Eredeti játékaink klub

Top 5 Video Games Anime Weebs Should Play!!!

5 - Titanfall 2
4 - Warframe -- Free 2 Play
3 - Raiders of the Broken Planet (ami 2018.08.23-tól újraszületik: Spacelords, és teljesebben Free 2 Play lesz, mint a Raiders)
2 - Life is Strange
1 - DMC Devil May Cry

//A többi a videón... mert van...


Utoljára szerkesztette: IMYke2.0.0.0, 2018.07.24. 18:58:09

Tegnap néztem. Ismét remek videó. <#eljen>

"Next-Gen Xbox Console Could Be Streaming Only

The latest rumor regarding the next generation of Xbox consoles suggests that Microsoft's next iteration of the machine is going to offer a streaming-only device, breaking from the current mould for top tier consoles. It's the latest in a long line of whispers regarding Microsoft's move into the next-gen, as with the Xbox One having been on the market for nearly five years it's clear that the company will be wanting to cement its future plans soon.

So far, this next generation of Xbox - known by the codename of Xbox Scarlett - has been subject to plenty of rumors. Perhaps the most interesting is that it could be more than just a single device, with suggestions that Microsoft could be making a family of consoles this time around, much like the current setup of the Xbox One S and the Xbox One X. Meanwhile, it's been hinted that the next Xbox generation will try and make a seamless transition for PC and Xbox players, with Microsoft perhaps already taking this step with keyboard and mouse support.

Something that would potentially align with these goals would be a move purely towards streaming, as suggested by tech website Thurrott . Apparently, while one of these new platforms is going to be a traditional console, complete with next-gen hardware to play games on a local level, the other device that Microsoft is planning is a streaming-only model - one that would come in at a lower price than a standard console.

Exactly how this would work in practice remains to be seen, but Microsoft has been putting a greater emphasis on cloud services of late, with apparently this'Scarlett Cloud' device having solved previous latency-related issues that have plagued streaming so far. Meanwhile, it's clear that Microsoft sees the Netflix model for video games as a viable option, as seen by the growing Xbox Games Pass options.

However, there could be downsides to this setup. For starters, although internet accessibility has improved greatly in the last few years, there are still plenty of places in core Xbox demographics that would not have reliable enough connections to be certain of being able to play when they wanted. As such, outside of cities it's likely that the traditional device would be preferable, so Microsoft will have to price these devices carefully.

Of course, for now it's worth taking such rumors with a grain of salt until official confirmation is found, but it's certainly an interesting move from Microsoft. Many have wondered about whether streaming would be the way forward, both in terms of ease of use for players and a way to cut down costs for companies, and if Microsoft is planning the Scarlett Cloud then it could be a litmus test for this kind of platform as a whole."

Értelmesebbeknél már lehet kérni esti kiszállítást (17-20) de a legtöbb még ott tart, hogy "majd jövök amikor jövök, oldd meg".

A PS Vita verzió már felokosított?

Dragon-ból "hamarosan" lesz eladó példányom :-D

PS2-on toltam Odinnal, de nagyon keveset. Tetszett, de gondoltam majd később, aztán tényleg később lett, mert eltel 10 év :-D

Teljesen jogos amit írsz. A skillek elég jól megvariálják a harcot és nehezebb fokozaton nélkülük bedarálnak könnyen. Viszont az alkímia téma is meglepően sokoldalú, és ami még meglepőbb, hogy remekül használható. Rengetegszer nyúltam támadó potiért vagy buffolós cuccért.

Sejtettem, hogy jobb dolgom lesz, nem véletlenül pótlom mostanság az ilyenféle kimaradt, de feljavított exclukat. Ezt az Odin-t ebben a formában én csak ajánlani tudom beat 'em up kedvelőknek, mert ez a stíluson belül szerintem elég kiemelkedő darab.

Szerk.: Hopp! Pont most kaptam üzit, hogy Dragon-t hozza a futár. Na így tuti nem megyek el vidékre melózni, halasztok egy kicsit <#vigyor3>

Nem mellesleg utolsó darab volt KSZ-nél, mert már nincs nekik belőle csak rendelésre :-)
Utoljára szerkesztette: Tinman, 2018.07.24. 08:31:34

Dragon's Crown nagyon keveset ment, kb minden pálya 2. szakaszáig vittem (majd meglátod hogyan épül fel a cucc, nem akarok belemenni)
Mindenképp beszerzem ha olcsó lesz, de most ennyit ,amennyit kérnek érte ,nem ér meg számomra

Mondtam, hogy nagyon könnyű a platina Odinban 😊, a kajálós trófeától nagyon féltem, de kb minden probléma nélkül összejött (mondjuk asszem pont az volt nálam az utolsó) Egyébként ne tudd meg milyen jó dolgod volt ezzel a verzióval. Még PS2-n vittem végig eredetileg,és rengeteg frusztráló dolog volt benne,amit itt javítottak, köztük a fejlődés, kaja készítés,alkímia, kínkeserves volt. Plusz a skillek totálisan hiányoztak, gondolhatod milyen izgalmas volt csak a négyzet gombot masszírozni és ugyanazt a kombót nézni 😊

Köszi... nyilván neked is jár ;-)

Dragon's Crown Pro-t tolod majd? Vagy PS3-on ráuntál?

Így a végére még azért annyit hozzáfűznék a korábbi ömlengésemhez, hogy eddig kb. az egyetlen játék volt, ami szinte egyáltalán nem frusztrált a platinával.

