Ritka rendes fiút találni

Csak a lágyságra mondtam. A Chi meg azért, mert meggyõzõdésem, hogy bármelyikünk képes majndnem bármire. És nem foglalkozni kell velük, hanem elég ha tudod, hogy van. Amelyikre szükséged lesz úgyis ott lesz a maga idején. Ha meg nem, nem. (bár a chit nem úszod meg, mert élsz.)

Ó, mióta élek vannak kutyáink és macskáink. Elég jól ismerem is õket.

Ezek nem sablonok. A világunk nem egy mézesbödön, agresszió és önzõség formálta. És ezt sohasem szabad elfelejteni. Nem lehet naivan mindenkiben vakon megbízni.
Chi energia, feng sui, nem mondom hogy baromság, viszont én nem foglalkozom vele. És ettõl nem hinném hogy buta lennék, vagy kevesebb.
De ha valaki veszi a fáradtságot, és idõt szán ezek megismerésére, azt tiszteletben tartom. De engem hidegen hagy.

Vegyél kutyát. Az megtanít következetesnek lenni. Vagy macskát. Az következetességre és a nõi lélek rejtelmeire egyszerre. Ha nem telik rá, adok, szívesen van mindkettõbõl bõven.

Én inkább a másik véglet vagyok. Túl elnézõ szoktam lenni. Az sem jó.

Mert mennek a sablonok, meg a mások véleménye után. Pedig ott van az, mint nagyon sok csodának tartott tudás.

Amikor múltkorjában valaki legyintett arra: egyesek a chi energiákat igen jól tudják használni, megmutattam neki, hogy õ is. Azóta tudja, bármire képes, csak tanulás, gyakorlás kell hozzá.

Így van ez a kapcsolatokkal is. Mert végülis a rendes fiú és rendes lány nemcsak arról szól, hogy mindig, hanem arról is: kivel, mikor, miért.

És benned?

Ami az emberek 85%-ában nincs meg.

Az idegességet nem mindenki tudja kezelni. A gyûlölködés, ami a legdurvább már más tészta. Azt kis józan ész elmulaszthatja.

Aki folyton mérges vagy ideges, magára vessen.
De azért mindenkit elkap néha a gépszíj.

Nem bizony. És rövidebb ideig tart.

A sötét oldal nem adja olcsón az erõt. <#nevetes1>

Valahogy úgy. Csak miután nem vegytiszta a méreg, másképp hat. De biztos, hogy az embereken látszik: aki gyûlölködõ nagyon meg tud csúnyulni hamar. Az irigyek tényleg sárgulnak, nem kell hozzá ferdeszemû õs. És láttam már ideges természetût, akinek tényleg égnek állt a haja. Ez utóbbi nagyon poénos volt.

Na jó, ez nekem már túl mély.
Megint egy olyan téma amiben nem fogunk dûlõre jutni.

Látszik, sokat és igen mélyen foglalkozol a témával...

A szeretet nem mûvészet. A mûvészet különben is relatív.

Dehogy, ez megint sarkítás. Nem szeretek mindenkit, de hát miért is tenném. Ahhoz azért több kell mint egy kézfogás.

Minden mesterség és mûvészet gyakorlásának vannak általános követelményei, függetlenül attól, hogy épen az ácsmesterséggel, az orvoslással vagy a szeretet mûvészetével van-e dolgunk.
Elõször is a mûvészet gyakorlásához szükség van fegyelemre.
Semmiben nem viszem sokra, ha nem fegyelmezetten csinálom; amit csak "a kellõ hangulatban" tudok megcsinálni, az lehet kellemes vagy szórakoztató hobbi, de sohasem leszek benne mester. De a fegyelem nem csak az illetõ mûvészet gyakorlásában szükséges (mondjuk, naponta egy bizonyos számú órát gyakorolni), hanem az ember egész életében. ...

Hogy a koncentráció szükséges feltétele egy mûvészet elsajátításának, ez aligha szorul bizonyításra. Aki tanult valamilyen mûvészetet az tudja. ...

Harmadik tényezõ a türelem. Megint csak: aki tanult valamilyen mûvészetet, az tudja, hogy türelem nélkül itt nem lehet semmire menni. Aki a gyors sikerben bízik, az sohasem foglalkozott mûvészettel. ...

