Mit várnak a hölgyek?

Én például (lehet nem a legjobb példa, de errõl biztosan tudok nyilatkozni) könnyen alkalmazkodom bizonyos beszédstílusokhoz, könnyen megtalálom más stílusú emberekkel a hasonlóhangnemet, de közben cefet erõs egyéniség vagyok. A beszédstílusomon, az öltözködésen a viselkedésen nem annyira esik nehezemre változtatni (bizonyos határon belül) de az egyéniségem ettõl nem változik meg. A lélek, a gondolatok alapszinten nem igazodnak máshoz, egyéniek.

/KITÉRÕ:

"Az õskori képnyelvet nem szabad összetéveszteni a mai költõi hasonlatnyelvvel. A mai költõi hasonlatnyelv mögött a dolgok között levõ külsõ hasonlóságra épített érzéki megfigyelés áll. Az õskori nyelv az analógián épült fel, az analógia pedig a dolgok belsõ azonosságát látja: azonosságot a különbségben és különbséget az azonosságban. Az analógiás látás és gondolkozás alapja metafizikai. Mert az analógia a dolgok között levõ érzékfölötti azonosság - az alsó, anyagi világban levõ látszat ellenére a felsõ, szellemi világban az azonosság, mert: ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. Az út fel és le ugyanaz.
Ha adott esetbõl kellene kiindulni és az analógiás gondolkozást megérteni, nem lehetne alkalmasabb példát találni, mint azt, amit a Védától Swedenborgig minden érzékfölötti tapasztalatra érzékeny szem tudott: az emberi lény szimbolikáját. A világegyetem, szól az analógiás gondolkozás, nem egyéb, mint ember, és az ember nem egyéb, mint a világegyetem. Kései, közhelyszerû, csaknem üres alakban ez a mikrokozmosz és a makrokozmosz összefüggése, amint mondják: az ember a kis világ, a világ a nagy ember.
A Li ki azt mondja: "Ha a királyi székben hivatott ember ül és belõle életadó szellem sugárzik, az emberek között nincs betegség, a háziállatokat nem támadja járvány, a gabonát nem lepi el a gyom és a rozsda, a tartományok hercegei nem viszálykodnak, és a nép között nincsen szükség büntetésre." - "Ha pedig az emberek között fellép a betegség, a háziállatok között a járvány, a gabonát ellepi a gyom és rozsda - azért van, mert az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, de hogy az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, azért van, mert a templomok csarnokait elhanyagolják."
Íme az analógia. Íme a dolgok között levõ érzékfölötti azonosság, amelyet csak egyetlen ponton zavarjanak meg, az egész azonnal megzavarodik. A templom csarnokait elhanyagolják-keletkezik a járvány, a betegség, a rossz termés; a csillagok megváltoztatják pályájukat. Miért? Mert a háziállatok élete, az ember egészsége, a termés, a csillagjárás között rejtett azonosság van.
Az analógia az emberi lény körén belül teljesen kibontható. Az a valami, amit egyéni jellegnek, karakternek, individuumnak, oszthatatlannak hívnak, határozott testi alakban látható. Ennek az alaknak súlya, színe, keménysége, csontozata, izomzata, haja, szeme, arca, bõre van. Minden külsõ jellegben van valami rejtett egyöntetûség, amely a beszédben, a hangban, a cselekvésben megnyilatkozik. Ezen az egyöntetûségen alapszik a fiziognómia, ezen alapszik a kironómia, a kéz tudománya, mert a kéz alakjából, színébõl, keménységébõl, a tenyér vonalaiból, az ujjak hosszúságából, a köröm alakjából az ember éppen úgy felismerhetõ, mint írásából, arcából, járásából. De az arc, kéz, írás, alkat, alak visszautal a lényre magára. Minden megnyilatkozás között analógia van. De a lény belsõ élete között és a környezet, valamint a közösség külsõ, történeti léte között is analógia van. Bizonyos közösségnek bizonyos emberi lények felelnek meg, és bizonyos emberi lényeknek bizonyos társadalmi formák. A többi között, amiként az egyes emberben viszonylik egymáshoz a kábaság és az éberség, pontosan ugyanolyan viszonyban állanak kívül a társadalmi rendek. A társadalmi hierarchia az emberi lélekben a világosság rendjének felel meg.
Itt azonban még nincs vége. Az emberi léleknek az ember testi alkata felel meg, s az ember lényének az emberi közösség kollektív élete. A közösség kollektív alkata azonban nem lehet más, mint az a sors, amit a közösség él, vagyis a kollektív karakter mindig fedni fogja a kollektívum történetét. A kollektívum története azonban fedi nemcsak a földön elfoglalt helyzetét, hanem kapcsolatban áll a kozmikus konstellációkkal, mint a Li Ki mondja, a csillagok pályájával. Analógia van az egyes ember lélekvilága, testi élete, a közösség sorsa, életrendje, története, s a csillagok járása között. De a csillagok járása is utal a még felsõbbre: az ideák világára és a szellemvilágra.
Az analógia azt jelenti, hogy ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van: az ember szemébõl a csillagok néznek, s az ember tenyerében kozmikus vonalak futnak, s a háziállatok egészségében és a termés bõségében a nép életének rendje nyilatkozik meg, és a templom csarnokán látszik, hogy méltó vagy méltatlan király uralkodik.
Ilyen módon már az analógia közvetlenül érthetõvé lesz. Analógiát látni, fölfedni, megérteni és kimondani annyit jelent, mint a világot elmúlhatatlanságában, örök összefüggéseiben, megváltoztathatatlan összetartozásában látni. Ezért lehet az egyiket a másikkal felcserélni, mindegyik kép a másik dolog képe: a szem a csillagok képe, s a pillangó a lélek képe, s a tenyéren futó vonalak a világegyetem mozgásának képe, s az arc az egyéniség képe, s a közösség az ember belsõ életrendjének képe. A képnyelv ezekben a képekben él, ezekkel a képekkel él, mert az õskori ember ezeket a képeket látja."

