Önbizalomhiány
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#5831
Jaj ezt ismerem, csak nálam pont nem azt okozza, hogy visszahúzódó lennék. Én úgy nevezem az "esélytelenek nyugalma". Volt annyi koppanás, vacak a helyzet, szal miért ne mennék oda bátran, koppantam én már annyit, hogy nem jelenthet újdonságot, ismerem milyen, elõfordult már, akkor meg nincs mit vesztenem. Nemtom, de az "esélytelenek nyugalma" amiket kb. vázoltál, milyen kérdések merülnek fel benned, nos nálam jól mûködött. Beszélünk, hülyéskedhetek, adhatom magam, valszeg úgysem érdeklem, ez a kiindulópont ebbõl tök jó dolgok sültek ki életemben.
Rájöttem, hogy fogjam fel, hogy ne bajt okozzon.
Kicsit összehajigáltam a szöveget bocs.
Rájöttem, hogy fogjam fel, hogy ne bajt okozzon.
Kicsit összehajigáltam a szöveget bocs.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5830
Szerintem nálunk még nem ilyen veszélyes a helyzet.
Unatkozol? Hát mit ne mondjak, nekem se túl mozgalmas manapság az életem. Voila, itt el lehet "hyülyülni", meg komoly dolgokról is dumcsizni ez is egy elfoglaltság. Én majdnem mindig találok egy-két témát, ami érdekel és éppen "aktív".
Azt meg, hogy "csoszognak-e...":én nem hallottam semmilyen csoszogást a sulid tájékáról.
Unatkozol? Hát mit ne mondjak, nekem se túl mozgalmas manapság az életem. Voila, itt el lehet "hyülyülni", meg komoly dolgokról is dumcsizni ez is egy elfoglaltság. Én majdnem mindig találok egy-két témát, ami érdekel és éppen "aktív".
Azt meg, hogy "csoszognak-e...":én nem hallottam semmilyen csoszogást a sulid tájékáról.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5829
Jah meglehet deh önbizalom nincs akkor se:d.a pontos gondom ez:egyszerûen van egyfajta akadályozó érzés,de ez sok területre igaz.például:jaj mit fog szólni?hogy mondjam?ugyan már miért pont én?esélytelen,beégnék.na ezek a gondolatok kínoznak.ez a probléma nálam
#5828
Hát...ööö...nem tudom...annyi biztos, hogy nagyon sokszor van elegem mindenbõl. És nagyon sokszor nagyon unatkozok. Nagyon. <#idiota>
Mondjuk úgy, hogy untatnak a hétköznapok.
De nem kell félni, nézzünk csak körbe egy kicsit...1-2 országgal arrébb, ha van valami gond a suliban...lõdöznek, mint az állat...ha nem tetszik valami, akkor leölik manapság a másikat.
Ki tudja, lehet, hogy az én sulimba is csoszog néhány ilyen pszichopata, uzival a táskában, azt ha kisül a biztosíték már osztják is a skulót alá COD <#zavart2>
Mondjuk úgy, hogy untatnak a hétköznapok.
De nem kell félni, nézzünk csak körbe egy kicsit...1-2 országgal arrébb, ha van valami gond a suliban...lõdöznek, mint az állat...ha nem tetszik valami, akkor leölik manapság a másikat.
Ki tudja, lehet, hogy az én sulimba is csoszog néhány ilyen pszichopata, uzival a táskában, azt ha kisül a biztosíték már osztják is a skulót alá COD <#zavart2>
#5827
me' kemény vagy öcsém
#5826
Lol azt meg még elképzelni sem tudom hogy milyen attól félni, hogy milyen a halál😄.
#5825
Várjatok csak. Nincs itt egy alapvetõ félreértés?
Az emberek zömében nem attól félnek, hogy majd egyszer meghalnak, azt mindenki tudja, hogy meghal. A félelmet az okozza, hogy nem tudják milyen meghalni. Nem? Melyiket nevezzük halálfélelemnek? Vagy azt, hogy ragaszkodnak az élethez és nem akarják elveszteni?
Minthogyha most totál nem ugyanarról beszélnénk...
Az emberek zömében nem attól félnek, hogy majd egyszer meghalnak, azt mindenki tudja, hogy meghal. A félelmet az okozza, hogy nem tudják milyen meghalni. Nem? Melyiket nevezzük halálfélelemnek? Vagy azt, hogy ragaszkodnak az élethez és nem akarják elveszteni?
