950
Vajon mit várnak tőlünk a nők egy randevún?
  • Anaid
    #710
    Lehet véleménye, le is írhatja.
    Én megmondom őszintén nem sokat sikerült megértenem a "kitérő szövegből"
    nekem kicsit túl magasröptű. Erről sokat nem tudnék beszélni.
    Nekem kesze-kuszán hangzik.
  • salsoul
    #709
    sajnálom, a képnyelv is olyan mint a szanszkrit pl
    meg kell ismerni, meg kell tanulni, és nem megy máról holnapra
    én foglalkozok vel, te pedig nem
    maradjunk ennyiben

  • Molnibalage
    #708
    Nem te vagy az egyetlen. Lehet, hogy mi nem emelkedhetünk a salasoul féle filozófikus magasságokba.

    A közösség, hogyan lehetne az értékrendem képe mikor én szinte 0%-ban határozom meg én? Vagy mit ért közösség alatt? Áh...

    Komolyan mondom, mint egy beszívott hippi 40 évvel ezelőtt. Vagy a hipernaív sötétzöldek, azok észjárása hasonlít saláéra.

  • Molnibalage
    #707
    Ja, hogy csak példa akar lenni. Viszon részben egyet kell értenem 'Fbn Lx' fórumozó társunkkal.
  • Anaid
    #706
    a közösség az ember belső életrendjének képe - Na ezt spec nem értem.
  • Molnibalage
    #705
    Ej, de megint felsőbbrendű hozzállás. Nem először. És nem csak egy ember látja így.

    Láttam a filmet. Hogyan jön ide?

    Igazából nem is tudom, hogy minek olvasom el amit írsz...
  • Fbn Lx
    #704
    mert te láttál egy filmet, amiben elmagyarázták: aki zsebre teszi a kezét, az rezignált. És ettől már jogosan nagy a pofád.
    Akkora hülyeségeket bírsz feltételezni, majd lehordani azokat, akik ennek ellentmondanak, hogy kezdek azon gondolkodni, miféle fajzathoz lehet szerencsém.
    Egy jó tanács: az arcodból mindenképp vegyél vissza. Az ego jó, egészséges mértékben.
  • salsoul
    #703
    Én azt mondom, hogy ha pl nem nézed meg az Anna és a király c. filmet akkor nem fogunk tudni róla érdemben beszélgetni.
  • Fbn Lx
    #702
    szóval akkor feltételezed, hogy te nyomod itt az igazságot, én pedig képtelen vagyok azt felfogni, mert egy sötét fasz vagyok, ahhoz hasonlatosan, mintha a szanszkrit nyelvet próbálnám megérteni.
    Te meg egy nagypofájú senkiházi szerencsétlen vagy, aki szabadidejében prédikál az SG-n, mert a való életben magasról leszarják.
    Béke.
  • salsoul
    #701
    Ha pl nem fix vagy hanem változékony akkor fix vagy a változékonyságban, és az árulkodik rólad.

    A #699-ben benne van miként működik ez.
    Bevallom idegen szemnek nem egyszerű ezt megérteni, de nem is lehetetlen.

    A dolog túlmutat az általánosításon.

    A ha te alapban kéz-zsebretevő ember vagy akkor azt vissza fogja igazolni a hajstílusod, beszéded, az öltözködésed, a cipőd, a járásod sat.

    Ha bizonyos szituban vagy kéz-zsebretevős akkor értelem szerűen arra a szitura vonatkozik zsebretett kéz. És nem általános dolog lesz.
  • Anaid
    #700
    Én például (lehet nem a legjobb példa, de erről biztosan tudok nyilatkozni) könnyen alkalmazkodom bizonyos beszédstílusokhoz, könnyen megtalálom más stílusú emberekkel a hasonlóhangnemet, de közben cefet erős egyéniség vagyok. A beszédstílusomon, az öltözködésen a viselkedésen nem annyira esik nehezemre változtatni (bizonyos határon belül) de az egyéniségem ettől nem változik meg. A lélek, a gondolatok alapszinten nem igazodnak máshoz, egyéniek.
  • salsoul
    #699
    /KITÉRŐ:

