6682
Önbizalomhiány
-
Fbn Lx #4961 bocs, pontosítok:
Az életed szar, mert te is egy szar vagy, és ebből nincs kiút! -
campy #4960 figy a magadfajta majd én megmondom a frankot embertől aki még ilyen eszközökkel akarna az elvileg jóra rávezetni utálom ez van...bár minden ember egy kedves, normális, nem nagyképű, nem öntelt és jómodorú lélek lenne...de ez lehetetlen -
campy #4959 te meg ne reménykedj egy rohadék kétszínű álladék vagy... először reménytkeltesz aztán ezt csinálod az emberekkel pedig én nem szoltam be neked mostanság... nem csúnyán... -
#4958
te nem kapsz, mert csak az önbizalomhiányos/szocfóbiás/depressziós emberek szarok
meg a végbéltermékek -
Fbn Lx #4957 a világon minden dolog szar!
>
>
>
>
>
kapok én is egy pontot? :c -
#4956
neked is az első értelmes gondolatod 
-
#4955
ne reménykedj
nulla esélyed van -
#4954
Az az uccsó 4 sor ismerős..:) -
Fbn Lx #4953 : _DASDASd
-
campy #4952 oh yeah xD telitaláltam:) jó8szakát:) -
campy #4951 ez nagyon érdekes az szof fób mechanizmusáig nagyjából tisztában voltam a dolgokkal(attól nem lettem több) viszont a mechanizmusban a 2. és 3. eset totál illik rám->
"A második típust Hofmannék "szorongásos"-nak nevezik. Míg a "félősek" a szociális helyzetben kialakult tünetektől ijednek meg, ez a típus előre vetített szorongása miatt eleve kerül minden szociális kihívást.
A harmadik típus a "félénk". A félénkség egy temperamentum sajátosság, amelynek lényege az újdonságtól, ismeretlentől való félelem. Mivel a szociális ingerek igen összetettek és nehezen kontrolálhatók, a félénk vagy gátolt temperamentumú emberek közt igen sokan válnak szociálisan félénkké vagy fóbiássá.
Van aztán a fokozott "éntudatossággal" jellemezhető csoport. Ahogy Erving Goffman szociálpszichológus egy tanulmányában írta, a szociális szorongáskor az ember nem a társalgásra figyel, hanem önmagára, ahogy éppen mond valamit. Fókuszban az "Én". Na ennek aztán az szokott a vége lenni, hogy nyelvünk összeakad, össze-vissza beszélünk, végül csendben megsemmisülünk.
Az eddigi típusba akár sikeres vezetők is tartozhatnak. De a most következő alcsoportot leginkább "csinovnyik"-nak nevezhetnénk, mert akik ide sorolhatók, azok állandóan és mélyen átélik alárendeltségüket, és ettől aztán állandóan alázatosak, mukkanni sem mernek, mindig attól félnek, kit bántottak meg, mikor mondtak rosszat. Kerülik mások tekintetét, orruk alatt motyognak, evolúciósan jól bevált technikákkal hirdetik: "ne tessék bántani, én vagyok a Szerencsétlen"." ez a rész az:S:S:S -
#4950
első értelmes gondolat
-
campy #4949 hát Neoregnél kár próbálkozni xD nálam még van esély úgy érzem:D csak én alapból vagyok olyan amilyen nem váltam szoc problémássá hanem az alapprogramom , de majd kicsit ellensúlyozom:) hajrá -
#4948
Generáltál egy állítást, hogy úgy van.
Én is generáltam egyet, hogy nem úgy van.
Azt, hogy melyik helyes azt nem 1, nem 10 de még csak nem is 1millió ember véleménye alapján lehet eldönteni.
Vitatkozás ftw. -
#4947
Én csak az eddig beküldött hszeidből tudok konzekvenciát levonni, mivel nem ismerlek. De ha azokat visszaolvasod egy idegen szemével, rájössz, hogy nem fail. -
#4946
még egy fail fél órán belül -
#4945
Neonak nem önbizalomhiánya van. Nem szocfóbiája. Ő Rája. Pontosan: szarik rája, hogy arrébbmozduljon saját érdekében, akár segítséggel, akár egyedül. Viszont jól esik neki a törődés. :D -
ba32107 #4944 
-
Nordewin #4943 Kifejtenéd? -
#4942
fail -
Nordewin #4941 Sziasztok!
