Fbn Lx#29798
amúgy néha kell egy-két pofon a gyereknek, hogy megértse, ki van hatalmon...
De NEM több! Engem nullától 7-8 éves koromig apám minden szarért megvert. ha csak félig kinyújtottam rá a nyelvemet, már jött és szétütötte a fejemet, én meg csak bújtam el védekezni. Nem egy pofont kaptam ilyenkor, hanem beburkoltam a fejemet a kezeimmel, és izomból 5-10-et.
Olyan -8 éves korom körül valami csodával határos módon erről leszokott, és elég rendesen megváltozott. Talán akkortájt, amikor megszületett húgom, ő életében nem volt verve, max. a fenekére csaptak gyengéden. Ő pimaszabb is rendesen, mint én, és jobban szeret hazudni, pedig még csak 12 éves...
De minden bizonnyal életképesebb lesz, mint én. NEM szabad rendszeresen verni senkit, mert az nyomot hagy az ember lelkében...
Bennem például kisfokú emberektől való tartózkodás, amit mostanság sikerül legyűrni, de kiskoromban nagyon durva volt. Gyakorlatilag végigültem az óvodát a sarokban egyedül, általánosban is sokan nem kedveltek.
Valamint lett egy másik mellékhatása: Mivel sokszor vertek, mostanra kifejlődött bennem egy bizonyítási vágy. Egyszerűen nem tudom eltűrni, ha tudom, hogy valaki azt gondolja, hogy meg tudna engem verni. Vagy hogy ezt hangoztatja.
Már egészen kicsi koromtól a 4 és a 8 évvel idősebb unokatestvéreimmel "verekedtem" szüntelenül, és képtelen voltam elfogadni, hogy mindig lefognak és meg sem tudok moccanni, mert sokkal nagyobbak. Ezért kezdtem el karatézni.
Mivel lusta vagyok, azt abbahagytam, időközben felnőttem, elkezdtem kung fut, és mostanság is zavar, hogy bezzeg most már soha nem fogok verekedni azokkal az emberekkel, akik 10 évvel ezelőtt még szemét módon kihasználták, hogy kicsi vagyok, és le tudtak győzni.
Szerintem a legnagyobb pofátlanság egy 14 fölöttitől, de leginkább egy felnőttől, ha gyerekeken élik ki, hogy ők mennyire vagányak.
Egy pofon néha belefér, ha nagyon pimasz. De gyerekekkel ne verekedjetek, szadista állatok. Verekedjetek inkább velem.
