127612
-
#29833
Az erélyes szónak is van helye +Erősen megragadni vagy megrázni.
Rajtam ez a recept hatásos volt ha valami kurva nagy faszságot csináltam. -
#29832
Sok ember a megütést valamiért az ököllel földbedöngölnivel azonosítja nem pedig egy gyenge pofonnal. De persze ezt szóbeli figyelmeztetésnek kell megelőznie nem kell azért gyomorból pofozkodni csak ha már semmi sem segít. -
#29831
hát mivel kb akkor születtem mikor az eset volt így nem nagyon tudok róla :) -
#29830
Sajnos ez nem vicces. A környékünkön ez egyszer megtörtént. Egy ipse kilógatta a gyerekeit az erkélyen és azzal fenyegetőzött, hogy lehajítja, elengedi őket. Végül a kommandósok ártalmatlanná tették. Van az esetnek már vagy 16-17 éve. Akkor sokat foglalkoztak az esettel a különböző hírműsorok. -
cargame #29829 Jah amugy jogos!! Es igazad van, mert en sem azert vagyok jo gyerek mert uttek volna. Ember es neveles kerdese. -
extramagascsaj #29828 na jah
azért az,h vki nem kapott pofont mikor más igen nincs feltétlenül összefüggésben azzal,h milyen ember lett -
#29827
Jó erre leírod ezt, akkor én a kivételekhez tartozom :D -
#29826
pályaválasztási rész a legjobb, főleg az agyonverős rész :) -
#29825
Rosszul látod a világot :) Képzeld, én sose kaptam, velem meg lehetetett beszélni, max anya veszekszik velem kicsit, de ottvagyok 10 perc mulva és bocsánatot kérek. Nem hiszem hogy én vagyok az egyedüli ilyen "veretlen, de normális " gyerek..... -
cargame #29824 Azert vannak meg kivetelek szerencsere. -
#29823
ja persze ezt fiúgyerekre értettem de át lehet fordítani lányra is (leszámítva pár részt) :) -
cargame #29822 Emlyik generacio?? Heh?? En 16 eves letemre es nem csak en vagyok igy hanem minden velem egykoru normalisabban viselkedunk es mar mi szegyeljuk ahogy a 12-13-14 eves kolykok viselkednek. Szegyen. Es ez miert? Mert kiskorukban esetleg nem kaptak 1-2 nyaklevest. -
#29821
Fegyelmezés rulz :D
-
#29820
Végülis nem ütöd. :) -
#29819
nameg olyan fegyelmet kell tartani, hogy ne legyen nyámnyila a gyerek.
Ezalatt akármit értenék, néha barátságos birkózás vele, vagy beszélgetés, a lényeg hogy tudja mi veszélyes, mit nem szabad, a teste mozgásban legyen (ne csak otthon üljön) hogy az edzettsége elég korán meglegyen dolgokhoz, és azzal egyensúlyban az ítélőképesség meglegyen.
Olyan aki tudja mit szabad, mikor teszi jól amit csinál (vagy reális gondolkodása legyen minél korábban)
ha majd elég felnőtt leszek hozzá megnézem hogyan tudnak alakulni ezek a dolgok önmagukban -
extramagascsaj #29818 arra senki nem gondol, h miért nem "divat" már felpofozni a gyereket?
az a generáció, akiket olykor megsuhintottak azok a szülők most, akik nem teszik ezt meg a gyerekeikkel...vajon miért? nem gondolja senki,h ez nem véletlen? -
#29817
Erre szavaztam: Erősen megragadni vagy megrázni.
Bár lehet inkább az "Egyszer megütni."-re kellett volna...
Én is kaptam pofont, de kiskoromban, mikor féltem a sötétben, akkor beállítottak sötétben a folyosó egyik sarkába, aztán ordibáltam, hogy hadd menjek ki onnan
-
#29816
Egyéb.
