Ritka rendes fiút találni

ma este 8 körül futott be egy okos a chat-re,aki szerint az alacsony csajok genetikailag selejtek...<#pardon1>
nem érdemes kommentárt fûzni a dologhoz...

Ömm... Én kivétel vagyok. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a szép nõket, csak azt hogy az ilyen modellektõl, és "túl babaszerû", túl tökéletesre CSINÁLT nõktõl végigfut a hátamon a hideg.

Egy nõ részben attól szép, hogy van benne valami, ami olyan "aranyosan defektes"... Attól hogy természetes. Márpedig a természet nem alkot 90-60-90-et magától. Vagyis minimálisat. Ez csak egy mesterséges idea amihe ragaszkodnak sokan. Szerintem az olyan nõ egyszerûen nem szép, mert nem elég természetes. Persze ez magánvélemény.

na ja meg a nagy agy és a szem is...... sajnos.... tisztelet a kivételnek, bár személyesen még nem volt szerencsém a kivétellel találkozni.... meglepne,ha mégis.....<#pardon1>

minden világos <#eljen><#kacsint>

Azért apukának is kell néha "nyúzni" a gyereket. <#wink>

Ó, jajj, ezt félreértetted. :)
Ugyebár a gyerek nagyon hamar eléri azt a kor, amikor már nincs szüksége arra, hogy anyu ott legyen mellette a nap 24 órájában. :) Ekkortájt kezd el óvodába járni. És anyu ekkor otthon marad egyedül, és nem tud mit kezdeni magával. Ilyenkor szerintem érdemes elkezdeni egy részmunkaidõs állást, vagy ilyesmit. Amíg a babuci az oviban, addig anyu is lefoglalja magát. Aztán, minél idõsebb a gyerek, minél kevésbé van szüksége a mamira, annál hosszabb munkaidõt vállalhat.

De abban én is egyetértek, hogy amíg nem muszáj, addig nem szabad beadni a gyereket bölcsibe/oviba, addig szépen otthon kell ülni vele. :) Szoktam vigyázni az unokaöcsémre, aki most másfél éves, és tudom, hogy egy ilyen pici gyerek még napi 24 órát foglal le az életünkbõl. :)

Azt hiszem értelek.

A gyerek viszont teljes szülõket kíván, s nem lepasszolást.

Ohh, és még eszembe jutott pár dolog. :)
Nem vagyok feminista, viszont azzal nem értek egyet, hogy a nõnek otthon a helye. Persze, ha már gyerek van, akkor minimum addig, míg a baba óvodás korba nem ér, otthon kell maradni vele, késõbb viszont nem értek egyet ezzel a dologgal. A mai világban már egy nõ halálra unná magát, ha csak a háztartással kellene foglalkoznia.
Még egy példa: részemrõl nem élek a szavazati jogommal, és nem is érdekel a politika. Ha egy társaságban felhozzák ezt a témát, akkor én csendesen lesek ki a fejembõl, és nem értek semmit. Meglehetõsen humán beállítottságú vagyok, és olyan dolgok, mint pl. a gazdaság (válságostól), termelés, országvezetés... Nem érdekelnek. Nem is tudok hozzászólni, ezért általában csendben is maradok, mert ha lehet, elkerülöm azt, hogy hülyeséget mondjak. :)

ui.: nagyon sok dolog kattog még a fejemben, csak még nem érettek meg fogalomként... azt hiszem, ezen sokat fogok rágódni :)

Nos, talán megint az utolsó kérdés megválaszolásával kezdeném. Nemrég olvastam (már nem tudom, hol), hogy a feministák fellázadtak az ilyen típusú reklámok kiadása miatt. Azt hiszem, valamelyik nagy húsüzem reklámja volt a fõ téma (az országban sok helyen láthattad), hogy egy nõi testet osztottak fel úgy, mintha az egy csirke lenne. Azt meglehetõsen morbidnak találtam, de azért kuncogtam rajta egy jót, elvégre nem vagyok humortalan, begyepesedett vénasszony. :) És mivel a fogyasztói társadalmat nagyrészt férfiak irányítják, és elég sokmindent akarnak eladni férfiaknak, így valahol szükségesnek látom a "bikinis csöcsöket" a reklámkampányokhoz. Nem mondom, hogy egyetértek vele, de belátom, hogy elkerülhetetlen. Meg persze a nõknek is nagyrészt csak úgy tudják eladni a kozmetikai termékeket, ha beállítanak a kamera elé egy gyönyörû nõt, aztán azt sugallják, hogy a vásárló is oly csodás lesz, mint a képen látható modell. Felvilágosultabb hölgyvásárlók tudják, hogy ez nem igaz, de azért mégiscsak kipróbálják, hátha.

