6682
Önbizalomhiány
-
#5841
Tudod, nem követed olyan régóta ezt a topikot mint én.
Az két manus csak játsza itt az eszét, és eszük águkban sincs változtatni.
Mindegy hogy biztatod őket. Ők kiböjtöléssel akarják orvosolni a problémáikat - amivel nem lehet persze.
Raul decemberben aszonta' elmegy OKJ-s öngyilkosnak de ott is megbukott.
Campy pedig anyuci elkényeztettje, akit annyira elkényeztettek, hogy teljesen, és magától önállóan semmire sem képes.
Én pedig vagyok az elvont destruktív gonosz sg mumus. -
#5840
Ki? Én? Én nem. Vagy igen?
Én csak szófogadó voltam, megpróbáltam egyszerélünk materialistaként gondolkodni, hát nem sikerült fényesen, úgyhogy nem erőltetem.
Mivel szóltam be? -
#5839
Jaj, ne már! Totál uncsi jó zsaru, rossz zsaru játékra hasonlít: biztatnám, te meg eljátszod a "rossz zsarut". Nem kellett volna engem is megkérdezned, kedves, hogy van e kedvem az ilyen játékhoz?
-
#5838
Az adatlapomon szereplő kor valós. Szerettem volna emberekkel beszélni, bármiről, találtam ezt az oldalt, beléptem.
Amit írtál: nem lesz lerombolva amit építünk, lesznek akik tovább építsék. (öööö, remélem, hiszem) -
#5837
A zene teljesen jó dolog. Mi rengeteget énekelünk, zenét hallgatunk... -
#5836
beszóltak nekem? hol? 
-
#5835
Igazából egy ostorra és egy ostorozó kézre lenne szüksége.
![]()
-
campy #5834 te most mennyi idős vagy ha már illik ilyet kérdezni:), és hogyhogy mostanában itt tengeted nálunk a napjaid?:) nem mintha nem lenne jó félre ne érts:) tetszik amiket írsz -
campy #5833 hallod Anaid szépen elűzted Salsoult...érdekes ha így beszólnak neki rögtön elbújik...kár h a monitoron keresztül nem látom a képét majd megbolondul dühében:D
ez a halál dolog elég fura mindenkinél más, hogy megakar e halni vagy sem...Aki sikeres nyilván nem akar meghalni, aki pedig unja a banánt azt nem érdekli én kb ilyen vagyok nem félek a haláltól, vannak gátlásaim (marad is sztem) ugyanakkor vhogy nem fog érdekelni h meghalok voltam nem váltottam meg a világot és kész...amúgy is evvel a küzj emberi mondással kellene vmit kezdenem de most nem fogom azt mondani h nem tudom mert megint le leszek ugatva...úgyhogy csak annyit tökmind1 mit építesz fel, ha egyszer le lesz rombolva... -
raulreal #5832 "ez is egy elfoglaltság."--jaja
Mostanában rászoktam mindenhol a zenehallgatásra. Nekem segít. Először is, ha erre-arra járkálok, nem hallom a megjegyzéseket. Másodszor meg: ha feldühítettek--lenyugtat, ha el akarok aludni, akkor meg felébreszt. :D -
#5831
Jaj ezt ismerem, csak nálam pont nem azt okozza, hogy visszahúzódó lennék. Én úgy nevezem az "esélytelenek nyugalma". Volt annyi koppanás, vacak a helyzet, szal miért ne mennék oda bátran, koppantam én már annyit, hogy nem jelenthet újdonságot, ismerem milyen, előfordult már, akkor meg nincs mit vesztenem. Nemtom, de az "esélytelenek nyugalma" amiket kb. vázoltál, milyen kérdések merülnek fel benned, nos nálam jól működött. Beszélünk, hülyéskedhetek, adhatom magam, valszeg úgysem érdeklem, ez a kiindulópont ebből tök jó dolgok sültek ki életemben.
Rájöttem, hogy fogjam fel, hogy ne bajt okozzon.
Kicsit összehajigáltam a szöveget bocs. -
#5830
Szerintem nálunk még nem ilyen veszélyes a helyzet.
