyetemünkben a jelenlévõ ÁTLAGOS GRAVITÁCIÓS ÉRTÉK igen magas. Oly nagy mértékü, hogy akár ez a hatás egyedül is képes a tapasztalt vöröseltolódást létrehozni. (Hogy ez egyértelmûen "irány független", az logikus.) A másik megemlítendõ, hogy a háttérsugárzás sem feltélen "kihûlõ maradéksugárzásként" értelmezhetõ, hiszen, a térben feltétlen mindenüt van jelen pl. energia, tehát annak a hõmérséklete nem lehet abszolút 0 kelvin fokos.
Az már csak hab a tortán, hogy az említett tömeg "esemény horizontja" 4,7.10^9 fényév lenne, ha ezen a gömbterületen belül valaha is jelen lett volna, mert ebben az esetben feltétlen össze kellett volna omlania egy fekete lyukká. (Tehát ha a jelenleg feltételezett tömeg a világegyetemünkben valaha is egy 4,7.10^9 fényév sugarú gömbbön belül lett volna, annak egyértelmûen össze kellett volna omlania egy fekete lyukká!) Viszont, ez az érték mindössze a jelenlegi rádiusznak több, mint az egyharmada, területileg számolva, mintegy nyolcada. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg általunk belátható világegyetemben az átlagos gravitációs érték hatalmas!
Tehát, ha a vöröseltolódást nem Dopplerként értelmezzük, hanem gravitációs vöröseltolódásként, egy egészen más képet kapunk. Logikus, hogy ekkor már nem kell feltételeznünk semmilyen "tágulási növekedést/csökkenést", mert akár statikus – mármint, összméretében változatlan! – világegyetem is lehetséges.
Igaz, ez igen sok dologban teljesen új feltevéseket tesz szükségessé, de több, ma még "anomáliának" tekintett, vagy megválaszolásra váró kérdére, képes logikus válszt nyújtani.
Benkõ László.

A testünkben lévõ nyomásnak nincs köze a G-hez, csak a bolygó légnyomásának ellensúlyozására van.

Nagy bumm:
Ha inkább csak a tér tágult, akkor minek a hatására? Nem ismerünk semmit a tér természetérõl, sem a tágulási sebességének korlátairól, szóval akár pár másodperc alatt kitágulhatott a jelenlegi méretére. Szerintem is csak anyaggal együtt van értelme.

A sötét energia meg hogy gyorsít? Hogy hat erõvel az anyagra? Ez kicsit sántít nekem, szerintem nem gyorsul a tágulás, csak a múltat látjuk, ahogy lentebb írták.

A fehér lyuk ha jól tudom, a mini fekete lyuk, tahát nincs a középpontban. Simán hívhatnák mini fekete lyuknak, de hát ez van. A tömege elenyészõ, csupán a szubatomi részecskék egymástól való extrém kicsi távolsága miatt jönnek létre(pl az LHC-ben is számítanak rájuk).

toto66:
Van vöröseltolódás és kékeltolódás is. Hogy melyik, az a megfigyelõ és a megfigyelt objektum kölcsönös helyzetétõl függ, relatív. És ha valami közeledik felénk, akkor a fényében kékeltolódást észlelhetünk, ez tény.

Szerintem a kezdetet meg a véget nem nagyon lehet megjósolni, kiszámolni, mert ahhoz lehetetlen biztos információkat szerezni.

nos, a G erõhöz annyit fûznék hozzá h MIVAN???, ja és ugyan ezt még a kémiai erõkhöz, mind a 2 összetart, de kééérlek, a levegõ nyomásával mi van?😄 kidobnak az ûrhajóból a kis nyomás miatt szétpukkansz, ott már semmilyen G vagy kémiai erõ sem segít/egyszerû példa az eleneged a lufit, felszáll és pukk/

a nagy bumm teoriához:
a nagy bumm amikor volt, abban a pillanatban mikor az anyag 1 pontba sûrûsödött, akkor az volt a tér, ugyanis a teret az anyag jelentléte határozza meg, szal ha nincs anyag nincs tér, ha nincs tér, nincs ami legyen benne /mert az akkor már a tér része lenne😛/