Napjainkban hogyan élem meg a nõiséget?
Nehéz kérdés, sosem gondolkoztam még el rajta. Általában adom magam, és ez vagy tetszik az embereknek, vagy nem.
Ám mélyebben tekintve a témát (és akkor már másszunk bele a topik zártabb témájába is), nagyon is szeretem, ha nõként kezelnek. Szeretem, ha fel- és lesegítik a kabátomat, szeretem, ha lovagiasan kedveskednek nekem, szeretek virágot kapni. Komolyan érdeklõdõ srácoktól (azt hiszem) joggal várom el, hogy udvariasak legyenek. Szeretem még, ha beszélget velem a barátom, szeretem, ha összebújva filmet nézünk, és szeretem a gyerekes hülyeségeket is, amiket együtt csinálunk, szeretek sokat nevetni, ilyesmik. :)
De... Így a végére talán még annyit mondanék, hogy nem vagyok benne biztos, hogy megfelelõ választ adtam, mert fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy állíthassam magamról, hogy én egy kiforrott nõ vagyok. Persze, vannak nagyon nõies megnyílvánulásaim, és többször viselkedem felnõtt, érett nõként, mint nem, viszont nem vagyok benne biztos, hogy ez már teljességet is jelent. :)

Másik kérdés(ek) - érdeklõdõs napom van ;)

Szerinted - a biológiai determináltságon túl - mitõl nõ a nõ, mi tesz egy nõt Nõvé?
Mit jelent nõnek lenni, miben áll a nõiség szubsztanciája?
Szerinted napjainkban miként élik, élhetik meg a nõk nõiségüket, s te mondjuk hogy állasz ezzel a kérdéssel?

Mennyiben javított, mennyiben ártott a nõknek az egyenjogúság létrejötte?

Mi a véleményed mint nõnek arról, hogy szinte minden (szart) - még a motorfûrészt, bányadömpert, légkalapácsot is - "bikinis csöcsökkel" "adatják" el a márketingesek?

________________________________________________________________________________
ui: minden nõ olvasó elmondhatja a saját meglátásait

Határozottan cáfolom.

Na igen, egy nagy konyha sokmindnere alkalmas... A házimunka meg úgyis kikerülhetetlen, jobb mosollyal csinálni, mint undorral.

egyetértek

Egyetértek a visszaélésektõl való eltekintéssel. :)

Szóval. Elõre jelzem: a jelenkorban gondolkozom. :) Ha elvégzem a fõsulit, dolgozni akarok, mert nem csak unalomból tanulom azt, amit, hanem azért is, mert hosszútávon foglalkoztat. Feltételezem, a párom sem akar otthon ülni elvégre nem olyan. :)
Tehát, szerintem majd a suli után is kb. azt fogjuk csinálni, amit jelenleg: közösen megcsináljuk a házimunkát. Nem csak azért, mert kölcsönösen segítjük egymást, hanem azért is, mert baromi jó móka tud lenni. :)

Azt hiszem, nem szükséges bõvebben kifejtenem. De talán még annyit hozzá, hogy ha együtt végzed a pároddal a házimunkát (és persze nem muszájból, meg "jajjdeutálom" hozzáállással csináljátok), akkor még valamelyest szorosabbra is köti a kapcsolatotokat. :)

Igen, az unalmat a kapcsolat folyamatos, kölcsönös gondozásával távol lehet tartani.

<#eljen><#worship>

Egy kapcsolatban vagy egy családban mit gondolsz a férfi és a nõ szerepeirõl?
Kinek mi (lenne) a "munkaköre"?

