6682
Önbizalomhiány
-
#5801
Bocs, de hülye példa!
Az orvosok gyógyítják-ha lehet- a szerettei meg törődnek vele.
Miért raksz fel ilyen idióta kérdéseket? Nem szeparálják el sehol a világon a beteg embereket és nem hagyják magukra.
Én még nem hallottam olyan példát, hogy egy gyógyíthatatlan embert a betegsége miatt (már ha ilyen jellegű) kiközösített volna a civilizált közösség. Sőt jobban igyekezett kedvesnek lenni, segíteni neki.
A delfinek pl. sérült tásukat nem hagyják magára, felcipelik a felszínre, hogy levegőt vehessen...stb. Te írtad, hogy hiszed mi különbek vagyunk az állatoknál, vagy vmi ilyesmi.... -
#5800
Tegyük fel van egy végső stádiumú rákos ember.
Kire tartozik ez még rajta kívül, kinek a vállát nyomja még?
Ki tudná átvállalni a rákját vagy annak egy részét? -
#5799
A közöst lehet közösen. Egyet értünk. Már csak max azt nem tisztáztuk, mi minden közös....
Hú, nehéz szülés volt, hosszú vajúdási idő.....De csodaszép gyerek lett! -
#5798
Huntofának azért is igaza lehet, mert mikor olyan cipőbe jártam mint raulék, akkor az én fejemhez is hasonló dumát vágtak többen is, és én is csak gondolkodás nélkül elkergettem őket magamban a fenébe.
Holott fel kellett volna rá figyelnem, mert amolyan kis vörös lámpa volt a műszerfalon ami azt jelezte, hogy valami gáz van.
Már csak azért is, mert ugyan ez a lámpa (beszólás) másnál nem világított.
Annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy milyen alapon szóltak be, már egy teljesen másik (elterelő!) téma. -
#5797
Nem nyertél.
A privátot továbbra is egyedül kell cipelni.
A közöst lehet csak közösen. -
#5796
Az élet tele van ilyen fordulópontokkal. Szerintem már sokkal előbbre tehető: otthonról bölcsibe, oviba, isibe, középbe.....
Kipécézett - szégyen de nem neki. Többen egy ellen sose fair és nem dicsőséges.
Sajna ez a tiszta lappal indul érettségi után az életbe nem mindig igaz.
(Vagy pedig nem jól értelmezem) Addigra 18 éves, sok ember ismeri, véleményt formált róla, ő is magáról...stb. Felelős lesz, mert meg van határozva egy időpont a 18 év, de hogy valóban megérett-e a felelősségre az egyénenként más időpontban következik be (vannak felelősségteljes 16 évesek és totál felelőtlen 20 évesek), csak hát kellett egy időpontot meghatározni....
Szal szerintem az hogy egy ember hány évesen lesz valóban érett arra, hogy valóban tudjon bizonyos dolgokon változtatni eredményesen az mindenkinél máskor érik be. Ez is bizonyos kényszer, amelynek van akik meg tudnak felelni, van akik nem. Próbálni lehet, akkor is, ha nem érett rá, csak a kudarc visszább vetheti. Sajnos mostanában kicsit gyorsan igyekeznek felnőni a gyerekek. Én ennek nem örülök.
Az utolsó mondatról az jutott az eszembe, hogy valóban néha könnyebb név nélkül, más néven ismeretlenekkel megbeszélni nagyon cikis dolgokat, tanácsot kérni, kevesebb lehet a kellemetlen következmény.
Véleményt leírni pedig jópáran nem mernének névvel, arccal. Ez egyéni felelősségvállalás kérdése. -
#5795
A visszajelzések sokszor nem tükrözik a valóságot. Néha az emberek fejében élő belső kép megzavarja a dolgokat. Ráadásul, főleg 10 - 18 éves kor között előfordul, hogy egyesek valakit úgymond kipécéznek, akit piszkálhatnak. És akkor a "baka belerúg a kutyába" elv érvényesül.
Nagyon ritka, hogy a kipécézőhöz nem csatlakozik a környezet egy része, mert:
1. de jó vicc
2. ő erősnek látszik, inkább csatlakozom, minthogy engem is megtaláljon.
A két állítás közül gyakran egyik sem igaz. Viszont mindig igaz: amíg adom, nem én kapom.
