6682
Önbizalomhiány
-
#5281
Másképp látom a dolgot.
Lehet tényleg én alszok, és fel kéne ébrednem.
Lehet ti alszotok és nektek kéne felébrednetek.
Sokszor megkaptam, hogy igen jól megy egyeseknek és azért jár a szájja.
Csak akkor is megkapom ugyan ezt mikor tapasztalatom van a dologról és ez a tapasztalat más mint a többségé.
Ha nekiállnánk biztosan találnék abból a korból olyan embert aki tudta revideálni az életét minden nehézség ellenére.
Mert nem adta fel, és a körülmények kurvájává sem vált.
Én olyan emberekre hallgatok, és olyan emberekre figyelek akik az "olyan kemény idők"-ből is nyertesként jöttek ki. Mert vannak ilyenek...
És tőlük lehet tanulni. -
#5280
Tudod, amikor nincs mit enni és amikor a munkahelyeden kötelező lehúznod napi 12-14 órát (mert ez is a szocihoz tartozott az elején), akkor nincs módod revideálni az életedet. Akkor két választásod van: életben maradsz, vagy már akkor feladod. Érdemes ezen elgondolkodnod.
Nagy dumák és filozófiai gondolatok csak jóllakott emberek esetén működnek. Nem éltél át olyan kemény időket, mint ők.
A bűnbakgyártás: tudod egy orvos, aki így áll hozzá a betegekhez, nem bűnbak, de igazából nem is orvos. Ha egy építész így tervezne, a házak a fejünkre szakadnának. Úgyhogy most én mondom: ideje felébredned a szépelgésből! Üdvözöllek a valóságban. -
#5279
azok nem haltak meg akik időben revideálták az életüket -
#5278
engem sosem érdekelt a szimpátia mutatóm
úgy ping-pong-ozhattok velem ahogy akartok e téren
-
#5277
1. Én tisztelem az őszinteségét, hogy felvállalja amit gondol és nem takargatja, meg játsza meg magát, meg hülyíti maga körül a népet.
2. Csak mondtam.
3. Gyógyítható.
Számtalan példa van gyógyulásra.
Csak más modszerek [megoldóképlet] felhasználásával.
Amiket ma még kinevetnek, mint régen Semmelweis bácsi kézmosását.
Minden esetre ha a standard gondolkodásmód nem hoz használható megoldást, érdemes lehet egy alternatívát [legalább] kipróbálni [még ha baromságnak is tűnik - veszteni nem veszíthet az ember, csak nyerhet és olykor az élete is múlhat rajta, mint a kézmosáson pl]... -
Fbn Lx #5276 ezért mondtam, hogy titok -
campy #5275 wow ez új xD xD -
Fbn Lx #5274 a nagy titok:
optimista ember még nem halt meg rákban. -
Fbn Lx #5273 milyen szimpátia mutató? -
campy #5272 hmm kezd megfordulni a szimpátia mutatód soulkám:D:D:D hmm ebből látszik hogy nem lehet mindenkinél sikeres az általad vélt szuper gondolatmenet amiket folytatsz:) whehehe -
Retsu #5271 1. Te dolgod, én egyáltalán nem tisztelem aki az...
2. Ez nyilvánvaló, semmi se biztos, de mit idegeskedjek rajta? Ha azt hiszed, ezzel félelmet keltesz bennem, tévedsz.
3. Belenéztem, a 2. meg is van a könyvespolcon(hihetetlen mód nem az enyém:)). Távol áll tőlem, hogy kioktassalak, de az arra vonatkozó rész már rég nem aktuális ugye tudod? Az lenne, de ugye az tény, hogy már rég gyógyítható lenne többek közt a szóban forgó betegség is.
Mindenesetre kösz a linket, figyelj én nem veszekedni jöttem. Nem haragszom rád, de jó lenne, ha figyelembe vennéd:nem mindenki szereti, ha ráerőltetnek egy elvont gondolkodásmódot. -
#5270
Jobban díjjazom és tisztelem azt aki pl nyíltan kurva mint aki...
Lehet rizsázni ám a dologban, hogy te kimaradsz sosem lehetsz 100%-ban biztos. 1-10 nyugtalanító s idegesítő százalék mindig ott lesz...