Minthogyha most totál nem ugyanarról beszélnénk...
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5824
Te ne legyél értetlen,még jó hogy nem keresem a halált és az is természetes hogy ha életem veszélyben lenne mindent megtennék hogy életben maradjak.De ha már egyszer elkerülhetetlen akkor se félnék,hiszen semmi olyat nem tettem amiért halál elõtt szégyenkeznem kellene
#5823
De ez nem standard állapot, ugye? (a nem akarok élni....)
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5822
És a hozzám hasonló, "nem akarok élni, jobb lenne meghalni" emberek futnak olyankor ám a leggyorsabban, ha veszélyben az életük. <#nyes>
#5821
ne legyetek értetlenek. Fiatal vagy, persze, hogy nem félsz a haláltól, messze van az még. Kerülj olyan helyzetbe, hogy elveszítheted és mindjárt két kézzel fogsz kapaszkodni.
#5820
Lol az azt jelentené hogy nekem nincs önbizalomhiányom😄.Pedig van.Haláltól értelmetlen félni az élet része,mindennek vége van egyszer.
#5819
Tényleg hagyjuk.
#5818
aki nem fél a haláltól annak nincs önbizalomhiánya. Ennnyi a mondandóm lényege.
#5817
Mr. Egyszerélünk Materialista fél, mivel a tudomány jelen állása szerint a halál bármikor utolérhet bennünket és azzal kampó. Leáll az agy, a szív elõfordul pár hallucináció és ennyi, hát igyekszik amíg él minden jót összeharácsolni, meg nem beszélni arról, hogy be van tojva a haláltól.
Mr. Egyszerélünk Materialista csak kitalált személy, bárminemû hasonlóság élõ személyekkel csak a véletlen mûve. Ezen sorok írója elhatárolódik ezen véletlen egyezésektõl.
Mr. Egyszerélünk Materialista csak kitalált személy, bárminemû hasonlóság élõ személyekkel csak a véletlen mûve. Ezen sorok írója elhatárolódik ezen véletlen egyezésektõl.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5816
Igen, és a példa lényege az, hogy elvonatkoztatunk attól hogy mi hogy gondoljuk.
És a "tegyük fel, hogy" példában felhozott egyszerélünk materialista fejével gondolkodunk, szemlélõdünk.
Nem azt nézzük, hogy én vagy te hogy gondolkodunk, hanem hogy õ hogy, de ha nem tudsz elvonatkoztatni magadtól, akkor tényleg hagyjuk.
És a "tegyük fel, hogy" példában felhozott egyszerélünk materialista fejével gondolkodunk, szemlélõdünk.
Nem azt nézzük, hogy én vagy te hogy gondolkodunk, hanem hogy õ hogy, de ha nem tudsz elvonatkoztatni magadtól, akkor tényleg hagyjuk.
#5815
Kérlek értsd már meg, hogy errõl nem tudok, márhogy a halálfélelemrõl nem tudok mit írni és tudom, hogy annyira más szemszögbõl nézem a dolgot, mint te, hogy vitatkoznom sem érdemes. Ez egy olyan téma, amit teljesen máshogy fogok fel, mint a pl. Magyarországon élõ emberek 90%-a.
Többször nem fogok róla vitázni. Bocs.
Többször nem fogok róla vitázni. Bocs.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5814
halálfélelem...nem mindenütt általános...(egyébként most úgy érzem nem érdemes meghalni)
#5813
És a szeretet hány kiló nyomasztó halálfélelmet venne le a válláról?
#5812
Te nem számolsz egy fontos tényezõvel az egyenletedben. Tudod mi a tényezõ neve, amelyet kifelejtettél? Szeretet.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5811
Nem kértelek rá. Amit az ember megtapasztalt és nem volt szörnyû attól nem fél. Nem önámítás. Az meg tényleg nem érdekel, hogy ki mit hisz ezzel kapcsolatban és semmi köze az önbizalomhoz. Úgyhogy errõl tényleg nem kell itt beszélni. Már különben sem zavar a szkepticizmus. Rezignáltan olvasom a nem hiszem jellegû szavakat, kifejezéseket.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5810
Még mindig nem érted, mert a halállal nem nekem van gondom, hanem annak az embernek a "tegyük fel, hogy" példában.