Végül feltétele bármely mûvészet elsajátításának, hogy a mesteri tudás megszerzés mindennél elõbbrevaló gond legyen. Ha a mûvészet nem fontosabb mindennél, az inasból sohasem lesz mester. Megmarad, a legjobb esetben, jó dilettánsnak. Ez a feltétel szeretet mûvészetében éppoly fontos, mint bármely más mûvészetben.
...
Aki mester akar lenni, annak rá kell szánnia az egész életét, de legalább is ehhez kell igazítania. Az ember személye eszközzé válik a mûvészet gyakorlásában, és azoknak a sajátos funkcióknak az érdekében kell karbantartani, amelyeknek meg kell felelnie. A szeretet mûvészetére nézve ez azt jelenti, hogy aki benne mester akar lenni, annak elõször is gyakorolnia kell a fegyelmet, a koncentrációt és a türelmet élete minden szakaszában.

/Részlet ebbõl: Erich Fromm - A szeretet mûvészete/

#6473:
Ennyit szeretetedrõl.
Szimplán csak egoista.
Akikben szeretet van az nem mond ilyet.
Nem csak akkor szeret amikor jó napja, olyanja van.

#6474
Nem véletlen mondják hogy mérges valaki.
Az alkimisták régóta tudták egyébként.
/Az ember magában tudja elõállítani az élet elixirt és a bölcsek kövét is./

#6475
Nem feltétlen.
Mert lehet valaki immunis azokra a mérgekre.
Vagy transzmutálni tudja.

Tehát ha ez a gyûlölködõ ember nyálcserét hajt végre valakivel azt ki is nyírja. És akkor úgy fogják hívni õt, hogy a londoni csókos Jack.

A szerelem hormonális alapú, adrenalinszint növekedést éreztetõ állapot.

A szeretet cselekvõ érzés. Semmiképp nem érzés nélküli józan ész, de következetesség, a másik valós érdekeinek szolgálata. Nem véletlenül használják a kifejezést világszerte: a szeretet szolgálat. De semmiképp nem rabszolgaság. És valóban az önzés az ellentéte.

A gyûlölet a szerelem párja, nem a szereteté. Ugyanúgy hormonális és vegyi folyamatokból ered. Csak épp a keletkezõ anyagok mások.

Egy kísérletsorozattal kimutatták, hogy különbözõ érzelmek milyen hatású anyagokat termelnek (nyálból és verítékbõl). Nagyon durvának találtam, hogy egy gyûlöletrohamot kapott ember nyálában lévõ anyag mennyiségi aránya szerint az illetõ szervezetében olyan mennyiségû méreg lehetett, ami egy falu lakosságának kiirtásához elég.

Amikor ez eszembe jut, mindig örülök, hogy a régi alkimistáknak nem jutott eszébe: a természet egyik legnagyobb vegykonyhája az emberen belül van.

Amilyen bunkó öregekkel találkoztam, már azt is megfontolom hogy egyáltalán segítsek-e. Nem hogy még szeressem is.

Az információk adottak. Az hogy hogy értelmezed õket, az értelmezõ programtól függ. Ezt egy feldolgozó program fogja megemészteni. Ez alapján születik egy döntés, amit mondjuk a döntéshozó proram fog adni.
Az ézelmek az utóbbi kettõt fogják befolyásolni. De nem egyenlõk azokkal.

"És az hogy egy öregnek segít-e valaki, megint nem a szeretet témaköre, inkább a nevelésé, a szocializálódásé, a jóérzésé. Attól hogy felsegítem a buszra még nem szeretem."

Ja, csak hiába az egész ha nem szeretbõl teszi az ember, ill amit tesz nincs átitva szeretettel, csak muszájjal, illikkel, érdekkel stb.

Hogy egy helyzetben hogyan reagálsz az elsõdlegesen attól függ, hogy milyen "program fut" az agyadban.
A szokásaidtól, életstílusodtól stb..., mert ezek alapján dolgozod fel a helyzeteket, információkat, érzelmeket stb. Tehát elsõdlegesen az "értelmezõ program" dönti el, határozza meg hogy mit lépsz.

Van akiben ezt az értelmezõ programot (életstílust, szokást) szeretetnek hívják, van akiben üzletnek, van akiben üldõzési mániának, elõítéletnek stb.