Szerintem itt rengeteg szociális fóbiás van.
Egy kicsit nézzetek utána a dolgoknak:
http://www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu/szocialis-fobia-felenkseg.htm
Ahogy látom itt elég fiatal a társasaság. 20 év körüliek lehettek.
Azt mondom, hogy azonnal menjetek el valamilyen "személyiség erőssítő" tréningekre. Amíg nem lesz késő. Ez a dolog idővel egyre rosszabb lesz és könnyen válhattok depressziósokká is.
Én már csak tudom... -
ba32107 #4940 Lehet az is benne van, hogy (legalábbis itt a fórumon) sokat okoskodsz (ezt jó értelemben mondom), és talán vele is ilyen vagy. -
campy #4939 persze hogy emlékszek téged is eléggé vita középpontba állítottak + bíráltak amiért létrehoztad a topikot közben láthatod nagyon jól megy itt minden xD... -
#4938
Szeva, igen én voltam a tettes xD Rég jártam erre bíza, képbe vagyok nagyábol, de mostanában nem nagyon jártam, erre. :-) de örülök h emlékszel rám ^_^ -
Rundstedt17 #4937 Jah már azt hittem a családi kényelemre érted -
#4936
Mióta vagy "Fbn Lx" és a barátnője?
Egyébként meg akkor örülni kell!!!! -
Rundstedt17 #4935 20éves vagyok és teljesen megfelel ez a visszahúzó kényelmes élet:D -
#4934
Én lehet megint nemtetszőt szólok:
ha már túl vagytok 18-on akkor lehet el kéne gondolkodni azon, hogy miként kívántok megszabadulni a visszahúzó nehezékektől -
#4933
Tudod, aki komolyan nem akar gyereket az apácának megy. De legalábbis elkerüli a lehetőséget. Viszont ha a lány nincs növésben és van mit felvennie, simán megy: kösz, nem kérek ruhát. Azt vedd meg magadnak.
Az ilyen embereket nem meggyőzni kell. Kivenni a hatalmat a kezükből. Ma azt hiszik: bármit megtehetnek. "Az én fizetésem, én döntöm el!" Erre egy válasz van: "Nekem nem kell!" Mondhatnám azt is kend a fizetésed a hajadra! De nem mondom, mert nem én beszélek.
Hidd el, velem is megpróbálták. Akkor nem én kértem elnézést. De a családi hagyományok szerint én már első pillanatomtól tudtam mit akarok. A családnak volt egy választása: igen, vagy nem alkalmazkodik. De az szóba se került, hogy én megyek arra, amerre ők gondolták.
Anyám halála előtt mondta meg: sok dolgot azért nem kaptam meg, mert ő azt várta, hízelegjek érte. Én meg elárultam: nem koldust szült. Meg azt is, tudtam, hogy belefért volna a keretbe. De azt nem, hogy a keretet mire szánja. Én egyszer elmondtam, mit szeretnék. De a nem választ is elfogadtam elsőre.
Viszont megváltoztak a család étkezési szokásai: az édes ételek, édesített főzelékek eltűntek. Ez lezajlott úgy fél éves koromig. Számold ki, elmúltam 50. -
Fbn Lx #4932 ja, ezeket a dolgokat már mondtam neki, de sajnos az anyja nem olyan ember, akit meg lehet győzni bármiről.
Ő kijelentette, hogy eredetileg nem is akart gyereket szülni...
csak gondolom unatkozott volna. Azóta is úgy kezeli, mint ha egy játékbabája lenne, nem pedig gyereke. Csak azokat a ruhákat veszi meg a lányának, amik neki is tetszenek, mert hogy az ő fizetése, ő dönti el, stb.