Úgyhogy ez egy nagyon furcsa területe a visszajelzéseknek, kapcsolatoknak, közösségeknek. Azt gondolom, hogy aki pl. most érettségi előtt áll és a kipécézettek között van, az rövidesen komoly sorsforduló elé néz. Amikor elszakad a megszokott környezet egy részétől. Mikortól egy új kapcsolatrendszert kell kialakítson úgy, hogy tiszta lappal indul.
Ez lesz az a pont, amikor felelős a tetteiért. Itt kiiktathatja az életéből az azt megkeserítő elemeket. Aki akkor nem próbálja meg ezt, az hibát követ el önmagával szemben.
Aki meglépi és sikerül, az viszont sokkal sikeresebb ember lehet, mint azok, akik eddig nagynak, erősnek tűntek. Mert sokkal edzettebb lelkileg.
Amúgy meg komoly személyiségfejlesztők sem mondják soha, hogy fordulj ki magadból, légy másmilyen. Csak azt: élj a lehetőségeiddel és emelkedj felül a besorolásokon.
Az meg természetes számomra, hogy a fáradt gőzt ilyen helyen engedik ki. Idegen környezet. Elolvassák amit ír, válaszolnak neki, de ha kikapcsolja a gépet, nem csesztethetik. Ezért nem beszél meg ilyen dolgokat hozzá közelállóval. -
#5794
A vélemények(már ha őszinték) visszajelzések a környezetünkben lévő emberektől a viselkedésünkre, a szavainkra, tetteinkre...Szügségesek ahhoz, hogy egy embercsoport összekovácsolódhasson. Bár nem tudunk egymáshoz maximálisan igazodni, de kompromisszumokat lehet kötni. Természetesen oda-vissza alapon.
Abban meg igazad van, hogy mindenki eldöntheti, kinek ad a véleményére, kinek nem. -
#5793
Szerintem ők egyben vannak. Csak más lelki beállítottságúak, mint te. Te komolyan és szigorúan veszed az élet dolgait. Ők meg komolynak és szigorúnak látják az életet magukkal szemben. Ezért nem akarnak ilyenből többet maguknak.
Huntofának meg nem lehet igaza. Még egy újszülöttet is tisztelnünk kell. Aki nem adja meg a kellő tiszteletet másoknak, főleg úgy, hogy maga nem járt az ő cipőjükben, az olyan, akinek a véleménye nem mérvadó. A kertemben álló kivágott fa maradékának se adok a véleményére. Ettől akár ki is röhöghet, sőt bárki gondolhatja: igaza van. -
#5792
Heuréka! Nyertem! Nem vagyunk sose egyedül. Ott a gondviselés is velünk no meg a szüleink, meg egy kipécézett fiú/lány, akit Ő küldött, no meg (majd vagy most) a gyerekeink...stb. Nem mindent kell egyedül cipelni. -
#5791
Szia! -
#5790
Én ezzel értek egyet, és eszerint igazítom életem:
"Pascal mondja: élvezet a vihartól hányt sajkán ülni, ha tudjuk, hogy az elveszni nem fog; s nem ilyen-e annak élete, ki vészei között teljes bizodalommal emeli tekintetét ég felé? Ki a gondviselésben nem kételkedik, az előtt minden egyéb kétely elveszti kínzó fontosságát." -
#5789
Valahonnan ismerős szöveg. Tudom már honnan számomra "nem szeretem helyről".
Gyönyörűséges, de néha milyen jó letenni az igát és megpihenni kicsit, egy szeretett ember karjába omolva nevetni, vagy sírni.... -
#5788
A legnagyobb tudás, tudni,
- hogy senki sem kap nagyobb terhet, mint aminek az elviselésére képes.
- hogy senki sem kap olyan feladatot amit ne tudna megoldani.
"Az én igám könnyű, az én igám gyönyörűséges." -
#5787
Attól, hogy nem bírunk mindent egyedül nem vagyunk elfuseráltak.
Én sem bírok mindent, más sem.
"A legnagyobb tudás: tudni, hogy gyengék és mégis erősek vagyunk." -
#5786
Látod ezt én is mondhattam volna neked.
Ismét elnézést kérek, hogy az embert többre tartottom valami elveszett elfuserált önállótlan lehetetlen lénynél. Elnézést kérek. Komolyan.
Folyamatosan ebbe a hibába esek. Nézzétek el. -
#5785
Ez a teóriád az állatoknál sem működne.
