6682
Önbizalomhiány
-
campy #5521 te lány vagy sokkal egyszerűbb elengedni magad, kész le is vezetted a feszültségedet annyi...a másik realista ember lennék, és a szívemmel nem tudok gondolkodni mert meghibásodott nem érzek semmit...és nem vagyok a szoknyája mellett csak már benne bízhatok. Egyetlen élő közeli rokonom...nem értheted milyen szoros volt a viszony vele mindig is... -
Stupid Peach #5520 miért ne sikerülne??
ha meg nem akarsz változtatni..akkor miért kéred ki mások véleményét??
ha jó neked anyuci szoknyája mellett..hát istenem!!Szíved joga!! -
campy #5519 2010-ben érettségizem ha egyáltalán sikerül... -
campy #5518 jóó rendben...nem ismered az osztálytársaim...kinyilni sosem tudtam, az egyszerűen nem megy nekem, mindig 1 arculatom van sosem játszom meg magam...ivást már le se írom mert már 100 ezerszer leírtam h egészségesen élek...akkor sem innék ha ott lennék a buliban...többet nem írok, mert nem ti vagytok az én helyzetemben... -
Stupid Peach #5517 ja..rólunk, nőkről meg annyit, hogy jön az majd magától..minél inkább erőlködsz,annál kevésbé fog összejönni..szal ne agyalj ezen!!:D
és nem vagy se dilis, se hülye, és legfőképp nem vagy áldozat!!sokan esnek ebbe a hibába, hogy mindenért a környezetüket okolják!!te ne tedd!! -
Stupid Peach #5516 hát csak az uccsó írományod olvastam..a többihez túl lusta vagyok:P
szal 18 vagy..akkor most fogsz érettségizni?egyetemre/fősulira mész?(bár manapság már nincs különbség)
középsuliban én is totál befordultam...aztán jött egy osztálykirándulás.nem akartam menni..anyám nyüstölt..elmentem..akkorát buliztam a többiekkel, hogy csuda..persze ebben némiképp segítséget nyújtott az alkohol..Most félre ne értsd!!nem azt mondom, hogy menj és idd seggrészegre magad..de néha egy-két pohárka nem árt a gátlások feloldásához!!Szal csak mértékkel..Az osztályban nem lesz valami buli?osztálykirándulás?Szal valami olyasmi, ahol meg tudnád mutatni, hogy te igenis szeretnél barátkozni, ismerkedni??
Ha meg jön a fősuli, akkor nyert ügyed van..egyszerűen új környezet, mindent tiszta lappal kezdhetsz..vesd le a gátlásaid és ne bújj anyuci szoknyája mögé!!Szeretsz sportolni?Hát sportolj!!Járj el kondizni, vagy iratkozz be az iskolai kosárcsapatba!Sortolhatsz is, több mindenkit megismersz stb..Merj kockáztatni!Ne siránkozz!!
A kérdésedre a válasz tényleg az,hogy még gyerek vagy!Jobb esetben idővel kinövöd ezeket a komplexusokat!Meglátod, hogy te sem vagy más, mint bárki más..ugyanazokkal az örömökkel, gondokkal..ezt kell, hogy felismerd elsősorban!! sok sikert!!és ne a gép előtt éld az életed!! -
horvdavid #5515 Miért? Milyen életmódot élek? honnan tudod azt te? Miért olyan nagy baj az, hogy nyerni szeretnénk? Nehéz lenne egyszerűen csak szavazni? Ja, naív vagyok... -
Fbn Lx #5514 :A_SD?:ASDs -
campy #5513 totálisan jól látod Nessi az előbb nem rád gondoltam amikor mondtam h a nagytudók, szval anya iszonyúan egyéniség őt vagy szeretik vagy nagyon utálják, de őt nem érdekli...tudod 48 évnyi szenvedés van az életében már 17 évesen férjhez ment és sorolhatnám ebből látszik mennyire tudott már akkor is dönteni...nyílván azért mert az édesanyja nem nagyon volt kedves vele, + elűzte otthonról...na meg ugye azok a 70-es 80-as évek neki sokat jelentettek abból a szempontból h volt élet zene, buli, barátok/nők meg sokkal több koncert, minden...ez hosszú szval így lett ő kemény egyéniség, de örökölhette is...
