Ritka rendes fiút találni

Lányoktól kérdeznék valamit: 13 éves vagyok, 160 centi és 81.6 kiló. Szerethetnek így a lányok? Kellenék nekik ilyen dagadtan?😞

Könnyen elképzelhetõ. Ezért fontos a helyes önértékelés, ami nem a fizikai tükörbõl indul ki. Az a tükör pont elég a jólápoltság és a merre fésüljem a hajam megállapítására.

"mégis sokszor pont a jóképûségük miatt nem mernek a nõk velük kezdeni."

Ez fordítva is így van, a nagyon szép nõt se merik megszólítani, csak a "mindenkitleszarokakkorarcomvan" férfiak. Valószínûleg ezért olyan gyakori a nagyon szép nõknél a "mindenpasidisznó" szöveg, mert csak a nagyarcúakkal kerülnek össze.

Akkor nagy esélye van országunknak a felemelkedésre, akármilyen kicsi...

Egyébként most, hogy említed tényleg indiánok voltak.

"#6228: amúgy ez oda-vissza mûködik, sok lányt esélyt se kap a srácoktól, mert nem olyan feltûnõ mint egy kirakati próbababa" --- ez sajnos kétségtelen.

Tibet több, mint 50 éve nem létezik, mégis él. Erre gondoltam. És szerintem a Dalai Láma emberként, barátként, társként követendõ példa lehet bármilyen férfiember számára. Nem vallásilag. Azt õ maga állítja, ennek az ember szempontjából semmi jelentõsége, sõt a más hitre térés erõs tévelygés.

Viszont egyszerû, szerény, kedves ember, nagy tudással, aki figyel környezetére, szeretettel és törõdéssel van iránta. Remek a humora is, néha egészen játékos gyerekként reagál dolgokra. Legalábbis eddigi találkozásaink alapján ezt szûrtem le.

Azt gondolom, tökmindegy, hogyan néz ki.

A jóképû férfiak: elsõre hamarabb észrevenni õket. Ezért kell, hogy az ember lánya alaposabban megismerje, emberileg milyen, mielõtt kilátástalan kapcsolatba keveredik. Némelyikük viszont emberileg is rendben, mégis sokszor pont a jóképûségük miatt nem mernek a nõk velük kezdeni. Nekik se lehet egyszerû.

A kevésbé jóképûek: érdemes foglalkozni saját belsõ bizonytalanságuk elmulasztásával. Ahogy Salsoul említette: aki egyedül is jól érzi magát, annak könnyebb kapcsolatot teremteni. Ennek azért van jelentõsége, mert a nõk többsége a biztonságot, stabilitást nagyra értékeli. Természetesen a fiúk részérõl az önértékelés elmulasztása nagy hiba. Bármilyen a nõ, nem szabad neki megengedni a csalást. Még ruha témában se. (Igaz, nem szabad sápítozni se, hogy úristen mennyi pénzt adtál ezért.)

Talán valami indián törzsnél lehetett közkedvelt, nem? 😊

Kicsit olybá tûnik, hogy azok a kultúrák emelkedtek fel a leginkább, melyek a legjobban bánnak a szavakkal. Akiknek a legjobban megy a hazudás, azok jutnak általában hatalomra. Lásd USA, volt SZU, mostanában Kína. Lehet, hogy nem jól gondolom, de mintha a Gladiátorban is a cselszövés, és az intrika segítségével jutott volna hatalomra Cézár utódja, nem? Meg a jó kis Steven Saylor féle történelmi regényekben is így történt volna.

A természethez közel maradt népek (indiánok, afrikai törzsek, stb) meg nagyon csúnyán lemaradtak. Aztán persze az gazdag, akinek elég, amije van alapon õk a leggazdagabbak, és nem a Földet kizsigerelõ fejlett országok leggazdagabb emberei. 😊