Ha tényleg visszaolvasol linkeltem is valamit... -
Retsu #5269 Nem álszenteskedek, csak leírtam a tényeket. Már nem azért, hogy kötözködjek, de honnan veszed hogy nem ment messzire, pláne hogy egyáltalán nem ismered a körülményeket... Egyébként részben igazad van, akkor tényleg elgondolkoztam rajta, hogy mi lesz, ha én is így járok. De ha az ember végiggondolja, nem kell attól tartani, hogy mindenképpen ez vár rám. Még ha örököltem is valamennyit a hajlamból, 1000 és 1 más tényező is közrejátszik a rák kialakulásánál. Viszont visszaolvastam, és korábban valahol azt írtad, a beteg felelős az állapotáért. Ezt hogy érted? Mi ez, a "mindenki azt kapja, amit érdemel" filozófia? -
campy #5268 blah blah...kombinálj csak:D ne csak a hibát keresd másokban -
#5267
#5265:
Ha "egyik orvost se mentesíti saját felelőssége alól." akkor A háború sem, meg a túlhajtás sem mentesíti a fiatalokat.
Ha keresnénk biztosan jópár példát találnánk arra, amint ebből a nem sok választásból páraknak mégis sikerült jobbat választani, vagy újabb választhatóságokat találni.
A bűnbakgyártást gyökerében kell kiírtani.
#5264:
a nagyi nem ment messzire
vagy legalább is nem olyan messzire mint a képmutatók
kár neked is álszenteskedned...
ha jól olvasok a sorok közt te csak attól rettentél meg, hogy esetleg téged is elérhet egy ilyen gonosz fájdalmas vég... -
Ronny #5266 azért mondta mert így gondolta, legalább őszinte... -
#5265
Szerintem nem a természetes módján. De a háború alatt, után fiataloknak sok választása nem volt. Túlhajtás. Ez biztos. A másik: olvasni tudott. Ugyanúgy az ő felelőssége is az elmulasztott vizsgálat. De ez tudott volt akkor is. Azt se véletlenül mondtam: ha nem akkor és úgy, lehet sokkal rosszabb lett volna neki. De ez egyik orvost se mentesíti saját felelőssége alól. -
Retsu #5264 Nálunk is történt 1 hasonló elszólás. Valahogy szóba került, hogy nagyapám meg haverja főleg fiatalabb korukban szerettek eljárogatni szórakozni. Nagyanyám meg elkezdi, hogy "mert papa olyan jó szolgája volt neki, ment vele mindenhova." Mondtam neki, álljon meg a menet, nem kéne a kegyeletsértés határait súrolni. Egyébként is túlzó volt a megjegyzése, méghogy a "szolgája". Szeretem a nagyit, de akkor muszáj volt megértetnem vele, hogy túl messzire ment. -
sKeezo #5263 Nálam is volt már ilyen. 2000-ben meghalt nagyanyám, 1-2évente 1szer láttam. Szóval 10éves voltam, csörög a telefon, nagynéném volt, sírva mondta hogy adjam anyut. mondom nincs itthon, dolgozik. azt mondta mondjam meg neki hogy meghalt nagyanyám, én meg nem tudtam mit mondjak 10 éves fejjel, leraktam a telefont szó nélkül. Nem éreztem semmi különöset sajnos :( rá néhány napra elpusztult a macskám, akkor viszont bőgtem egy kicsit, azóta se kell macska, megutáltam őket. -
#5262
#5252:
hmm, ez igaz... múltkor én is ezt mondtam de le lettem hurrogva, hogy nem magunkt siratjuk...
nagyapám mikor meghalt nagyanyám elszólta magát: igazából csak saját magát siratta, és hogy mi lesz most ővele, és ki viszi el nyaralni sat.
Viszont ez a halott meggyalázása ha úgy nézzük... hogy ő nem volt más mint a kétlábon járó szórakoztató iparunk... vagy a napi boldogság narkotikumunk...
Én már vettem pár leckét, és egyre világosabb, hogy semmi sem enyém e világon, mindent csak egy ideig őrzök.
Ez [az alapban belém nevelt felfogás után] egy fajta fájdalmas felismerés és lemondás az egyik a oldalon a másikon pedig mérhetetlen gazdagság. S nem hidegség. Legfeljebb a más állásponton lévőknek hat annak.
Időnként az ember bőre is vele megy, ám nagyon ez irányba mutatnak a dolgok.