Hogy valakinek fáj egy ember elvesztése az már egy külön történet, aminek köze nincs ahhoz, hogy a példánk emberét mennyire nyomja a haláltól való félelem.
Az nyomasztó, emeber elvesztés érzés az elvesztõt nyomja. Nem a haldoklót. Nem haldokló terhe, gondja. Õt ez a kérdés nem érdekli. Mint ahogy az elvesztõt sem érdekli a haldokló félelme, terhe csak a saját vesztesége és saját félelme a saját halálától.
Hogy valakinek fáj egy ember elvesztése az már egy külön történet, aminek köze nincs ahhoz, hogy a példánk emberét mennyire nyomja a haláltól való félelem.
Az nyomasztó, emeber elvesztés érzés az elvesztõt nyomja. Nem a haldoklót. Nem haldokló terhe, gondja. Õt ez a kérdés nem érdekli. Mint ahogy az elvesztõt sem érdekli a haldokló félelme, terhe csak a saját vesztesége és saját félelme a saját halálától.
#5809
ne haragudj, de nem hiszek neked. Nekem ez az önámítás kategória. Az élet aminek van mélysége nem féli a halált, de könyörgöm, az önbizalomhiány topikban vagyunk.
#5808
Nem.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5807
"Elõször is szerintem nem kell félni a haláltól."
És nem is félsz tõle?
És nem is félsz tõle?
#5806
És legalább a statisztikákon sikerült javítanunk, ha már megegyeznünk mindenben nem sikerült?<#nyes><#awink>
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5805
ne általánosíts...
#5804
gyerekek termeltetek tegnapról mára rendesen😊
#5803
Elõször is szerintem nem kell félni a haláltól. Máshogy szemlélem ezt, ezek szerint mint te. Te ezt érted?
A lelki teher nagysága attól is függ, a környezet hogyan reagálja le. A saját lelki terhét csökkenthetik a hozzáállással, növelhetik. Szerintem nem kérdés. Ha magára hagynák egy kórteremben tök egyedül tuti hatással lenne a lelki állapotára is, ezért nem teszik (remélem).
Mivel egy ember halála nem csak rá tartozik abban az értelemben, hogy a hiánya másoknak is fájhat majd, nos szerintem, igen tartozik másra is. Van egy mondás, miszerint ha egy ember meghal, neki már nem fáj semmi, de a szeretteinek fel kell dolgozzák lelkileg az õ hiányát, néha ezért nekik nehezebb.
Lehet jobban értem, mint hiszed.
A lelki teher nagysága attól is függ, a környezet hogyan reagálja le. A saját lelki terhét csökkenthetik a hozzáállással, növelhetik. Szerintem nem kérdés. Ha magára hagynák egy kórteremben tök egyedül tuti hatással lenne a lelki állapotára is, ezért nem teszik (remélem).
Mivel egy ember halála nem csak rá tartozik abban az értelemben, hogy a hiánya másoknak is fájhat majd, nos szerintem, igen tartozik másra is. Van egy mondás, miszerint ha egy ember meghal, neki már nem fáj semmi, de a szeretteinek fel kell dolgozzák lelkileg az õ hiányát, néha ezért nekik nehezebb.
Lehet jobban értem, mint hiszed.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5802
A példa nem hülye hanem nem érted.
Adott egy ember akit nyomaszt a rák, a rák által a halál és fél és retteg.
Mi tud valaki más átvállalni ebbõl a (lelki) teherbõl? Tud-e ezen bárki is könnyíteni neki? Tartozik-e ez még rajta kívül valaki másra?
Adott egy ember akit nyomaszt a rák, a rák által a halál és fél és retteg.
Mi tud valaki más átvállalni ebbõl a (lelki) teherbõl? Tud-e ezen bárki is könnyíteni neki? Tartozik-e ez még rajta kívül valaki másra?
#5801
Bocs, de hülye példa!
Az orvosok gyógyítják-ha lehet- a szerettei meg törõdnek vele.
Miért raksz fel ilyen idióta kérdéseket? Nem szeparálják el sehol a világon a beteg embereket és nem hagyják magukra.
