Japán és amerikai tudósok osztoztak a fizikai és kémiai Nobel-díjon

aa, ez persze #21-re

<#eljen>

Már megint megy a kavarás a "tudomány", és a "tudományos elmélet" fogalmak jelentése körül, leírom ide is a kedvenc hasonlatomat:

A fizikai elméletek gyártása olyan mint a modellezés. Ha mondjuk a valóságban a gravitációnak az óceánjáró hajó felel meg, akkor a newtoni gravitációs erõ elmélete egy gyufaszálakból összerakott hajómodellnek felel meg. Olyan alakja van mint a nagynak, épphogy fennmarad a vízen, de a vitorlái nem jók semmire, a tõkesúly nincs kiegyensúlyozva, stb. (például megmagyarázza a bolygók ellipszispályáit, de a pályák precesszióját már nem tudja, túl pontatlan hozzá).

Az einsteini görbült téridõ elmélete egy mûanyag távirányítható hajómodellnek felel meg. Annyival pontosabb modell mint az elõzõ, hogy még kis motorja is van, ki van egyensúlyozva hogy ne bukjon fel a hullámzásban, de az utasai kis mûanyag bábuk, és 10 perc után lemerül az eleme (például megmagyarázza a pályák precesszióját, sõt a gravitációs hullámokat is, de nem tud mit kezdeni a fekete-lyukak hõmérsékletével, párolgásával, stb.)

Ez van más fizikai elméletekkel is, egyre pontosabb gondolati modelljei a valóságnak, pl. kinetikus gázelmélet -> kvantummechanika -> kvantumtérelmélet. És ezért nem lehet a relativitáselméletet megcáfolni, hiszen attól hogy végül megépítjük az óceánjárót, letagadhatatlan, hogy a kis modellhajó tudott úszni a vízen. Lesz egy jobb modellünk, a régit pedig múzeumba tesszük, de attól még arra mindig is jó lesz, amire kitalálták. És ne felejtsük el, hogy az új hajómodellnek majd mindent tudnia kell mint a régieknek!

Vannak megbízható fizikai modellek, amik már régóta segítik az eligazodásunkat a világban, mint a relativitáselmélet és a kvantummechanika. Nem véletlenül tanítják õket az iskolákban, az emberiség egyetemes tudásának értékes kincsei. Megcáfolni sosem fogják õket, mert a saját területükön a gyakorlat igazolta õket, más területekre pedig egyszerûen nem vonatkoznak. Szóval ha észreveszünk valami radikálisan új gravitációs jelenséget, a relativitáselmélet attól még megmarad, legföljebb megtudtuk hogy meddig terjed az érvényessége.

Annyit tennék hozzá, hogy amikor feltérképezed pl. a kertedet, te is a lapos Föld modellt használod...

Ha valamit be akarunk bizonyítani, hogy helyes, az csak tévútra visz minket. Abbol nem lesz fejlõdés.

Éppenséggel lehet fejlõdés, mert a kísérlet során kiderülhet, hogy nem jó az elgondolás, tehát valami mást kell kitalálni.

Azzal, ha valamit nem tudunk még megkérdõjelezni, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy ez azét van, mert az mindenképp úgy mûködik ahogy gondoljuk. Sokkal inkább azt jelenti, hogy korlátozottak az ismereteink. Mindig csak az ilyen hozz állás hozott új felfedezéseket. Ha valamit be akarunk bizonyítani, hogy helyes, az csak tévútra visz minket. Abbol nem lesz fejlõdés. Fejlõdést csak az új utak, nézetek, szempontok hoznak.

Azért maradjunk annyiba, hogy nagyon sokáig verhetetlen elmélet volt az is, hogy a föld lapos. Sõt nagyon is bizonyított volt a maga korában. Pedig már akkor is voltak akik kételkedtek ebben. Persze bizonyítani nem tudták. És még olyanok is voltak akik ezt ki is mondták, na õket meg is égették emiatt.