Mondd kedves Salsoul, miért játszod az érthetetlent?
Nem úgy tűnt, hogy az lennél. (Jaj, bókoltam egyet, hogy történhetett ez meg! Nem is értem.) -
#5784
Igen, nem maradna életbe felnőttek nélkül.
Ám felnőttektől független benne az az erő ami tanulásra és tapasztalásra ösztönzi. Az amiért megtanul járni, beszélni. -
#5783
Ahhoz, h beszélni tudjon mindenképp hallania kell valaki mást is beszélni. Máskülönben hogy tanulná meg a nyelvet...?
Anaidnak igaza van. A gyerek úgy tanulja meg a dolgokat, hogy utánozza azokat, akiket lát. Ha nem látna két lábra egyenesedett embereket, eszébe sem jutna neki is két lábra állni. -
#5782
De fogták néha a kezét és szeretgették, beszéltek hozzá, stb.
Egyébként totál értelmetlenről beszélünk, egy csecsemő felnőttek nélkül életben sem maradna....Táplálkozni sem tud egyedül.
Szerintem térjünk vissza a topic témájához, vagy fejezzük be ezt az értelmetlen vitát. -
#5781
Láttam a testvéremet ahogy felnőtt.
Ahogy járni, ahogy beszélni kezdett.
Valahogy nem kellett noszogatni, rimánkodni és külön kérvényt benyújtani neki. -
#5780
Oké kérdés megválaszolva: Nincs gyereked. -
#5779
Igen, csak - ha nem gumiszobába dugják ahol semmi sincs - önmagától egyedül tör előre, anélkül, hogy ebbe bárkinek bármilyen beleszólása lenne. Egyszer csak jár, egyszer csak beszél.
És nem azért mert a szülő ezt akarta.
És nem érdekli, hogy a szülő akkor ott van-e vagy sem, hogy segítsen. -
#5778
Nem egyedül. Néha segítő kezek emelik fel és megsimogatják. Nincs gyereked?
Láttam egyszer egy iszonyú dok.filmet. Ott tényleg egyedül volt egy nem is kicsi lány bezárva valahova, már nem emlékszem. Enni, inni kapott semmi egyéb. Sajnos azt is mutatták, hogy visszafejlődött, még beszélni is szinte teljesen elfelejtett. Iszonyatos volt. Elbőgtem magam rajta. A gyerekek utánozva tanulnak. Kell a környezet hatása is hozzá, lásd Tarzan történet, hogy bonyolultabbat ne említsek. -
#5777
Én már csak azon csodálkozok, hogy a kisgyerek hogyan tanul meg járni és beszélni. Én már csak ezen csodálkozok. És mindezt egyedül, önerőből. Senki nem segít neki. Senki. És mégis. Ezen csodálkozok.
Miért nem sír inkább, hogy neki ez nem megy, és soha nem is fog menni... az első esés után, vagy csak úgy alapban.
Miért nem ezt teszi?
Miért próbálkozik újra és újra elszántan... nem értem.
Miért nem mondja, hogy ő amúgy is négykézlábra, és gügyögésre teremtetett és ne akarják már, hogy a "bálna banánt egyen". -
#5776
5768: Lehet nem helyesen asszociáltam. Bocs.
5761: Azt hittem erről is beszéltek. Nem értek egyet az ilyen magányosak vagyunk és pont szemlélettel. Én azt mondom, lehet, hogy most az vagyok, de lesz megoldása az egyenletemnek, de kétismeretlenes amiből én csak az egyik vagyok. Remélem, majd előkerül a másik ismeretlen is, hamár a matek nyelvén jobban értesz...
-
Fbn Lx #5775 ????
confused.
nem tudom, ez hogy kapcsolódik a kommentemhez, sorry :) -
#5774
És ha egy embernek a valós számok halmazában a kibeszélés okozta megkönnyebülés is benne van az őt érdekli, nem kell hogy téged is érdekeljen.
Mond már meg nekem, hogy miért valóságosabb az, hogy bajjal küzdő emberek higgyék csak el, hogy magukra maradtak? Mennyi depist akarnak ilyen szemléletek táplálásával még "legyártani"? Társas lények vagyonk, nem kell belénk szugerálni, hogy baromira egyedül vagyunk, mert nem. Legalább hagy reménykedjünk. Nem hallottad még, hogy az ad a legtöbb lelki erőt? -
Fbn Lx #5773 valamelyik egyenletről viszont kapásból látni, hogy csak a komplex számhalmazon van megoldása, és azzal nem is foglalkozom. Engem csak a valós megoldások halmaza érdekel :) -
#5772
Légyszi vonatkoztass már el néha! 2*2 néha 5. Nem minden megoldható.