    "Az őskori képnyelvet nem szabad összetéveszteni a mai költői hasonlatnyelvvel. A mai költői hasonlatnyelv mögött a dolgok között levő külső hasonlóságra épített érzéki megfigyelés áll. Az őskori nyelv az analógián épült fel, az analógia pedig a dolgok belső azonosságát látja: azonosságot a különbségben és különbséget az azonosságban. Az analógiás látás és gondolkozás alapja metafizikai. Mert az analógia a dolgok között levő érzékfölötti azonosság - az alsó, anyagi világban levő látszat ellenére a felső, szellemi világban az azonosság, mert: ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. Az út fel és le ugyanaz.
    Ha adott esetből kellene kiindulni és az analógiás gondolkozást megérteni, nem lehetne alkalmasabb példát találni, mint azt, amit a Védától Swedenborgig minden érzékfölötti tapasztalatra érzékeny szem tudott: az emberi lény szimbolikáját. A világegyetem, szól az analógiás gondolkozás, nem egyéb, mint ember, és az ember nem egyéb, mint a világegyetem. Kései, közhelyszerű, csaknem üres alakban ez a mikrokozmosz és a makrokozmosz összefüggése, amint mondják: az ember a kis világ, a világ a nagy ember.
    A Li ki azt mondja: "Ha a királyi székben hivatott ember ül és belőle életadó szellem sugárzik, az emberek között nincs betegség, a háziállatokat nem támadja járvány, a gabonát nem lepi el a gyom és a rozsda, a tartományok hercegei nem viszálykodnak, és a nép között nincsen szükség büntetésre." - "Ha pedig az emberek között fellép a betegség, a háziállatok között a járvány, a gabonát ellepi a gyom és rozsda - azért van, mert az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, de hogy az ég csillagai nem járják törvényes útjukat, azért van, mert a templomok csarnokait elhanyagolják."
    Íme az analógia. Íme a dolgok között levő érzékfölötti azonosság, amelyet csak egyetlen ponton zavarjanak meg, az egész azonnal megzavarodik. A templom csarnokait elhanyagolják-keletkezik a járvány, a betegség, a rossz termés; a csillagok megváltoztatják pályájukat. Miért? Mert a háziállatok élete, az ember egészsége, a termés, a csillagjárás között rejtett azonosság van.
    Az analógia az emberi lény körén belül teljesen kibontható. Az a valami, amit egyéni jellegnek, karakternek, individuumnak, oszthatatlannak hívnak, határozott testi alakban látható. Ennek az alaknak súlya, színe, keménysége, csontozata, izomzata, haja, szeme, arca, bőre van. Minden külső jellegben van valami rejtett egyöntetűség, amely a beszédben, a hangban, a cselekvésben megnyilatkozik. Ezen az egyöntetűségen alapszik a fiziognómia, ezen alapszik a kironómia, a kéz tudománya, mert a kéz alakjából, színéből, keménységéből, a tenyér vonalaiból, az ujjak hosszúságából, a köröm alakjából az ember éppen úgy felismerhető, mint írásából, arcából, járásából. De az arc, kéz, írás, alkat, alak visszautal a lényre magára. Minden megnyilatkozás között analógia van. De a lény belső élete között és a környezet, valamint a közösség külső, történeti léte között is analógia van. Bizonyos közösségnek bizonyos emberi lények felelnek meg, és bizonyos emberi lényeknek bizonyos társadalmi formák. A többi között, amiként az egyes emberben viszonylik egymáshoz a kábaság és az éberség, pontosan ugyanolyan viszonyban állanak kívül a társadalmi rendek. A társadalmi hierarchia az emberi lélekben a világosság rendjének felel meg.
    Itt azonban még nincs vége. Az emberi léleknek az ember testi alkata felel meg, s az ember lényének az emberi közösség kollektív élete. A közösség kollektív alkata azonban nem lehet más, mint az a sors, amit a közösség él, vagyis a kollektív karakter mindig fedni fogja a kollektívum történetét. A kollektívum története azonban fedi nemcsak a földön elfoglalt helyzetét, hanem kapcsolatban áll a kozmikus konstellációkkal, mint a Li Ki mondja, a csillagok pályájával. Analógia van az egyes ember lélekvilága, testi élete, a közösség sorsa, életrendje, története, s a csillagok járása között. De a csillagok járása is utal a még felsőbbre: az ideák világára és a szellemvilágra.
    Az analógia azt jelenti, hogy ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van: az ember szeméből a csillagok néznek, s az ember tenyerében kozmikus vonalak futnak, s a háziállatok egészségében és a termés bőségében a nép életének rendje nyilatkozik meg, és a templom csarnokán látszik, hogy méltó vagy méltatlan király uralkodik.
    Ilyen módon már az analógia közvetlenül érthetővé lesz. Analógiát látni, fölfedni, megérteni és kimondani annyit jelent, mint a világot elmúlhatatlanságában, örök összefüggéseiben, megváltoztathatatlan összetartozásában látni. Ezért lehet az egyiket a másikkal felcserélni, mindegyik kép a másik dolog képe: a szem a csillagok képe, s a pillangó a lélek képe, s a tenyéren futó vonalak a világegyetem mozgásának képe, s az arc az egyéniség képe, s a közösség az ember belső életrendjének képe. A képnyelv ezekben a képekben él, ezekkel a képekkel él, mert az őskori ember ezeket a képeket látja."