a galaxis tágulásához:
még jó h tágul a galaxis, viszont én sem értem az exponenciális gyorsulást, lehet h newton vlmit elcseseztt, de gimibõl úgy emléxem, h csak akkor gyorsulhat vlmi, ha erõhatás éri, szal ha nincs erõ nem gyorsulhat semerre sem
de erre is van tuti egy magyarázatXD
PS.: mivan ha van egy bazinagy fehér lyuk az univerzum közepén?😄

galaxis ütközés:

ki mondta h a galaxisok párhuzamosan közlekednek? simán oldalba kapják egymást+ azért a gravitáció sem elhanyagolható amit termelnek benne a csillagok ugye😛

Persze, hogy nem a G tartja össze az emberi testet, de jól érzékelteti azt, hogy a világegyetem tágulását helyileg legyõzhetik a kémiai kötések, amelyek létrehozzák a molekulákat, és ezekbõl már fel tud épülni egy sejt, szövetek, emberi test.

"hogyan alakulhattak ki az egyenletesen eloszló anyagfelhõbõl a galaxisok"

Az "eloszlás" nem volt egyenletes. Még olvasgass!

Ha nem "olvasgattam volna ebben a témában", fel sem merült volna bennem az ellentmondás.
Keverednek a fejedben a szavak, ezt a csomósodás dolgot azért találták ki, hogy legyen mivel magyarázni hogyan alakulhattak ki az egyenletesen eloszló anyagfelhõbõl a galaxisok.
Segítségként: az emberi testet nem a gravitáció tartja öazze.
LOL

Csak engem ismételt.

Még olvasgass ebben a témában.
A VE naaagy léptékben tágul, de helyileg a gravitáció legyõzheti ezt a tágulási tendenciát, és ott csomósodhat.
te sem szakadtál még szét.

Olvasom, itt sok szakértõ gyûlt össze.
Így jó helyen teszem fel kérdésemet.

a. azt állítják az okosak, a világegyetem tágul (ami azt eredményezi többek között, hogy minden galaxis egyre távolabb kerül egymástól)

b. szenzációznak mindenféle galaxisok ütközéseinek fotójával

Kérdés: a és b hogyan lehetséges egymással egyidejûleg?

Sztem tegyünk meg téged a csillagászat vezetõjévé, mert jobban tudod, mint õk.

Lehet hogy jobban járt volna a tudomány ha a weber teleszkóp helyet inkább egy óriás teleszkopót építetek volna a holdra.Ezzel biztos hogy übereltek volna minden távcsövet...A technika már régen kész!

Nem igaz mert:
"Az az áttörés, ami a csillagászokat az Õsrobbanás elmélethez vezette, a távolság és a vöröseltolódás közötti lineáris összefüggés volt a Hubble-diagramon. Hubble két fontos megfigyelést tett, ami erre az eredményre vezette. Elõször is, a lineáris összefüggés a távolság és a vöröseltolódás között nem függ az iránytól az égen - az egyik irányban vöröseltolódást látunk, mintha a galaxisok távolodnának tõlünk, és a másik irányban is vöröseltolódást látunk, nem kékeltolódást. Mindenhol úgy tûnik, hogy a galaxisok távolodnak tõlünk, és minél messzebb vannak, annál gyorsabban látszanak távolodni. Másodszor, a galaxisszámlálások az ég különbözõ irányaiban és távolságokban arra engednek következtetni, hogy a teret egyenletesen töltik ki a galaxisok (annak ellenére, hogy szeretnek halmazokat képezni). "

Tehát nem lehet gyorsuló a tágulás:
"Mindenhol úgy tûnik, hogy a galaxisok távolodnak tõlünk, és minél messzebb vannak, annál gyorsabban látszanak távolodni"
Több helyen is utánna olvastam.

A bomba robbanása pont, hogy egy exponenciális jelenség. Ha csak a hanghatást nézed, akkor is.
De amúgy divat ma mindent átnevezni, mert úm. a régi megnevezés nem jó. Vagy sért valakit, vagy más okból.

Csakhogy a nagyobb távolságokra lévõ csillagoknál pont hogy nem nagyobb, hanem kissebb a vöröseltolódás, mint amit a közelebbi csillagok alapján számolt lineáris Hubble-törvény alapján várnánk, és pont ez az egyik bizonyítéka a gyorsuló tágulásnak, így tehát egyáltalán nem helytálló, amit mondasz.