Panel 10.ről kilógatni a lábánál fogva :D -
#29815
"Az erélyes szónak is van helye. 50%" És még csodálkoztok, hogy a mai fiatalok (mondom ezt 21 évesen te jó ég) hogyan viselkednek), meg hogy megverik a tanárt a suliban mert rosszul nézett valakire. Van 1 ismerősöm, most 6 éves a lánya. Ő már születésénél megmondta, hogy soha nem emel kezet rá, és ezt be is tartja. A kislány folyamatosan rinyál üvöltözik nem fogad szót, sorolhatnám. 100% hogy egy elkényeztetett kis p**a lesz belőle. Én ezt már akkor tudtam mikor megszületett és hallottam azokat a szavakat az apjától. Egyébként az is érdekes, hogy az idősebb generáció aki abban a korban nőtt fel ahol nem jogvédők visitoztak az össszes szaros médiában és elcsattantak azok az atyai pofonok, szóval ez a korosztály tud viselkedni (általában!). Talán van összefüggés... -
extramagascsaj #29814 na jó
a nevelés is mindig egyénre szabott kell,h legyen...nem mindenkinek hat ugyanaz...
elég sokat vigyáztam már gyerekekre...
unokatesóm pl. elég rossz, pofátlan gyerek...és kapott is már pár józanító pofont az anyjáéktól,meg kiabálnak is vele...de nem használ igazán neki, mert nem foglalkoznak vele sosem eleget...ettől ugyanolyan szemtelen marad...mert így még legalább a figyelmüket kiharcolja
egyik legjobb barátnőm is kapott pár sallert otthon (kicsit)...és normális lett
másik bnőm nem kapott...megbüntették...normális lett
úgy gondolom, hogy amennyiben elkerülhető,akkor elkerülöm...
engem úgy neveltek,hogy pofozkodással nem lehet semmit megoldani,ezért én így látom
az is igaz,h vannak a szokásosnál is rosszabb gyerekek,akikre tényleg úgy tűnik,h másképp nem lehet hatni
mindenki nevelje úgy a gyermekét ahogy akarja...én nem ezt látom helyesnek,nekem nem ezt a példát mutatták
nem hiszem,h amiért én ezt nem preferálom azért naív lennék,vagy később kevésbé jó szülő -
#29813
Itt a fizikai kontaktus egyből ERŐS rázással kezdődik. Én max. olyanra gondolok inkább hogy pl. ha nagyon ellenkezne a gyerek, a kellő határozottsággal szembefordítanám magammal hogy figyeljen, aztán észérvek. Az jó lenne ha ennyi elég lenne :) -
#29812
jóvan, de az nem tartozik a témához :D -
#29811
Volt ált. iskolába osztályfőnökünk aki az esetleges jócélzatú atyai pofont igenis szükségesnek tartotta, minálunk olyan szigorú rendett tartott hogy na, mert különben zengett a hangja hogy sokminden beleremegett :) (nyilván nem alkalmazott cseppnyi erőszakot sem, de szerinte a mai lurkók sokmindent mrgengedhetnek maguknak) -
#29810
Én meg ugyanezt ajánlom Adam Sandler-től :D -
extramagascsaj #29809 ne kedvesezz...és olvass vissza...erre már reagáltam -
#29808
erélyes szó.
egyébként ajánlom figyelmetekbe Csernus "Ki nevel a végén?" c. könyvét, ott minden igazság le van írva ezzel kapcsolatban. -
#29807
nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember elképzelte még az apaság / anyaság előtt. én nem mondanám a helyedben, hogy nem adok neki pofont. persze, lehet így most hozzáállni, de ez igazán majd akkor derül ki, hogy mit is csinálsz, mikor már benne leszel az anya szerepében. mit vált belőled ki az adott helyzet. például az egyik volt osztálytársam 21 éves kb, és a szülei volt hogy eltiltották a géptől....21 évesen, ez szerintem nagyon idióta, és gyerekes nevelési módszer ebben a korban. tehát a módszereknek is megvannak az adott korszakai, hogy mit mikor kell alkalmazni. tehát nem nevelhetek egy felnőtt embert úgy mint egy 10 évest, de nem is várhatom el egy 10 évestől, hogy úgy viselkedjen mint egy felnőtt. nagyon sok olyat láttam, hogy a szülőnek akkora elvárásai voltak a gyerekével szemben, amit abban a korban egy átlag gyerek nem tud még produkálni. nem arra értem hogy döntsön pályarekordot a Hungaroringen, vagy ússza át a Balatont, hosszában. persze, lehet