    /VISSZATÉRŐ
  • Anaid
    #698
    Tudod, röhely de én határozottan nem tudom néha beszélgetés közben hova tegyem a kezem. Nálam nehezíti a helyzetet, hogy pl. nem minden szoknyának van zsebe. Ne vedd magadra, csak általánosan beszélgettünk.
  • salsoul
    #697
    A lélek van befolyással arra, hogy milyen irányba húz, és meddig megy el az imponálásban.
    Csak zsebre teszi a kezét, vagy rá is gyújt, vagy a beszédstílust, nyelvjárást is a magáévé teszi, a mentalitást, s ezzel szépen lassan az egész életstílust. És végén már köze nincs ahhoz az emberhez, aki korábban volt.

    Apró dolgok ezek, amik semmiségnek tűnnek, de a távol jövőbe nézve hatalmas ki/eltérést adnak.
  • DJ Skyline
    #696
    én igazából nem tudom miért rakom zsebre a kezeimet. jól esik, vagy nem tudom. így érzem jól magam. :)
  • Anaid
    #695
    Szerintem az nincs befolyással arra, hogy milyen a lélek, az egyéniség, hogy mihez igyekszik pl. imponálásból alkalmazkodni. Ha a klippekben a laza srácok zsebre vágott kézzel mászkálnak, meg rap-elnek és ez tetszik pl. a csajoknak, lehet észre sem veszi egy-egy srác de felveszi ideiglenesen ezt a szokást, de attól még nem lesz rap énekes sőt valszeg lezserebb sem, de imponálóbb lehet, hogy igen.
  • salsoul
    #694
    #691:
    Nyilván amit nem értesz, amit nem tudsz helyesen megfogni az: csak hülyeség lehet.
    A szanszkrit is addig halandzsa amíg nem tudsz szanszkritül.

    #690:
    Az hogy szerinted milyen nincs befolyással arra, hogy valójában milyen.
  • Anaid
    #693
    Csak a kedvencem jutott róla eszembe, szerettem volna tudni mi a címe.
  • Fbn Lx
    #692
    egy gyenge rpg, hamar megunható. nem érdemes bepróbálkozni vele. csak feltöltöttem, amikor még érdekes volt :|
  • Fbn Lx
    #691
    hülyeség, én is zsebre tett kézzel mászkálok gyakran, hogy ne lógjon idétlenül. Pedig egyik jelző sem igaz rám, max enyhe mértékben.
  • Anaid
    #690
    Szerintem az ember lelke nem ennyire "képlékeny". Ott legbelül nagyon is nehezen változik meg, hogy mit mutat belőle egy ember, más kérdés.
  • salsoul
    #689
    Nem mert a trendből is mindenki csak azt veszi fel ami a lelkületével összhangban van.
    Ha mégsem, akkor a lelke válik összhengzóvá vele előbb utóbb.
  • Anaid
    #688
    Lehet lezserség is, lazaság. Trendből felvett dolog. Nem?
  • DJ Skyline
    #687
    hm, van benne igazság. :|
  • salsoul
    #686
    passzivitás, semlegesség, közömbösség, érdektelenség, rejtegetés, tehetlenség