Eleve az összes bossfight végig, az jópofa volt... aztán a többfajta lezárás nyilván megint eléggé érdekelt, ahogy a különféle variációk is az 5 karival bossokkal. Egyszerűen nem tudtam unni.

A kajálós téma meg nagyon hamar összejött, talán 1.5 órát ha felemésztett, mert mivel kényszeres lootoló vagyok, így mindenből volt bőven, csak össze kellett fésülni, hogy melyik karinál mi volt (közös láda rulz), az a kevés ami egyiknél se volt meg, azt meg bőven megtudtam venni a Pooka sellernél.

Korábban 9-est mondtam rá, azt max 0.5 ponttal rontanám csak le, mert a közepe leül és igazából a vége felé kezd felpörögni és elég érdekes lenni újra.

Beleszaladt kb. 52-53 óra, de nem bánom. Jópofa volt, soha rosszabb remastert.

A Noclip megint kitett magáért. Csinált egy újabb interjút, de most maga a GOG van terítéken. Érdekes videó, ajánlom mindenkinek aki szereti a játékokat. Ad egy kis betekintést abba, hogy nem olyan egyszerű beszerezni és modern rendszerekre programozni a régi játékokat.

GOG: Preserving Gaming's Past & Future

Grat 😉

Szia Seth :-)

Köszönöm a Fallout 4-es írásokat.
Nos végül is elcsábultam mivel úgy sincs semmi a következő 2 hónapban ami érdekelne és ha még benne is lesz akár egy humbliban akkor biztos nem a teljes DLC kiadás és olcsóbb sem lesz szerintem idén.
A játékkal eddig 2 órát sikerült "játszanom" ami abból állt hogy megpróbáltam használhatóvá moddolni.
Félelmetes mennyire macerás normális 21:9 támogatást összehozni ahol nincsenek szétcsúszva végre a menük és minden a helyén van.
Bethesda lehet tud élvezetes játékokat csinálni de normális engine-t írni nem. (Előtte pont Half life 2-t játszottam végig és érdekes de hibátlan 21:9 támogatással rendelkezik)
Mikor sikerült végre összehozni, és végre elkezdtem volna a játékot akkor közölte: Nincs achivements mert moddolt a játék. Anyád én is szeretlek Bethesda.
Természetesen erre is van mod szóval happy end a történet.

Nézzük a jó oldalát, ha nagyon rossz a játék akkor megint nem lesz kedvem vásárolgatni 😄 😄 😄

Részvétem. <#vigyor5>

Elkárhoztam megvettem a No Man's Sky-t lol.
Hosszú hónapokig sikerült ellenállni minden impulzusvásárlásnak, de ennek most nem. Pedig már egészen jól kezdtem kigyógyulni erre képes voltam egy időtemetőt vásárolni megint.

Az egységek még a Wc2-ben is tükrözve voltak, nem? Lovag-farkaslovas, footman-grunt, stb. Igazából ott is csak a magic képességekben volt különbség. És sztem az hogy az első részben az embereknél volt heal, azért már akkor is elég nagy tápnak számitott. Emlékszem, az ork kampányban épp ott akadtam el, ahol először bedobta a papokat. Minden "hid" elé ledobott kettőt, amig az egyiket ütötted, aki visszatámadt, addig a másik folyamatosan gyógyitotta a társát. Hiába mentem rájuk hat egységgel, a két pap megette mindet. És ha emlékezetem jól csal, az egér egyik gombjával kijelölte az egységeket, a másikkal elengedte, mindenképpen kellett nekik először egy attack-move parancsot adni. A kijelölhető egységek limitje mindig is gyengéje volt a Blizznek,

A Terror from the Deep az első rész koppintása volt? Ezt azért nem igazán értem, mert ugye eleve a környezet a felszin helyett a viz alá került, emlékszem, amikor elkezdtem vele játszani, szinte újra kellett tanulnom az egészet, mert szinte semmi nem volt úgy, ahogy az első részben. Ráadásul nekem a második rész rondábbnak is tűnt az elsőnél. Az első részt imádtam, a második viszont annyira nem jött be, hogy azóta is kerülöm a szériát. (bár ha kedvet kapnék, azért pár kulcs van a humbli fiókban).

Ami a műfaji besorolást illeti, én nem bánnék ennyire kemény kézzel vele. Az akkori lehetőségek erre voltak képesek, ahogy fejlődött a technika, úgy tudtak egyre bonyolultabb elemeket beletenni a játékokba is. Ma már a régen szimulátornak nevezett játékokra is csak elnéző mosollyal legyint az ember, holott kompexitásában pl az F-19 is meghaladta a korát.
Az első "stratégiai" játék nekem még C64-en volt, a Defender of the Crown. Talán kétszer ha játszottam vele, azt hiszem nem sokkal utána lett PC-nk, de annyira nem is hiányzott, pedig az újságok is hogy sztárolták. A Strike Fleet pl sokkal jobban hiányzott és igazából ahhoz hasonlót azóta sem láttam.