Családban a régi elgondolás szerint a férfi feladata a külügy, az otthon fenntartása s vezetése, míg a nõ feladata a belügy, az otthon melege.
Mi errõl a véleményed?
/eme elgondolással való visszaélésektõl most tekintsünk el/

Oh, mí szép történet... Én is ismerek ilyet... De olyat is, ahol a szerelem sem múlt el. Pl a szüleim. Néha (sõt szinte mindíg) roszabbak mint a tinik. Néha, már-már én jövök zavarba tõlük, pedig láttam egyet s mást az elmúlt években...

Ellenben ammondó vagyok, hogy IGAZÁN magányos akkor lehet az ember, ha vannak körülötte. Esetleg ha olyan van körülötte, akit elméletben szeretnie kéne, és/vagy viszont, csak valahogy mégse.

A többivel messzmenõleg egyetértek. A szeretet fontosabb... NEm mondom, eddigi tapasztlatom, hogyha a barátaim szerelmesek, akkor sokkal több idõt töltenek a kedvesükkel, de ez természetes. :) Úgyis mind a barátainkal beszéljük meg, mind az örömünk, mind a bánatunk...

Egyébbként én nem hiszek az unalomban. Sok együtt töltött idõ után is lehet találni valami újat és izgalmasat a másikban. Vagy együtt lehet kitalálni valami újat. Aki ezt nem is próbálja, annak nem ér annyit a kapcsolat, ergó semmit nem ér... Szerintem...

Ami a modell fiúkat/lányokat illeti... Az a jó bennük, hogy egyformák. A modell fiúk, a modell lányokat kedveleki, és fordítva. Elõbb utób egymásra találnak... :) Bár addig a rendes fiúknak lányoknak tudnak okozni pár álmatlan éjszakát, aláírom. De igen. Jobb keresni egy rendes lányt/fiút, aki melett egy életen át biztonságban érzi magát az ember, mint a szenvedély hevében elégni, aztán kiégett félhalott roncsként végigszenvedni a másik felét az életnek. MErt az a hoszabb fele, bármi is történjék...

A három kérdés közül csak az utolsóra tudok csípõbõl válaszolni: naná, hogy lehetsz magányos akkor is, ha van valaki melletted! Volt idõ, amikor sokan vettek körül, mégis magányosnak éreztem magam. Most kevesen vannak körülöttem, és nem vagyok magányos, sõt! :)

Az elsõ két kérdésre pedig azt hiszem, egy összefoglaló választ próbálok adni.
Lehet, hogy csak én vagyok így a dologgal, de nekem még párkapcsolatban is fontosabb a barátság a hatalmas-dúló-égetõ szenvedélynél. Persze, a legjobb barátommal még ettõl nem járnék csak azért, mert mindent meg tudok beszélni vele, viszont a kedvestõl igenis elvárom, hogy ne csak az ágyban legyen a toppon, hanem álljon mellettem barátként is. Hallgasson meg, figyeljen rám. A dolgos mindennapok szerintem nem szürkék, tehát mindig van mit mondani a másiknak. Esetleg, ha mégsem, akkor elég, ha csak összebújunk egy film elõtt.
Ha elmúlik a szerelem, akkor azt a kapcsolatot nem csak a megszokás tarthatja össze, hanem a szeretet is. A szerelem egy nagyon múlandó dolog, és rendszerint el is múlik. Ismerek idõs házaspárokat, akik évtizedek óta vannak együtt, és a szerelmük már rég elmúlt, mégsem tudnának egymás nélkül meglenni, és náluk nem a megszokásról van szó, hanem a feltétlen bizalomról, és a szeretetrõl. Õk még komolyan gondolták azt az esküt, amit a templomban (vagy esetleg csak Tanácson) tettek. És mind a mai napig komolyan gondolják. S bár a szerelmük elmúlt, az igazi, õszinte, felhõtlen szeretet ott él bennük egymás iránt, és ez nagy összetartó erõ. :)

az emberek a szokás rabjai

Nyílván, mindenki csak abból tud adni amilye van.

Más:
Mit gondolsz, mi a helyzet, a teendõ akkor amikor a biológiai (tudattalan) szerelem kezd alábbhagyni?
Mit lehet tenni azért, hogy az unalom és megszokás szörnyû szörnye ne rágja szét a kapcsolatot?
Lehet e az ember másk ember mellet is magányos?

