6682
Önbizalomhiány
  • Rettenthető
    #3081
    Hidd el van Isten, mindjárt kettő is, mert egy nem tud így kibaszni az emberrel :-D

    Én olyan önbizalomhiányos vagyok, pesszimista meg egyéb, hogy írtam egy hosszabb gondolatot (txt-be), de beírni sem merem ide.
    De igazából már sokszor csak röhögök az egészen.
    Hol vagy te ehhez képest...? az optimizmus és az egoizmus mintapéldája vagy.
  • raulreal
    #3080
    Nem hiszek magamban. Mivel mások is azt mondták, hogy nem hisznek bennem. Pontosabban, mindenki azt mondta.
  • salsoul
    #3079
    Isten nem ad senkinek terülj-terülj asztalkámat.
    Viszont mindenkinek olyan mértékben segít, amilyen mértékben önmagát segíti. Ergó ha szarsz magadra ő is szarik rád. Ha megteszel magadért mindent, ő is megtesz érted mindent.
    Ha úgy mész oda egy lányhoz, hogy úgysem jönn össze, akkor ebben fog segíteni.

    A hit erejét tekintve mindegy, hogy abban hiszel, hogy van Isten vagy abban, hogy nincs Isten. A meterialista az anyagban hisz... úgy mint más Istenben. A pesszimista a sötétsgében hisz... úgy mint más a világosságban.

    A hit egyébként mindenek előtt otthon kezdődik, önmagunkban. Hit önmagunkban. Ha ez megvan, jöhet az Istenben való hit.
  • campy
    #3078
    14 éves koromtól a mamámnak kénytelen vagyok bevásárolni ugyhogy avval nincs gond megszoktam (sajnos combnyaktörése volt 5 éve)
  • campy
    #3077
    akkor nagyjából majdhogynem minden embernél ver a szívem meg ha szerepelnem kell természetesen azt nem bírom azt nevezik lámpaláznak ami évről évre rosszabodik nálam mostmár ott tartok hogy lassan 1 mondatot nem tudok elmondani nem akadozva mikor ki kell állnom vhova
  • raulreal
    #3076
    Hívő voltam...nagyon...de már azt mondom -sajnos- h nincs Isten...ha lenne, nem engedné, hogy bárkivel ilyen dolgok történjenek, és bárki ilyen magányos legyen....
  • campy
    #3075
    sőőőt mondok jobbat talán kiskorom óta ilyen vagyok mikor jött hozzánk valami vendég már 5 évesen is elbújtam az asztal alá...akkor azt minek nevezed hogy világéletemben féltem a vásárlástól mert nem mertem sosem belenézni az eladó szemébe mindig attól féltem h leharpja a fejem...persze ez most is megvan még de legalább betudok vásárolni igaz halálra feszülten mai napig...ha belegondolok életembe 14 éves koromban vásároltam egyedül...na ez mi ha nem szánalom, vagy betegség??? és nem légből kapott gondolatok ezek hanem ezek vannak kb születésem óta mi lett elszurva nálam? lehet hogy ez is befolyásolja rendesen az életem:S:S:S
  • salsoul
    #3074
    Még neki is oda kellett írnia, hogy vicc volt mert anélkül ő sem érezte annak...
  • DJ Skyline
    #3073
    hát ilyen. :) mikor én tartottam az emberektől, az akkor jött elő igazán mikor számomra nem túl szimpatikus egyén jött velem szembe az utcán. pl egy kopasz, vagy bárki akiből kinéztem hogy ő belémköthet. és akkor elkezdtem félni, meg gyorsabban vert a szívem, volt mikor, hát nem remegett a kezem de olyan picit zsibbadó érzés volt benne. volt mikor átmentem az utca túloldalára :D
  • Fbn Lx
    #3072
    ha el mersz menni a sarki közértbe, akkor nincs gond.
    ha arra is kifogásokat keresel, és nem azért mert nincs kedved, akkor van.
  • salsoul
    #3071
    Nem veszetted el, csak nem a sikerre irányul.

    A változtatás a kezedben, a változás a kezedben.
    Eddig akár akármivel is jöttünk elő, hogy segítsünk mindig csak a kifogásokat kerested. Ezen gondolkodj el.