Az ember egyre jobban meglátja a dolgok megváltoztathatatlan természetét és ezzel a természettel kezd el összhangban élni.
Ki siratja a tegnapi napot, vagy az elvirágzott (beérett) virágokat, vagy a tegnap lefolyt vizet a Dunán?
Mindenki azt siratja amihez görcsösen tapad... ha az egy ember akkor azt, ha az egy autó akkor azt, ha az egy ház akkor azt, ha az ifjúsága akkor azt sat.
#5255:
Úgy gondolom, hogy vagy annyira tájékozott a témában, hogy belásd: ok nélkül semmi sem történik senkivel.
Nem véletlen, hogy úgy halt meg ahogy... a betegsége, halála és az élt élete közt rejtett azonosság van - ami csak rá tartozik, és sem rád sem rám.
Ha anno változtatt volna élete irányán máshol és máshogy ért volna célba.
Időben kell venni az adást, mielőtt túl késő lenne...
A tüneti kezelés pedig nem adás vétel...
"Úgy gondolom, ez nem a halál természetes módja, útja"
Vajjon az élet Természetes módján élt?
Persze hogy azon, elfogult hozzátartozó mást nem mondhat... -
#5261
mikor én papám meghalt nekem is kb ezvolt,de az oka hogy nem nagyon ismertem,és sosem történt még ilyen velem sem.nemtudtam sírni,semmi,sajnáltam őt,de semmit nem éreztem igazából,könnyek sem jöttek.nemhiszem hogy veled volna a baj -
#5260
Ezen nincs mit sajnálni. Az ilyen orvost ki és fel kéne rúgni. A halállal kapcsolatos történeteimet meg majd jövő novemberben kérd. Most új évre, új életre készül a világ. Nincs itt a horror ideje. -
campy #5259 sajnálom Nessie:( -
campy #5258 nagyon kedves szavak felém xD tudom h szeretsz én is szeretlek my darling xD -
campy #5257 hát bizony a halál akarva akaratlanul is szar érzés az embernek csak vki sír vki nem... az ilyen típusú érzelmekbe jobb nem beleszólni mindenki úgy érzi az elveszett közeli ht-ját, ahogy ismerte vki szomorúan vki olyan semmilyen módon fel sem fogja hogy ez megtörténhet...ahhoz nem tudok hozzászolni hogy oktatás kellene a népnek halálból:S -
#5256
már vártam a tömjénezőket... -
#5255
Tudod szép elméleteket lehet gyártani a halálról, elengedésről, egyebekről. Igazából nem hiszem, hogy a halál ténye az, ami megviseli az embert. Inkább az, ha előtte szenvedni látja azt akit szeret. Csak sokan a szenvedés és a halál fogalmát összekapcsolják.
Nekem egyetlen olyan szerettem van, akinek a halála körülményeit a mai napig nem tudtam feldolgozni. Egészen biztos, hogy nem élne ma már akkor se, ha akkor nem történik meg. De azért durva volt:
Bekerült kórházba, váratlanul, szívritmus zavarral. Ahol kiderült, hogy amikor évekkel előtte egy orvosi műhibából eredő gyógyszermérgezése volt, a kórházban nem csinálták meg a pajzsmirigy vizsgálatot. Ezt ráírták ugyan a zárójelentésre, hogy ilyen szükséges, de a körzeti orvos: "Elfelejtettem elküldeni". Ha akkor megtörténik a vizsgálat, meglehet, hogy pajzsmirigy kezeléssel elkerülhető lett volna a ritmuszavar.
És igen. Szereztem szívspecialistát, akinek azt válaszolta a kórházi orvos: nincs időm konzultálni. És igen. Pénteken hazaengedték. Szombaton rosszul lett megint. És igen. Visszakerült a kórházba. Nem érte meg a vasárnapot.
Úgy gondolom, ez nem a halál természetes módja, útja. Ezért állítom: ezeket a körülményeket nem vagyok képes megemészteni.