Én még nem hallottam olyan példát, hogy egy gyógyíthatatlan embert a betegsége miatt (már ha ilyen jellegû) kiközösített volna a civilizált közösség. Sõt jobban igyekezett kedvesnek lenni, segíteni neki.
A delfinek pl. sérült tásukat nem hagyják magára, felcipelik a felszínre, hogy levegõt vehessen...stb. Te írtad, hogy hiszed mi különbek vagyunk az állatoknál, vagy vmi ilyesmi....
Az orvosok gyógyítják-ha lehet- a szerettei meg törõdnek vele.
Miért raksz fel ilyen idióta kérdéseket? Nem szeparálják el sehol a világon a beteg embereket és nem hagyják magukra.
Én még nem hallottam olyan példát, hogy egy gyógyíthatatlan embert a betegsége miatt (már ha ilyen jellegû) kiközösített volna a civilizált közösség. Sõt jobban igyekezett kedvesnek lenni, segíteni neki.
A delfinek pl. sérült tásukat nem hagyják magára, felcipelik a felszínre, hogy levegõt vehessen...stb. Te írtad, hogy hiszed mi különbek vagyunk az állatoknál, vagy vmi ilyesmi....
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5800
Tegyük fel van egy végsõ stádiumú rákos ember.
Kire tartozik ez még rajta kívül, kinek a vállát nyomja még?
Ki tudná átvállalni a rákját vagy annak egy részét?
Kire tartozik ez még rajta kívül, kinek a vállát nyomja még?
Ki tudná átvállalni a rákját vagy annak egy részét?
#5799
A közöst lehet közösen. Egyet értünk. Már csak max azt nem tisztáztuk, mi minden közös....
Hú, nehéz szülés volt, hosszú vajúdási idõ.....De csodaszép gyerek lett!
Hú, nehéz szülés volt, hosszú vajúdási idõ.....De csodaszép gyerek lett!
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5798
Huntofának azért is igaza lehet, mert mikor olyan cipõbe jártam mint raulék, akkor az én fejemhez is hasonló dumát vágtak többen is, és én is csak gondolkodás nélkül elkergettem õket magamban a fenébe.
Holott fel kellett volna rá figyelnem, mert amolyan kis vörös lámpa volt a mûszerfalon ami azt jelezte, hogy valami gáz van.
Már csak azért is, mert ugyan ez a lámpa (beszólás) másnál nem világított.
Annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy milyen alapon szóltak be, már egy teljesen másik (elterelõ!) téma.
Holott fel kellett volna rá figyelnem, mert amolyan kis vörös lámpa volt a mûszerfalon ami azt jelezte, hogy valami gáz van.
Már csak azért is, mert ugyan ez a lámpa (beszólás) másnál nem világított.
Annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy milyen alapon szóltak be, már egy teljesen másik (elterelõ!) téma.
#5797
Nem nyertél.
A privátot továbbra is egyedül kell cipelni.
A közöst lehet csak közösen.
A privátot továbbra is egyedül kell cipelni.
A közöst lehet csak közösen.
#5796
Az élet tele van ilyen fordulópontokkal. Szerintem már sokkal elõbbre tehetõ: otthonról bölcsibe, oviba, isibe, középbe.....
Kipécézett - szégyen de nem neki. Többen egy ellen sose fair és nem dicsõséges.
Sajna ez a tiszta lappal indul érettségi után az életbe nem mindig igaz.
(Vagy pedig nem jól értelmezem) Addigra 18 éves, sok ember ismeri, véleményt formált róla, õ is magáról...stb. Felelõs lesz, mert meg van határozva egy idõpont a 18 év, de hogy valóban megérett-e a felelõsségre az egyénenként más idõpontban következik be (vannak felelõsségteljes 16 évesek és totál felelõtlen 20 évesek), csak hát kellett egy idõpontot meghatározni....
Szal szerintem az hogy egy ember hány évesen lesz valóban érett arra, hogy valóban tudjon bizonyos dolgokon változtatni eredményesen az mindenkinél máskor érik be. Ez is bizonyos kényszer, amelynek van akik meg tudnak felelni, van akik nem. Próbálni lehet, akkor is, ha nem érett rá, csak a kudarc visszább vetheti. Sajnos mostanában kicsit gyorsan igyekeznek felnõni a gyerekek. Én ennek nem örülök.