A C&C nálunk meg volt az egész családnak, főleg apám függött rá nagyon. Igaz, ő azóta is kevesebb játékot nyúzott, mint én egy év alatt (pedig nálam se fordul meg túl sok cim). Bár néhány éve emlitette, hogy kereshetnék neki valami egyszerű fps-t, hogy azt is kipróbálja, ő nagyon sokáig leragadt a C&C-HOMM-Civilization 1-2 "szentháromságnál". A Westwood játékaiban valamiért nem tudtuk összehozni a multit, igy öcsémmel először Total Annihilationben csaptunk össze. Ő akkor már eljárt C&C Generals LAN-ra és olyan jó stratégiája volt, amivel TA-ban is simán elvert (ő mindig is légierőre gyúrt, én meg szuperfegyverekre) Nekem is sokáig a C&C volt az etalon, bár a Generals nem jött be, a széria utolsó része meg... inkább hagyjuk is. Még is, sztem ez volt az a játék, ami leginkább elterjesztette a játékosok között ezt a műfajt. Nekem a személyes kedvencem mondjuk az Earth 2150 volt. Tetszett, hogy konfigurálni és fejleszteni lehetett az egységeket, hogy minden küldetésre tovább lehetett vinni őket, hogy volt egy fő bázis, ahonnan el lehetett érni az egyes pályákat, szerintem az volt méltatlanul alul értékelve. Utána lelkesen vetettem bele magam a 2160-ba is (ha jól emlékszem, apu németből hozott nekem egy példányt) de az már közel sem volt olyan jó.
Illetve volt még egy érdekes cim, amit azóta is csak egyszer láttam, talán indie galan volt giveaway. Ez pedig a Hostile Waters, aminek csak kampánya volt, semmi más és bár tartalmazott stratégiai elemeket, inkább egy akció-stratégia hibrid volt. Amit szintén imádtam, voltak benne meredek pályák illetve talán ez volt az első olyan játék, ahol az angol nyelvtudás hiánya elég komolyan megakasztott egy-egy pályán.

A Total War-t a haveromnál láttam, neki volt nagy kedvence a Roma, de engem nem igazán győzött meg, ennek ellenére szerettem nézni, ahogy játszik és néha adtam is neki "stratégiai" tanácsokat.

Ami a "régen minden jobb wót" dolgot illeti, én is hajlamos vagyok rávágni, de egyrészt ma is akadnak azért olyan cimek, amik több száz órára lekötnek. És régen is biztos sok volt a hulladék, de akkor a játékok még nehezebben hozzáférhetőek voltak, már csak azért is, mert ugye lemezeken kellett elhozni a havertól, vagy úgy irattuk össze valakivel, akinek voltak játékai, szerencsére egy CD-re akkor még csomó játék rá fért (tömöritve). Tavaly vagy tavalyelőtt megvettem a Star Wars Collection-t. Egyrészt szerettem volna kicsit nosztalgiázni (X-Wing <3) másrészt úgy voltam vele, annyit játszottam vele régen, hogy illendő lenne beszerezni eredetiben. Aztán úgy voltam vele, gyerekkorom egy meghatározó darabja volt, emlékszem, mikor hónapok múltán berepültem a Halálcsillag szellőzőjéhez és kilőttem a proton torpedókat. Aztán jött az outro és végül megnézhettem a 100%-os medálgyűjteményt. Életem első igazi gémer sikerélménye. De úgy voltam vele, ha most elővenném, valószinű összetörne ez az illúzió és egy szép emlékkel lennék szegényebb. Meg egyébként is, annyi jó játék van még, amivel nem játszottam.

Szeretek sorban haladni... amúgy tényleg szuper ár. Mire veszem, lesz ez 10 euro alatt bőven.

Nekem is volt hiányérzetem a videóval kapcsolatban --- pozitívum volt a kommentár, néhány fordulat nagyon helyén volt 😊

Mondhatnánk, hogy biztonsági lista, de valóban jó játékok. Egyedül a Dark Souls 3-mal kötekednék, ami szerintem méltatlanul van túlsztárolva ráadásul mivel single játékélményről szól a lista, pláne nem indokolt a szereplése.
Valamint a 10 azért elég kevés egy ilyen nagyratörő felsorolásnál és bántóan hiányzik egy Dead Space, Bioshock vagy éppen bizony egy Baldur's Gate a listáról (ha már olyan régebbi játékok helyet kaptak, mint a Half-Life 2 vagy a Portal).

Már erre sem emlékszem, hogy volt-e quicksave... mondjuk kellett, hogy legyen, miért ne lett volna? A problémám az volt és ez talán az összes duke klónra igaz (SW és Blood mindenképp), hogy az ellenfelek veszett jól céloznak - sörétes puskával is eltalálnak kilométerekről. Vertikálisan az engine valóban rásegített a célzásra egy kicsit, de komolyabb szintkülönbségnél már nyomkodni kellett a page up-ot rendesen.

A Doom pályái nekem nagyon egybemosódnak és tényleg nagyon nehezen tudnék különbséget tenni a részek között (mert erről volt szó eredetileg, hogy mi mekkora másolat), pláne úgy, hogy ahogy említed még arcátlanabb küldetéscsomagok (szerencsére nem nevezték el Doom 3-nak) is jöttek, pl. a Final Doom, ahol azt hiszem az volt az "újítás" hogy fa (!) benyomást keltő pályaelemek is bekerültek... persze akinek tetszik, játsszon vele, én azonban a Doom-ot már az első 8 pálya után - ha nem is unalmasnak, de - végtelenül egysíkúnak találtam és ma már biztos nem ülnék le játszani vele (míg egy Shadow Warriorral, Blooddal igen, bármikor).