az "amíg az én kenyeremet eszed....." elv alapján is nevelni, de ez meg már nagyon arra felé húzódik, hogy nem hagyok teret a gyereknek érvényesülni. lehet pont a fejlődésében gátlom, ha azt mondom mindenre, hogy ezt és ezt nem csinálhatod, és ezt és ezt fogod csinálni. pl a szüleim eleinte mikor eljártam bulizni nem szívesen engedtek el (mondjuk kit engednek el az első bulira úgy, hogy menjél fiam persze, azt csinálsz amit akarsz), de látták, hogy nem matt részegen jövök haza 14 évesen, és akkor jövök haza amikorra megbeszéltük, akkor azt mondták, hogy jól van fiam, látom bízhatunk benned, tudod hol vannak a határok, menjél nyugodtan. ma már csak annyit kérdeznek, hogy mikor jössz haza, bezárjuk-e az ajtót (mert az egyik zárban benne marad a kulcs, és akkor én nem tudom kinyitni az ajtót, mindegy). néha felhívnak napközben, hogy mi a helyzet, merre vagy, mikorra várhatunk, és ennyi. tehát nekem mindig is megadták azt a teret, ami nekem kellett ahhoz, hogy én jól érezzem magam. ha én nem akartam úszni járni az iskolában, akkor nem akartam, nem volt az, hogy márpedig fiam fogsz. ha nem akartam tovább focira járni, akkor sem volt az, hogy fiam, befizettünk, fogsz és kész. szegény unokatesómra erőszakoltak rá mindent a szülei. általánosba járt, mikor már vagy 3 féle szakkörre járt, meg nem tudom hány féle edzésre, ez sem jó. ez az az eset, mikor olyanná akarom formálni a gyereket, amilyennek én akarom (esetleg ami én akartam lenni, de nem tudtam mert...), nem az van, hogy olyan lesz a gyerek, amilyen ő akar lenni. bizonyos kompromisszumok mellett, tehát nekem 12 évesen ne járjon festett hajjal a gyerek, meg össze vissza piercingelve :D mindegy, sok olyanra tértem ki ami lehet nem is vág ide, a lényeg hogy lehet nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy most azt mi elképzeltük. lehet marha jó apa lennék, de nem jutok el addig mert nem lesz gyerekem. lehet jövő ilyenkor már lesz Skyline junior , de olyan szar apa leszek amit még nem látott a világ. nem tudom. :) igazából nem zavar, hogy 13-14 év van az öcsém és köztem, mert mikor egyedül vagyok vele itthon, akkor rajtam van minden felelősség, hogy mit csinál, ne bontsa a házat, kapjon enni inni, stb, stb. tehát ilyen mini apuka szerepnek ez így jó. :) meg így 22-höz közeledve azért már jobban átlátom, hogy a gyereknevelés nem addig tart, amíg bepermetezem az asszonyt, megszüli az ifjú titánt, örülünk hogy gügyög gagyog, vigyorog, van 3 szál haja, kinőtt 2 foga, felborítja a spenótot és örül hogy a fateron landolt. :D szóval ezek jók, és kellenek, de azért ennél sokkal több a dolog. én egyelőre azt tudom, hogy addig nem vállalok gyereket, amíg nincs meg a kellő anyagi háttér. ha lesz már megfelelő anyagi háttér, és lesz már anyuka jelölt, akkor majd visszatérek erre a témára. :) addig gondolatban szép és jó, de én így ennél többet nem foglalkozok a témával. szóval ez a jelenlegi kérdés ezért nehéz, mert csak a mostani elképzelésekre, gondolatokra tudok építeni, hogy ez majd a valóságban hogyan fog működni, zajlani....passz.
-
cargame #29806 Ne legyel mar ennyire elfogult !!!! Teljesen felreertelmezed a dolgokat!!! Es ezt direkt!! En nem az irtam h vertek uton ut felen hanem azt h mikor vami bodeuletes nagy baromsgot csinaltam kicsi koromban mint egy rendes rossz normalis kisgyerek akkor esetleg kaptam egy nyaklevest. Nyakleves nem = veres. Nagyon nagyon nagy tevedesben elsz kedves. -
Fbn Lx #29805 ha eszedbe jut egy vicc legközelebb, legalább írd le :D -
#29804
A pofonnak pont az a lényege, hogy szar érzést keltsen. Ha nem kelt szar érzést akkor nem is ért semmit sem.
A témáról meg ez jutott az eszembe :D
"Először is, elő a régi elvvel!
Először üss, és utána nyelvelj!
Így a tuti hatás, nem marad el.