Az iránytûnek is széles a "réndzse" mégis leginkább É-D irányba szeret beállni... ;)

Azok (szerintem) hozzáállásban a modellekhez hasonlatosak, vagy nem szerelmesek. Vagy a kettõ egyben. Ismerek olyan lányokat, akiknek elvárásaik vannak, viszont cserébe semmit sem adnak (érzelmekre gondolok).

Lehet hogy a statisztika ezt mutatja, de nálam jóval szélesebb a "réndzs".

A kéjvágy, a nemi ösztön ill a kis agy kérdés nélkül a 90-60-90-et választja...

Értelek.

Viszont paradox a dolog, mert sõk nõ meg lenézi az ilyan alapjáratú férfit.

És persze a vidámság.

Aki modell csajokra csorgatja a nyálát, az meg is érdemli.
90-60-90, ennyi, nem több.
Vagy a hardcore-modell változat, a legbetegebb kategória.
A természetesség mindenek felett (legalábbis nekem).

És ne érts félre, ez csak egyetlen dolog.
Nekem annyi is sokat számít, ha ok nélkül átölel, ha az utcán sziplán végigsimít a hajamon... Ennyire picike apróságokra kell gondolni, és akkor már tudom is, hogy szeret, mondania sem kell. :)

Nekem pl az, hogy ha beteg vagyok, (mint most is), törõdjön velem, de ne majomszeretettel, hanem kérdezze meg, hogy vagyok, hozzon-e teát. Ezt persze én is megteszem érte. :)
De van sok ilyen apró figyelmesség, amire sok srác nem képes, viszont, ha megkapja egy lány, akkor el van ájulva attól, hogy neki milyen éééédes pasija van. :)

Például mi a fontos?

Igazad van!
A legtöbb férfi a modell csajokra csorgatja a nyálát, de abba nem gondolnak bele, hogy azoknak a nõknek a bankszámla fontos, meg a fullos kinézet.
Tehát elsõdleges, ha a férfi kisportolt és milliói vannak a bankszámláján.
A normális lányoknak nem ez a fontos.

hát :) van valami abban, amit mondasz

ez nem 1 klub?beteg e vagy??

és ezt rólunk nemlehet elmondani? nem a bombázók után kéne a nyálunkat csorgatni, hanem észre kell venni a rendes lányokat!

üdv a klubban :) (?)

szerintem a csajok tanulják meg, hogy a legtöbb esetben, ha rendes fiut akarnak választani, akkor nem azt választják, aki a nyomulós...

putpuri e vagy?

Szia.

sziasztok

Ahogy Yoda mondta: Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!

Ilyen esetben tényleg nem sokat. Ultimátumot adsz neki. Vagy betertja, vagy...

Semmit nem tudsz tenni.
Max zsarolni tudod...

(Annak az embernek aki felelõsség teljesen beszél, tartja magát a szavához nincs szüksége igérgetésre, esküdözésre, fogadkozásra: ha valamit mond, akkor az úgy van)

Akkor átfogalmazom: mit kell nekem tennem, hogy a másik ember befejezze az ígérgetést?

#7051: Közel állok hozzá, ezért kéne valami jó módszer... A számonkérés nem nagyon használ. Se szép szóval, se morcosan. :C

Való igaz. Nagyapám azt mondta mindíg: "Szegény ember az, aki írgérni se tud."

Csak egy idõ után, ha nem tartjuk be, nem fogják elhinni azt sem amit komolyan ígérünk. Farkaskiáltó fiú esete...

Ígérgetni könnyebb mint betartani.

Számonkérni az ígéretet. Olyan van hogy valaki elfelejt valamit.

De tényleg. Valaki vagy tartsa be amit ígér, vagy ne ígérjen. Végtéreis nem vagyunk politikusok. :)

be kell fejezni az igérgetést - 6000 éves recept

Egy gyors gyakorlati kérdés: mit kell tenni abban az esetben, ha azt szeretném, hogy az ígéretek ne csak üres (és elfelejtett) szólamok maradjanak?

Olvasgatva... Egyetértek...

hehe :D