Eredeti játékaink klub

*GTA4

- Ha újra kezdeném én ezt PC-n még csak véletlenül se tolnám. A PC-s port egyszerűen egy hulladék, egy rémálom. Az alapjáték elindítása a patch előtt nem is volt olyan egyszerű, aztán jött a patch, ami meg a frame-et barmolta szét nálam. A R* a hajó egyik repedését úgy foltozza be, hogy az anyagot a hajótest másik oldalából vagdossa ki.
Olvastam olyan pletykát is -nem is egy helyen-, hogy anno szándékosan nem foglalkoztak túl sokat a PC-s porttal, mert a konzolos verzió irányába szerették volna inkább terelni a népet. Elnézve azt, hogy 8 év után technóban milyen ez a játék én ezt simán elhiszem!

- Nem véletlenül volt az sem, hogy cirka 4x estem neki a játéknak, ugyanis az eleje annyira rémesen unalmas, vontatott, eseménytelen, hogy az ember azon kapja magát, hogy munkát végez és nem szórakozik. Komoly gond, hogy ez a szürke, megfáradt, rezignált hangulat bőven a játék 30-40%-ig marad és utána kezd lassan beindulni. Mire eljutunk oda, hogy belerázódtunk, kezd egész korrekt alakot ölteni a történet is, már lassan a játék vége felé járunk.

- Nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy az elmúlt cirka 31 éves játékoskarrieremen végigtekintve Niko-nál jellegtelenebb főhőst találjak. Konkrétan a pasziánsz fehér egérkurzorában több tűz és fantázia van, mint ebben az orosz gyászhuszárban. Engem abs. nem érdekelt se a béna testvére, se az anyja (e-mail only), se a hülye haverjai. Az egész egy izzadságszagú keserves vergődés volt. Az lett volna legcsodálatosabb, ha elsüllyed a hajó a nyílt tengeren amivel Liberty City-be érkezett.

- A küldetések zöme megalázó. Folyamatosan valakinek a kutyái vagyunk, valakinek a fenekét feltétlenül szagolnunk kell, még akkor is, amikor már egy komplett fegyver arzenál van a... ööö... hol is? Hová a rákba fér el 8 rakéta, 1 vállról indítható, 3 gépfegyver, több ezer töltény, 15 C4, kés és pisztoly? Ha lett volna egy kis eszük és némi fantáziájuk Niko-nak saját autója lenne, melyet tudna fejleszteni, távolról hívható önvezérléssel ésatöbbi. De nem. Helyette az van, hogy öld meg ezt és azt, számolj le ezzel és azzal. Még a hozd el - vidd el küldetésekből is szerény mennyiség került a játékba, mert egyszerű mészárosok vagyunk semmi egyebek. Lopakodós részek sincsenek, pedig feldobnák az összképet és nem lett volna lehetetlen megoldani.

- Az activity-k 1x elmennek, de amikor már a 14. alkalommal kell elvinned valamelyik "alibi" haverodat dartsozni, az már inkább undorító, sem mint szórakoztató. Ehhez kapcsolódik, hogy az ember nem igazán tudja, hogy mi a helyes döntés. Ha hív a haver, hogy menjünk el valahová szórakozni, el is zavarhatom, de kapom a negatívot, ha elmegyek kapom a pozitívot. Fel lehet tornászni 100%-os elégedettségre is a barátságot, de minek? Az tény, hogy van 1-2 küldetés, ahol 1-1 barát segít, de igazából nem ér annyit az egész. Sokkal, de sokkal több energia és türelem kell a barátságok ápolásához, mint megoldani egy rázósabb küldetést. Persze a barátok furikázása közben elmés monológokat hallgathatunk, de minek? Ezen beszélgetések sokat nem adnak az összképhez, holott Niko-ról is derülnek ki extra infók, de a pali annyira faék, hogy ez mind lényegtelen.