Eljátszotta, hogy barát. A bolondját járatta velem. Ez amúgy borzasztó hosszú történet, és nem hipp-hopp döntés volt. Sokadik alkalom után vált világossá, hogy igazából nem a barátom. Csak egy ember, akivel néha találkozom. Néhány dologban hasonlóképp gondolkodunk, de nagyon sokban másképp. Ahogy kifejlõdött a személyisége (bár ez még nem biztos) nagyon megkeseredett az évek során. Mivel külföldön élt, és meglehetõsen ritkán találkoztunk, ezért ez számomra akkoriban nem vált világossá. Most, hogy hazatért, kiborult nála a bili. Szidott mindent, és mindenkit, aki magyar. Elmondása szerint mindent utál, ami kapcsolatba hozható a magyarsággal. Engem, és a családom tagjait meg elmondott mindennek. Én kifejtettem neki a véleményem, hogy szerintem ne csak a másik szemében vegye észre a szálkát, hanem a sajátjában is. Erre megsértõdött, ignorált mindent, amit én mondtam. Tudod a büszkeség nálam nem feltétlenül erény. Rengetegen gondolnak magukról túl sokat. Irreálisan sokra értékelik magukat. Õ is így volt ezzel. Mindegy, ezt nem lehet röviden leírni, csak érzékeltetni próbáltam a szituációt.

Nem úgy értettem, hogy sok hazudós buta liba minden nõ. Hanem mindenki hazudik. Akármilyen kicsit is, de ferdítünk, túlzunk, elhallgatunk, stb. Ettõl még nem biztos, hogy úgy kéne "nekimenni" a nõi nemnek, hogy nagy még egy HP-vel állok szemben, úgyis hazudozni fog. Persze, hogy hazudozni fog. De ennek tudatában minél jobban tudjuk kezelni az egész témakört, annál jobb lehet az emberi viszony. És itt nem a párkapcsolatra gondolok csak, hanem az emberi viszonyokra.

Egyáltalán mi az, hogy jóképû? Egyes lányok szerint ez jóképû, mások szerint az. És az általánosan elfogadott jóképûek is változnak az idõben. Most pl a babaarcú szépfiú a jóképû, de volt már a "vadbarom állat" is jóképû stb.

de az esély meg megvolt a "brillírozásra". 😊 csak arra reagáltam.

ha mindkét férfi/nõ/akármicsoda egyformán értékes, akkor nyilvánvalóan mindenki a szebb csomagolást választja, ez a világon mindennel így van, nem csak a párkapcsolatokban. ezt ragozni sem érdemes. 😊

Mindkettõnek megvan a maga szépsége.
És az árnyoldalai is persze.

Tibet él. Még. De meg is sz*patják õket rendesen. Nem lehet csak szelídégbõl mindent eltûrni.

Éppen erre gondoltam.

Szerintem Dick arra gondolt, ha veszünk két belsõleg egyformán értékes férfit, a jóképûbbnek több az esélye a kapcsolat beindítására.
Onnan meg már sínen van.
De ha nem jól gondolom, majd kijavít.

A másik dologról meg annyit, hogy elõbb-utóbb úgyis képküldés lesz. És bizony olyankor is meg szokott szakadni sok-sok bimbózó kapcsolat ..

#6226: és mi a jobb: többször megjárni ugyanazt az utat, mert az könnyû megtenni, onnan viszont hova tovább? vissza az elejéhez... VAGY kicsit türelmesnek lenni, míg megtalálod azt, aki ígyis úgyis értékel... ? (nekem az utóbbi bejött. 😛)

#6228: amúgy ez oda-vissza mûködik, sok lányt esélyt se kap a srácoktól, mert nem olyan feltûnõ mint egy kirakati próbababa. szerintem a net pont ezért jó, nem alakítok ki elõre a másik külsejérõl felesleges benyomásokat, amik akadályoznak a megismerésben...

Más a súlya a bizalomvesztésnek is a két esetben.
Az elsõnél kezdek nem bízni a másikban. A második eset egyértelmû.

Nehéz azért brillírozni, ha esélyt sem kap rá az ember. Persze az olyan nõket le kell szarni és jókat röhögni, mikor megalázzák és megtapossák õket azok a bizonyos "jóképû macsópasik". Aki a saját hibáiból nem tanul, az másokéból pláne nem...

Mivel nem emlékszem, kik voltak, nem tudom a választ a gyanúdra. De azért érdekes dolog, hogy Tibet még ma is él. Néha a szelídségnek is megvan az ereje. Ez a kapcsolatokra is igaz.

#6224 Valóban más a súlya, de mindkettõ a másik megcsalása. Mindkettõ bizalomvesztéssel járhat, így a kisebb se éri meg.