Az utolsó mondatról az jutott az eszembe, hogy valóban néha könnyebb név nélkül, más néven ismeretlenekkel megbeszélni nagyon cikis dolgokat, tanácsot kérni, kevesebb lehet a kellemetlen következmény.
Véleményt leírni pedig jópáran nem mernének névvel, arccal. Ez egyéni felelõsségvállalás kérdése.
Kipécézett - szégyen de nem neki. Többen egy ellen sose fair és nem dicsõséges.
Sajna ez a tiszta lappal indul érettségi után az életbe nem mindig igaz.
(Vagy pedig nem jól értelmezem) Addigra 18 éves, sok ember ismeri, véleményt formált róla, õ is magáról...stb. Felelõs lesz, mert meg van határozva egy idõpont a 18 év, de hogy valóban megérett-e a felelõsségre az egyénenként más idõpontban következik be (vannak felelõsségteljes 16 évesek és totál felelõtlen 20 évesek), csak hát kellett egy idõpontot meghatározni....
Szal szerintem az hogy egy ember hány évesen lesz valóban érett arra, hogy valóban tudjon bizonyos dolgokon változtatni eredményesen az mindenkinél máskor érik be. Ez is bizonyos kényszer, amelynek van akik meg tudnak felelni, van akik nem. Próbálni lehet, akkor is, ha nem érett rá, csak a kudarc visszább vetheti. Sajnos mostanában kicsit gyorsan igyekeznek felnõni a gyerekek. Én ennek nem örülök.
Az utolsó mondatról az jutott az eszembe, hogy valóban néha könnyebb név nélkül, más néven ismeretlenekkel megbeszélni nagyon cikis dolgokat, tanácsot kérni, kevesebb lehet a kellemetlen következmény.
Véleményt leírni pedig jópáran nem mernének névvel, arccal. Ez egyéni felelõsségvállalás kérdése.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5795
A visszajelzések sokszor nem tükrözik a valóságot. Néha az emberek fejében élõ belsõ kép megzavarja a dolgokat. Ráadásul, fõleg 10 - 18 éves kor között elõfordul, hogy egyesek valakit úgymond kipécéznek, akit piszkálhatnak. És akkor a "baka belerúg a kutyába" elv érvényesül.
Nagyon ritka, hogy a kipécézõhöz nem csatlakozik a környezet egy része, mert:
1. de jó vicc
2. õ erõsnek látszik, inkább csatlakozom, minthogy engem is megtaláljon.
A két állítás közül gyakran egyik sem igaz. Viszont mindig igaz: amíg adom, nem én kapom.
Úgyhogy ez egy nagyon furcsa területe a visszajelzéseknek, kapcsolatoknak, közösségeknek. Azt gondolom, hogy aki pl. most érettségi elõtt áll és a kipécézettek között van, az rövidesen komoly sorsforduló elé néz. Amikor elszakad a megszokott környezet egy részétõl. Mikortól egy új kapcsolatrendszert kell kialakítson úgy, hogy tiszta lappal indul.
Ez lesz az a pont, amikor felelõs a tetteiért. Itt kiiktathatja az életébõl az azt megkeserítõ elemeket. Aki akkor nem próbálja meg ezt, az hibát követ el önmagával szemben.
Aki meglépi és sikerül, az viszont sokkal sikeresebb ember lehet, mint azok, akik eddig nagynak, erõsnek tûntek. Mert sokkal edzettebb lelkileg.
Amúgy meg komoly személyiségfejlesztõk sem mondják soha, hogy fordulj ki magadból, légy másmilyen. Csak azt: élj a lehetõségeiddel és emelkedj felül a besorolásokon.
Az meg természetes számomra, hogy a fáradt gõzt ilyen helyen engedik ki. Idegen környezet. Elolvassák amit ír, válaszolnak neki, de ha kikapcsolja a gépet, nem csesztethetik. Ezért nem beszél meg ilyen dolgokat hozzá közelállóval.
Nagyon ritka, hogy a kipécézõhöz nem csatlakozik a környezet egy része, mert:
1. de jó vicc
2. õ erõsnek látszik, inkább csatlakozom, minthogy engem is megtaláljon.
A két állítás közül gyakran egyik sem igaz. Viszont mindig igaz: amíg adom, nem én kapom.