Az anya aki kokót ad a gyerkekének a intsabil csöpögõ érzelmi szeretetével szeretetbõl megöli a gyerekét...
Nincs tartása, következetessége. Tényleg szó szerint szeretebõl megöli a gyerekét.
Ismertem egy családot ahol az anyuka szeretetbõl megvett minden szar csipszet kólát csoki hamburgert stb az icipici lányának mert nem tudott nemet mondani, és nem bírta elviselni, hogy a lánya ha nem kap csokit akkor azza vádolja, hogy nem szereti.
Mondanom sem kell, hogy mint egy bojler úgy néz ki a lánya...

Végülis, szeretetbõl tette...
Bár ne tette volna...

Bocsánat, fals linkelés volt. Salsaulnak ment.
Sorry.

Azt nem mondtam, hogy egyet is értek vele... Csak olvastam valahol. :)

Tisztára olyan mintha csak ellened beszélnék, de nem így van.
Viszont ez megint kavarásnak tûnik nekem. A szerelem egyértelmûen érzelem. Egy agyi folyamat.
Az viszont hogy mit reagálsz egy adott szituációban, függ a helyzettõl, az információktól, az érzelmektõl, a logikától.
Hogy ad-e a mama kokót a gyereknek vagy nem, mindegy, a szeretet megvan.
És az hogy egy öregnek segít-e valaki, megint nem a szeretet témaköre, inkább a nevelésé, a szocializálódásé, a jóérzésé. Attól hogy felsegítem a buszra még nem szeretem.
Létezni annyi mint szeretni. Hát, ki hogy érzi. De én nem ebbe a kategóriába tartozom.

Az elõzõ írásban azt taglaltuk, hogy a jó és a rossz tapasztalása kétféle lehet: emberi cselekvéstõl függõ és független. Ezek után csak az emberi cselekvéstõl függõ jóval és rosszal foglalkoztuk (és foglalkozunk továbbra is), mert ez az etika területe. Végül meghatároztuk azt, hogy a jóság cselekvését a szeretet és a gonoszság cselekvését az önzés motiválja.

Most viszont vessük fel a kérdést: Mi a helyzet a gyûlölettel? Nem a gyûlölet a szeretet ellenkezõje?

Ennek megértésekor azt kell látnunk, hogy a gyûlölet érzelem, a szeretet viszont nem az, hanem cselekvés. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szeretet nem nyilvánul meg érzelemként is, hanem azt, hogy az olyan szeretetet, ami csak érzelmekbõl áll, nem hívhatjuk valódi szeretetnek, mert ahogy kimerül az érzelem, elillan az is, amit szeretetnek hittünk.)

Minden cselekvés, amit a valódi szeretet táplál, figyelembe veszi a szeretet tárgyát, vagyis a másik embert. Ezt a legfontosabb szempontot (a másik embert) tekinti legfõbb lényegének, és akkor is ennek érdekében cselekszik, ha az ellentétes az érzelmekkel.

Mondok példákat:

- az a szülõ, aki valódi szeretettel szereti gyermekét, nem fog neki kábítószert adni, akkor sem, ha az függõségben van, és sírva könyörög a szerért. Azért nem enged a kérésnek (bármennyire is fáj neki a látvány) mert ezzel nem szolgálná a gyermek valódi érdekeit, az egészségét! Ebben a példában kiválóan látszik, hogy az érzelmek és a szeretet nem ugyanaz! A szeretet ésszerû cselekvést kíván és nem érzelmi ellágyulást.
- Más esetben amikor egy rászoruló idõs embert segít meg az ember, nem feltétlenül érez iránta bármit is, mégis segít, mert az emberség és jóakarat így kívánja. Ebben az esetben is a másik-centrikus gondolkodás a szeretet cselekvése az etika szerint.

A valódi szeretetrõl azt mondhatjuk, hogy cselekvés és életforma, ami nem mindig jár együtt a szeretet érzésével. A gyûlölet viszont mindig érzelem. Ezért sem lehet a szeretet ellentéte.
A szeretet ellentéte az önzés, mert a szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvésmód, és ennek ellenkezõje az én-központú gondolkodás és cselekvésmód.

"Majdnem azt lehetne mondani, hogy nem létezem csak abban a mértékben, amelyben más számára létezem, azaz kiélezve: létezni annyi, mint szeretni." (Mournier)

{Forrás: zsolo}

Ez nem linearitás, abban én sem hiszek. Viszont mindennek van egy elõzménye, abból következik valami. A dolgok hatással vannak egymásra.
Nekem sokkal szimpatikusabb a káoszelmélet.
A gond az hogy nem mérhetõ fogalmakról vitatkozunk, amiknek még legtöbbször konkrét fogalmuk sincsen. Nem a legjobb alap.