A Red Alerttel is ez a gondom, hamar eljutottam oda, hogy már csak a videókért játszottam, kíváncsi voltam mi lesz a vége. Eszem ágába nem jutott egy Aftermath féle lebutított küldetéscsomagot is végignyomni (még akkor is ha abban - szinte egyedülálló módon - volt pár új egység is). Érdekes, hogy a Warcraft 2 expansionje viszont tetszett, kellően nehéz is volt és ha jól emlékszem az ágyazott meg az egész kibővített Warcraft univerzumnak, amiből ma a WOW él (orkok gomba-bolygója).

Én a Total War-ba az 1. Rome-nál szálltam be, azt és kiegészítőit (ami mind a 2 remek volt és új-új játékstílust követelt) végigjátszottam. A harci taktikai/stratégiai rész nagyon tetszett, a Warhammer után először (másodszor 😊) voltak benne olyan elemek, amitől stratégia egy stratégia (minden egység "jó" valami ellen, fáradtság, hátbatámadás -> morál vesztés, stb.). A birodalomépítő rész is rendben volt, ami ugyan nem olyan mély, mint a Civilzationben, de bőven megjárja.

A real-time strategy elnevezés szerintem elhamarkodott volt és szerencsétlenül sikerült ellőni olyan játékokra, mint pl. a Warcraft vagy a Command & Conquer, amikkel így egy kalap alá kerülnek a már fent említett összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalat képező címek.

Sejtem h nem ugy erted de hatha lenyeges info h nincs koze a NW-hoz, csak a F3-ra van benne utalas.

#301842
A kerdesre a valaszom az h ha szivesen ujratolnad akkor ennyit meter dlc-stul, plane ha meg nem az uj survival-lel toltad. Ha nem akkor ugy is csak "porfogonak" lenne.

A Fallout 4-ben 538 órám van, szőröstülbőröstül. Ez egy végigjátszás. A Vegas-t kétszer játszottam végig 667 óra alatt. Sajnos a F4 DLC kinálata messze a leggyengébb a szériában, valóban a Far Harbour az egyetlen érdemi történet DLC, a Nuka Cola még egy érdekes darab illetve az Automatron ami nem ad ugyan új területet a játékhoz, igy utólag belegondolva, inkább tűnik a játékból kiollózott részletnek. A SP sztem abszolút nem éri meg, pláne hogy amikor legutóbb láttam, még mindig kétszer annyiba fájt, mint az alapjáték.

https://www.indiegala.com/crackerjack: "Tales of Berseria" van soron.
Az eddigi legalacsonyabb nem szürke forrásos ára: 10,37 euro (~3380 Ft) - (WinGameStore)
Az IndieGala Store-ból most: 12,49 dollár (~3505 Ft)

itt jobb áron van 😊
GamesPlanet

Ez is egy vélemény:

"Best single player games on PC"
Logitech G
Published on May 22, 2018

Hitman Game of the Year Edition = 24.29€. Talán valakit érdekel.

A Warcraft is nagyon a szívemhez nőt. Nem is állítanám őket egymással szemben, mert a szememben mindkettő vérprofi munka. Legendás darabok, amik még ma sem okoznak csalódást annak, aki képes átszellemülni.

Azok a videók és színészi alakítások akkoriban azért ütöttek nagyot, mert eléggé kuriózum volt ilyenre költeni... olcsó se volt, nem is volt borítékolható, hogy megéri. De erről te is írtál. Ami még igazán emlékezetes számomra abból az érából az pontosan az, hogy az ember gyerekként szinte elhitte (el akarta hinni), hogy karnyújtásnyira van a virtuális valóság, úgy éreztük, hogy még az életünkben részesei lehetünk egy olyan világnak ahol a tudatunk kivetülése szabadon szárnyalhat egy digitális világban. Elég jó alapot szolgáltatott ehhez az IT robbanásszerű fejlődése és olyan kütyük, mint a VFX sisak, vagy a "gondolatolvasás" alapú multimédiás "játék". Ezeket persze nem engedhettük meg magunkat, de a PC képernyőjéről legördülő FMV alapú címek, meg az ilyen C&C-féle betétek ráerősítettek arra, hogy forradalom zajlik.

Akkoriban kapott szárnya a Game Commander is, amivel élőszóban elhívtad a térképet, lekapcsoltad a géped, vagy megnyitottál egy Word-öt. Azért lássuk be, hogy a DOS-is világ után a grafikus oprendszerek térnyerése egy jóval barátságosabb légkört teremtett. (Tudom, az Amiga eközben rég ezen a szinten tolta, nem is akármilyen játékokkal.)

Red Alert esetében nem bántam picit sem, hogy a mocin alig változtattak... kifejezetten emlékszem, hogy C&C után mennyire vártunk egy újabb teljes részt és amikor befutott eléggé tarolt.

Ez is tipikusan az az ár már, ami egy teljes élményért kiváló.

Venném ezerrel... ha a New Vegas nem lenne még hátra. Hát nekem sincs 8 klónom közös tudattal. LePuktam'.

<#eljen> Ha most tolnám (mert ez jönne a sorban) simán venném.

Hátha felpörget valakit, hogy a GMG-n most "Deal of the Day": "Assassin's Creed® Origins - Gold Edition" - mindösszesen ~32 fontért (~11700 Ft-ért, utalási sarccal együtt).