A hosszú táv már más tészta. De az oda vezetõ út könnyebb ha jók az adottságok.

a felületes ismerkedésnél lehet, hogy könnyebb dolga van egy magas és jóképû férfinak, de ezek nem olyan dolgok, amikkel hosszú távon bárkit is maga mellett tudna tartani. az a "plusz" lesz az igazi érték, nem a külsõ.

Meg a minõségen. Hogy mekkora is az a hazugság. Nem mindegy, hogy azt nem vallja be valaki, milyen ruhát vett tegnap és mennyi pénzért vagy azt hogy megcsalta a barátját tegnap este.
Tegyünk különbséget a kettõ között, mert nem ugyanolyan súlyú!

6220: akkor majd elvitatkozom vele is. Azért van ez a fórum, hogy ütköztessük a nézeteinket. Sok mindennel nem értek egyet. Mint ahogy mindenkinek megvan a maga véleménye. Semmi gond nincs ezzel.

Gyanítom le is igázták õket.
A hazugság, a füllentés az emberi természet része. MINDENKI hazudik.
A lényeg mindig a mennyin van.

Van egy érdekes mondás már nem emléksem, melyik népé: ha nem tudsz igazat mondani csukva is tarthatod a szád.

Olyan ez mint a póker. Ha kiterített lapokkal játszol bukni fogsz.
A lényeg hogy mennyire találja meg az ember a helyes egyesúlyt a kettõ között.

#6209:
Így van, az agyzsibbasztó hazudozásnak - bár inkább nevezném színháznak - soha sem lesz vége.
Viszont elsajátíthatjuk az átlátás /és nem a belelátás/ képességét.

Egyébként bár nem értek egyet a hazudozással mégsem lehet felróni mint bûnt. Alapállás, hogy az emberek nem tesznek tudatosan rosszat.
Ezért is kell minidg tudni megbocsátani, akár mirõl is legyen szó.

És elég ha mi kapcsolunk, és legalább eggyel csökkentetjük a hazudozók számát, ahelyett hogy itt olyan gondolatokkal narkózunk amiket két perc múlva mi sem fogadunk meg.


#6214:
Pár ezer hozzászólással ezelõtt Ritáról is ez jött le.
Hidd el eljön még az idõ amikor Z-sem fog veled egyetérteni.
És akkor kinyilhat a bicska ismét...

Egyébként mindegy mi tesz, mert lehet érdekbõl teszi csak neked nem esik le. Egy ideig...

Hopsz!
Csak, nem akartam ködösíteni...

Hát igen.
Nyolcvan év nagyon szép idõ.
Az én nagyapám 99 éves volt. Neki is rákja volt.

Tudom. Az én családom elég kemény egyéniségekbõl áll. Mikor nagyapám rákos lett a háziorvos azt mondta: magának megmondom, mi a baja. Dönthet, kórházba megy, vagy otthon marad. Ha az utóbbit választja, amikor mondom, be kell mennie a kórházba. Három évig élt még, persze otthon. Aztán szólt az orvos egyik pénteken: most menés van. Bement aznap, vasárnap reggel vége volt. 80 éves volt akkor.

Én szeretném, ha velem is ilyen tisztelettel bánnának mások életem során és halálom elõtt. Ennyi.

Ha úgy érzed hátrányban vagy, keresned kell valamit ami átbillenti a mérleg nyelvét.
Másként nem megy.

A legközelebbi családtagoknak és barátoknak sem mondom meg mindig a frankót. Kemény dolog az õszinteség, tény hogy sokszor jót is tesz.
De nem mindig az egyenes út a legjobb, fõleg ha tudod milyen hatása lesz. Meg kell fontolni mikor mit mondhatsz, mert a szavaknak súlya van.

Hát ez már LOL, de tényleg! <#nevetes1>

6212: Azt mondta egyszer egy nagyon kedves barátom nekem: "Te nem a külsõddel hódítasz, hanem a humoroddal"
Micsinájjak, ha nincs humorérzékük a csajoknak? <#rinya><#violent>

Függetlenül attól mit gondolsz magadról, nekem az jön le, hogy rendes vagy.

Nem az a lényeg ki mit dumál, hanem hogy mit tesz!
Ha a barátod barátként viselkedett több éven át, akkor az is volt. Lehet, hogy meg kellett volna említenie a problémáit veled. Nem tette, hibázott. Attól még a barátod lehetett.