A szeretet érzelem. Legalábbis nálam. Méghozzá elég erõs Érzelem.

Valahol olvastam, és nem is biztos, hogy pontosan idézem, de valami ilyesmi volt: "a szeretet nem érzelem. A szeretet a józan ész."

Biztos, hogy a szeretet érzelem?

Nem, nem bonyolult, viszont én nem hiszek a linearitásban (az élet egy területén sem, mivel ez az elmélet igencsak determinálhatja az ember messzemenõkig egy bizonyos rögeszme kialakításához.
Tehát szerény személyem szerint történhetnek rendkívüli, ki nem számítható dolgok is (az már más kérdés, hogy ezekre is fel lehet készülni) az emberrel.

Akkor az nem a Szeretet, hanem csak szeretet.

A dolgok nem feltétlen alakulnak folyamatosan.
Olykor csak elérnek egy köszöbszintet és az ellentétükbe csapnak át.
Mert nincs köztes állapot.

Az érzelmek nem kétállású kapcsolók. Befolyásolhatod valamennyire, elfojthatod, de nem azonnal.

A világon minden változik. Semmi sem állandó. Ez tény.
És a változások, legyenek lassú vagy gyors lefolyásúak, mindig folyamatosak. És ezeknek a folyamatoknak a reprezentatív pontjai a fokozatok.
Remélem nem lett túl bonyolult.

Rosszul hat. Én egyiket sem teszem.
Vagy bizok valakiben vagy nem.
Vagy szeretek vagy nem.

Ha kevésbé bízok, vagy szeretek: akkor nem bízok, nem szeretek.
Léket kapott az ügy, és süllyed...

Mert a világon minden fokozatosan történik. Ezek alól az érzelmek sem kivételek.
Az alsó részben van némi igazság, de ez megint olyan mintha egy önsegélyezõ tankönyvbõl lenne idézve.
Tapasztalataim alapján a szeretetnek igenis van tárgya. Legtöbbször egészen konkrét.

Ez a kérdés úgy hat nekem, mintha te feltennéd naponta a kérdést a szüleidnek, hogy "apu, anyu, hány százalékban szerettek?". Vagy, esetleg, ha van testvéred: "%os arányban mennyire szeretitek a tesómat, és mennyire engem?".
Esetleg odaállsz az egyik barátod elé ezzel a kérdéssel: "te mennyie szeretsz engem?", majd egy olyan emberhez, akivel nem vagytok még nagy barátságban, de érzed, hogy talán valamikor ez így lesz, és felteszed neki, a %-os kérdést...

Igen igen...tán a 'fokozat' szót át lehetne konvertálni a 'minõség' szóra.
Ugyanis a szerelem/bizalom mélységét sajnos mindenki máshogy éli/éri el. Ez nagyon is személyi adottság és igények halmazának kérdése!

Inkább olyan mint két halmaz.
A nagyobb halmaz a szeretet, és ennek részhalmaza a szerelem.

#6450:
És biztos, hogy ez a szeretet és nem valami más?

#6451:
És mire alapul e feltevés?

---

"A szeretet elsõsorban nem egy meghatározott személyhez fûzõdõ viszony; a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illetõ személy viszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos „tárgyához”, hanem a világ egészéhez."

"Ha igazán szeretek egy embert, minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet."

Tévednek?

Általánosan biztos.

Najó. Hiába töröm a fejem, nem lehet megfogalmazni, érezni kell. Vagy érzed azt, ahogy a szeretet és a bizalom fokozatosan kialakul valaki iránt, vagy csak annyit veszel észre, hogy szereted, és bízol az illetõben, tökminegy. A fokozatok ott vannak, még akkor is, ha nem veszed észre.

A szeretet és a szerelem? Szerintem léteznek egymás nélkül is. Párkapcsolatban jó, ha mindkettõ ott van. Egyébként köszönõ viszonyuk sincs.

Ez általánosan biztos vagy csek te gondolod?

És ezek is fokozatok amiket leírtál.
Mindkettõ.

Tudom.

Élesen elhatárolhatók.
Az egyik vak, a másik szemes.

A téma szempontjából lényegtelen.
A szeretet és a szerelem különben sem élesen elhatárolható fogalmak.
Persze, bízhatsz magadba,az autódban, bármiben. De itt most emberi kapcsolatokról van szó.