Unatkozol? Hát mit ne mondjak, nekem se túl mozgalmas manapság az életem. Voila, itt el lehet "hyülyülni", meg komoly dolgokról is dumcsizni ez is egy elfoglaltság. Én majdnem mindig találok egy-két témát, ami érdekel és éppen "aktív".
Azt meg, hogy "csoszognak-e...":én nem hallottam semmilyen csoszogást a sulid tájékáról. -
Rundstedt17 #5829 Jah meglehet deh önbizalom nincs akkor se:d.a pontos gondom ez:egyszerűen van egyfajta akadályozó érzés,de ez sok területre igaz.például:jaj mit fog szólni?hogy mondjam?ugyan már miért pont én?esélytelen,beégnék.na ezek a gondolatok kínoznak.ez a probléma nálam -
raulreal #5828 Hát...ööö...nem tudom...annyi biztos, hogy nagyon sokszor van elegem mindenből. És nagyon sokszor nagyon unatkozok. Nagyon. 
Mondjuk úgy, hogy untatnak a hétköznapok.
De nem kell félni, nézzünk csak körbe egy kicsit...1-2 országgal arrébb, ha van valami gond a suliban...lődöznek, mint az állat...ha nem tetszik valami, akkor leölik manapság a másikat.
Ki tudja, lehet, hogy az én sulimba is csoszog néhány ilyen pszichopata, uzival a táskában, azt ha kisül a biztosíték már osztják is a skulót alá COD
-
Ronny #5827 me' kemény vagy öcsém -
Rundstedt17 #5826 Lol azt meg még elképzelni sem tudom hogy milyen attól félni, hogy milyen a halál:D. -
#5825
Várjatok csak. Nincs itt egy alapvető félreértés?
Az emberek zömében nem attól félnek, hogy majd egyszer meghalnak, azt mindenki tudja, hogy meghal. A félelmet az okozza, hogy nem tudják milyen meghalni. Nem? Melyiket nevezzük halálfélelemnek? Vagy azt, hogy ragaszkodnak az élethez és nem akarják elveszteni?
Minthogyha most totál nem ugyanarról beszélnénk... -
Rundstedt17 #5824 Te ne legyél értetlen,még jó hogy nem keresem a halált és az is természetes hogy ha életem veszélyben lenne mindent megtennék hogy életben maradjak.De ha már egyszer elkerülhetetlen akkor se félnék,hiszen semmi olyat nem tettem amiért halál előtt szégyenkeznem kellene -
#5823
De ez nem standard állapot, ugye? (a nem akarok élni....) -
raulreal #5822 És a hozzám hasonló, "nem akarok élni, jobb lenne meghalni" emberek futnak olyankor ám a leggyorsabban, ha veszélyben az életük.
-
Ronny #5821 ne legyetek értetlenek. Fiatal vagy, persze, hogy nem félsz a haláltól, messze van az még. Kerülj olyan helyzetbe, hogy elveszítheted és mindjárt két kézzel fogsz kapaszkodni. -
Rundstedt17 #5820 Lol az azt jelentené hogy nekem nincs önbizalomhiányom:D.Pedig van.Haláltól értelmetlen félni az élet része,mindennek vége van egyszer. -
#5819
Tényleg hagyjuk. -
Ronny #5818 aki nem fél a haláltól annak nincs önbizalomhiánya. Ennnyi a mondandóm lényege. -
#5817
Mr. Egyszerélünk Materialista fél, mivel a tudomány jelen állása szerint a halál bármikor utolérhet bennünket és azzal kampó. Leáll az agy, a szív előfordul pár hallucináció és ennyi, hát igyekszik amíg él minden jót összeharácsolni, meg nem beszélni arról, hogy be van tojva a haláltól.
Mr. Egyszerélünk Materialista csak kitalált személy, bárminemű hasonlóság élő személyekkel csak a véletlen műve. Ezen sorok írója elhatárolódik ezen véletlen egyezésektől. -
#5816
Igen, és a példa lényege az, hogy elvonatkoztatunk attól hogy mi hogy gondoljuk.