Egy jó ütés nagy csodákra képes
Kitüntetés, csillagokkal ékes,
Hálás lehet az, kit Balu nevel.
És laposra ver!
Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!
Ha cseng a fül és fáj az arc a szájnál,
Valószínű, hogy valamit elhibáztál,
És szól a pofonofon, nem totojáz'.
Van itt pofon, picinke, mint a masni;
szolid horog, lendületnyi tasli,
És a balegyenes, ami megmagyaráz.
És gatyába ráz!
......" -
#29803
Aztán mégis hozzászóltam. Oppá... ^^ (no VIP, no szerkesztés. :\ ) -
#29802
A vitához nem szólnék hozzá kellő tapasztalat híján (Engem erélyes szóval neveltek, mivel tiszteltem annyira a szüleimet, hogy ha az "utálatukat" éreztem, nekem már az is elég büntetés volt), de annyi fix, hogy a "Szép szó" nem megoldás. Láttam nem egy olyan anyát, aki szerint igen. Ez a tipikus "Gáborka, ne! Gáborka, hagyd abba! Gáborka, tedd le! Gáborka, nem szabad!", Gáborka meg le se szarja, csak kiröhögi, de szó szerint. (Mellettem ült a srác, jószerivel könyékkel ugrált a bordaközömben, már ott tartottam, hogy ha az anyja nem képeli föl, akkor megteszem én, de aztán győzött a birka-toleranciám...) Aztán később az iskolában majd gondolom, "A Gáborka ezt és azt csinálta, kitörte ezt, megverte azt", arra is majd megy a "Gáborka, ilyent többet ne", mi...? Na, meg egy f@szt.
Én azt mondom, vissza a szülőnek a tekintélyt (de nem a szíjat!!) és az iskolába a körmöst. (Ja, erről eszembe jutott a jó öreg vicc az anyával, a fiával, az öregasszonnyal meg a punkkal... 8) ) -
#29801
Azért egymást ne vádoljátok azzal, hogy szülőnek alkalmatlan a másik csak azért mert ő bizonyos esetben adna e pofont vagy sem. Mindenki máshogy (fogja) nevel(n)i a gyerekét, lényeg, hogy a gyerek számára a lehető legjobb szerint tegye. -
Fbn Lx #29800 egyébként nem értem ezt a szavazást.
két pont kivételével mindet célszerű alkalmazni, ha a dolog indokolt, és az indokot a gyerek is érti.
Én így visszaemlékezve sosem értettem. -
Fbn Lx #29799 ja, a "felnőttem" az erősen viszonyítás kérdése. -
Fbn Lx #29798 amúgy néha kell egy-két pofon a gyereknek, hogy megértse, ki van hatalmon...
De NEM több! Engem nullától 7-8 éves koromig apám minden szarért megvert. ha csak félig kinyújtottam rá a nyelvemet, már jött és szétütötte a fejemet, én meg csak bújtam el védekezni. Nem egy pofont kaptam ilyenkor, hanem beburkoltam a fejemet a kezeimmel, és izomból 5-10-et.
Olyan -8 éves korom körül valami csodával határos módon erről leszokott, és elég rendesen megváltozott. Talán akkortájt, amikor megszületett húgom, ő életében nem volt verve, max. a fenekére csaptak gyengéden. Ő pimaszabb is rendesen, mint én, és jobban szeret hazudni, pedig még csak 12 éves...
De minden bizonnyal életképesebb lesz, mint én. NEM szabad rendszeresen verni senkit, mert az nyomot hagy az ember lelkében...
Bennem például kisfokú emberektől való tartózkodás, amit mostanság sikerül legyűrni, de kiskoromban nagyon durva volt. Gyakorlatilag végigültem az óvodát a sarokban egyedül, általánosban is sokan nem kedveltek.
Valamint lett egy másik mellékhatása: Mivel sokszor vertek, mostanra kifejlődött bennem egy bizonyítási vágy. Egyszerűen nem tudom eltűrni, ha tudom, hogy valaki azt gondolja, hogy meg tudna engem verni. Vagy hogy ezt hangoztatja.
Már egészen kicsi koromtól a 4 és a 8 évvel idősebb unokatestvéreimmel "verekedtem" szüntelenül, és képtelen voltam elfogadni, hogy mindig lefognak és meg sem tudok moccanni, mert sokkal nagyobbak. Ezért kezdtem el karatézni.