A világegyetem átmérõjérõl: A 93 milliárd fényév szerintem valószínûleg úgy jöhetett ki, hogy mi látunk valamit 13 milliárd fényévre, ami 13 milliárd fényévvel ezelõtt volt ott, és az azóta eltelt 13 milliárd évben nem tudjuk mi történt vele, de ha feltételezzük, hogy olyan törvényszerûség szerint távolodott tõlünk, mint ahogy azt a többi, a világegyetem általunk látható része teszi, akkor kiszámolhatjuk, hogy most milyen távol van tõlünk, és akkor ezt még megszorozzuk kettõvel, hogy a sugárból átmérõt kapjunk. Egy biztos, a relativitáselmélet szerint a téridõ azon pontjából, ahonnan nem érhetett ide fény, nem érhetett ide semmilyen más (közvetett vagy közvetlen) módon semmiféle információ sem, tehát például a világegyetem látható részének mozgásából semmilyen módon nem lehet megtudni az azon kívüli részek mozgását. Legfeljebb a látható részben tapasztalt sebességteret extrapolálhatjuk a többi részre is, és megnézhetjük, hogy mi jön ki belõle, de az eredmény csupán feltételezésnek számít, kísérletileg nem igazolható. Éppen ezért egy megfontolt elmélet nem tesz kijelentést arra, hogy mekkora most, vagy mekkora volt régebben a világegyetem, csupán azt tudni, hogy most mennyit látunk belõle. Igazából az õsrobbanás elmélet is csak azt mondja, hogy a világegyetem ma látható része egykoron egy nagyon kis térfogatban volt összezsúfolva, de hogy ezen kívül van-e valami, és ha igen, akkor mi van, arról már nem szól a fáma. Egyébként az "õsrobbanás" elnevezés ezért rossz, mert a nem hozzáértõt megtéveszti, ugyanis egybõl valami bomba robbanásra gondol, holott egy bomba nem szokott exponenciálisan felrobbanni, mint az univerzum.

elég jó felbontású jpg-t lehet vele csinálni
<#idiota>

Grandiózus terv. Ez a nagy "távcsõ" sok más megfigyelésre is alkalmaz lehet, amelyek ugyanilyan érdekes eredményeket hozhatnak.

Sz.tem térjünk át a következõ cikkre. A címe alapján érdekesnek hangzik.

Egyébként úgy is írhattam volna, hogy kezdetben az egységnyi térre (!) esõ anyag és energia nagyobb volt. Nagyobb volt a világegyetem fajlagos sûrûsége, na. Ez egyre csökken, hogy meddig, azt nem tudjuk.

egységnyi tér, ebbe most ne menjünk bele.

ne értetlenkedj!

ezt írtam:
"Magyarán, az igaz, hogy közvetlenül az õsrobbanás után az anyagcsomók gyorsabban távolodtak egymástól, ami természetes is,"

Tehát a kezdeti lökés miatt az anyag nagyobb gyorsulással távolodott egymástól, majd ez a gyorsulás egyre csökkent. Tehát, minél messzebb nézünk, annál inkább visszamegyünk az õsrobbanás felé, így az egyre fejlettebb távcsövekkel egyre nagyobb gyorsulásokat fogunk mérni. De utálok magyarázkodni, mert feltételezem a partnerrõl az ikút.

Sokszor használják az alábbi hasonlatot:
A lufi két tetszõleges pontját megjelölöd filctollal. A két pötty jelentsen két galaxist. Elkezded felfújni a lufit. A két pont elkezd távolodni. A felfújás mértéke tegyük fel, hogy állandó. Az az arányosság igaz, hogy minél messzebb van a két bejelölt pont alapból, annál nagyobb sebességgel tágul közöttük a lufi. Kellõen nagy távolság esetén már nem tudnak egymásról tudomást szerezni, mert a fény lassabban megy mint ahogyan egymástól távolodnak.
Kicsit olyan mint az Acilleus kontra teknõsbéka címû Zénón (görög filozófus) paradoxon, hogy a gyorslábú Achilleus soha nem érheti utol a teknõsbékát, ha annak bármilyen kis elõnye van. Csakhogy itt a teknõs nem állandó sebességgel halad, hanem GYORSUL méghozzá az idõ elõrehaladtával egyenesen arányosan

Epivel ellentétben!

