8043
A TOPIK TÉMÁJÁHOZ NEM KAPCSOLÓDÓ HSZ-EK TÖRÖLVE LESZNEK!
-
#6803
beszari -
#6802
-
#6801
Azért elég gáz lenne, ha bajom lenne a logikával. Valószínűleg mással foglalkoznék, mint most. Bár voltam egy jó pár évig gyerekek mellett bölcsődében, óvodában. Azóta tudom: a kiscsoportosok könnyebben értik meg a kettes számrendszert, mint a középiskolások. -
#6800
Ezt nem is vitatom.
Talán annyit fűznék hozzá: Sokan különbnek, jobbnak tartják a kapcsolatukat másokénál, mivel sokmindenről lemondanak, sok fáradtsággal jár, sok áldozatot hoznak, stb, stb..
Engem nem kell meggyőzni, de ne tartsanak kevesebbnek azért mert ők sokkal több áldozatot hoztak már. -
#6799
tesco economy - ez manapság menő
Amiért nem hozunk áldozatot az nem is marad meg tartósan, hiszen az élet körülméányei úgy változnak, mint a hullámmozgás vagy, mint az apály és dagály, s amit az élet az egyik pillanatban ad, azt a másikban elveszi. Amit az egyik dagály hozott, azt a rákövetkező apályban csak úgy tudom a tovatűnéstől megmenteni, hogy feladva pozicíómat utána rohanok a tengerbe, vagy úgy körülbástyázom, hogy az apálynál sem képes visszaszívódni. De ez mind törődéssel, munkával, fáradsággal és másról való lemondással, vagyis összefoglalva: áldozattal jár.
Ha nincs áldozathozás akkor ahogy oszlik a rozsaszín köd jön a megszokás, az unalom, veszekedés, marakodás, gyűlölködés, válás...
Ha nem hozol áldozatot, akkor azzal is áldozatot, hozol csak épp másért (ÉN-ért) és mást áldozol fel (a MI-t, kapcsolatot). -
#6798
Ez a jó hozzáállás. -
#6797
Értem. :)
Ilyesmit szerencsére nem kell tanulnom. :)
Én mindig próbálom összeegyeztetni azt, hogy mit akarok én, és mit akar a másik. :) -
#6796
Unisex alatt a fölé-alárendeltségi viszony hiányát értem. Amit leírtál az egyébként szimpatikus, megfelelő párral működőképes is.
Csak én úgy érzem velem nem működne. Vannak helyzetek amikor a válasz igen vagy nem. Nincs harmadik lehetőség. És ilyen helyzetben szeretek én dönteni. A logika inkább a férfiak fegyvere, az érzelmi döntések pedig már a nőkhöz tartoznak.
Sok hosszúra nyúló értelmetlen vitát el lehet így kerülni.
De ez az én esetemben van így, másnál nem ez a helyes út.
-
#6795
Nem fej, vagy írás. A feladatmegoldások esetében egyszerű, száraz tények döntenek. Garantáltan nem uniszex egyébként. Nincs nadrághordási kérdés. Fel sem merül.
Egy egyszerű példa: társasági program. Lehetőségek:
1. menjünk - van kedvem megyünk.
2. menjünk - nincs kedvem, nyugodtan elmegy nélkülem
3. mennék - érezd jól magad.
Általában ez szokott vitafelület lenni. De ha itt nincs miért súrlódni, akkor maradnak a jelent és jövőt érintő hivatalos és félhivatalos kérdések. Abban a tények alapján kell döntést hozni, nem a nadrág szerint. Ez a kategória: számlák, hitelek, munkák.
Kapcsolat kérdése marad még. Házasság, gyerek, ilyenek. Itt két dolog játszik: érzelmek és gazdasági alapok. Épeszű pár nem dönt csak az egyik alapján, bármelyik legyen az.