Igyekszem megfogadni a tanácsot. Már csak azért is, hogy ne legyen még több õsz hajszálam a sok hazudós buta libától, akik "az én érdekemben" nem mondják meg az igazat, és közben az õszinteséget hangsúlyozzák, mint követendõ erényt.

Jah, és nem is kell levetkõzni...simán "átüt" a ruhán. Legalábbis a látvány. Pedig nem vagyok egy mellimádó. De pár ismerõsöm a plázába belibbenõ nõi mellrõl kb idõjárást tud mondani.<#idiota>

Véleményem szerint nincs egyszerû dolga a kevésbé jóképû, vagy kevésbé magas férfiaknak. Nekik valami pluszt is kell nyújtani, lehet humor, vagy bármi más. A társadalmunk sem segíti éppen õket. Sok ember él komplexusokkal, sokkal több mint bárki gondolná.

Eh, most akartam beírni, hogy "nem a hátán valami más".

Ez kész. 😄DDDDDDDD

Na de fiúk! Veletek nem stimmel valami! Nõt láttatok-e közelrõl? Mármint levetkõzve? Mellbimbója volt-e? Folytassam?

Nem értem, hogy a köpönyegforgatás, és hazugság dolgokon miért lepõdsz meg. Ez a világ hibája, nem Ritáé. Egyént felesleges bántani emiatt. Mindenki ilyen. Én is, Te is. Hazudunk. Mindenki. Ha letagadod, hazudsz. Álszent a világ. 😊

Egyszerûen ilyen az ember. Amióta a szavak is formálják a világot, és nem csak a tettek, azóta szerintem létezik a hazugság.

Persze elvárás az, hogy legyünk igazmondók, meg õszinték, csak közben mindenki hazudik. Lehet szépítgetni a szót azzal, hogy kegyes hazugság, az információ visszatartása, vagy a szó más mederbe való terelése, vagy ahogy Nandusz mondta, tapintatosság. Attól még a tett az ott marad, hogy nem valós állítás = hazugság.

De meg kell tudni tanulnunk ezzel együtt élni. Én rájöttem már, hogy hiába vagyok õszinte, ha körülöttem egy rakás senkiházi gyáva madár össze-vissza kamuzik mindenfélét, mert neki az kényelmesebb, vagy mert úgy kimentheti magát egy korábban megígért dolog alól. Annyit tudok tenni, hogy nem keresek vele többé kapcsolatot. És megmondom neki a véleményem. Egy nagyon jó barátommal (igazi barátnak hittem évekig) különböztem össze emiatt. Õ elvárta a világtól, hogy ne hazudjanak, hogy legyenek õszinték. Aztán közben õ ugyanazt mûvelte. Én barátomnak tekintettem egészen addig, amíg ez szóba nem került. Amikor ezt szóvá tettem neki, akkor kiderült, hogy neki egy rakás problémája van velem. Ezeket évekig tartogatta, játszotta a jóbarátot. Akkor megmondtam neki, hogy ne keressük többé egymást, mert olyen barátságra nincs szükségem, ahol mást mondanak az arcomba, mint amit a hátam mögött valójában gondolnak rólam. Nem akarom, hogy bármikor a jövõben hátbaszúrjanak.

Ez olyasmi, ami ellen küzdeni lehet, tudunk is, ami nagyon szép, és becsülendõ. De kb a korrupcióval lehet analógiát vonni. Az is létezett, létezik, és létezni is fog. Küzdeni lehet ellene, tudunk is küzdeni, ami szép, és becsülendõ, mindemellett ugyanúgy széllel szemben pisilés az egész küzdelem.

Szóval Jacky jobb, ha hozzászoksz, hogy márpedig hazugságok nélküli partnert nem találsz. Ne szentet keress, inkább arra törekedj, hogy ne egy notórikus hazudozó legyen a választott hölgy. Hazudozni úgyis fog. Ha másért nem, hát azért, hogy "ne bántson meg", ami a legnevetségesebb indok egy ember saját gyávaságára. Ez nem Rita személye ellen szó, hanem valami ócska beidegzõdés szerintem. De ha ezt tudod, és figyelembe veszed, akkor könnyebben túlteszed magad a jövõbeli konfliktusokon, mérgelõdéseken.