"még mindig az õsrobbanásból származó hirtelen gyorsulás hatását mérjük gyorsuló tágulásnak. Epivel ellentétben."

Epivel összhangban!

Epi mond valamit.

Ez az egész téma eléggé összekuszált.
Elvégre amit 13,7 milliárd fényévre innen látunk az már maga a múlt.
Az 13,7 milliárd évvel ezelõtt volt, és nem most.
És azért fenn tartom azt az elképzelésemet miszerint lehet, hogy még mindig az õsrobbanásból származó hirtelen gyorsulás hatását mérjük gyorsuló tágulásnak. Epivel ellentétben.

Sõt még azt is megkockáztatom, hogy teljesen téves az a következtetés miszerint azért tágul gyorsulva a világegyetem, mert a távolabbi objektumoknak nagyobb a vöröseltolódásuk.
Azért mert a távolabbról érkezett fény régebbi állapotot mutat nagyobb sebességgel, a közelebb lévõ fényforrás kissebb sebessége egy frissebb állapot.
Tehát lassul a tágulás.

Ez a gyorsuló távolodás minimum necces. Én soha nem hittem benne lelkem mélyén, és arra gyanakodtam, hogy maga a tér szerkezete volt más több milliárd évvel ezelõtt, amit mi most több milliárd év messzeségben látunk, így a mostani állapotokra vonatkozóan semmilyen következtetést nem lehet levonni. Magyarán, az igaz, hogy közvetlenül az õsrobbanás után az anyagcsomók gyorsabban távolodtak egymástól, ami természetes is, de ma ez nyilván nincs így, tehát most, tõlünk 13,7 milliárd év távolságra ugyanolyan állapotok uralkodnak, mint itt, nálunk.

"nincs olyan hogy vöröseltolódás 1 mrd fényévre"
Akkor miért írják hogy minnél távolabb van annál nagyob a vöröseltolódás?
Ha nem lehet meghatározni egy átlag eltolódást a távolság függvényében akkor értelmetlen errõl beszélni.

"ha tényleg változna a fény sebessége, akkor kb minden amit ma az univerzumról tudunk egy pillanat alatt a kukában végezné"
Én nem állítottam hogy így van, csak azt hogy lehetséges más magyarázat is.
Tehát vagy távolodnak a galaxisok, akkor igaz amit írtam #72, vagy lassul a fénysebesség.

"hanem maga a tér tágult az elméletek szerint a robbanás utáni pár másodpercben. tehát nem a koordináta tengelyen mentek az anyagok az x helyrõl az x+23 helyre, hanem az x pontnak a helye változott. mondhatni az elsõ pár másodpercben már eleve több _milliárd_ fényévnyire kerültek egymástól a legtávolabbi objektumok."
Ha csak a tér nõ és x kordinátában lévõ pont marad a helyén, nem érzékelünk tágulás, mert x-tõl való távolságát y-nak x y távolságának tört részével fejezzük ki. Magyarán a mérõeszköz együtt nõ a mért távolsággal.
Tehát nincs értelme, illetve értelmezhetetlen abban az esetben a tágulás.
De mivel ez nem így van, mérnek tágulást, és fénysebesség csökkenését kizárjuk igaz marad az ûállításom.

na csak közelít egymáshoz a véleményünk. de pont az a lényeg, hogy a tömeg biztosan megvan, csak van még más is. a sötét energiát valami olyannak képzelik mint egy fordított hatású gravitációt, de mégis van tömege. taszító erõként hat a galaxisokra. máskülönben nem tudjuk mivel magyarázni, hogy látszólag miért távolodnak egyre gyorsabban a galaxisok. tehát nem a távolodás a lényeg, hanem hogy ezt egyre gyorsabban teszik.