És a "tegyük fel, hogy" példában felhozott egyszerélünk materialista fejével gondolkodunk, szemlélődünk.
Nem azt nézzük, hogy én vagy te hogy gondolkodunk, hanem hogy ő hogy, de ha nem tudsz elvonatkoztatni magadtól, akkor tényleg hagyjuk. -
#5815
Kérlek értsd már meg, hogy erről nem tudok, márhogy a halálfélelemről nem tudok mit írni és tudom, hogy annyira más szemszögből nézem a dolgot, mint te, hogy vitatkoznom sem érdemes. Ez egy olyan téma, amit teljesen máshogy fogok fel, mint a pl. Magyarországon élő emberek 90%-a.
Többször nem fogok róla vitázni. Bocs. -
campy #5814 halálfélelem...nem mindenütt általános...(egyébként most úgy érzem nem érdemes meghalni) -
#5813
És a szeretet hány kiló nyomasztó halálfélelmet venne le a válláról? -
#5812
Te nem számolsz egy fontos tényezővel az egyenletedben. Tudod mi a tényező neve, amelyet kifelejtettél? Szeretet. -
#5811
Nem kértelek rá. Amit az ember megtapasztalt és nem volt szörnyű attól nem fél. Nem önámítás. Az meg tényleg nem érdekel, hogy ki mit hisz ezzel kapcsolatban és semmi köze az önbizalomhoz. Úgyhogy erről tényleg nem kell itt beszélni. Már különben sem zavar a szkepticizmus. Rezignáltan olvasom a nem hiszem jellegű szavakat, kifejezéseket. -
#5810
Még mindig nem érted, mert a halállal nem nekem van gondom, hanem annak az embernek a "tegyük fel, hogy" példában.
Hogy valakinek fáj egy ember elvesztése az már egy külön történet, aminek köze nincs ahhoz, hogy a példánk emberét mennyire nyomja a haláltól való félelem.
Az nyomasztó, emeber elvesztés érzés az elvesztőt nyomja. Nem a haldoklót. Nem haldokló terhe, gondja. Őt ez a kérdés nem érdekli. Mint ahogy az elvesztőt sem érdekli a haldokló félelme, terhe csak a saját vesztesége és saját félelme a saját halálától. -
Ronny #5809 ne haragudj, de nem hiszek neked. Nekem ez az önámítás kategória. Az élet aminek van mélysége nem féli a halált, de könyörgöm, az önbizalomhiány topikban vagyunk. -
#5808
Nem. -
Ronny #5807 "Először is szerintem nem kell félni a haláltól."
És nem is félsz tőle? -
#5806
És legalább a statisztikákon sikerült javítanunk, ha már megegyeznünk mindenben nem sikerült? 
-
campy #5805 ne általánosíts... -
campy #5804 gyerekek termeltetek tegnapról mára rendesen:) -
#5803
Először is szerintem nem kell félni a haláltól. Máshogy szemlélem ezt, ezek szerint mint te. Te ezt érted?
A lelki teher nagysága attól is függ, a környezet hogyan reagálja le. A saját lelki terhét csökkenthetik a hozzáállással, növelhetik. Szerintem nem kérdés. Ha magára hagynák egy kórteremben tök egyedül tuti hatással lenne a lelki állapotára is, ezért nem teszik (remélem).
Mivel egy ember halála nem csak rá tartozik abban az értelemben, hogy a hiánya másoknak is fájhat majd, nos szerintem, igen tartozik másra is. Van egy mondás, miszerint ha egy ember meghal, neki már nem fáj semmi, de a szeretteinek fel kell dolgozzák lelkileg az ő hiányát, néha ezért nekik nehezebb.
Lehet jobban értem, mint hiszed. -
#5802
A példa nem hülye hanem nem érted.
Adott egy ember akit nyomaszt a rák, a rák által a halál és fél és retteg.
Mi tud valaki más átvállalni ebből a (lelki) teherből? Tud-e ezen bárki is könnyíteni neki? Tartozik-e ez még rajta kívül valaki másra?