Ugyanúgy mint azokat akik ma mondanak mást, mint ami ma elfogadott.
Kinevetik õket, kigúnyolják, de ami ennél is rosszabb, megvonják tõlük a kutatás lehetõségét, ami majdnem egyenértékû a máglyán elégetéssel.

Én nem tudom, hogy mi a helyes, vagy inkább helyesebb, igazabb, valódibb elmélet, de az biztos hogy a fizikában több elmélet dõlt már meg mint ami megmaradt, és elõbb utóbb a legtöbbrõl bebizonyosodott, hogy csak bizonyos körülmények között állja meg a helyét.

Lehet hogy egy év múlva vagy egy évezred múlva azt mondják a relativitás elméletére, hogy hülyeség. Lehet, hogy holnap kiderül, hogy az ezotériákba hívõknek van inkább igazuk, mint a fizikusoknak. Nem valószínû, vagyis inkább remélem, hogy nem az. De ma kijelenteni hogy a gravitációs, vagy a relativitás elmélet megkérdõjelezhetetlen, és biztos helyes, mert minden ezt bizonyítja, felettébb nagy balgaság lenne, és hihetetlen nagy arroganciaáról tesz tanúbizonyosságot.

Milyen kételyek merültek fel a gravitációval kapcsolatban? Tudtommal az általános relativitáselmélet a klasszikus fizika utolsó veretlen játékosa. Eddig minden egyes ellenõrzött kísérletben és megfigyelésben kiütéssel gyõzött. Természetesen most is vannak meccsek folyamatban, de még a tisztázatlan jelenségekben is pontozással vezet, én nem mernék ellene fogadni. Õskori elmélet... 1915 olyan régen volt? 😊

tudtommal a gravitációról egyre több kétely merül fel, szóval ne akarjunk "õskori" elméleteket felhozni megint, lehet szinte 0-ról kezdeni a kutatásokat ez irányban.

Eddig csak közvetett módon észleltek gravitációs hullámokat, egy kettõs pulzár egymás keringõ tagjainak a pályája akkora mértékben energiát veszít energiát, amennyit a relativitáselméleti számítások megjósoltak (ez 1993-ban fizikai Nobel-díjat ért). Ezeknek annyira erõs a gravitációja, hogy mérhetõvé vált ahol a gravitációs hullámok elszállítják az energiát a rendszerbõl.

Közvetlenül még nincs bizonyíték a létezésükre, mert a gravitációs hullámok amik elérik a Földet, hihetetlenül gyengék, talán majd 2018-ban, amikor a NASA végre valahára fellövi a LISA rendszer ûrszondáit (ez egy ûrbe telepített gravitációs hullámdetektor lesz).

És ez még csak a klasszikus hullámok detektálásáról szól, estleges kvantumjelenségek észlelése a jelenlegi mûszereinkkel egyelõre teljesen reménytelen.

vagyis téridõ

Nos és hol vannak a gravitációs hullámok?

Azért talán ne feledkezzünk meg Einstein bácsiról, és hogy jelen állás szerint a legelfogadottabb gravitáció-magyarázat az õ (kísérletileg alaposan igazolt) térelmélete.

Hát igen, csekélységem egybõl a klasszikus modellre gondolt, ugyanis a kvantum-elektrodinamika és a klasszikus gravitáció szembeállítása, az alma és a körte összehasonlítása, nem értem hogy lehet ebbõl olyan következtetést leszûrni, hogy nem lehetnek gravitonok.

„mi ebbõl nem sokat látunk, mivel az antianyag csillagrendszerek ugyebár teljesen ellentétesek az általunk ismerttekkel, tehát a csillagjaik nem fényt hanem sötétséget sugároznak”

A foton párja is foton, tehát az ántivilágot is lehet látni.

Te jössz!