Minden más pénzdologgal is így van, kb. csak azt veszi meg a lányának, aminek ő látja szükségét. -
campy #4931 hmm na végre egy kis változatosság a témában...nos a amiket az utolsó sorokban írtál a családi hátteréről az tényleg nagyban befolyásolja a dolgokat...ha lehetséges mihamarabb költözzetek össze hogy ne szkálja az anyja, bár nem tudom h vele élsz e vagy hogy van? na mind1 első tanács ez a másik, hogy bármi ilyesmi dolog van ne hagyd el, mert most van szüksége rád-> nem tudom mennyire lepted meg valamivel hátha bejön...kösd le valami érdekessel a figyelmét jó tudom könnyű mondani:S
"Természetes emberi reakció lenne megvédeni azt a dolgot, amit ő szeret. De ehelyett, ha leszólják az adott dolgot, megszeppen, hogy ő valószínűleg mindeddig egy teljesen szar dolgot szeretett feleslegesen, és elszégyelli magát, hogy hogy tetszhetett neki az adott dolog, amikor valószínűleg tök sz@r."
ezt nagyon nem értem már este van:D
a legfontosabb hogy éreztesd vele hogy bármit csinál fontos neked...ennél többet nem tudok mondani neked, mert ilyesmit még nem éltem át...bocsi:( sok szerencsét megvárom mit nyilatkoznak az okostojások:P
-
#4930
Én nem irigylem őt egy csöppet se. Az egész család folyamatosan nyomja neki, hogy semmitse ér.
Az ő részéről az lenne az egyetlen helyes megoldás, ha elárulná a családtagoknak:
1. Én nem akarok helyettetek élni. Nem akarom megvalósítani azokat a dolgokat, amiket ti elb...tok és azóta is sajnáltok.
2. Én a saját életem akarom élni. Saját álmaimat megvalósítani.
3. És főleg nem akarom a gyerekemet arra kényszeríteni, hogy ő valósítsa meg, amit nekem kellett volna.
Sajnálom, hogy kihagytátok, de ez már a ti bajotok marad.
----------
Ha ezt megérteted vele, lesz nagy családi botrány. De békén fogják hagyni utána. -
Fbn Lx #4929 Na, ti hátha tudtok valami okosat mondani. Én már másfél éve nem :D
Mit csináljak egy olyan barátnővel, aki szép, egy jó gimiben négyes-ötös tanuló, mégis rendszeres szokása lehúzni, lef*szozni magát?
A helyzet nem ilyen egyszerű, mert ebben az esetben szimpla figyelemfelkeltés lenne a dolog. Az van, hogy ahányszor belekötök abba amit mond/csinál, hogy az szerintem XY dolog miatt nem helyes, azonnal magába fordul, szar lesz a kedve, és jön a következő fejezet:
úgy gondolja, hogy ő teljesen hülye, nem érdemel meg engem, nem illik hozzám, bepánikol, hogy kiszeretek belőle, elveszti a tekintélyét előttem mint nő, mert hülyeségeket csinál, stb.
Igaz, hogy nem egy érett nő, tehát meg van benne az a kislányos, érzékeny, naiv oldal, de amúgy egy szorgalmas, kellően okos lány. És mégis, az ő fejében teljesen az van, hogy ő buta, és hogy én hozzá képest mekkora bölcs vagyok, istenem. Ezzel hergeli magát mégtovább, én meg már full kivagyok, hogy ne csinálja, mert a világon nem vezet sehova az önsanyargatás, főleg nem apróságokért.
Minden esetben úgy érzi, be kell hódolnia előttem, nem győz apróságokért bocsánatot kérni, nem bírja elviselni, ha leszólják azt, amit ő szeret.
Természetes emberi reakció lenne megvédeni azt a dolgot, amit ő szeret. De ehelyett, ha leszólják az adott dolgot, megszeppen, hogy ő valószínűleg mindeddig egy teljesen szar dolgot szeretett feleslegesen, és elszégyelli magát, hogy hogy tetszhetett neki az adott dolog, amikor valószínűleg tök sz@r.
Az ép észre nem hallgat. Ha mondok neki bármit, ha elmagyarázom, ez miért nem helyes így, a következőket csinálja:
1. Megérti, amit mondok, tudatosul benne, és jön a szöveg: jaj, én mennyire okos vagyok, hogy olyan dolgokat le tudok vezetni, ami meg sem fordult a fejében. Ebből következik az, hogy ő teljesen szar, és nem illik hozzám.
2. Sűrűn bocsánatot kér.
3. Egyik fülén be, másikon ki. Az "okos dolgokon" való álmélkodás és a bocsánatkérés után általában ez a következő fázis. hiába magyarázom el neki, hogy bizonyos dolgokon felesleges stresszelnie, és hogy ne hódoljon be előttem mindig, ha valamit rosszul csinál. 1-2 hét múlva ugyanaz a probléma, és megint végigszenvedünk egy egész estét, mire letisztázódik. Ő belenyugszik abba, hogy hozzám képest valószínűleg hülye, de attól még úgyis szeretem, én meg megnyugszom, hogy nincs semmi gond, mert már lenyugodott a lelke.