Én egyébként csak alátámasztani tudom Sir Jedi álláspontját. Aki önmagában is egész, nem kullancs, az sose fog félni attól, hogy egyedül marad. Így a rettegés a magánytól kimarad a sorból.
Amúgy ha ezekben a kérdésekben megvan a megoldás, garantálom, hogy egyik félre se kell nadrág.
-
#6794
Nálam ez az unisex felállás nem működne. Viszont nálatok igen. Sőt ahogy írod elég jól.
Az erőviszonyok a kapcsolat elején általában letisztázódnak. Én nem akarok a szabadidőmben egy nővel azon vitatkozni, hogy ki hordja a nadrágot. Ez olyan mintha fej vagy írással akarnánk eldönteni hogy ki fog vezetni. -
#6793
Nem szeretem ha egy nő megmondja mit csináljak. Tudom hogy bunkón hangzik, de így van. Beszéljük meg, nyitott vagyok mindenre. De amikor megmondta(!) mikor hova menjünk, mit csináljunk, kivel(kikkel), az olyan volt, mintha egy alvó oroszlánt bökdösött volna. És amikor még társaságban is ezt akarta játszani (csináld ezt/azt), akkor telt be a pohár.
Biztosan vannak akik szeretik ha a nő erős, irányítja a férfit, de én nem közéjük tartozom. -
#6792
Ugye itt jönnek a kompromisszumok. Amikor mindkét fél tudja: a közös szekér akkor halad, ha nem akarja egyik fél sem mindenáron az általa elképzelt irányba húzni.
Salsoul biztos bólogatni fog most erősen: Én is, a párom is oroszlánok vagyunk. Egyikünk sem az alárendelődő típus. Még soha nem volt köztünk főnökségi vita. Feladat jön, mindketten elmondjuk a szerintünk jó megoldást. Aztán vagy valamelyikünké érvényesül, vagy együtt találjuk ki, merre tovább. Nem fáj, egyikünk dominanciája se sérül tőle. -
#6791
Ezt kifejtenéd? Van még mit tanulnom. :) -
#6790
Annyiban van köze, hogy volt már dolgom túlemancipált nővel. Okos volt, önálló, ment a saját feje után (nem utolsó sorban jó csaj is volt).
De ő akart lenni úgymond a "góré", és én azt mint írtam nem szeretem. Legyen önálló, független, de csak bizonyos határok között. -
Rundstedt17 #6789 ez igaz.ha igazán ravasz bármit elhitethet 
-
Rundstedt17 #6788 
-
#6787
haha, persze. :D -
#6786
Ennek mi köze a dominanciához. Term. a férfi az ÚR hivatalosan, de attól miért kéne gyönge akaratú nőket keresni, akiknek folyamatosan támasz kell. Okos/ravasz nő úgyis eléri, hogy azt akarjam, amit valójában ő akart, miközben váltig meg vagyok róla győződve, hogy Én akartam. :D
Önálló nőkkel nyilván több gond van, viszont nem azon baxom fel az agyam, hogy semmire sem képes egyedül és leginkább egy emberi kullancsra hajadzik ugyebár (afféle energiavámpír). -
#6785
én rendes fiú vagyok.sokan akarnak is csak forfítva nem igaz. -
#6784
Én úgy gondolom, Salsoul pont ilyen kapcsolatról beszél. Mert a napi apró áldozatokat észre sem veszed, viszont működik a kapcsolat. -
#6783
http://www.haon.hu/hirek/magyarorszag/cikk/kigyouborkaval-eroszakolta-meg-a-not/cn/news-20081016-04072586
a kommenteket érdemes olvasni -
#6782
Én egy olyan kapcsolatot szeretnék, ahol minimális az áldozat, a munka, a verejték. Ami egyszerűen csak működik.
