• benkolaci
    #111
    Tulajdonképpen, itt több, és nem kis problémák is vannak. A világegyetem tágulásának három alapját ismerjük, melyből most kettőt említenék. Az első a Hubble által megfigyelt "távolság arányos vöröseltolódás", a másik, a 2,7K°-os háttérsugárzás. Igen ám, de számításba kell(ene) venni még valamit. Az Einstein által felállított általános relativitáselmélet szerint, és ezt eddig már számtalan kísérlettel igazolták is, a foton gravitációs térben energiát veszít, tehát ha egy foton gravitációs térben halad, vöröseltolódást szenved. Márpedig, az univerzumunkban a gravitáció mindenüt feltétlen jelen van, tehát a távolságarányos vöröseltolódásban feltétlen szerepe van.
    Ha most számításba vesszük ezt is, a kép nagy mértékben megváltozik.
    Az általunk jelenleg belátható univerzumban – R = 1,37.10^10 fényév – a számítások szerint, 3.10^52 kg tömeg van jelen. Ebből az következik, hogy világegyetemünkben a jelenlévő ÁTLAGOS GRAVITÁCIÓS ÉRTÉK igen magas. Oly nagy mértékü, hogy akár ez a hatás egyedül is képes a tapasztalt vöröseltolódást létrehozni. (Hogy ez egyértelműen "irány független", az logikus.) A másik megemlítendő, hogy a háttérsugárzás sem feltélen "kihűlő maradéksugárzásként" értelmezhető, hiszen, a térben feltétlen mindenüt van jelen pl. energia, tehát annak a hőmérséklete nem lehet abszolút 0 kelvin fokos.
    Az már csak hab a tortán, hogy az említett tömeg "esemény horizontja" 4,7.10^9 fényév lenne, ha ezen a gömbterületen belül valaha is jelen lett volna, mert ebben az esetben feltétlen össze kellett volna omlania egy fekete lyukká. (Tehát ha a jelenleg feltételezett tömeg a világegyetemünkben valaha is egy 4,7.10^9 fényév sugarú gömbbön belül lett volna, annak egyértelműen össze kellett volna omlania egy fekete lyukká!) Viszont, ez az érték mindössze a jelenlegi rádiusznak több, mint az egyharmada, területileg számolva, mintegy nyolcada. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg általunk belátható világegyetemben az átlagos gravitációs érték hatalmas!
    Tehát, ha a vöröseltolódást nem Dopplerként értelmezzük, hanem gravitációs vöröseltolódásként, egy egészen más képet kapunk. Logikus, hogy ekkor már nem kell feltételeznünk semmilyen "tágulási növekedést/csökkenést", mert akár statikus – mármint, összméretében változatlan! – világegyetem is lehetséges.
    Igaz, ez igen sok dologban teljesen új feltevéseket tesz szükségessé, de több, ma még "anomáliának" tekintett, vagy megválaszolásra váró kérdére, képes logikus válszt nyújtani.
    Benkő László.