Ezen a képen próbálják szemléltetni az univerzum hálós szerkezetét. Ahogy a galaxisok és galaxiscsoportok összefonódnak egymással...

nincs olyan hogy vöröseltolódás 1 mrd fényévre<#rinya> ha tényleg változna a fény sebessége, akkor kb minden amit ma az univerzumról tudunk egy pillanat alatt a kukában végezné. tök üres térben a fény sebessége állandó.
vörös eltolódás vagy szimplán hullámoknál doppler hatás úgy alakul ki, hogy a megfigyelõ és a hullámok forrásának távolsága változik. az angol wiki-n van egy egész érthetõ ábra, a mentõautó szirénahang változást magyarázadnó. tehát mivel a mentõautó közeledik a megfigyelõhöz, így a kiadott hanghullámai mindig egy kicsit közelebbi pontról indulnak. ezt a megfigyelõnél lévõ mikrofon úgy rögzíti, mintha kisebb lenne a hang frekvenciája, tehát kisebb lenne a hullám két csúcsa közötti távolság. amint elmegy a megfigyelõ mellett a mentõ, a hanghullámok elnyúlnak látszólag, csökken a látszólagos frekvenciája, mert mindig egy kicsit távolabbról indulnak a sziréna hanghullámai.

Már azt hittem kihagyod.
A sötét anyagnak tulajdonítják azt a hiányzó tömeget.
Másrészt a fekete lyukak is igen jelentõs tömeget jelenthetnek.
Elég nehéz lenne meghatározni, hogy egy galaxisban a központi fekete lyukon kívül hány ilyen gravitációs anomália létezik még. Elvégre elég nehéz megfigyelni. Csak a körülötte lévõ csillagok mozgásának pályájából és sebességébõl következtetnek egy adott fekete lyuk jelenlétére. Ami ugye elég nagy tömeggel rendelkezik.

Viszont szerintem nincs is meg az a tömeg ami összetartja...Elvégre tágul... Nem egy központi pont felé közelednek, hanem egymástól el. Amolyan szétesõben.
A galaxisokat a saját tömegük meg a központi fekete lyuk tartja össze. És talán a 2 galaxis között fellépõ gravitáció az, ami befolyásolhatja a mozgásukat. De tény, hogy távolodnak egymástól.

a 93 mrd fényév átmérõ csak kalkulált. onnan ered, hogy iszonyat mennyiségû csillag/por/galaxis/feketelyuk egyszóval tömeg van odakinn, hat egymásra a gravitációjuk, de ha csak max 13,7 mrd fényév lenne az átmérõje az egész masszának, akkor nem ilyen lenne az egész dinamikája az általunk megfigyelhetõ tartományban lejátszódó eseményeknek. nagyon pongyolán fogalmazva, ahhoz hogy úgy mûködjön, ahogy azt a teleszkópokon keresztül látható, nincs elég tömeg. pláne nem a 13..7 fényév sugarú környezetünkben.
egy rendkívül elnagyolt példa: van egy vödör vized, meg van egy csésze vized. mindkettõt megkevered, hogy a benne lévõ víz ugyanakkora szögsebességgel forogjon, tehát mondjuk 300 fokot megy körbe 1 sec alatt. a csészében lévõ víz elõbb lelassul, mint a vödörben lévõ víz. mire lehet ebbõl következtetni, ha tudjuk, hogy a tehetetlensége miatt forog tovább a vödörben a víz? arra lehet következtetni, hogy a vödörben több a víz (nagyobb a tömege), mint a csészében, mert lassabban lassul. hasonló következtetéseket vontak le, csak ugye máshogy számoltak a csillagászok is. ahhoz hogy olyan dinamikája legyen az univerzumnak, mint amilyen, kb 93mrd fényév átmérõjûnek kell lennie, akkora átlagos sûrûségen, mint ami az általunk megfigyelt térben van. (még így is gondban vannak, mert sötét anyagot, meg sötét energiát is hoztak a képletbe. még mindig csak a kalkulált tömeg kb 4%-át adják a galaxisok meg fekete lyukak meg minden általunk észlelhetõ cuccos. a sötét anyagra is csak következtetnek a galaxisok egymásra hatásából 20%. sötét energia 70%)