- A járművek irányítása, ha jól tudom már legenda. Elvileg ilyen szar még soha egyetlen játékban sem volt és ennek nehéz ellentmondani. 15km/h-nál is olyanokat farol keresztbe a szgk, melyet csak a motorkerékpár képes valószerűtlenül überelni. Utóbbi esetben pedig folyamatosan esünk-kelünk a nyeregből, így én nem is erőltettem a motorok használatát, holott nem árt hozzászokni az irányításukhoz, mert 1-2 rázósabb küldetésben rá vagyunk kényszerítve és n+1x fogunk elbukni azért, mert nem tudjuk jól kezelni és ezt megfejeli a csodás mentési rendszer és az egész életkedvünk elmegy az garantált.

- A mentési rendszer rettenetes. Mi magunk menteni csak és kizárólag a menedékhelyen vagyunk képesek. Ez akkor vicces, amikor 5 perc autókázásra vagyunk tőle és rohadtul dolgunk lenne IRL. Automatikus mentés van, szerencsére jól is működik azt leszámítva, hogy a checkpoint rendszer mint olyan küldetések közben NEM létezik. Ha valami elszaródik, pl. 20 perc harc után véletlenül lehajtunk egy hídról és betonba állunk, akkor ugyan úgy kezdhetjük előröl a küldetést, mintha az 1. percben hibáztunk volna. De nem. Nem érted. Nem egyszerűen a küldetés elejétől, hanem annyira az elejétől, hogy a célpontig is autózhatsz újra oda, gyakran a város másik végéből. Na ezt hívom időhúzásnak és ez szándékos a R* részéről!

- Oltári nagy baklövés az autók tárolásának módja. Fel van festve a menedékhely elé egy parkoló, oda letesszük a verdát és az ott is marad. Ja nem. Csak akkor marad ott, ha felgyalogolunk az emeletre és mentünk. Próbáltam 2 autót letenni. Elfért? El. Mi történt? Az egyik eltűnt a köv. betöltéskor. Hát ez egy vicc. Ergo ennek az a következménye, hogy a ritka és jól kezelhető, kiváló gyorsulással bíró verdákat nem nagyon merjük használni, ha már egyszer megszereztük, mert eltűnnek a semmibe, ha nem tesszük le a menedék elé és nem mentünk. Ez így nem jó. Megint csak időhúzás. Mi lett volna a hihető megoldás? Egyszerű: BÁRHOL otthagyhatunk -mondjuk max 5- autót az út szél és az ott is marad. De nem így van! Már akkor eltűnik a semmibe a verda, ha teszem azt pár 100 méterrel arrébb van dolgunk. Mire visszatérünk az autó sehol.

- Kellően elcseszett a páncél kérdése is. A legtöbb küldetésben LÉTKÉRDÉS, hogy rajtunk legyen a mellény. Ha nincs, pár gépfegyó találat és végünk. A rázós tennivalók előtt így mit teszünk? Páncélt kajtatunk. 1-2 "titkos" helyen van elszórva a városban free armor, de ezeket nem valószínű, hogy google nélkül megtaláljuk, így marad a shoppingolás, ami szintén mindig úgy jön ki, hogy messze van. Rengeteget autózunk feleslegesen, ez pedig az amúgy is kissé vontatott játékmenetet még lejjebb taszítja a feledés homályába. Halvány fogalmam sincs, hogy amikor már csodás kecónk van, miért nem adták meg a lehetőséget arra, hogy akár pénzért ott legyen számunkra egy páncél? Jobbat mondok és realisztikusabbat: Miért nem vehetek egyszerre 10-et, amit a kecóba kérhetek? Csak. Okéértemnem. -.-