/VISSZATÉRÕ

Tudod, röhely de én határozottan nem tudom néha beszélgetés közben hova tegyem a kezem. Nálam nehezíti a helyzetet, hogy pl. nem minden szoknyának van zsebe.<#nyes> Ne vedd magadra, csak általánosan beszélgettünk.

A lélek van befolyással arra, hogy milyen irányba húz, és meddig megy el az imponálásban.
Csak zsebre teszi a kezét, vagy rá is gyújt, vagy a beszédstílust, nyelvjárást is a magáévé teszi, a mentalitást, s ezzel szépen lassan az egész életstílust. És végén már köze nincs ahhoz az emberhez, aki korábban volt.

Apró dolgok ezek, amik semmiségnek tûnnek, de a távol jövõbe nézve hatalmas ki/eltérést adnak.

én igazából nem tudom miért rakom zsebre a kezeimet. jól esik, vagy nem tudom. így érzem jól magam. :)

Szerintem az nincs befolyással arra, hogy milyen a lélek, az egyéniség, hogy mihez igyekszik pl. imponálásból alkalmazkodni. Ha a klippekben a laza srácok zsebre vágott kézzel mászkálnak, meg rap-elnek és ez tetszik pl. a csajoknak, lehet észre sem veszi egy-egy srác de felveszi ideiglenesen ezt a szokást, de attól még nem lesz rap énekes sõt valszeg lezserebb sem, de imponálóbb lehet, hogy igen.

#691:
Nyilván amit nem értesz, amit nem tudsz helyesen megfogni az: csak hülyeség lehet.
A szanszkrit is addig halandzsa amíg nem tudsz szanszkritül.

#690:
Az hogy szerinted milyen nincs befolyással arra, hogy valójában milyen.

Csak a kedvencem jutott róla eszembe, szerettem volna tudni mi a címe.

egy gyenge rpg, hamar megunható. nem érdemes bepróbálkozni vele. csak feltöltöttem, amikor még érdekes volt :|

hülyeség, én is zsebre tett kézzel mászkálok gyakran, hogy ne lógjon idétlenül. Pedig egyik jelzõ sem igaz rám, max enyhe mértékben.

Szerintem az ember lelke nem ennyire "képlékeny". Ott legbelül nagyon is nehezen változik meg, hogy mit mutat belõle egy ember, más kérdés.

