S.E. Ibiza-Eivissa 2009-2010 Season Review


Az előző évben a siker kapujában elbuktunk, de lehetőségeinket tekintve ez volt a papírforma. Miután Claude Reiter-ért £500,000-ot kaptunk a Birminghamtől, Naby Twimumu (ST) a Rayo Vallecano (fee £100,000), René Peters (AMC) a Castellón csapatához (fee £300.000) távozott.A vezetőség £250,000-ot bocsájtott rendelkezésemre, pótolva a távozókat, erősítve a keretet, hogy legyen esélyünk megvédeni a bajnoki címünket a harmadosztályban.
Elsők között érkezett Reiter pótlására a középső védő poszta az Ontinyent csapatának erőssége, Alberto Saavedra:

Jobbszélre ingyen érkezett Daniel Rijaard, a középpályára pedig £55,000-ért a Sabadell csapatától Juvenal:

A szezont nem kezdtük olyan magabiztosan, mint egy évvel ezelőtt, de összeségében nem panaszkodhattunk. A támadójátékunk vérszegénynek tetszett, a védekezünk azonban magabiztosnak, ebben a periódusban 4 öngóllal is segítettek minket az ellenfelek, mi pedig minimális különbséggel hoztuk meccseinket, ha hoztuk.

Ezt követően a támadójáték még erőtlenebb lett, annak ellenére hogy Di Gregorio, Javi Moreno és Aurélien Joachim személyében jó képességű támadóink voltak. Zsinórban lejátszott három 1-0-s győzelmünket két 0-0-s döntetlen követte, a képlet tehát nem változott: erős védelem, gyenge csatársor. A nehéz sorsolásunk ellenére azonban tartottuk a lépést a többi csapattal.

A januári átigazolási időszakban mindenképp csatár után kellett néznem. A negyedosztályú Reus csapatától megvettem Samuel Eto'o öccsét, David Eto'o-t (ST, £50.000), Javi Moreno-t (ST) eladtam a Hospitalet csapatának (£100.000), Thomas Gruszcynski-t (ST) pedig felhoztam a B'-csapatból. Utóbbi játékos már az előző szezonban is keretünkhöz tartozott, de nem győzött meg teljesítményével, ínséges időkben viszont kénytelen voltam még egy lehetőséget adni neki.
Eto'o második mérkőzésén, a San Andreu ellen elvesztett 2-3 alkalmával lőtte első gólját, majd a Levante B' elleni 2-0-ás siker mindkét gólját ő lőtte. Két mérkőzéssel ezután az Ejea elleni 4-1-es sikerből 2 góllal vette ki részét, így joggal reméltem, hogy problémáink elöl megoldódtak. Közben Di Gregorio fellángolási is bizakodásra adtak okot, többek közt a Baleár-szigetek elleni 20 percen belül elért mesterhármasa ment élményszámba.
A véghajrára érkezve a sorsolásunk nagyon kedvező volt, a bajnoki cím viszont elúszni látszott, nem első sorban az 5 pont különbség miatt, inkább a Badalona meggyőző formája okán. A Gramenet ráadásul a nyakunkon lihegett, és még volt egy mérkőzésünk velük - idegenben.

Jól hajráztunk, a Badalona pedig többször is botlott, két fordulóval a vége előtt már listavezetők voltunk. Végül a Gavá csapatát 3-1-re idegenben, a Lleida csapatát 4-0-ra, otthon vertük. Megvédtük bajnoki címünket, de a szurkolókat és játékosokat ismét csak nyugalomra intettem: az osztályozó idén is meghiúsíthatja álmainkat.

A rájátszás első körében ismét patinás csapatba botlottunk: az előző évben még másodosztályú Alaves ellenében kellett volna továbbjutnunk a döntőbe. Otthon kezdtünk és a 0-0ás eredmény csak annyiban tűnt bíztatónak, hogy idegenben, lőtt góllal elért döntetlen esetén meglehet a bravúr. Ők nem így gondolták, 22 perc elteltével már 2-0-ra vezettek, nekünk pedig csak egy 83. percben elért szépítésre futotta, így ebből a párharcból kiestünk, de az osztályozóból még nem. Két párharc válaszott el a spanyol másodosztálytól, ahol első körben a jószomszéd Gramenet csapatát kaptunk. Az elmúlt két év során 3 döntetlen és egy 1 győzelem volt a mérlegünk ellenük és a visszavágót otthon játszhattuk, így nem panaszkodhattunk Fortunára. Idegenben 2-1re győztek, otthonunkban vezetést is szereztek, de a B' csapatból felhozott Gruszcynski reaktiválása kiváló lépésnek bizonyult.

Egy lépésre a feljutástól. A sorsolás előtt a következő csapatokat kaphattuk az utolsó körben: Real Madrid Castilla, Rayo Vallecano, Cordóba. Mindhárom csapat egyértelműen erősebb nálunk, személy szerint a Castillát szerettem volna, mert 2 év alatt a Primera Division csapatainak tartalékjait 1-2 kivételtől eltekintve mindig megvertük. "Your wish is my command" - gondolták odafönn, és a Castillát sorsulták ellenünk. Szalai, Parejo, Palanca. Nem lesz egyszerű, de az esély megvan, és ismét idegenben kezdünk. Az első meccsen fölényben játszottunk, mégis kínkeservesre sikeredett:

Idegenben rúgott gól (a 80. percben becserélt Di Gregorio-nak hála) és döntetlen, ráadásul teljes elképedésemre nemhogy partiban voltunk velük idegenben, de még jobban is játszottunk. A hazai visszavágó előtt már éreztem azt, amit a szurkolóink kissé elhamarkodottan az égbe kiáltottak: fel fogunk jutni!
A szezon legfontosabb mérkőzésén nem változtattam a jól bevált csapaton, a taktikán azonban igen: idehaza nekik kell menni! Nem bizonyult jó döntésnek: egy kontrából vezetést szereztek a túlságosan előrehúzódó védelmünk hibáját kihasználva. Ezután támadás támadást követett és a kapujukhoz szögeztük őket, de előjött az, ami a szezon során már többször is: a góliszonyunk. A félidőben Gruszcynski helyére jött az idegenbeli találkozó hőse, Di Gregorio, a második félidőben folytattuk a koncentrált offenzívát. 10 perccel a vége előtt még mindig 0-1 állt az eredményjelzőn, én pedig egyre hitehagyottabban űztem a fiúkat. Nem volt hiábavaló!

Balhátvédünk unta meg a csatárok tehetetlenségét és egy szép lövéssel egaliztált, de ezzel még nem volt vége. Di Gregorio, a csodacsere ismét betalált, így a hosszabbítás elmaradt, az elképzelhetetlennek vélt feljutásunkat azonban nem!
3000 szurkolónkkal karöltve hajnalig a sziget főterén pezsgőztük a feljutást, azt a feljutást, ami tényleg kimondhatatlanul kemény szakmai munka eredményeként jöhetett létre. Hogy mit kezdünk a második vonalban £750.000-es összköltségvetésünkkel, 1000es átlagnézőszámunkkal, és azzal a kerettel amelynek jelenlegi összértéke £500.000, az még a jövő zenéje. Ami biztos, hogy ennél is keményebb szakmai munkát kell folytatni, ha bent akarunk maradni. Gijon, Numancia, Malaga, Gimnastic, Almeria, Valladolid... Megborzongtató!