Teljesítőkényszere van, szokta számolni, hogy utoljára hány napja csinált olyat, ami nekem nem tetszett, és hogy ez milyen jó az ezelőtti eredményéhez képest... stb.
Azért írtam ide, mert szerintem illik a témához. Ez bizony elég erős önbizalomhiány.
Ha minden okos dolog amit eddig tanácsként mondtam neki csak azt érte el, hogy engem még inkább okosnak, magát még inkább jelentéktelennek tartsa, akkor mégis mit tudok csinálni?
Hozzáteszem, alapvetően olyan jól el lehet vele beszélgetni bármiről, vannak okos gondolatai sokszor, szóval alapvetően van esze.
De valamikor egészen bekattan, és olyankor nincs semmi, ami kihúzza ebből... elkezdi még inkább szenvedtetni, csesztetni magát, látóköre mintha teljesen beszűkülne, olyan dolgokat ír, olyan flegmán, amit amúgy senki nem nézne ki belőle. Rövid időre olyan lesz, mint egy önmagától undorodó 14 éves kisfiú.
Abban biztos vagyok, hogy az oka a neveltetésben rejlik (mindkét szülő művész, az apját nem látta csak hétvégente, az anyja teljesítőkényszerben nevelte, járatta táncolni, zongorázni, már egész kiskorától művészfilmeket nézett vele, művészek fiatalkori felvételeit, hogy azok a gyerekek bezzeg milyenek voltak, stb.)
Nem is meri manapság közölni a tág családi körrel, hogy valójában mennyire egyszerű életet szeretne, de mivel látják, hogy efelé tart, szabályosan elkallódott tehetségnek tekintenek rá, az anyja emiatt lehülyézi, a keresztapja sem szereti már annyira, mert nem akar nagy rajzos lenni mint az ősök, stb. Basztatja az anyja, hogy engem szeret, nem egy gazdag huszonévest... Nem tudja már igazán, hogy mit gondoljon.
Tudom, hogy ez így elég komplex.
Valaki adhatna már egy jó tanácsot =) -
campy #4928 bocsánat ideveszem Nanduszt és Highlander15-öt:) -
campy #4927 basszus Xreactor de régen láttalak anno te indítottad a topikot:P elolvastad mi mindent írtunk? pl amit Tigerbá, Salsoul, Raulreal, Danielboy, hydroceph, berlinboy, Ronny, Nessigraf, Fbn X, sz4bolcs, threat, kulabácsi, Runstedt17, ba32107, Wallender és én írogattunk?:P sponsored by team:P -
#4926
Nagyon beindult a topik :-) Nem jelentkezik valaki házigazdának, hogy kicsit csinosabb legyen ez a topik is? :D -
Stupid Peach #4925 Szívemből szólt.. -
#4924
Igen, ezekhez tényleg nagy erő kell. De sok előnye is van, pl:
1. Nem mások elképzelései szerint oldod meg a problémákat.
2. Saját ütemezésedet alkalmazhatod.
3. Mindig csak akkora lépésekkel haladhatsz, ami erődből, hangulatodból futja
4. Soha nem kell többé másokhoz hasonlítani magad, mert minden nappal saját magadnál leszel különb. Ezt gondolom érzed, milyen jelentőségű az önbecsülésed szempontjából.
Szerintem egyébként az önbecsülés, a saját teljesítményed miatti büszkeség sokkal fontosabb és sokkal megvalósíthatóbb, mint az önmagunkat szeretjük és megváltozik a világ.
Ha ma nem szereti magát valaki délelőtt 10-kor, ez nem fog megváltozni 11-re. De ha az alatt tesz valamit, ami fontos, legyen az akár egy jó gondolat, érzés, egy jókor jött mosoly más felé, akkor már más a helyzet. -
campy #4923 érdekes... elolvastam, és alkalmaztam egy párat, de nem tudom mindegyiket ahhoz nagy erőknek kellene rávenniük:D talán majd okulok belőle ha nem megy el a szemem előtt -
campy #4922 rendben köszönöm Nessi megnézem