Mivel lusta vagyok, azt abbahagytam, időközben felnőttem, elkezdtem kung fut, és mostanság is zavar, hogy bezzeg most már soha nem fogok verekedni azokkal az emberekkel, akik 10 évvel ezelőtt még szemét módon kihasználták, hogy kicsi vagyok, és le tudtak győzni.
Szerintem a legnagyobb pofátlanság egy 14 fölöttitől, de leginkább egy felnőttől, ha gyerekeken élik ki, hogy ők mennyire vagányak.
Egy pofon néha belefér, ha nagyon pimasz. De gyerekekkel ne verekedjetek, szadista állatok. Verekedjetek inkább velem. -
extramagascsaj #29797 Nem azt mondom h ugyanaz a kettő.
Én csak azt mondom,h sztem azért mert nem kaptam pofont,hanem más módszert alkalmaztak helyette még nem élek álomvilágban.
Nézd, akkor te adsz majd a gyerekednek egy kisebb pofont,ha olyat csinál; én meg nem fogok,mert úgy gondolom,h van más megoldás erre.Ennyi -
#29796
A verés és egy nyekleves között könyörgöm tudjál már különbséget tenni. Ha nem megy akkor - már bocs - de szülőnek is valszeg alkalmatlan leszel. Ezt anyám 30 év tanári pálya után ki meri jeleteni. A fater volt gimis ismerőseinek a családjában is az ésszel és nyaklevessel élnük szemlélet volt a divat. Az összes gyerekből tisztességes felnőtt lett vagy még éppen normális kamaszgyerek. -
#29795
Szerintem a gyerek jelleme is közrejátszik a fejlődésben. A negatív példából is lehet tanulni. Nekem apám egy állat volt, eleinte csak alkesz, minden hétköznap hozta haza a haverjait és ott dekkoltak hajnalig, nem lehetett tőlük megmaradni. Már itt elkezdődött a tendencia hogy szart a családjára, nem is foglalkozott velünk, nem játszott velem pedig még kicsi voltam (de emlékszek rá, olyan ovis időszak), elitta a pénzét, konkrétan anyám fizujából éltünk meg, sosem láttam otthon, nem maradtam vele kettesben, nem beszélgettünk, amikor hazajött akkor is legalább 10 másik ivócimborával és játszotta a nagylegényt, megalázta anyámat mindenki előtt. Így indult, később oda fajult, hogy vert minket, anyámat is, bezárt teljes éjszakákra a hideg és sötét spájzba, puskával lövöldözött részegen a lakáson belül. El is sütötte, még jó, hogy nem minket ért. Aztán amikor már kellően terrorizált minket akkor elmenekültünk otthonról és mamámnál laktunk, csak napközben voltunk otthon, mert akkor nem találkoztunk vele, de minden éjszaka el kellett menni otthonról mert nem tudtunk mi vár ránk. Utána jött a válás, közben apám az amúgy jólmenő és jólfizető munkájába belebukott, éjjel nappal otthon volt, késsel jött ránk, vagy éppen bezárkózott és nem tudtunk bemenni. Sokszor kellett kihívni a rendőrséget. Aztán jött a bíróság, kiharcolt magának mindent, utána elváltak végre, mi jól boldogultunk, apám feketemunkába kezdett és gyerektartás gyanánt tesómmal fejenként kaptunk 3-3 ezret havonta. Többet nem lehetett mert nem volt kimutatható jövedelme, de ettől függetlenül apám jól élt. Tesómmal mindkettőnknek az volt a 18. szülinapi ajándék, hogy aznap ment a bíróságra és lemondatta a tartásdíjjat.
Ennek ellenére anyám nagyon jó szülő, apám pedig kimondott negatív példa, hogy ilyennek sosem szabad lenni, és tudtam tanulni belőle, és normális gyerek lettem. Talán van egy kis komplexusom, mindig próbáltam elkerülni a verekedést, soha életemben nem kellett még valakivel összemennem, de semmi komoly, átlagos srác lettem, van értékrendem, nem vagyok aggresszív állat. Én ezek után sem hiszem, hogy a gyerek a nevelő jellegű pofonoktól lesz állat. -
#29794
Ja, minket a szakközepes osztályfőnököm sír vissza, pedig mi sem viselkedtünk mindig jól.