Hajaj, de még mennyire megosztható... a gimis fizikatanárok nem mondtak ám el mindent. A mezõ kvantumjai a fotonok, a résztvevõ részecskék pedig a Dirac-egyenletbõl potyognak ki, ezek az elektronok és a pozitronok.

http://en.wikipedia.org/wiki/Quantum_electrodynamics

Na akkor én most kisajátítom a hülyeségi nóbeldíjat, íme a díjnyertes elméletem:

Az õsrobbanás után anyag és antianyag ellentétes irányban szétrepült (mintha egy mágnes északi és déli pólusát szétlehetne választani és ezt meg is tennéd) a robbanás ereje jó messzire sodorta ezeket egymástól, de egy idõ után mikor kifogy a lendület akkor jön a vonzás és elindulnak egymás felé és lesz egy még nagyobb bummmmm mikor megint találkoznak, de mi ebbõl nem sokat látunk, mivel az antianyag csillagrendszerek ugyebár teljesen ellentétesek az általunk ismerttekkel, tehát a csillagjaik nem fényt hanem sötétséget sugároznak. 😄
Úgyhogy kezdjetek félni, mert ha egy napon hirtelen sokkal hamarabb kezd sötétedni mint kéne, vagy a sötét éjszaka mégsötétebb lesz akkor jön csak el a világ vége.

Részecskék bezony létrejönnek csak úgy maguktól. Lehet hozni érveket a graviton ellen, de nem ezen a szinten... másrészt a naiv érvelésed is hibás még a maga szintjén is, bár szórakoztató. A vonzóerõ nem értelmezhetõ valódi elmozdulás nélkül, márpedig egy háromtest-rendszer bizony máshogy fog elmozdulni, mint egy kéttest-rendszer.

Van két golyód, vonzzák egymást, és elmozdulnak egymás felé. Ha beraksz egy harmadikat is, akkor az elõzõ két golyó már nem ugyanúgy fog elmozdulni egymás felé, sõt, lehet, hogy épp ellenkezõ irányba indulnak el, mint elõzõleg. A különbségek pedig magyarázhatók részecske-kicserélõdésekkel.

Szerintem hülyeséget beszélsz.
Azt már észrevettük,hogy minden dolognak a világunkban kettõs természete van.
A kétréses kísérlet értelmében minden létezõ dolog egyszerre jelen van hullámformában, és részecske formában. A megfigyelõ felé egyszerre csak egy féle alakban nyilvánulhat meg. Az elektromágnese sugárzásnak is van részecskéje, a foton, nincs tömege.
A gravitációnak is lehet részecskéje, mert úgy lesz teljes a kép, a graviton.
Hullámformában terjed gömbirányban, és mikor találkozik egy tömeggel rendelkezõ dologgal mint graviton lép vele reakcióba és mozgási energiát közöl a tárgyal, ami egy irányba elkezd gyorsulni. Csak egy elmélet.

Az elektromágneses tér megosztható? Ez nekem új (és valószínûleg az összes fizikatanárnak is, aki valaha tanított).

Talán azért kevés az antianyag, mert létezik ellentétes spinû párhuzamos Univerzum, melyben az (számunkra) antianyag van dominanciában, és ott a mi anyagunk számít "antianyagnak"...

A graviton pedig matematikai nonszensz, mert a gravitáció nem megosztható, mint pl. az elektromágneses tér. Ha egy testnek X tömeg helyett X és Y tömegeket kell vonzania, nem fogja kevésbé vonzania õket egyenként, tehát nem oszlik meg az erõ. Ergo nem lehet részecskealapú a gravitáció, mert akkor változó számú részecskével kellene operálni, részecskék azonban nem jönnek csak úgy létre maguktól.

Ez olyan szép volt, hogy fel is írom valahova. ^^

Méghogy szimmetria, az embernek is csak balszeme, balkeze, és ballába van! - mondta a bolha, aki eddigi élete során még nem nagyon vette a fáradtságot, hogy megismerje a Világot!😉))