-
#29807
nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember elképzelte még az apaság / anyaság előtt. én nem mondanám a helyedben, hogy nem adok neki pofont. persze, lehet így most hozzáállni, de ez igazán majd akkor derül ki, hogy mit is csinálsz, mikor már benne leszel az anya szerepében. mit vált belőled ki az adott helyzet. például az egyik volt osztálytársam 21 éves kb, és a szülei volt hogy eltiltották a géptől....21 évesen, ez szerintem nagyon idióta, és gyerekes nevelési módszer ebben a korban. tehát a módszereknek is megvannak az adott korszakai, hogy mit mikor kell alkalmazni. tehát nem nevelhetek egy felnőtt embert úgy mint egy 10 évest, de nem is várhatom el egy 10 évestől, hogy úgy viselkedjen mint egy felnőtt. nagyon sok olyat láttam, hogy a szülőnek akkora elvárásai voltak a gyerekével szemben, amit abban a korban egy átlag gyerek nem tud még produkálni. nem arra értem hogy döntsön pályarekordot a Hungaroringen, vagy ússza át a Balatont, hosszában. persze, lehet az "amíg az én kenyeremet eszed....." elv alapján is nevelni, de ez meg már nagyon arra felé húzódik, hogy nem hagyok teret a gyereknek érvényesülni. lehet pont a fejlődésében gátlom, ha azt mondom mindenre, hogy ezt és ezt nem csinálhatod, és ezt és ezt fogod csinálni. pl a szüleim eleinte mikor eljártam bulizni nem szívesen engedtek el (mondjuk kit engednek el az első bulira úgy, hogy menjél fiam persze, azt csinálsz amit akarsz), de látták, hogy nem matt részegen jövök haza 14 évesen, és akkor jövök haza amikorra megbeszéltük, akkor azt mondták, hogy jól van fiam, látom bízhatunk benned, tudod hol vannak a határok, menjél nyugodtan. ma már csak annyit kérdeznek, hogy mikor jössz haza, bezárjuk-e az ajtót (mert az egyik zárban benne marad a kulcs, és akkor én nem tudom kinyitni az ajtót, mindegy). néha felhívnak napközben, hogy mi a helyzet, merre vagy, mikorra várhatunk, és ennyi. tehát nekem mindig is megadták azt a teret, ami nekem kellett ahhoz, hogy én jól érezzem magam. ha én nem akartam úszni járni az iskolában, akkor nem akartam, nem volt az, hogy márpedig fiam fogsz. ha nem akartam tovább focira járni, akkor sem volt az, hogy fiam, befizettünk, fogsz és kész. szegény unokatesómra erőszakoltak rá mindent a szülei. általánosba járt, mikor már vagy 3 féle szakkörre járt, meg nem tudom hány féle edzésre, ez sem jó. ez az az eset, mikor olyanná akarom formálni a gyereket, amilyennek én akarom (esetleg ami én akartam lenni, de nem tudtam mert...), nem az van, hogy olyan lesz a gyerek, amilyen ő akar lenni. bizonyos kompromisszumok mellett, tehát nekem 12 évesen ne járjon festett hajjal a gyerek, meg össze vissza piercingelve :D mindegy, sok olyanra tértem ki ami lehet nem is vág ide, a lényeg hogy lehet nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy most azt mi elképzeltük. lehet marha jó apa lennék, de nem jutok el addig mert nem lesz gyerekem. lehet jövő ilyenkor már lesz Skyline junior 
, de olyan szar apa leszek amit még nem látott a világ. nem tudom. :) igazából nem zavar, hogy 13-14 év van az öcsém és köztem, mert mikor egyedül vagyok vele itthon, akkor rajtam van minden felelősség, hogy mit csinál, ne bontsa a házat, kapjon enni inni, stb, stb. tehát ilyen mini apuka szerepnek ez így jó. :) meg így 22-höz közeledve azért már jobban átlátom, hogy a gyereknevelés nem addig tart, amíg bepermetezem az asszonyt, megszüli az ifjú titánt, örülünk hogy gügyög gagyog, vigyorog, van 3 szál haja, kinőtt 2 foga, felborítja a spenótot és örül hogy a fateron landolt. :D szóval ezek jók, és kellenek, de azért ennél sokkal több a dolog. én egyelőre azt tudom, hogy addig nem vállalok gyereket, amíg nincs meg a kellő anyagi háttér. ha lesz már megfelelő anyagi háttér, és lesz már anyuka jelölt, akkor majd visszatérek erre a témára. :) addig gondolatban szép és jó, de én így ennél többet nem foglalkozok a témával. szóval ez a jelenlegi kérdés ezért nehéz, mert csak a mostani elképzelésekre, gondolatokra tudok építeni, hogy ez majd a valóságban hogyan fog működni, zajlani....passz.