Összességében ez a játék a minap tárgyalt értékelés rendszer szerint is középszar, nagyon jó indulattal 6-os és akkor is csak 6-ost érne, ha nem futnánk rendre technikai gondokba. Sok üzenete nincs, de arra tökéletesen elegendő, hogy egy fejlődésben levő gyereket KÁROSAN befolyásoljon! Túlságosan sok benne ugyanis az olyan helyzet, amikor az emberek csak húsból készült akadályok semmi egyebek. 1-2 meglepő esetben könyörületesek is lehetünk, de aztán kiderül, hogy felesleges volt, mert csak a végső megoldás, a halál lehet a helyes út. Ki van zárva, hogy 10-16 éves gyereket én ezzel játszani engednék. Itt ugyanis nem csápos pokolbéli szörnyeket kell százasával halomra ölni, hanem hús-vér embereket, akik azért valamennyire megteremtik az illúzióját annak, hogy egy nagyvárosban vagyunk. Esznek, telefonálnak, beszélgetnek, a R* egyszerű szintjén még reagálni is képesek eseményekre. Nem beszélve arról, hogy rémesen rasszista, szexista és ezzel nem is lenne akkora baj, ha lenne célja! Egy Tarantino filmben a jó időben elsütött niggerezés tud vicces lenni, pont úgy, ahogy egy bazmeg Vincent is jól passzolhat a dramaturgiába, de itt erről szó sincs! Szinte mindig teljesen céltalan benne az erőszak, vagy az erőszakos viselkedés és annak velejárói. Abs. megértem, hogy anno miért ágált ellene néhány szervezet. Simán rádobnám én is 21+ címkét.

*The Lost and Damned

- Az első perctől érezni, hogy a R* ráébredt az alapjáték hibáira és ebben a kiegészítőben ezt igyekezett valamennyire javítani. Részben ez sikerült is nekik, részben ugyan abba a hibába csúsztak bele. Egyrészt a játék elején kibontakozó motoros bandák közti rivalizálás számomra a Full Throttle hangulatát kezdte megcsillogtatni, de aztán pár küldetés után mintha a R* kedve elfogyott volna és csináltak ebből is egy hitman-es orgiát, ahol megint a mi tisztünk lett halomra öldösni mindenkit. Érthetetlen. Pedig biztos, hogy valami többet akartak ebből kihozni, mert a játék kezdetekor bőszen magyarázzák, hogy milyen módon tudjuk feltölteni a páncélunk, mire való a motoros tanya és sokáig rá is vagyunk kényszerítve arra, hogy becses alfelünk semmilyen más ülést ne érintsen, csak a motorét.

- A főhős itt sem szimpatikus, de már 2 fokkal karakteresebb és átélhetőbb, mint amilyen Niko volt az alapjátékban. Ez azért sokat dob az összképen, ahogy az is, hogy egy junkie csajunk van, akivel értelemszerűen nem is olyan egyszerű az élet. Egész jól ötvözték ezt a vonalat a vezetőnkkel való rivalizálással és az egészet megfejelték azzal, hogy egy másik aspektusból is megismerhetjük a Niko-féle történetszál főbb elemeit! Ez pedig jót tett a Lost & Damned-nek és kifejezetten egy olyan összkép kerekedik ki az egészből, mely elpáholja az alapjátékot.

- Jelentős javulás, hogy a motorok jóval kevésbé csúszkálnak, jóval nehezebb róluk lezúgni és végre tényleg olyan közlekedési formává váltak melyet használni érdemes. Sokkal gyorsabban jutunk el egy ilyen mocival A-ból B-be, mint egy átlagos autóval.

- Nem mellesleg a küldetésekben már checkpointokat helyeztek el, így végre nem kell végtelen utakat megtenni ahhoz, ha esetleg hibáztunk.