Nessie, nagyjából ez a válasz a régebben feltett kérdésedre: én igazából nem is akarom, hogy rendes pasinak gondoljanak a nõk. Van egy rakás hibám. Ezek közül egy pár dolgon tudok javítani (akár külsõ/belsõ vonatkozását nézzük), másokon nem. Valahol még írtam, hogy milyen tulajdonságokat díjazok egy nõben. Nos egy olyan nõvel, akirõl ott írtam el tudom képzelni azt is, hogy gyereket csinálok neki, és nem hagyom magára, amíg az a bizonyos ásókapás dolgok el nem jönnek.

Huhh, elég hosszúnak tûnik a hsz, és lehet, hogy összeszedetlen is. Most már mindegy! puhahahha <#zavart1>

Hopsz!
Mi más?

"a hátamon a szõr áll tõle, vagy más"
Mindig tudtam, hogy nem stimmel valami veled <#nevetes1>

Az alakulás perszehogy sokféle. De azt azért könnyebb eldönteni találkozva: a hátamon a szõr áll tõle, vagy más. Ha az elõbbi, abból valószínûleg nem lesz randi.

Én is kiszûrtem. Miután találkoztam egyel 😊

És ha valami harmadik vagy negyedik... dolog sül ki belõle?
Az élet nem minidg csak úgy történhet ahogy azt az ember elképzelni képes <#nevetes1>

Vagyis ki kellene õket szûrni :-|

Persze, hogy vannak ilyenek, de ki lehet õket szûrni 😄

Figyelek, rendben. Én azért találkozáskor is simán megmondom a véleményem. De gondolom, sejtetted.

Ráadásul szóba nem kerülhet kétszemélyes találka részemrõl olyannal, akivel még nem találkoztam. Ha meg már találkoztunk, fel se merülhet a kérdés: baráti találkozó, vagy találka lesz a dologból.

Hogy pihizzetek kicsit, nézzetek be a Közösségi portálok legmagabiztosabb hölgyei c. topicba, olvassátok el a 24624-es, a 24625-os hsz-t és végül nézzétek meg a 24622-est! Ebben a sorrendben! Garantált nevetés <#hehe>
Ami jól jön most ide mindenkinek pihenés gyanánt. Hogy a szikra ne lobbanjon lángra.

Ha a Mindent Tudás Egyeteme mondja... megkérdöjelezésnek helye nincs...

A sikeres kapcsolat titkairól nyilván azt tud leginkább érdemben nyilatkozni akinek romokban hever ill. teljes csõd a magánélete.
Presze a baj a csak a gonsz környezettel és trásadalommal van...

Tudományosan fogalmazva:
"A tulajdonképpeni tömegember elvi alapon nem lát be semmit, és erre egyáltalán nincs is szüksége, mert az egyetlen, aki hibát követhet el, az a nagy Anonimus, akit konvencionálisan "államnak" vagy "társadalomnak" neveznek."

Hopppssz!
Csak véleménycsere...
<#kuss>

Nem barátokról volt szó, hanem az elsõ találkozásig, mint potenciális jelöltekrõl. ÉS a hangsúly a találkozásig-on van, mert ott igenis tapintatosnak kell lenni azzal szemben, aki neadjisten ránk kattant, de mi viszont abszolút nem.
Máskor olvass figyelmesebben. Nem szeretek kétszer indokolni egy dolgot.

Bocs, de ma nincs jó napod. A hobbitos történeted:

Ugye emlékszel, mikor emlegettem: nem kell egy párnak csak kettesben lenni? Mert a barátok, a család fontosak?

Lehet, hogy nem tévedtem?

#6191 Aki nem mondja meg nyíltan a dolgokat azoknak, akik állítólag fontosak neki, az mélyen megalázza azokat az embereket. Milyen dolog közömbös emberekkel becsületesnek és õszintének lenni, barátoknak meg sumákolni?

Na ez már kulturált vitatkozás.
Így kell ezt. <#eljen>

kicsit túloz,de csak jelezte,hogy nem szeretné,ha eldurvulna a helyzet,amíg kulturált formában megy a dolog addig rendben van,de 1-2 apró szikra már megjelent,és szeretné csírájában elfojtani a veszekedést...szerintem.