A rájátszás első körében ismét patinás csapatba botlottunk: az előző évben még másodosztályú Alaves ellenében kellett volna továbbjutnunk a döntőbe. Otthon kezdtünk és a 0-0ás eredmény csak annyiban tűnt bíztatónak, hogy idegenben, lőtt góllal elért döntetlen esetén meglehet a bravúr. Ők nem így gondolták, 22 perc elteltével már 2-0-ra vezettek, nekünk pedig csak egy 83. percben elért szépítésre futotta, így ebből a párharcból kiestünk, de az osztályozóból még nem. Két párharc válaszott el a spanyol másodosztálytól, ahol első körben a jószomszéd Gramenet csapatát kaptunk. Az elmúlt két év során 3 döntetlen és egy 1 győzelem volt a mérlegünk ellenük és a visszavágót otthon játszhattuk, így nem panaszkodhattunk Fortunára. Idegenben 2-1re győztek, otthonunkban vezetést is szereztek, de a B' csapatból felhozott Gruszcynski reaktiválása kiváló lépésnek bizonyult.

Egy lépésre a feljutástól. A sorsolás előtt a következő csapatokat kaphattuk az utolsó körben: Real Madrid Castilla, Rayo Vallecano, Cordóba. Mindhárom csapat egyértelműen erősebb nálunk, személy szerint a Castillát szerettem volna, mert 2 év alatt a Primera Division csapatainak tartalékjait 1-2 kivételtől eltekintve mindig megvertük. "Your wish is my command" - gondolták odafönn, és a Castillát sorsulták ellenünk. Szalai, Parejo, Palanca. Nem lesz egyszerű, de az esély megvan, és ismét idegenben kezdünk. Az első meccsen fölényben játszottunk, mégis kínkeservesre sikeredett:

Idegenben rúgott gól (a 80. percben becserélt Di Gregorio-nak hála) és döntetlen, ráadásul teljes elképedésemre nemhogy partiban voltunk velük idegenben, de még jobban is játszottunk. A hazai visszavágó előtt már éreztem azt, amit a szurkolóink kissé elhamarkodottan az égbe kiáltottak: fel fogunk jutni!
A szezon legfontosabb mérkőzésén nem változtattam a jól bevált csapaton, a taktikán azonban igen: idehaza nekik kell menni! Nem bizonyult jó döntésnek: egy kontrából vezetést szereztek a túlságosan előrehúzódó védelmünk hibáját kihasználva. Ezután támadás támadást követett és a kapujukhoz szögeztük őket, de előjött az, ami a szezon során már többször is: a góliszonyunk. A félidőben Gruszcynski helyére jött az idegenbeli találkozó hőse, Di Gregorio, a második félidőben folytattuk a koncentrált offenzívát. 10 perccel a vége előtt még mindig 0-1 állt az eredményjelzőn, én pedig egyre hitehagyottabban űztem a fiúkat. Nem volt hiábavaló!

Balhátvédünk unta meg a csatárok tehetetlenségét és egy szép lövéssel egaliztált, de ezzel még nem volt vége. Di Gregorio, a csodacsere ismét betalált, így a hosszabbítás elmaradt, az elképzelhetetlennek vélt feljutásunkat azonban nem!
3000 szurkolónkkal karöltve hajnalig a sziget főterén pezsgőztük a feljutást, azt a feljutást, ami tényleg kimondhatatlanul kemény szakmai munka eredményeként jöhetett létre. Hogy mit kezdünk a második vonalban £750.000-es összköltségvetésünkkel, 1000es átlagnézőszámunkkal, és azzal a kerettel amelynek jelenlegi összértéke £500.000, az még a jövő zenéje. Ami biztos, hogy ennél is keményebb szakmai munkát kell folytatni, ha bent akarunk maradni. Gijon, Numancia, Malaga, Gimnastic, Almeria, Valladolid... Megborzongtató!