    nem nyúl a helyzethez, szituációhoz, dolgokohoz

    van is olyan kifejezeés, hogy "zsebretett kézzel" - ezt a hozzállást sugározza
  • Anaid
    #685
    Érdekes a "Legend" kép a galériában. Milyen játék?
  • Fbn Lx
    #684
    rólam meg alapvetően azt hiszik, hogy ellenséges vagyok, a szemeim miatt. És kevésbé mernek közeledni, vagy nem tudom.
    olyan keskenyebb, kicsit tán keletiesebb a szemem, és kicsit olyan, mintha lejjebb lenne engedve a szemhéjam és mogorván néznék, pedig nekem egyszerűen csak ez az alap, pont a normális tágra nyitáshoz kell erőlködnöm :D
    olyan szinten nem a lélek tükre, hogy erről nem tehetek :p
  • Molnibalage
    #683
    Cimborákkal még igen és a Universitas mix bajonkságában is játszunk, de nem nagyon megy, mert nagyon szétszóródott a csapat. Az igazán nyerő felállásban soha nem tudunk felállni sajnos.
  • Steel
    #682
    és játszol még valahol? Budapesti bajnokság valamelyikében? esettleg MAFC? :)
    Universitas-ban játszottam a Kandó színeiben még annó
  • DaemoonHunter
    #681
    Ehhez ajánlom a Testbeszéd enciklopédiája című könyvet, én le se tudtam rakni anno:) most pedig rengeteg hasznát veszem az abból szerzett tudásnak.

    Nah reklám off
  • Anaid
    #680
    Semmi gond, a kézilabda nem kisasszonysport, bár nem a labda miatt. Én meg nem vagyok kisasszony.
  • Molnibalage
    #679
    Na ott még durvább, mert a kézis laszti keményebb és nehezebb is.

    Fúúúúj, de off duma ez most tőlem. Inkább abba is hagyom.
  • Anaid
    #678
    Nem könnyű a sportolóknak...Nem gúny, én kézis voltam.
  • Molnibalage
    #677
    Az kevés sajnos egyes esetekben. Tényleg nagyon melegen kell tartani, mert csúnya vége lehet, vagy nagyon nagyon hosszan kell bemelegíteni. Arra meg sokszor nincs idő mecccsek előtt.
  • Anaid
    #676
    Kesz-tyűűűűű!
  • Molnibalage
    #675
    Télen én is, mert a kezeimre vigyázok. Röplabdás vagyok. Nagyon fontos melegen tartani őket. :)
  • DJ Skyline
    #674
    és mit mond? nem hokizom
  • salsoul
    #673
    "mindig zsebre rakott kézzel jövök megyek"

    Már ez is beszél.
  • DJ Skyline
    #672
    rólam nehéz lenne bármit is megállapítani. :D mindig zsebre rakott kézzel jövök megyek. bár vannak kényszercselekvéseim is, mikor kicsit zavarba jövök. :D nem tudom miért, de mindig jön a késztetés, hogy akkor "jaj vegyük elő a zsepit és fújjunk orrot" és ilyenek.
  • minigirl
    #671
    Mert annyira utálom a kameráknak és fényképezőgépeknek a lencséjét nézni, hogy inkább mögötte bújok el. :) = Nehéz rólam képet csinálni, mert szerintem nem jók a képeim... Legutoljára 2 éve csináltak rólam képet, asszem. :)

    És neked miért nincs? :P :)