Ha egyáltalán létezik ilyen (remélem létezik). -
#6781
A drámai hatás miatt írtam rettegést. Nem vagyok az a rettegő típus. -
#6780
felmerül a kérdés, hogy ha egyáltalán ennyi probléma merül fel, hogy állandóan oldogatni kell valamit, akkor érdemes-é ennyit időt és munkát belefeccölni? vagy ettől lesz izgi az élet? -
#6779
A kapcsolat a kölcsönösség jegyében egy folyamatosan alakuló folyamat és nem fix állapot.
Így folyamatosan dolgozni kell rajta, és áldozatokat kell hozni érte.
És minél több áldozatot hoz érte az ember annál értékesebb, tartalmasabb, nemesebb, edzetteb lesz.
És minél több benne felmerülő problémát old meg (ergó nem elfolyt) az ember [a menekülés, válás helyett] annál értékesebb, tartalmasabb, nemesebb, edzetteb lesz.
... a legdrágább dolog, s kérdés, hogy ki-ki meg tudja-e fizetni ...
... hogy a legdrágább pontosan mennyire drága tőlünk függ ...
... rajtunk áll hogy mennyit ér és mennyit fizetünk ...
... persze a maga módján mindenki megfizeti ...
... ár-érték arányban ...
... csak itt nem az érték határozza meg az árat, hanem a[z önként] kifizetett ár (áldozat) az értéket ...
/Mindenek előtt komoly elhatározásra van szükség./ -
#6778
Őket az őrli fel amitől rettegnek...
Vigyázz a rettegéssel! -
#6777
Ők ettől rettegnek. Én pedig az olyan élettől mint az övék.
És lesz még pár kölyök akiknek elváltak a szüleik. -
#6776
Az a lényeges, hogy mik azok a tulajdonságok amiket meg akar rajtam változtatni. Főzök, mosok, takarítok, sokszor jobban mint a csajok. Ez együtt jár az agglegényélettel. Úgyhogy ezekkel biztosan nincs gond.
De nincsenek lefektetett határok. Legyél ilyen, olyan, amolyan, miért nem vagy ilyen...
Ez egy játszma. És nem szabad mindig engedni. Én így látom. -
#6775
rettegnek a magánytól, az egyedülléttől - ezért nem tudnak szakítani
/az én példámban konkrétan/ -
#6774
Ez nem ritka. Én is ismerek ilyen párt, nem is egyet. Még a példád is stimmel rájuk.
Csak nem értem. Pontosabban tudom mik az indokaik, de én így nem tudnék élni. Ha sokszor van vita, megette a fene az egészet. Vita van elég az életünkben, a munkahelyen, stb.. , legalább a nőmmel ne ez menjen.
Viszont a pároknál akiket én ismerek, úgy vettem észre a srácoknak könnyebb. Mindig van egy mellékes luvnya, ha éppen nincs, ott az asszony. Ha jön a hiszti, kezdődhet az érzelmi zsarolás, elhagylak, stb.. A nőnek sem tetszik persze semmi. A csaj nem lép le, fél attól hogy egyedül marad, álltatja magát, jó ez így (tuti hogy van pasija).
És jön a gyerektéma. Nekem pedig csak a homlokom ráncosodik amikor beszélgetek velük. Ijesztő. -
#6773
Valahogy úgy van ahogy mondod.
A prioritásokat kell meghatározni.
1. ÉN
2. MI
vagy
1. MI
2. ÉN -
#6772
Az alattomos kritikus pont sokkal egyszerűbb: rettegnek a magánytól, az egyedülléttől
/ők mondták el, persze nem tudatosan/ -
#6771
a "megváltoztatás mint allapprogramhoz" női részről csak annyit fűznék hozzá (személyes tapasztalat alapján, mások nevében nem nyilatkozom), hogy van egy sor olyan dolog a másikban, ami eleinte tetszik meg aranyos is akár. csak később válik zavaróvá, amikor tudatosul, hogy ez a másiknak igenis állandó szokása, nemcsak ritkán előforduló valami.