Volt ezekben az FPS-ekben nehézségi szint és quick save is, testreszabható volt a kihívás. A lefelés és fölfelé pedig nem volt annyira létkérdés célozni, mert vertikálisan automatikusan célba találtál. Persze nem volt az igazi, de a korábbi Dark Forcesban ez - utánuk is - sokkal idegesítőbb volt. Egyébként mi multiztunk úgy a Duke Nukemmel, hogy egy quake-es ismerős egérrel célzott, mi meg nem értettük, hogy ez mire jó. (Nem hozott neki amúgy sokat, bár inkább csak poénkodás ment.) Évekkel később én is előkaptam többüket is - bénán - egerészős single-re.

A Doom pályái meg olyanok, hogy a célközönséget igencsak érintették (nem véletlenül, és nem felismerni kell őket a casualnak, hanem élvezni) jöttek is utána fizetős pályacsomagok is.

A Red Alerthez érdemes megnézni az Aftermath kiegészítőt, bár addig is voltak változások, az hozott be új egységeket, sajnos a kampány csak 2x8 scenariót takart, nem volt túl lekesítő. Mondjuk ma már ott az OpenRA erre, átbalanszolva, kiokosított AI-jal, ingyen.

Egyébként minél régebbi Total Warról beszélünk, annál egyszerűbb a stratégiai rész. Az első Shogunban kb. annyi volt a lényeg, hogy a szövetségek hoztak 500 kokut, a hátországba meg azért tettél mégiscsak sereget, mert addig nem támadott hátba a szövetségesed. Megvolt az előnye is a kevés sallanggal totális harcolásnak. A későbbi részekben az elnyújtott vonulgatások és a birodalmi rész menedzselése akár teherré is válhat, mert annyira nem nagy was ist das, bár én elvagyok velük, de a dinamika megváltozott, és többet koncentrál a széria, amiben ugyan fejlődött, de vannak jobb alternatívák. Mindenesetre a Rome 1 sem igazán bonyolult még, és egy RTS is kíván nagyon is nagy téttel járó makrójellegű döntéseket, csak az eltérő mechanika miatt ezek máshogy jelennek meg, a valóságot szimulálás helyett stilizálva. Nem hiszem egy játék műfaját való életből vett terminusokkal tökéletesen el lehet nevezni, de ez nem is gond, amíg nem okoz zavart.

Nem érdekes, hanem konkrétan elkövettem azt a hibát, hogy a Reduxot néztem... a Shadow Warrior a legjobb Duke klón, bár nekem annak idején rettentően nehéznek tűnt (már az eredeti). Aztán persze ott van a Redneck Rampage, ami technikailag katasztrofális, de maga a játék élvezetes.
Ezzel szerintem egyedül vagyok, de nekem a Duke Nukem 1 pálya után felejtős volt, nem jött be a szöveg, a karakter, a világ, a szörnyek, semmi. A Blood, Shadow Warrior világa viszont betalált, sokkal jobbak voltak a kommentek is, bár mind a 2 döbbenetesen nehéz volt (szerintem ma is szívnék vele, mert egér ugye még nem volt, de szintkülönbség igen, amit a page up és down volt hivatott áthidalni). Szóval én megbocsátó vagyok velük szemben, mert gyakorlatilag egy teljesen új játékról beszélünk (minden át lett rajzolva + a Blood-ban még átvezető is volt) és elérték, hogy játsszak vele. A Doom 1 és 2 olyan, hogy leraknak eléd 1-1 pályát és képtelen vagy megmondani, hogy ez most az 1. rész, vagy a 2. (na jó, ha sokat játszottál vele, akkor talán különbséget tudsz tenni). A Red Alertnél konkrétan a tankok, a gyalogosok (még a típusok is!) ugyanúgy néztek ki, tényleg csak a színvilág meg maga a történet különbözött (az átvezetők persze ott is jók voltak).

Valóban, az X-COM 1 és 2 is ugyanez a helyzet (nálam mondjuk az 1. rész kimaradt, így sosem háborított fel mekkora koppintás volt, de ez ugye szubjektív, a lehúzás ettől még megállja a helyét).

A Total War-okban nem csak taktika, hanem stratégia is bőven több van: hamar rá lehet faragni, ha pl. a hátországban nem minimális helyőrséget alkalmazol és csődbe mész, a vallási részről nem is beszélve a Barbarian Invasion-ben, vagy az Alexander-ben, ha nem felgyorsítva hajtasz végre mindent. Ugyanígy a Civilization 3-tól felfelé, ahol ugyan nincs taktikai rész és abszolút randomizált csata zajlik, de ott valóban szükség van ilyesmire. A Warcraft és a Command & Conquer ma már simán inkább harci-kiképző-városépítő szimulátor (legalábbis valami ilyesmi lenne a helyes elnevezés), a stratégia velük kapcsolatban említve kis túlzással olyan, mintha a Doom-mal kapcsolatban említenénk.

Emlékszem amikor először játszottam a Warcraft 2-t online (vajon megvan még a 99-ben nyitott battle.net accountom? 😊), ott azért voltak remek meccsek, pláne felhasználói térképeken, ahol mondjuk a mágus + griff kombón múlott minden, tehát elég egyoldalú volt, de legalább beszélhetünk minimális stratégiai érzékről. Ez azért nem volt meg a fenn említett 2 korai játékban.