a másik hogy hogy lett akkor ekkora. ahogy leírtam, nem az univerzum anyaga, hanem maga a tér tágult az elméletek szerint a robbanás utáni pár másodpercben. tehát nem a koordináta tengelyen mentek az anyagok az x helyrõl az x+23 helyre, hanem az x pontnak a helye változott. mondhatni az elsõ pár másodpercben már eleve több _milliárd_ fényévnyire kerültek egymástól a legtávolabbi objektumok. hogy azok az objektumok akkor még energia volt vagy már anyag, arról is feltételezések vannak csak. de annyit sejtenek, mint az a képen is látszik amit #61-ben linkeltem, az anyagi forró pontok formálódását, a galaxisképzõdés legelsõ lépcsõfokát kb 400ezer évvel az õsrobbanás utánra taksálják. (azért pont oda, mert ugyan nem látunk messzebbre 13,7 mrd fényévnél, de a fény utazásának korát meg tudják határozni valamilyen módszerekkel és annál korábbi fényeket nem találtak. itt ugye infravörösrõl beszélek fõként)

ha az a pár kocka a linkelt képen egy egy milliárd év, akkor az elsõ 400ezer ugye az õsrobbanástól alig miliméterre lenne. ha nem lenne torzítva a kép, akkor látszana nagyon szépen, hogy mekkorát tágult az elsõ pár másodpercben maga a tér.

Azok a galaxisok amikre gondolsz, csak galaxishalmazokon belül végzett mozgásuk miatt adnak kékeltolódást. Nem sok ilyen van, de tény, hogy létezik.

Hát, hogy a fény lassulna...? Most azon agyalok, hogyan lehetne ezt megcáfolni..😊
Ha a fény ilyen hatalmas távolságok után lassul akkor lassabban ér ide. Ergo a 13 milliárd fényév, valójában jóval kevesebb.
De sz.tem ez esetben a fény lassulását másképpen is meg lehetne figyelni. Rövidebb távon is érzékelni kéne valami lassulást.
De passzolok, most nem fog az agyam =/

Tudja valaki mekkora mértékû a vöröseltolódás, mondjuk 1 milliárd fényévre, és mennyi 13 milliárd fényévre.
Mert ha a fénysebesség 13 milliárd év alatt a felére csökkent, akkor nem táguló rendszer esetén 50%-os eltolódás lenne, pl.: 1GHz-et látnánk 500MHz-nek, ez azért elég nagy eltolódás. Ha a fény kevésbé lassul, akkor az eltolódás is kissebb.

Illetve lehetséges, hogy nem is tágul?
Csak a fénysebesség csökkenésének mértékétõl függ.

De van egy lehetõsé még a gyorsulás magyarázatára.
Ha a viláegyetem változatlan sebességel tágul, de a fénysebessége csökken. Ez azt jelentené minnél távolabbról (régebbrõl) ér ide a fény a sebessége annál többet csökkent még ide ért, tehát a vöröseltolódásra magyarázat. Csak egy probléma van, állítólag léteznek közeledõ galaxisok is. Bár lehet hogy azok meg sokkal nagyobb sebességgel közelednek, mint ahogy látjuk.

Én meg egyet is értek.
De ha azon a 13M fényéven kívül is találnak még galaxist ami hasonló intenzitással gyorsul, akkor az kitágítja az eddig ismert Univerzumot, és akkor lehet h még régebben történt az õsrobbanás.

Ezt nem vontam kétségbe.
De ha igaz akkor még "igazabb" amit írtam. #72

Igaz. Rosszul fogalmaztam. Légüres térben nem gyorsul tovább, de nem is lassul, hanem tartja a sebességet.
De ettõl még a példa jó az õsrobbanásra, és a táguló világra, mert mi van akkor ha még csak a gyorsuló fázisban vagyunk? Vagyis még az õsrobbanás ereje gyorsítja a galaxisokat...? Passz...

Az erõ definiciójából is következik, hogy gyorsulni csak az a test képes amire erõ hat.

Tévedés, a repesz mikor már nem hajtja a robbanótöltet, rögtön lassul, légüres térben pedig nem gyorsul tovább.
Én azt szerettem volna mondani, hogy 13 milliárd fényév távolság megtételéhez a fénysebesség nagyságától függetlenül 13 milliárd évre van szükség. Tehát idõben nem lehet közelebb az õsrobbanáshoz mint 13 milliárd év.
Ha a gyorsulást nézzük akkor ez még nagyobb szám.