Úgyhogy ez egy nagyon furcsa területe a visszajelzéseknek, kapcsolatoknak, közösségeknek. Azt gondolom, hogy aki pl. most érettségi elõtt áll és a kipécézettek között van, az rövidesen komoly sorsforduló elé néz. Amikor elszakad a megszokott környezet egy részétõl. Mikortól egy új kapcsolatrendszert kell kialakítson úgy, hogy tiszta lappal indul.
Ez lesz az a pont, amikor felelõs a tetteiért. Itt kiiktathatja az életébõl az azt megkeserítõ elemeket. Aki akkor nem próbálja meg ezt, az hibát követ el önmagával szemben.
Aki meglépi és sikerül, az viszont sokkal sikeresebb ember lehet, mint azok, akik eddig nagynak, erõsnek tûntek. Mert sokkal edzettebb lelkileg.
Amúgy meg komoly személyiségfejlesztõk sem mondják soha, hogy fordulj ki magadból, légy másmilyen. Csak azt: élj a lehetõségeiddel és emelkedj felül a besorolásokon.
Az meg természetes számomra, hogy a fáradt gõzt ilyen helyen engedik ki. Idegen környezet. Elolvassák amit ír, válaszolnak neki, de ha kikapcsolja a gépet, nem csesztethetik. Ezért nem beszél meg ilyen dolgokat hozzá közelállóval.
http://fenyuzer.hu http://www.antistressz.co.cc http://www.netanyu.info
#5794
A vélemények(már ha õszinték) visszajelzések a környezetünkben lévõ emberektõl a viselkedésünkre, a szavainkra, tetteinkre...Szügségesek ahhoz, hogy egy embercsoport összekovácsolódhasson. Bár nem tudunk egymáshoz maximálisan igazodni, de kompromisszumokat lehet kötni. Természetesen oda-vissza alapon.
Abban meg igazad van, hogy mindenki eldöntheti, kinek ad a véleményére, kinek nem.
Abban meg igazad van, hogy mindenki eldöntheti, kinek ad a véleményére, kinek nem.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5793
Szerintem õk egyben vannak. Csak más lelki beállítottságúak, mint te. Te komolyan és szigorúan veszed az élet dolgait. Õk meg komolynak és szigorúnak látják az életet magukkal szemben. Ezért nem akarnak ilyenbõl többet maguknak.
Huntofának meg nem lehet igaza. Még egy újszülöttet is tisztelnünk kell. Aki nem adja meg a kellõ tiszteletet másoknak, fõleg úgy, hogy maga nem járt az õ cipõjükben, az olyan, akinek a véleménye nem mérvadó. A kertemben álló kivágott fa maradékának se adok a véleményére. Ettõl akár ki is röhöghet, sõt bárki gondolhatja: igaza van.
Huntofának meg nem lehet igaza. Még egy újszülöttet is tisztelnünk kell. Aki nem adja meg a kellõ tiszteletet másoknak, fõleg úgy, hogy maga nem járt az õ cipõjükben, az olyan, akinek a véleménye nem mérvadó. A kertemben álló kivágott fa maradékának se adok a véleményére. Ettõl akár ki is röhöghet, sõt bárki gondolhatja: igaza van.
http://fenyuzer.hu http://www.antistressz.co.cc http://www.netanyu.info
#5792
Heuréka! Nyertem! Nem vagyunk sose egyedül. Ott a gondviselés is velünk no meg a szüleink, meg egy kipécézett fiú/lány, akit Õ küldött, no meg (majd vagy most) a gyerekeink...stb. Nem mindent kell egyedül cipelni.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5791
Szia!
http://fenyuzer.hu http://www.antistressz.co.cc http://www.netanyu.info
#5790
Én ezzel értek egyet, és eszerint igazítom életem:
"Pascal mondja: élvezet a vihartól hányt sajkán ülni, ha tudjuk, hogy az elveszni nem fog; s nem ilyen-e annak élete, ki vészei között teljes bizodalommal emeli tekintetét ég felé? Ki a gondviselésben nem kételkedik, az elõtt minden egyéb kétely elveszti kínzó fontosságát."
"Pascal mondja: élvezet a vihartól hányt sajkán ülni, ha tudjuk, hogy az elveszni nem fog; s nem ilyen-e annak élete, ki vészei között teljes bizodalommal emeli tekintetét ég felé? Ki a gondviselésben nem kételkedik, az elõtt minden egyéb kétely elveszti kínzó fontosságát."