Nem mert a trendbõl is mindenki csak azt veszi fel ami a lelkületével összhangban van.
Ha mégsem, akkor a lelke válik összhengzóvá vele elõbb utóbb.

Lehet lezserség is, lazaság. Trendbõl felvett dolog. Nem?

hm, van benne igazság. :|

passzivitás, semlegesség, közömbösség, érdektelenség, rejtegetés, tehetlenség

nem nyúl a helyzethez, szituációhoz, dolgokohoz

van is olyan kifejezeés, hogy "zsebretett kézzel" - ezt a hozzállást sugározza

Érdekes a "Legend" kép a galériában. Milyen játék?

rólam meg alapvetõen azt hiszik, hogy ellenséges vagyok, a szemeim miatt. És kevésbé mernek közeledni, vagy nem tudom.
olyan keskenyebb, kicsit tán keletiesebb a szemem, és kicsit olyan, mintha lejjebb lenne engedve a szemhéjam és mogorván néznék, pedig nekem egyszerûen csak ez az alap, pont a normális tágra nyitáshoz kell erõlködnöm :D
olyan szinten nem a lélek tükre, hogy errõl nem tehetek :p

Cimborákkal még igen és a Universitas mix bajonkságában is játszunk, de nem nagyon megy, mert nagyon szétszóródott a csapat. Az igazán nyerõ felállásban soha nem tudunk felállni sajnos.

és játszol még valahol? Budapesti bajnokság valamelyikében? esettleg MAFC? :)
Universitas-ban játszottam a Kandó színeiben még annó

Ehhez ajánlom a Testbeszéd enciklopédiája címû könyvet, én le se tudtam rakni anno:) most pedig rengeteg hasznát veszem az abból szerzett tudásnak.

Nah reklám off<#idiota>

Semmi gond, a kézilabda nem kisasszonysport, bár nem a labda miatt. Én meg nem vagyok kisasszony.<#nemtudom>

Na ott még durvább, mert a kézis laszti keményebb és nehezebb is.

Fúúúúj, de off duma ez most tõlem. Inkább abba is hagyom. <#zavart1>

Nem könnyû a sportolóknak...Nem gúny, én kézis voltam.

Az kevés sajnos egyes esetekben. Tényleg nagyon melegen kell tartani, mert csúnya vége lehet, vagy nagyon nagyon hosszan kell bemelegíteni. Arra meg sokszor nincs idõ mecccsek elõtt.

Kesz-tyûûûûû!

Télen én is, mert a kezeimre vigyázok. Röplabdás vagyok. Nagyon fontos melegen tartani õket. :)

és mit mond? nem hokizom <#vigyor5>

"mindig zsebre rakott kézzel jövök megyek"

Már ez is beszél.

rólam nehéz lenne bármit is megállapítani. :D mindig zsebre rakott kézzel jövök megyek. bár vannak kényszercselekvéseim is, mikor kicsit zavarba jövök. :D nem tudom miért, de mindig jön a késztetés, hogy akkor "jaj vegyük elõ a zsepit és fújjunk orrot" és ilyenek.

Mert annyira utálom a kameráknak és fényképezõgépeknek a lencséjét nézni, hogy inkább mögötte bújok el. :) = Nehéz rólam képet csinálni, mert szerintem nem jók a képeim... Legutoljára 2 éve csináltak rólam képet, asszem. :)

És neked miért nincs? :P :)

Miért nincs képed a galériában? :)

Nem olyan nehéz az, én egész jól tudok testbeszédbõl olvasni. Meg úgy általában jó emberismerõ vagyok. Egyszer kitöltöttem egy IQ tesztet, és az eredmény része volt, hogy az analitikus képességeimet az emberi viselkedés megfigyelésében is tudom kamatoztatni :D

A szemébe világít-e a diszkófény, vagy sem....
Egyébként van benne igazság: én is rájöttem, hogy a homályos tekintetû, enyhén kancsító pasikkal ne álljak szóba, mert valszeg enyhén illumináltak...<#vigyor>

vagy narkó ;)

szerintem ne sajnáld :)
amúgy is: "a szem a lélek tükre"
én mindig azt figyelem, igaz csak azt tudja mondani, hogy "igen" vagy "nem"
ha a pupilla összeszûkül akkor valami nem tetszik, negatív reakciót jelent
a tág pupilla rendszerint zöld lámpa :)