amúgy szvsz a másik megváltoztatása nem vezet sehova, nem magunkhoz idomítani kell a másikat. hanem kompromisszumot kötni, mindkét fél részéről. anélkül nem megy. aki azt mondja, hogy "márpedig én nem változom, ilyennek fogadj el, amilyen vagyok", az felettébb önző, saját magát szereti, nem a másikat. -
#6770
én csak a leendő gyereküket sajnálom. -
#6769
Ez az az eset, amiről alkotott véleményem már írtam. Minden kapcsolatban fontos lenne eldönteni: a státusz, a másik, vagy mi is a fontos. Aki mások véleménye és megszokás miatt marad együtt, bizalmatlan légkörben, magára vessen, ha önként zárja be a börtönajtót.
Mert úgyis az lesz a vége. Kilépni se fog tudni otthonról, csak ha vállalja a másik folytonos gyanúsítását. Szép élet, szép kilátásokkal. Hajrá szerelem, megismerés és szeretet nélkül! -
#6768
Elmesélek egy érdekes szitut.
Van egy ismerősöm neki egy barátnője, s már jópár éve együtt vannak - nem házasok, csak tervezik.
Amióta ismerem őket, mindig csak marják egymást, egyfolytában sértődöttet játszanak, kritizálják egymást, megcsalassál vádolják egymást, veszekednek, semmi sem jó sat.
Soha nem láttam még őket vidámnak és jókedvűnek az elmúlt úgy 3 évben.
Namost még mikor kb egy éve ismertem őket megkérdeztem őket külön-külön egymásról, meg hogy mi ez a depi sat.
A férfi részéről: jól főz, házias... és ilyen és hasonló dologban kimerült a "szeretet", meg ami a kapcsolat mellet szólt.
A nő részéről: hát már 3 éve együtt vagyunk és az sok idő... és ööö... meg az én koromban már nemigen találnék mást ha szakítanánk... ööö sat.
Ilyen okok miatt vannak együtt.
Aztán közben a férfinek kb egy éve van közben egy titkos szeretője. Akivel meg is csalja a rezidens barátnőjét.
Namost nemrég borult a bili: elmondott mindenkinek mindent.
Persze a rezidens barátnő kiborult sat, ám(!) sírt és könyörgött hogy menjen vissza hozzá és őt válassza...
Aztán asszem vissza is ment...
Utáljuk egymást, szenvedünk egymás mellett, szopatjuk egymást, tönkrevágjuk egymás életét... és mikor váltani lehetne (és kellene is)... még össze akarnak házasodni meg gyerek...
Na erre varrjon vki gombot... -
#6767
Túl kevés az információ. Túl keveset tudunk róluk. -
#6766
Felruházta tulajdonságokkal és beleszeretett [azokba].
Tulajdonképpen nem abba szeretett bele akibe, hanem abba akit látott (képzelt) benne.
Aztán a rózsaszín köd egy ideg fedi/torzítja a valóságot. Aztén elkezd oszlani... -
#6765
Nem biztos. Az hogy meg akarja változtatni, nem jelenti azt hogy nem ezekért a tulajdonságokért szeretett bele. -
#6764
Attól amit Jedi leírt, biztosan.
Egy kapcsolatban én kell hogy legyek a domináns. Nem akarok sem alárendelt, sem papucs lenni. Ez alatt nem azt értem hogy csak az én szavam számít, vagy csak az van amit én akarok. De nem hiszek a teljes egyenjogúságban.
Egy számomra ideális kapcsolatban olyan nő van velem, akinek megvan a saját véleménye, akivel meg lehet beszélni dolgokat, tud érvelni. De én nem akarok senkivel harcolni a dominanciáért. Egy férfi már van a csapatban, nem kell egy másik. És ha észreveszem hogy így áll a helyzet, azt nagyon gyorsan tisztázom. Akkor is ha szakítás lesz a vége.