Egyébként a matek példa nem jó az érzelmeknek meg a realitásnak semmi köze egymáshoz.
Ennyi erővel azt is kérhetnénk, hogy a bálna banánt egyen....Akkor sem fog banánt enni. -
#5771
Ja, csak akkor ki kell mutatni az egyenletről, hogy nem megoldható.
Nem csak rá kenni kell... -
#5770
Kivéve abban az esetben, ha eleve megoldhatatlan az egyenlet, mert akkor magunknak teszünk szívességet, hogy nem görcsölünk tovább rajta. Közöljük, hogy nem sikerült, előveszünk egy egyszerűbb egyenletet. Nincs bukta a vizsgán, csak legfeljebb nem kiváló. És?
Tudod, senkit nem vágnak meg azért, mert egyetlen egyenletet nem tudott megoldani. -
#5769
és a logod/képed? -
#5768
csak a valóságban egy grammal sem lesz könnyebb az a teher
ez olyan mint egy bonyolult összetett egyenlet megoldása:
annak az ecsetelésétől, hogy milyen bonyolult és milyen nehéz megoldani, és hogy mennyien nem tudják megoldani nem lesz könnyebb az egyenlet megoldása, és ugyan úgy megoldatlan marad
lehet sírni, de a vizsga elégtelen lesz - engem mindig kivágtak ilyenkor -
#5767
Kétségtelen, hogy vannak olyan típusú emberek, akik megkönnyebbülnek attól, ha kiírhatják, kibeszélhetik magukból. Mázsás súlyként lepottyan róluk a bánat pusztán csak attól, hogy kimondhatták, leírhatták. Nem megoldást keresnek, csak hogy meghallgassák őket. Néhány kedves szó pedig csodákat tud tenni. Szerintem ők egyszerűen csak így teszik könnyebbé, hogy cipeljék a saját terheiket. Emlékként még ott lesznek, de már nem teherként. Van ilyen is. -
#5766
taszítanak a kommenteid :) -
#5765
Mit ér az arany a több száz vagy ezer méter mélyen föld gyomrában kibányászatlanul, kibányászó nélkül?
Na mit? Semmit sem.
A kitermeléshez kell: erőforrás a kitermeléshez, vágy az aranyra/kitermelésre, elszántság a kitermeléshez, hit a kitermelés sikerességében, tudás a kitermeléshez, menedzsment a kitermeléshez, és alázatosság, hogy az ember ne hülyüljön meg.
Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs.
Ennek több vagy kevesebb léte az embernek több vagy kevesebb szerencséje.
Huntofának igaza van.
Mindaddíg amíg a véleményezettek nem szedik össze magukat.
-
campy #5764 szia Nessi:) -
raulreal #5763 Hát ez jó kérdés, a mai napig nem tudom, hogy mit ronthattam el. -
#5762
Szerintem időnként a belső hangodat hallod. Az elképzelésed arról, milyenek azok, akik itt szólnak. És nem hallod meg az ő hangjukat.
Amit itt a linkben is mutatsz, meg amikre hivatkozol: írások, tanítások, vélemények, sokszor jók. De igazából ezek hozzák a más-bizalmat. Az ilyenekben bízás támogat a talpraállásban.
Úgy gondolom, azok, akiknek itt nincs önbizalmuk, hibáznak, ha nem keresik meg magukban azt, amiben jobbak, mint mások. És bocs, de szerintem a világ lustájának, vagy a legszuperebben rinyálónak is van valamihez tehetsége. Csak ő eddig nem tudta, hogy tehetséges.
Végülis láttam embert, aki abból él, hogy néz. Állítom nem rosszul. A nép meg sír és zokog a gyönyörtől: láttam egy látót! Azt senki nem tudja, lát-e ilyenkor az illető bármit is, mert egy kukkot se szól. Viszont tényleg rendkívül hatásos arckifejezéssel néz.
Szóval Huntofának nem lehet igaza. Mivel ő átlagos modortalanságával sehol sincs az itt felszólalók tehetségéhez képest! Ahogy elnézem, inkább ő lehet itt a pancser.