én viszont valszeg eleve a másik családból örököltem többet (apám ágáról) jellemző az én fajtámra h művész, humánus lélek, kedves, szerény, családszerető, határozott ( ami nem igaz rám) viszont szégyenlős, pl segítséget kérni abban is, büszke, és sajnos azt kell mondjam nyalógép is volt/van is sztem a családban, de persze nem ugy ahogy gondoljátok nem érdekségből... nagyjából ezek jellemzőek arra az ágra...pont a határozottságot nem kaptam meg ugy látszik, meg azért művész lélek sem vagyok de sok mindent szinte csak onnan örököltem:)
viszont nem az a család nevelt fel hanem édesanyám...ahogy NEssi mondta kiskoromtól ahhoz voltam szokva hogy csak is ráhallgassak, sosem nevelt keményen...de sok mindent nem engedett meg viszont mégis ekényesztetett..viszont nagyon keveset beszélgettünk, mert én kisebb koromban még megszólalni is alig mertem, semmiféle terror nem volt csak vhogy nem volt beszélni vagy szégyeltem témát felhozni...vitázni ezért nem is vitáztunk soha tán egyszer vmiért mikor elmentem és nem írtam SMS-t!!! na ezt vegye ki vki:S furcsa mi? mostmár 18 vagyok több dolgot csinálhatnék de mondjuk a kamaszkorom előtt nem nagyon engedett meg semmit én meg ugye hozzászoktam ehhez és nem tudok változtatni mert megszoktam az "otthoni" régen rajzfilmek bámulása, most inkább gépezés életmódot ez az igazság...nem tudom néha mit is csináljak mert semmire nem szoktattak rá...pedig a sportot mennyire imádom(anya meg utálja), főleg sajnos tv-ben nézem, de azért gyerekkoromban sokat focizgattam, bringáztam mikor apámnál voltam!...hozzáteszem 2 hetente mehettem hozzá! ahol élek nem sikerült egyetlen barátot sem összeszednem vhogy így nem is nagyon jártam el sehova itt! Kispesten voltak a haverjaim de az megszűnt 2006-ban...azóta csak egyedül érzem magam meg sokat is gépeztem szval ennyi és még sok minden. Szerencsére a középiskolai osztálytársaim rendesek 3-4 kel néha néha tudok velük programot csinálni...a szoknya hajkurászásról ne is beszéljünk mert mindig tabu téma volt nagyon nagyon kevésszer volt mikor szóba került általam. Most mondjátok meg őszintén dilis vagyok, hülye, vagy pedig áldozat? esetleg papucs? melyik a helyes válasz? sztem az hogy gyerek vagyok abszolút és a felfogásom nem egyezik meg az átlaggal...na jó elég ennyi:S ha vki még kíváncsi vmire mostantól csak is privátba írok...aki elolvasta elolvasta (nem muszáj), de erre varrjon vki gombot a kérdés az ki mit tett volna a helyemben? -
campy #5512 ezt most miért mondod?:S remélem nem arra gondolsz h meleg vagyok mert akkor menten leesem a székről:S de most miért kell nekem ilyen választ adni...áá na mind1 nem vettem sértésnek... -
campy #5511 naa basszus szépek vagytok... tudtam én hogy a menők írkálnak itt:D:D és pont ők akarnak tanácsot adni na neee ez abszurd... erről beszélek nem tudom megmagyarázni de vmiért nem megy ez az életmód amit hordávid él nem tudom erre magam rávenni -
campy #5510 hát ha nem lenne nem tudom mit csinálnék..vhogy biztos megoldanám a dolgokat kitalálnám bár ki tudja erre nem is gondoltam...remélem erre a következő 30 évben nem kell gondolnom...tudnék önálló lenni csak nagyon nem tetszik nekem az az életmód...tudok dönteni csak nem mindig...állandóan nem tudok csak önálló lenni ha érted, de igazad van elszurtaok mindent evvel:S csak még nem tudom mi lesz tudod -
#5509
Tudod, akasztott ember még nem voltam, de gyerekekkel elég sokáig foglalkoztam, sajátom is van. Az óvodásoktól átváltottam a felnőttoktatásba. Ezt csak azért mondom, hogy tudd, nagyon sok emberrel találkoztam már.
Az elő mondatoddal részben értek csak egyet. Nem VAGY, hanem ÉS. Ez tényleg független az anyjától, de nem független a családon belüli kapcsolatrendszer következtében kialakult személyiségtől. -
Ronny #5508 ilyen idősen szoknyákat kellene kergetnie vagy sportolnia valamit. Azt hiszem ez független az anyjától. -
#5507
Én ezt nem hiszem. Inkább azt, hogy édesanyja nagyon erős egyéniség, akinek határozott véleménye van a világról és működéséről.