#5789
Valahonnan ismerõs szöveg. Tudom már honnan számomra "nem szeretem helyrõl".
Gyönyörûséges, de néha milyen jó letenni az igát és megpihenni kicsit, egy szeretett ember karjába omolva nevetni, vagy sírni....
Gyönyörûséges, de néha milyen jó letenni az igát és megpihenni kicsit, egy szeretett ember karjába omolva nevetni, vagy sírni....
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5788
A legnagyobb tudás, tudni,
- hogy senki sem kap nagyobb terhet, mint aminek az elviselésére képes.
- hogy senki sem kap olyan feladatot amit ne tudna megoldani.
"Az én igám könnyû, az én igám gyönyörûséges."
- hogy senki sem kap nagyobb terhet, mint aminek az elviselésére képes.
- hogy senki sem kap olyan feladatot amit ne tudna megoldani.
"Az én igám könnyû, az én igám gyönyörûséges."
#5787
Attól, hogy nem bírunk mindent egyedül nem vagyunk elfuseráltak.
Én sem bírok mindent, más sem.
"A legnagyobb tudás: tudni, hogy gyengék és mégis erõsek vagyunk."
Én sem bírok mindent, más sem.
"A legnagyobb tudás: tudni, hogy gyengék és mégis erõsek vagyunk."
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5786
Látod ezt én is mondhattam volna neked.
Ismét elnézést kérek, hogy az embert többre tartottom valami elveszett elfuserált önállótlan lehetetlen lénynél. Elnézést kérek. Komolyan.
Folyamatosan ebbe a hibába esek. Nézzétek el.
Ismét elnézést kérek, hogy az embert többre tartottom valami elveszett elfuserált önállótlan lehetetlen lénynél. Elnézést kérek. Komolyan.
Folyamatosan ebbe a hibába esek. Nézzétek el.
#5785
Ez a teóriád az állatoknál sem mûködne.
Mondd kedves Salsoul, miért játszod az érthetetlent?
Nem úgy tûnt, hogy az lennél. (Jaj, bókoltam egyet, hogy történhetett ez meg! Nem is értem.)
Mondd kedves Salsoul, miért játszod az érthetetlent?
Nem úgy tûnt, hogy az lennél. (Jaj, bókoltam egyet, hogy történhetett ez meg! Nem is értem.)
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...
#5784
Igen, nem maradna életbe felnõttek nélkül.
Ám felnõttektõl független benne az az erõ ami tanulásra és tapasztalásra ösztönzi. Az amiért megtanul járni, beszélni.
Ám felnõttektõl független benne az az erõ ami tanulásra és tapasztalásra ösztönzi. Az amiért megtanul járni, beszélni.
#5783
Ahhoz, h beszélni tudjon mindenképp hallania kell valaki mást is beszélni. Máskülönben hogy tanulná meg a nyelvet...?
Anaidnak igaza van. A gyerek úgy tanulja meg a dolgokat, hogy utánozza azokat, akiket lát. Ha nem látna két lábra egyenesedett embereket, eszébe sem jutna neki is két lábra állni.
Anaidnak igaza van. A gyerek úgy tanulja meg a dolgokat, hogy utánozza azokat, akiket lát. Ha nem látna két lábra egyenesedett embereket, eszébe sem jutna neki is két lábra állni.
az előző aláírásom szánalmas volt, se nem szellemes, se nem logikus, és még rosszul is volt begépelve, így inkább kiszedtem :(
#5782
De fogták néha a kezét és szeretgették, beszéltek hozzá, stb.
Egyébként totál értelmetlenrõl beszélünk, egy csecsemõ felnõttek nélkül életben sem maradna....Táplálkozni sem tud egyedül.
Szerintem térjünk vissza a topic témájához, vagy fejezzük be ezt az értelmetlen vitát.
Egyébként totál értelmetlenrõl beszélünk, egy csecsemõ felnõttek nélkül életben sem maradna....Táplálkozni sem tud egyedül.
Szerintem térjünk vissza a topic témájához, vagy fejezzük be ezt az értelmetlen vitát.
Nem azért élek, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak és te sem azért jöttél a világra, hogy a kedvem szerint élj...