Állítólag (!) (nekem megvan a GOTY, de nem jutottam az installig) a 4-es DLC-i fabatkát sem érnek (a 3-ashoz képest különösen), egyes-egyedül a "Far Harbor"-t dicsérik.

Én ettől függetlenül várom majd, hogy mit tud nyújtani a pakk.

Fallout 4 Goty megér 15€-t? (Cdkeys)
Az alapjátékot anno kölcsön steam-en végigjátszottam de elég felemás érzéseim voltak és a legnagyobb kérdés hogy a DLC-k adnak-e annyi pluszt?

#301759 Nekem valamiért kimaradt ez a NMS. Jó, igazából a "ránéztem és tovább lapoztam" dolgon kivül nem is igazán keltette fel az érdeklődésem. Most mondhatnám, hogy már az eredeti játék és annak beharangozója között is volt egy "leheletnyi" különbség, de inkább nem mondom. Viszont ezt a videót megnézve felmerült bennem pár (költői?) kérdés. A játék kiadása után ugye elég nagy volt a hangzavar, hiszen alig teljesült valami abból, amit igértek, ehhez képest a játék alig lett olcsóbb. Direkt figyeltem az árát, de egyrészt nem sok akció volt rá, másrészt az is ilyen 10-20%-os. A kezdeti fogyást nyilván annak köszönhették, hogy sokan előrendelték az igéretek miatt. Aztán gondolom páran lehúzták, mert nem azt kapták, amit vártak/igértek. Viszont abból, hogy nem csökkentettek jelentősen árat, arra következtetnék hogy annyira nem is fogyott rosszul. A megjelenés után sem. A kérdés ami felmerült bennem, hogy mennyire korrekt dolog félkészen kiadni egy játékot, és hogy végül amikor tényleg elkészül és eléri kb azt a szintet, amilyennek eredetileg kellett volna lennie, ez a húzás mennyire megbocsájtható?
Utoljára szerkesztette: Darun, 2018.07.21. 13:59:48

Igazság szerint a Total Warok is a csatákról, azaz a taktikai vetületről szólnak inkább, nem a stratégiai tervezésről. Van benne az is, de másokhoz képest vékony. Ugyanígy az X-COM-oknál vagy a Jagged Alliance-knél bele lehetne kötni a TBS-ségbe. Van stratégiai szint, főleg az előbbi bázisépítése és fejlesztgetése vehető ide, de azért más játékok megsértődhetnének azon az "S"-en. Vannak zavaró elnevezések, de itt legalább nagyjából lefedik, hogy mi miről szól, mások sokkal nevetségesebbek számomra. (Pl. TPS-ezni mindent, ami harmadik személyű nézetű, vagy kació-kalandozni mindenet, amiben nem folyamatosan lőni kell.)

A Doomot és a CoD-ot nem az azonos műfaj, hanem a játékmenet megítélése miatt hoztam fel (direkt ezért írtam először Hotline Miamit).

A C&C-ben nem volt jobb klikk, hanem a bal klikk csinálta ugyanazt. Hotkeyek meg valóban voltak, de komolyan, egy sima move-hoz vagy a attackhoz is? Emellett annak idején nem volt divat a hotkeyekre átállás, az olyan volt, mint az egérrel és WASD-vel FPS-ezni kurzorbillentyűk és Ctrl (mint tűzgomb) helyett 😊

A War Wind viszont éppen kimaradt, de már szemeztem vele GOG-on.
Utoljára szerkesztette: Zóanagyvarázsló, 2018.07.21. 12:24:11

Érdekes, hogy említed a Build engine-es játékokat, a Shadow Warrior ugyanis a 3D Realms fejlesztése volt, mint a Duke Nukem 3D is. Sőt a Blood is az övék lett volna, csak lepasszolták a Monolithnak. Tinman nem is szereti, mert koppintás, én viszont nagyon is, mert ritka élvezetesek a fegyerek abban a jó kis settingben lövöldözve.

A Doomokban mondjuk mindig is számítottak a pályák, a második rész nóvuma tehát részben az új pályagyűjtemény volt, részben az epizódok elhagyása. A pályák alapvetően kitágultak, és voltak nagyon élvezetesek, de emiatt hullámzóbb lett a minőségük. A duplacsövűn kívül meg fegyver nem volt, de pár új ellenségtípus igen. Ettől függetlenül joggal le lehetne oltani manapság, de legalább játszani élmény volt vele. Az sem hátrány 😊

De ilyen az X-COM: Terror from the Deep is, annak a hangulatos skincserének éppen az a "mentsége", hogy a pénzért dobatták össze egy másik csapattal házon belül, amíg Gollopék a valódinak szánt folytatáson dolgoztak.

Jogos, a klónok áradata már korábban elkezdődött, de szerintem nem annyira arcátlan módon. Itt elsősorban az a gond, hogy ugyanazon fejlesztőről van szó, tehát nem a Duke Nukem - Shadow Warrior - Blood féle összehasonítás játszik, ahol "mindenki" elkészítette a saját verzióját, hanem a Westwood minden fejlesztés, előrelépés nélkül elővette az engine-t és átrajzolta a sprite-okat.