A halála tényével már réges-régen megbirkóztam. Más közeli halálesetekből okulva tudom azt is: nem mindig jó ha valaki megússza a halált. Lehet olyan - nem tudott - betegség a háttérben, ami csak a szenvedését hozza el. -
campy #5254 nagyon hasonló a családtörténeted szinte ugyanaz mint nekem:S na mind1 BÚÉK és szebb jövőt -
campy #5253 végre valaki megmondta neki xD -
Fbn Lx #5252 mert nem állt hozzád annyira közel. Szóval ez nem feltétlenül baj, vagy előny, egyszerűen csak nem éreztél akkora értékveszteséget, mint egy olyan ember, aki számára nagyon fontos volt.
salsoul: senki nem mondta, hogy a gyásszal a halott illetőt illetjük, hogy szomorkodunk a sorsa felett, hogy sajnálkozunk. A gyász nem a halott emberekért szól, hanem értünk. A halott ember számára mindegy, de számunkra nem, mert az illető fontos volt az életünkben, ezért ehhez méltóan szeretjük elbúcsúztatni. Más halála nem az ő, hanem a saját értékveszteségünk, és igazából magunkat gyászoljuk, magunkat siratjuk. Ha ennek nem adunk helyet az életünkben, üressé, vagy gépekké válunk. Ha egy szeretett ember elvesztésére hidegséggel válaszolunk, az bizonyos fokú érzelmi szegénységre is utal. Nem szabad átesni az önkontroll túloldalára. -
n3whous3 #5251 Nekem is ez volt, szerettem és semmi nem volt... Nem gyakran láttam és nem értettem mi a baj. Aztán végülis a temetésen minden előjött, ami addig nem. Nekem is első hozzátartozó, akim meghalt.
Talán csak mivel nem volt ilyen még veled fel se fogtad igazán.
részvétem amúgy -
#5250
#5248:
lehet hogy ő nem fog ám én fogok
neki pedig adhat egy lökést, hogy a másik oldalról is szemügyre vegye a helyzetet, ha nem ragaszkodik foggal-körömmel a saját nézőpontjához
mellesleg lehet hogy te tudod ezeket a dolgokat, ám az emberek nagy része "halál-tudatlan".
#5247:
[saját nézőpont]
minden okkal történik
mindenhez események láncolata vezet és elég egy apró láncszemet kiiktatni...
Ha tényleg keresed a választ, akkor ezekben találhatsz:ezek
Az egyikben külön fejezet van a rákot illetően. -
#5249
Tegnap hajnalban meghalt nagyapó.
Nagyon nem érzek semmi különöset. Délután fociztam haverokkal, és tök jól éreztem magam. Bennem van a hiba?
Mondjuk az is igaz őt kevésbé ismertem, mint másik nagyapám. Meg első rokon, aki meghalt, és emlékezek is rá.
Vélemény? -
#5248
salsoul te ugy beszélsz minth mi totál hülyék lennénk, ezeket miis tudjuk miket leírtál de akinek meghal a rokona ettől a ténytől nemfog örömében kumbájjázni -
Retsu #5247 Nem a halál ténye bánt, hanem a módja. Akkoriban mindig az járt a fejemben, hogy miért így, ilyen szörnyű kínok közt kellett meghalnia. Mostanában már nem emésztem magam rajta annyira, de úgy látszik, erre hiába kerestem választ. Lehet, soha nem találom meg... -
#5246
#5240:
lehet, de halál ügyeben totális tájékozatlanság uralkodik az emberek fejében
minndennek mértéke az ember - amint azt Prótagorasz kimutatta
#5243:
lehet, csak sajnos manapság az a trendi, hogy gyász tart végtelenbe
ennek pedig semmi értelme
s ha van is akkor is csak mértékkel
fel kell tudni dolgozni, hogy valaki meghal, ugyan úgy mint a születést vagy a megfoganást
egyik sem valami csoda vagy valami húde váratlan ritka csillagászati jelenség amin meg kellene illetődni
#5244:
nem tudom, szerintem semmit
ugyan azt, mint amikor levegőt vesz, vagy sétál, vagy beszél...
egy adott emberrel addig kell együtt lenni ameddig él
miután meghalt neki már mindegy
mint ahogy mindenkinek mindegy, hogy alvás közben mi történik a világban, vagy hogy reggel felkel-e vagy sem -
#5245
megsúgom: "I am ro bo t." -
Fbn Lx #5244 ha a jelen pillanatba hozzád legközelebb álló személy meghalna, mit éreznél? -
#5243
Ahogy a gyász is hozzá tartozik. Tartozott... -
#5242
omg :/