- Az activity-k és a barátkozós vonal itt szerencsére meg lett rendszabályozva, így haverkodni nem nagyon kell, a szkanderezés még kb. 1x érdekes. Behozták ezeket a bandaháborús mellékzöngéket, de ezek pénzszerzésen kívül másra nem nagyon jók. Egy nagy mészárlás az egész, ahol elvileg a segítőink fejlődhetnek, de kellően ostobák ahhoz, hogy legnagyobb muri közepére behajtva 2 mp alatt elhalálozzanak, így mindig újoncokkal kell vállvetve küzdeni, akik aztán szintén elhunynak, jönnek az újak és így tovább. Sok értelme nincs.
Vannak viszont motoros versenyek, melyek afféle Road Redemption stílusban egymást ütve-vágva zajlaNÁNAK, ha nem ébrednénk rá 2 perc alatt, hogy sokkal jobban járunk, ha a sebességre figyelünk és a kitérésre, mint a másik arcának bezúzására. A helyzet az, hogy az A.I. itt csal. Ha mi kapunk be egy ütést, akkor teljesen valószerűtlenül szállunk ki a pályáról, ha viszont mi csapunk vissza az jóval szerényebb eredménnyel jár.
Sajnos R* itt is elkövette azt a hibát, mint az alapjáték esetében, hogy a különféle versenyek száma limitált és ahhoz, hogy megkapd a végén az érte járó achit párat meg kell ismételned, így hiába nyomod le szépen az összes versenyt, kapod a jelzést, hogy végeztél minddel, achi sehol, lehet még vagy 7-8-at letudni ahhoz újra, hogy megkapd. Ez is egy rohadt nagy spórolás és trehányság a részükről.

Nekem az a véleményem, hogy inkább kellett volna ezt a motoros vonalat az alapjátékban jobban kibontani és Niko-t átpakolni a kiegészítőbe és máris jobb lenne a játék megítélése. Ha a GTA 4 6-ost kapott, akkor a Lost & Damned megérdemli a 7-et, mert igazából 1x sem éreztem se vontatottnak, se munkának, egész jól elvoltam vele.

*The Ballad of Gay Tony

- ...avagy amikor a R* véglegesen ráébred, hogy az alapjáték mennyire nem volt rendben. Ennek a játéknak egy kicsit olyan hangulata lett, mintha visszarepülnénk Vice City-be. Jóval inkább az éjszakai életre koncentrál és emiatt könnyedebb, lazább, szórakoztatóbb az egész. Persze itt is kifutófiút játszunk, de amíg Tony-nak kell melózgatni, addig nincs akkora gond. Onnantól kezd picit önismétlő lenni a játék, amikor az oroszokkal és az olaszokkal kavarunk, de szerencsére ezek a részek rövidek és általuk még egy újabb szemszögből ismerhetjük meg az alapjáték hősének kalandjait. Míg a motoros kiegben ennek örültem, itt már nem éreztem akkora jelentőségét. Abs. úgy gondolom, hogy van annyira jó a Gay Tony balladája, hogy további küldetésekkel, a Niko-féle történetet akár teljesen mellőzve még jobb élményt kaptunk volna.

- Luis karaktere egész jó, sőt némi jellemfejlődést is képes felmutatni és az epizód felétől egyre inkább érezzük azt, hogy Tony már nem a főnöke, hanem egyenrangú partnerek vagyunk, mely később odáig fajul, hogy inkább mi magunk vállunk főnökké, Tony pedig csak egy társ lesz, akit néha nem árt megvédeni a saját hülyeségeitől. Be kell valljam súlyos előítéletekkel ültem le ez elé a rész elé, ugyanis direkt nem olvastam róla semmit és a cím alapján egy ondóban és bélsárba úszó rémálmot vizionáltam magam elé, nem mellesleg azt hittem, hogy mi magunk leszünk a legforróbbak a játékban és izzadt bekokszolt férfitesteket kell majd egyik buzibártól a másikig furikázni. Szó nincs erről. Sőt! A Ballad of Gay Tony egy kicsit még arra is képes, hogy előítéleteket hámozzon le, persze nem egy művészi módon, de azért igyekszik és a meleg témát is elviselhető, néha önironikus módszerrel közvetíti.