Egyénenként más, de azért vannak alap mozdulatok.
Mittom én: test elõtt összefonott kéz nem sok jóval kecsegtet, test mellett lóbálás, oldalt a szoknyáját simogatja feltehetõen unja a banánt, hajpiszkálás zömében unalom, zavarban van....stb.

köszi, igen itt sosem fog kiderülni, csak egy valós találka esetén... <#kacsint>

ba32107
szerintem az a sértõ nekik, ha nem nézel nyak alá, há' nehogymár :D
persze általánosítani nem akarok, inkább úgy mondom, ha egy lány azon megsértõdik, hogy a nyaka alá nézek, akkor inkább ne találkozzunk, mert nem vagyunk egymáshoz valók
ez nagyon a hölgytõl függ, de már az öltözködésén is látszik, hogy mennyire szereti ha nem csak arcát nézik meg

Nem zebra az, hanem nõ<#conf><#wink>.

nem értek a kéz geszusaihoz. na jó, ez nem teljesen igaz, de nem is vagyok mestere a dolognak. :))

Mint írtam: amíg vele táncoltam, addig nézte az arcomat... :D Elõtte meg utána azért õ is lesett mindent. :D

#658: Remélem is... Csak ne a közeljövõben... :)

nem bírnám, h csak az arvát nézem elfáradt a szemem.
Mindent a világon egészében nézek, és folyamatosan vándoroltatom a tekintetem. Ergo a melleinél sem ragadok le, viszont azon is végigmegyek, mint mindenen :D

<#nyes>
Szerintem beszélgetés közben az egész arcot jó nézni, ill. a kéz gesztusait. A nonverbális kommunikáció néha õszintébb és sokat elárul, mint a verbális.

biztos akad <#papakacsint><#vigyor3>

Hát... Nem mondanám, hogy sértõ, inkább (engem) zavarba hoz. :$ :D

De tegnap voltam bulizni barátnõmmel, egy srác felkért táncolni (sajna fiatalabb volt nálam, ezért gyorsan eltûntem a közelébõl), de amíg táncoltam vele, folyamatosan az arcomat nézte. :) Olyan kis aranyos volt. :) Vajon nagyban is van ilyen...? :P :D

ez majdnem szó szerint így mûködik, azért vesznek fel olyan rucit, mert vélhetõleg többször akarnak találkozni valakivel, de ha (szerintük) nem fognak tetszeni, akkor attól félnek, hogy nem lesz köv. randi, tehát mondhatni beleadnak apait, anyait :)
viszont ha a pasi akar köv. randit, akkor neki nehezebb dolga van mint egy kivágott felsõ <#eplus2>
a legnehezebb ami egy pasinak lehet: a megosztott figyelem, és lehetõleg nagyobb részt ne a hölgy külsejére, hanem maga a randi menetére és a hölgy közlékenységére

nem nézhetem meg a cipõjét? <#gonosz1><#idiota>

szerintem ezzel nem vagy egyedül... <#crazya>

Én beszélgetés közben mindig a csaj szemébe nézek, sosem téved a szemem le. Viszont ha elfordul, vagy csak messzirõl nézem akkor képes vagyok folyamatosan bámulni. Persze diszkréten :D

Olvastam valahol egy olyat, hogy beszélgetés közben férfiként "tilos" a lány nyaka alá nézni, nõként pedig jó tipp ha végignézed a srácot tetõtõl talpig. Na most én mint férfi tanusítom, hogy ez valóban hízelgõ tud lenni (persze ha nem vegyül undor az arckifejezésébe :D). Lányoknak sértõ, ha nyak alá néz az ember?

Azért egy jó pont, mert elméletileg kapizsgálod(szerintem).<#eljen>
Az meg, hogy a gyakorlatban alkalmazod-e itt úgysem fog kiderülni...<#szomoru2>

Lehet azért, mert apácaruhában szóba sem állnátok vele.