Egészen az elérhetettlen sebességig😊

Uha, kezd túlkomplikálttá válni a dolog. Így meló közben ez nehéz 😊
Szerintem az Õsrobbanást úgy kell elképzelni, mint egy repeszgránát robbanását.
Ugye a robbanás elõtt a sebessége nulla.
Amint felrobban, a repeszek szana-szét repülnek, ideális esetben gömb formában. És ugye a robbanástól a sebességük egy ideig folyamatosan nõ, vagyis gyorsul!
Az már más kérdés, hogy egy gránát repeszeit egy idõ után megállítja a légellenállás valamint a gravitáció. De ugyebár sokkal nagyobb léptékekrõl van szó.
Szal ha valami felrobban, akkor egyértelmû, hogy gyorsul. Mivel ugye kapott egy szép kezdõ lökést. Aztán ha semmi erõ nem hat rá 'ellenkezõ' irányban, akkor az bizony gyorsulni fog továbbra is.

Ez az objektum anyagból van, amire érvényes, hogy fénysebességnél nem haladhat gyorsabban. Na már most, hiába volt régebben nagyobb a fénysebesség a fényév távolság akkor is ugyanannyi, mert a gyosabb fény elõbb ért volna ide!

Ha a világegyetem gyorsulva tágul, akkor régebben még lassabban tágult?
Ha ez igaz, akkor hogy is van az õsrobbanás?
Más, ha nem vesszük azt, hogy a tágulás sebessége változik, akkor ez az objektum 13 milliárd évvel ezelõtt volt 13 milliárd fényévnyire. Ha átlagban fénysebességgel távolodott volna akkor 13 milliárd évig kellett tõlünk távolodnia hogy ebben a távolságban legyen. A fénysebesség változása mindegy ebbõl a szempontból mert a mért távolsággal együtt változik, hiszen fényévrõl beszélünk.
Ezért aztán kizárt a következõ állítás:
"olyasvalamit észleltek, ami mindössze pár százmillió évvel az õsrobbanás után zajlott le."

Akit érdekel, van NASA podcast a Hubblerõl meg a Spitzerrõl:

http://itunes.apple.com/WebObjects/MZStore.woa/wa/viewArtist?id=121678267

BBC, NGC: Ismétlem: NEM tények! Elméletek. Bár én is furcsállom mert nem nagyon van mire ezt alapozni.

Hja, és mik azok a biztosabb források? : P

Oké, de mire alapozva? Hasraütve, hogy akkor most hajrá?
Szerintem már legalább 15-20 dokumentum filmet láttam errõl a témáról, külön amikor a Hubblerõl volt 1,5 órás film, külön az Univerzum keletkezésérõl stb...Tök mind1, a lényeg, hogy még soha sehol nem olvastam vagy hallottam volna olyanról, hogy az Univerzum 75milliárd fényéves lenne.
Pedig aztán elolvastam pár Hawking, Penrose, Kaku, stb könyvet, de ilyesmirõl szó se volt.

Biztosabb források is min. 75 milliárd fényévet mondanak.

Na én ebbe már bele se mertem kérdezni...<#whatever>

Ugye elõttem lévõ waterman leírta szépen h a vöröseltolódásból számolják a galaxisok távolodását és annak sebességét. Mert a kékeltolódás a közeledés.
Na most akkor ebbõl azt is ki lehet számolni, hogy ha most minden mindentõl távolodik, mint egy felfújt lufi, akkor egyszer régen a múltban egy közös pontból indultak ki. És ezt persze ki is lehet számolni.
Ha jól tudom, akkor voltaképpen ebbõl jött az Õsrobbanás elmélete is, és az Univerzum kora is.
Persze ha találnának mégtávolabb galaxisokat, amik szintén gyorsulva tágulnának, akkor szerintem az kicsit változtatna ezen a 13,7 milliárd éven.
Szal egyenlõre nem tudom honnan jött ez a 93milliárd fényéves átmérõ.
Persze lehetséges, hogy a wikipédia nem a leghitelesebb forrás?<#whatever>