Vannak emberek, akiknek nemigen lehet ellentmondani kisgyerekként. Aztán nehéz elkezdeni. -
Ronny #5506 menj el endokrinológushoz, az eddigi hozzászólásaidból az jött le, hogy talán a heréid elfelejtettek tesztoszteront termelni. -
#5505
-.- -
horvdavid #5504 segítsetek h elmúljon...szavazzatok rám és a barátnőmre, aki mellesleg nagyon csinos:
szavazááááááááááááás -
#5503
Az kb olyan lenne jelenlegi stílusában, mintha én lennék a vőlegény. -
Fbn Lx #5502 gyakorolj küzdősportot, nem fogsz faszságokon gondolkodni.
a titok ennyi, egy oldalas fogalmazás helyett. -
#5501
Most megint a lelkedbe gázolok. Belőlem öntörvényű gondoskodó lett. Senkit nem tartottam soha tulajdonomnak. Tiszteletben tartom mindenki tisztességes szabad akaratát.
Az idősebbekre hallgatás és a tőlük függés az két különböző dolog ezzel szemben. Hallgatni kell amit mondanak. Átgondolni, majd a szükségest megfogadni. De nem többet. Ha minden szavát megfogadod egy másik embernek, akkor ő gondolkodik és ő álmodik helyetted. Te csak végrehajtod azt. Ezért az ő életét, álmait éled a sajátjaid helyett.
Ennek a legnagyobb veszélye az: mi lesz akkor, ha már nem lesz aki megmondja? Mit fogsz tenni akkor, ha nem szoktál akarathoz, kitartáshoz, önálló döntésekhez? Emiatt különösen helytelen túlzottan másokra bízni magad. Azt meg bátran elhiheted: az önállóság könnyíti az életet, az öntörvényűség nehezíti, de az önzés ettől teljesen független.
Gondolom hallottad már elégszer: járt utat a járatlanért el ne hagyd! Mindig azok viszik előre a világot, akik nem eszerint élnek. Az idők kezdetén nem lehettek utak. De valakik megjárták azokat elsőként az ételért, a vízért, az életért.
Nem mondom hogy mostantól gondolkodj másképp, fordulj ki magadból, mert az marhaság lenne. Olyan nem létezik. Ha engem kérdezel a kérdéseidet tedd másképp fel az idősebbeknek. Ne azt kérdezd, mit tegyél, hanem azt: mi lehet a következménye annak, ha:
1. így döntök
2. másképp döntök
ugyanabban a kérdésben. Hallgasd meg a válaszokat és abból válassz kedvedre valót. Neked is könnyebb lesz megismerni a tanácsok sok-sok arcát, meg édesanyád is jobban fogja érezni magát, hogy a fia az ő tanácsain keresztül felnő végre. -
campy #5500 nem ugy értettem ezt a tudatomba dolgot hanem hogy ez a küzdés vhogy bekelljen menjen a tudatomba...hogy fogalmazzak:D, hát mindenkine máshogy alakul...sztem sokan pont avval vágják maguk alatt a fát ha nem hallgatnak az idősebbekre mármint főként a szülőkre!! felfogás kérdése ki mennyire ragaszkodó születésétől fogva...vkiből gondoskodó vkiből öntérvényű lesz és a saját érdekei érdeklik főleg...
utolsó kérdést nem értem miért kéne választanom? mások álmait? hogy gondoltad ezt h megtudnám másokét valósítani? egyenlőre zavar van a fejemben piszkosul...alig alszom + vhogy mégiscsak tudat alatt ki vok...na mind1 ezt a választ még várom aztán én lezárom :) jo8 -
#5499
Dehogy kell. Meg se próbáld. Ha bejutnál a saját tudatodba fájdalmas dolgok történhetnek. Érzések és gondolatok lesznek, amikkel találkoznod kell. Annál sokkal de sokkal kényelmesebb, ha megkérded otthon, mit is tégy ebben a helyzetben.
Csak az a baj, hogy felmenőink nem élnek örökké. Emiatt előbb-utóbb kénytelenek leszünk magunk intézni a dolgainkat, élni az életünket. Minél később kezdjük, annál nehezebb lesz.
Tartok tőle, hogy az én felmenőim boldogok lettek volna, ha csak félig olyan vagyok, mint te. De engem már óvodás koromban se volt egyszerű irányítani. Aztán ez kb. 14 éves koromra végképp megszűnt.
Nem találtak rajtam fogást azzal se, hogy nem teljesítették a kéréseimet. Ha kértem valamit és nem volt a válasz, akkor úgy volt. Nincs beleszólásom más döntésébe. De azt sem tűrtem, hogy beleszóljanak az enyémbe.