- Activityként itt bejön a képbe 4 új metódus. Az egyik a motoros kiegében már megismert lövölde, annyi különbséggel, hogy drogterjesztő bandákkal lehet tengelyt akasztani, nagy jelentősége a pénzszerzésen kívül ennek sincs. A második a ketrecharc, ami szerintem elég felejtősre sikeredett, tekintve, hogy a GTA soha nem volt egy Mortal Kombat, így alig pár mozgásból kell gazdálkodnunk. A harmadik már érdekesebb a klub menedzselése, de engem ez se nagyon kötött le, de aki szeret időt húzni egy homokozóban itt kiélheti magát, tekintve, hogy ez tényleg szó szerint egy homokozó, hiszen egy buzibárról van szó. A végére hagytam a számomra legérdekesebbet a base jumpingot. Ez pontosan az aminek hangzik. Vagy házak tetejéről, vagy helikopterből kell kiugranunk, néha mozgó járműre, néha meghatározott pontokon átrepülve. Személy szerint én ezt egész élveztem, volt olyan, aminek párszor neki kellett rugaszkodnom, mire sikerült megoldani, meg nem mellesleg mókás helyzeteket szül, kezdve azzal amikor egy utasszállító keresztezi az utad, vagy későn nyitod az ernyőd és arccal ismerkedsz a betonnal, vagy elgázol egy kukásautó, vagy csak egyszerűen elnézed és a vízben kötsz ki.

- Szerencsés húzás volt az is, hogy ebben a részben fogunk a legtöbbet légi járművekkel közlekedni, de éppen csak annyit, hogy ne unjunk bele. Egész jól adagolták a küldetések változatosságát is és a végső harc egy kellően filmszerű és élvezetes csatározás lett. Összességében nem véletlen tehát, hogy kifejezetten jó szájízzel néztem végig a tegnap este lepergő credits listát.

- Rossz hír, hogy ez a rész a lehető legbugosabb. Valamiért nagyjából a játék 3/4-től néhány helyen totálisan eltűntek a textúrák vagy rettentő lassan töltöttek be. Olvastam, hogy másnál is volt ilyen probléma, ezen gyakran csak a reload segít, memory leak gyanús. Ráadásul van egy küldetés az In The Crosshairs, amely rettenetesen érzékeny bizonyos dolgokra... ha a helit lelövöd és nem pont oda esik ahová szabadna neki, ha leesel, ha felrobbansz, ha nem oda mész és úgy, ahogy kéne, akkor szó nélkül kidob az asztalra exe hibával. Bonus, hogy ezt a küldit nekem sokáig be sem töltötte, már kínomban vírusvédelmet deaktiváltam, nvidia dolgokat gyalultam, kapcsolókkal indítgattam az exe-t, aztán 1x csak betöltötte. Fő küldi, szóval nem kihagyható, előtte érdemes külön menteni, mert egyik helyen azt írták megoldásnak, hogy "töröld ki az összes mentésed"... aha biztos ^^

A Gay Tony vitathatatlanul az egész GTA 4 "élmény" legkimagaslóbb eleme! Érdekes, ebben a részben valahogy csak sikerült megoldani, hogy egyetlen falloszt sem dugtak a pofámba és a beszélgetések során a feldobott niggerezést a fő kari le is csapja és elveszi a élét. A főhős jóval emberszerűbb, mint Niko és még Johnny-n is túltesz. Egy 7.5-öt nálam megér a mutatvány kiegészítve azzal, hogy ez a rész is csak megerősített abba, hogy az alapjáték mennyire egysíkú lett.

"Ismerem" a srácot. Anno mikor Gamernél melóztam ő a vége felé került oda és csak a webre írhatott, oda felelt csak meg. Sorry, hogy ezt mondom, de stílus tolvaj, sokat nyúlt már akkor is az ottaniaktól, de az évek alatt ezt tökélyre fejlesztette. Aztán amikor a Gamer megszűnt a Gamestar felajánlotta, hogy vicc összegért átmehetünk hozzájuk a webre írogatni. Sokan nem vállaltuk, köztük én sem. (Részemről én azért nem, mert a GS stílusa rohadtul távol áll tőlem.) Na Ingen viszont ment és vállalta és amint látod jól helyezkedett... jól tette. Azt már kevésbé, hogy soha nem volt saját stílusa.