A Doom és Doom 2 példád kiváló, azt sem értettem hogy lehetett megcsinálni és "megúszni" (ott ráadásul még sztori, meg szörny átrajzolás sem volt), talán a duplacsövű sörétes az egyetlen újítás az egész játékban. Erre talán az akkori felhozatal szűkössége lehetett a magyarázat (nem volt annyi FPS, sőt még a műfaj is relatív új volt), ma szerintem kiröhögnék és leoltanák azt, aki elő mer jönni egy ekkora önkoppintással (bár mondjuk a Far Cry 4 és 5 is sikeres lett 😊)

Szerintem az RTS az egyik leggyengébben sikerült elnevezés (miután a roguelike kapcsán fel lettem okosítva a múltkor 😊) ezért sajnos nehezen állom meg, hogy ne rúgjak bele minden alkalommal... mert azért elég nehéz egy Warcraft 1 féle építgetős, management játékot egy Rome: Total War féle (valódi) stratégiával egy kalap alá venni, éppen ezért nem érdemes mind a kettőt azonos műfaji besorolásba beerőszakolni, ami különbség egy Doom és CoD esetében történő összehasonlításnál viszont elenyésző.

Nem hiába említettem a War Wind-et, ahol a 4 faj katonái gyökeresen eltértek egymástól és ráadásul elég régi is (1996) és itt bizony volt már fejlődés is. Az a játék tényleg a kritikai össztűzben vérzett el (talán a marketing hiánya, vagy az E3-on jelen lévő újságírók elégtelen mennyiségű szendviccsel való megkínálása lehetett az oka), méltatlanul. Ettől függetlenül ma is létezik, megnézhető, játszható mi volt 1996-ban és úgy bizony máshogy tekint az ember a Starcraft-ra (is).

Bevallom, nem emlékszem, de mintha lettek volna hotkey-k, rövidítések a Warcraft 1-ben is (ha nem akkor, elnézést), illetve jobb klikk-es parancsadás a Command & Conquer-ben sem volt még (az csak Warcraft 2-nél jött szerintem).

Szerintem Tinmannek ne mondj olyat, hogy a Red Alert volt az első átrajzolt játék, ha mással nem is, a Giana Sistersszel játazott korábbról. Meg hát az egész régi piacon ott voltak az egyen shoot'em upok és társaik, a Red Alert ugye előzményként semmivel sem hozott kevesebb újdonságot, mint az RPG- vagy kalandjáték-sorozatok aktuális része vagy éppen a Doom 2.

Én mind2 környezetet (klasszikus fantasy + enyhén futurisztikus/quasi poszt-apokaliptikus) kedvelem, bár tény, hogy a fantasyt jobban, részben ezért a Warcraft jobban tetszett. A kevesebb egység és véges nyersanyag megfontoltabb játékot kívánt a Warcraft-nál, bár tény, hogy az íjászok mindenhatósága sajnos eléggé egyoldalúvá tette a játékmenetet (tönkre is tették őket a Warcraft 2-ben, túlságosan is), a Command & Conquer viszont éppen azért volt nehezebb, mert nem volt feltörhetetlen védelem (bár ott meg a homokzsák telepítéses bődületes buggal csapták agyon az egészet).

A videókat nem szidom, a csapnivaló színészi játék tette emlékezetessé őket, amiket ma is szívesen megnézek (persze már nem azzal a gyermeki csodálattal, mint akkor, de a hatás ma is - majdnem - ugyanaz) és hát az, hogy minden küldetés előtt és után (amiből ugye létezett 1 a sikeres teljesítés és 1 az elbukás esetére is) volt átvezető, etalonnak számított.

A Red Alert volt az, ahol elkezdődött az a folyamat, hogy csináljuk újra a sikeres játékot, átrajzolt grafikai elemekkel (maga a sztori mondjuk sokkal jobb volt, mint a Command & Conquer-nél), talán a hajók és a limitált vízi hadviselés ami újdonságként hatott.

Örülök, hogy te is így látod az Ecstaticát, én azért voltam könnyebb helyzetben, mert még viszonylag frissek az élmények (tényleg kb. 3 éve vettem elő őket).

A Heroes 2-t nekem is végig kéne játszanom valamikor.

Csak az elnevezésük miatt kár őket bántani (van bennük stratégiai szint, csak kisebb hangsúllyal és a legkevésbé sem szimulációnak hatóan... hanem játékosan), és igenis elég jó tud lenni jó pár játékmenete, de StarCraft vagy a Total Annihilation előttről nehéz mondani máig időtállót, és ezek is öregedtek. Az SotH/DO/Total War-vonal elég más, az egyik előképük, a Centurion: Defender of Rome is elég primitív szerintem, pedig amikor iskolás voltam, mindenki arra cuppant rá. Kár a műfajokat korábbi darabjaik miatt megítélni.

Ugye egy Hotline Miami is irreálisabb, mint egy CoD, egyszerű is, de ettől még nem lesz sem rosszabb, sem könnyebb, sem kevésbé "hardcore" a játékmenete, mint lölvöldének (ha FPS-t akarsz az analógiához, lehet ott helyette Doom, Quake, Serious Sam vagy a Painkiller is).

A StarCraft valóban nem találta fel a három fajt (tudta azt a KKND vagy az Age of Empires is, ha az utóbbi egyáltalán ér), de a kettő volt addig a standard, gyakran tükörképként vagy balance nélkül. Szóval az SC ütött vele, ha az 1.0 nem is volt tökéletesen kiegyensúlyozott. Nem is lehetett az a koreai "stresszteszt" előtt. Az RPG-elemek szerintem hiányoztak belőle (sőt!), tervben sem voltak, a WC3 után is a Heart of the Swarm kampányában jöttek elő.