Előtted két választás áll: élni akarsz, vagy mások álmait megvalósítani? Mert az utóbbi az ő dolguk amúgy. -
campy #5498 Mondottam ember küzdj és bízva bízzál = "Madách az Ember tragédiája" ettől még bekéne mennem a tudatomba mi?:S -
Steve Q #5497 Jaj, azt hozzátenném: ...legalábbis azoktól, akiket nem akartál. -
#5496
a küzdést magadtól kell megtanuld... -
Steve Q #5495 Úgy kell, add csak ki. Csak utána majd ne felejts el bocsánatot kérni azoktól, akiket véletlenül sikerült megbántanod. -
Retsu #5494 Ez van, de miért? Azért elég fura, hogy a kissebbségieknél pl. ha odaszól az egyik a másod, harmad-vagy fene tudja hányadik unokatestvírének, rohan még ha az ország másik csücskében is van. Nálunk meg jó magasról tenni a másikra, az a lényeg. Érted, múltkor üzentem tesónak, OLVASATLANUL kitörli a levelet. Pedig régebben nálunk összetartó volt a rokonság, de most... Nem akarom tömjénezni magam, de rajtam kívül mindegyiknek csak a karrier, az élvezetek hajszolása a célja. Nem baj, a lényeg hogy egyszer úgyis mindenki megkapja, ami jár neki, ilyen vagy olyan formában. Kicsit felidegeltem magam, de ez 1 olyan nap, hogy nem javaslom senkinek, hogy szórakozzon velem:) Most ilyen időszakomban vagyok, hogy kieresztem a fáradt gőzt. Szerintem azért jobb, mintha hagynám, hogy felgyülemjen bennem az agresszió. -
campy #5493 na még erre válaszolnék ha tudok...azt hiszem ezt nem most 18 lassan 19 évesen fogom elkezdeni de erről is megvan a véleményem!!! csak annyit mondok régóta nincs szívem ehhez a témához sőt ez nálam mindig tabu téma volt -
campy #5492 valóban ez is igaz az utóbb pár év óta tudom csak a gondjaim elmondani előtte semmi ilyesmiről nem beszéltem most kijönnek ezek a dolgok mivel már zsong a fejem...örülök h talpra álltál anno, kiközösítve sohasem voltam viszont....én vagyok a hülye -
campy #5491 annak látod mivel nem ismersz...itt nemcsak erről van szó mondjuk...nem lettem arra nevelve hogy küzdjek talán ez a gond amugy mindenre meg lettem tanítva...mindenre amire nem kellett volna és mindig szót fogadtam de hiába ha nem tudok az életben küzdeni...a hibákat ha megtalálja az ember utána márcsak a kijavításában kell dolgoznia csak azt vhogy nem tudom elkezdeni tudom ti azt mondjátok h nem is akarom...ha vki elindítana hátulról akkor menne onnantól kezdve...ki tudja de részemről téma lezárva nem akarom hogy ez a topik rólam szoljon örökké mások is vannak -
campy #5490 totál jól látod, kezdem vhogy átlépni azt a határt érzem néha jó kedvem van, de vannak olyan napok mikor szinte 50-en felüli alkeszként viselkedem...még borotválkozni is lusta vagyok jelenleg am is utálatos:S!
Nessi: jól tetted, talán igazad lehet:) -
campy #5489 hát igen:S ez van manapság sok helyen:S -
#5488
Pedig a halotton nincs mit sajnálni. Ha netán beteg volt és szenvedett halála előtt, akkor minden nap illik áldani a sorsot, hogy megszabadította őt a szenvedéstől.
Sajnálni az élőket szokás. És igen, általában önsajnálat, jaj-mi-lesz-velem-nélküle érzés. Legalábbis a gyásznak mondott állapotokról eddig tapasztaltakat figyelembe véve. Néhányaknak még némi mazochizmus is bejátszik, mintha még meg is akarnák magukat büntetni más halála miatt.
Sokan hozzák fel, hogy aki meghalt hiányzik. Az is saját érzés. Azzal is csak magunkat sajnáljuk. Bátran elhiheted, hogy tapasztalatból beszélek. Se nagyszüleim, se szüleim nem élnek.
Ezek természetesen a fizikai halálra vonatkoznak. A halálnak ugyanis ezer arca van. Minden napunkra jut belőle. Mindnek folytatása az újjászületés, egy új élet. Lehet, hogy a fizikai halálnak is van ilyen folytatása. Nem tudhatom, még senki nem jött vissza elmesélni. -
Steve Q #5487 Mi az, mindenki gyásza egyenlő az önsajnálattal? Aligha hinném. -
Rundstedt17 #5486 Még jó -
raulreal #5485 Hát...nekem is életem egyik lemegrázóbb élménye, amikor
temetésen voltam :S
De kihevertem. -
Rundstedt17 #5484 Nincs itt semmi,bunkóság.Arra fogni szerencsétlenkedését hogy meghalt valakije,több mint átlátszó. -
#5483
Néhány ember milyen érzéketlen tuskó paraszt, hihetetlen. :C -
Rundstedt17 #5482 Campy!Na ez már önsajnáltatás.Nehogy arra fogj már mindent hogy meghalt pár rokonod...nevetséges a természet rendjére fogni.