    Van egy története egy emberről, aki egy fán rekedt egy hatalmas árvízben.
    Ott jajveszékelt a fán Istennek, hogy segítse meg őt.
    Közben arra ment egy csónak, odamentek hozzá, hogy kimentsék.
    Erre ő elküldte őket, hogy rajta majd Isten segít.
    S már a sokadik csónakot küldte el a fenébe mikor Isten lemennydörgött, hogy mégis hány mentőcsónakot küldjön még neki...
  • raulreal
    #3070
    Látjátok..még humorérzékem sincs...
  • campy
    #3069
    évek óta ilyen vagyok de nem érzem magam pánikbetegnek az pontosan milyen lenne??? annyira nem tragikus a helyzet mert azért kitudok menni az utcára de néha volt már olyan érzésem hogy áá most nem meg vhogy nem mindig kifogásom volt lemondtam egy csomo programot emiatt 1-2 emberkével
  • raulreal
    #3068
    400-at ver ilyenkor percenként a szíved, a dolgok lelassulnak, lelövöd csukott szemmel a legyek szárnyát, és ívben tudsz lőni... :D
    Úristen...csaknem....te vagy Wesley Gibson? :D
    Vicc volt. :)
  • DJ Skyline
    #3067
    pánikbetegség talán. ha hirtelen elkezdesz izgulni, gyorsabban dobog a szíved, szorongsz, hát nem zsibbad de olyan furcsa érzés fogja meg a végtagjaid, vagy picit remegsz akkor az lesz. ez akkor van mikor belekerülsz abba a helyzetbe, juj-juj most mi lesz gondolatok jönnek ilyenkor
  • campy
    #3066
    érdekes én még mindig azt hiszem... vhogy ezért félek belül az emberektől nem szeretném ha belémkötnének és hiába látom át hogy egyáltalán nem kötnek belém néha visszajön ez az érzés újra és újra hogy ez emberek bántani akarnak mi ez? üldözési mánia? félelem?
  • raulreal
    #3065
    Elvesztettem a hitem.
  • salsoul
    #3064
    [azzal az erővel amivel mélyen a kudracodban hiszel, mélyen a sikeredben is hihetnél]
  • salsoul
    #3063
    Pont úgy!
    Egy szemlélet váltás az egész.
    És utána annak megfelelően kell cselekedni.

    Ha visszesnél akkor csak emlékeztetned kell magad, hogy szemléletváltottál.
  • raulreal
    #3062
    Az meg csak úgy megy...hopp..máris erős lettem... :D
  • salsoul
    #3061
    Pl úgy, hogy kifejleszted magadban a mentális erősséget.
  • raulreal
    #3060
    Akkor hogy nyissam ki? Ha mentálisan gyenge vok?
  • salsoul
    #3059
    a gond az, hogy az ajtó befelé nyílik...
    egyébként meg nyitva van

    többet ésszel, mint erővel...
  • raulreal
    #3058
    Nem, csak az ajtó be van zárva... de akkor lehet, h be kéne rúgni...
  • salsoul
    #3057
    cheat-elni akarsz?
  • raulreal
    #3056
    Ja, csak kéne hozzá a kód...
  • salsoul
    #3055
    Egy dilettáns idióta vagy - még.

    A hiba egy olyan helyen van ami felett maximális hatalommal bírsz, így azt változtathatsz rajta amit csak akarsz, hogy siker kompatibilis legyen végre.
  • berlinboy6329
    #3054
    És ha odamész megtudod a választ.
  • raulreal
    #3053
    Ez itt a kérdés...
  • raulreal
    #3052
    Elég sok van...mondhatjuk, h én egy fóbiaember vok - nem, nem egy új marvel képregényhősről van szó... hehe -
  • salsoul
    #3051
    Nos, akkor felül kell vizsgálnod magad.
    És aztán változtatnod kell magadon, (beidegződéseiden, fóbiáidon).
  • berlinboy6329
    #3050
    Lehet.De lehet nem.
  • raulreal
    #3049
    10szer értettem vna félre...akkor lehet,h most is...
  • raulreal
    #3048
    A kudarcot hozó tényező : én vok...
  • berlinboy6329
    #3047
    "Hát...ööööö..."

    Szal nem...Akkor?ez még inkább ösztönözhetne.Lehet h rosszaknál próbálkoztál mindig is.És most itt a lehetőség..
  • salsoul
    #3046
    Ez jó tapasztalat, mert kíszűrhetnéd az eddigi kudracot hozó tényezőket, s aztán újakat dolgozhatnál ki, és próbálhatnál ki.
  • raulreal
    #3045
    Minden lehetséges. Még ez is. Hidd el velem előfordulhat...
  • raulreal
    #3044
    Hát...ööööö....
  • berlinboy6329
    #3043
    tapasztalat?volt már olyan máskor h vki csókokat dobált meg integetett,odamentél és "szia,nem."?
  • raulreal
    #3042
    Mint már mondtam, tapasztalat...