A WC1-ben a négy kijelölhető egység volt az egyik, amire gondoltam, és az tényleg nagy hátrány volt. De említhetném a "jobb klikk" hiányát, hotkeyek vagy ikonok nélkül semmit nem lehetett csinálni. Gyötrelem volt emiatt elővenni, és az egész mechanika megérezte ezt. Mellesleg a tükörképfajok sem tettek jót neki, bár voltak kisebb különbségek, és multiban, gomdolom, lehet is élni velük (ahogy WC2-ben is), de azért mégis túl nagy volt a hasonlóság. Persze balance-t a jobban különböző felekkel rendelkező C&C sem ismert hírből sem. Amennyire meg tudom ítélni, inkább a Red Alert ment már. De főleg SC és AoE2.

A C&C nálam 2 dologgal talált be:

1. Elszakadt totálisan a fantasy-től és disztópikus-mechanikus témára váltott.
2. Minőség. Kezdve azzal ahogy a telepítő élőszóban tudatta a dolgokat, folytatva az akkori grafnak megfelelő küllemmel, csodás hangokkal, zenékkel, érdekes küldikkel, át egészen az élőszereplős átvezetőkig. Igen, ez utóbbit lehetett ekézni a színészi játék miatt, de basszus majdnem negyed századnyi idő eltelt, gyerekként nekünk az bőven odacsapott.

Nagyon nagyon szerettem! Az utána következő részeket dettó. Aztán a Generals-nál elveszítettek, azzal csak kicsit játszottam, de már nem fogott meg... helyette viszont újra és újra letoltam a classic részeket ^^

Ecstatica I-II-öt anno letoltam, de jogos, az 1. részt többször is, de a II. részt csak egyszer. Okkal. Egyetértek, szerintem se volt már az igazi, de akkoriban bőven bekajáltam, meg a nosztalgia miatt most se lenne rossz legálban a GoG-ra.

A Heroes II nekem bármily meglepő valahol az életem játéka. Úgy érettségiztem le, hogy semmit nem tanultam előtte miatta :-D

Aztán ha nem is évről-évre, de valahogy mindig az életem szerves része, mert anno többször is elvittem sokáig, de végig soha. Nem azért mert annyira béna voltam, hanem azért, mert jött valami újabb, érdekesebb és átnyargaltam mindig. Cirka 7x hagytam ott!!!

Aztán tavaly megtört a jég, Rolanddal végigtoltam, idén meg Archi van soron. Nekem bizony mind a kettő rendkívül bejön! A 2. rész és a 3. rész is nagyon nagyon tetszik!

Sőt... az 1. részt cirka 10x letoltam. Miért? Mert haverral anno az 1. melóhelyen üresjáratban azon versenyeztünk, hogy ki ér előbb a végére. Nem hosszú játék, de szerintem rohadtul rendben volt az akkoriban. Igaz nem túl nehéz...
Utoljára szerkesztette: Tinman, 2018.07.21. 09:01:40

Sajnálom ,hogy ennek a cégnek ez a Homeworld: Deserts of Kharak a GTA 5..soha nem lesz ez olcsó 😞

Magát az RTS-t műfajt mint olyat kinevetem, mióta a Warhammer: Shadow of the Horned Rat-tel játszottam (ahol támadási irány, mozgás, kezdeményezés, csapattípus és morál - mind tényezők és ez - valamint azáltal hogy csapattesteket mozgatsz, valóban igényel stratégiát), nem is beszélve a Total War bármelyik részéről. Én ezeket az RTS-eket inkább harci management játékoknak hívom, bár az sem túl szerencsés.

De értem mit mondasz, a WC1-ben ha jól emlékszem csak 4 egységet lehetett kijelölni, míg a Command & Conquerben gyakorlatilag az összeset egyszerre (más kérdés, hogy abból sosem sült ki jó dolog). Ma visszanézve egyszerű volt mind a 2 (de a WC 2 is), mint a faék.

A Starcraft-nál már volt valami, szinte minden egység rendelkezett valamiféle különleges képességgel, ami használhatóvá tette valamivel szemben, de az RPG elemet pl. teljesen kifelejtették (szerintem időhiány, mert kill számláló pl. totál értelmetlen módon, de volt). A 3 faj megléte nagyot szólt, bár a Blizzard itt is csak másodikként kullogott: létezett már 1996-ban egy War Wind nevezetű egészen elképesztő játék, de azt akkoriban (amikor a játékújságíró és véleménye mindenható volt, nem voltak még let's play videók) elmeszelték, többnyire éppen a komplexitása (haha) miatt.

Szóval visszanézve számomra ezeknek a játékoknak többsége éppen a szimpla játékmenete miatt élvezhetetlen.

Én RTS-ben Blizzard-párti voltak régen, de a C&C-vel a Westwood keményen visszaelőzőtt, mert a WC1 szinte irányíthatatlan hozzá képest, a WC2 már véleményesebb.

Ettől függetlenül a legtöbb StarCraft előtti RTS eléggé elavult, de van, amihez vannak ezt ellensúlyozó modok.

Forged Battalion (EARLY ACCESS) = 2 740 Ft! Brutál jó ez is a steam-es árhoz képest. Ez az RTS nagyon érdekel, csak hát őrli ákszessz. Félek ilyet megvenni.