6682
Önbizalomhiány
-
#6001
"A férfi határozott és vezet, a nő pedig bízik és befogad"
Mit szól ehhez a barátnőd? -
hodobaj #6000 1,5 millió forint volt egy könyv meg a biblia? Vagy a füzet papír került annyiba amire jegyzeteltél? 
Hát elkell menni sportolni és bulizni a haverokkal ennyi.
-
#5999
A kiegészítés az első konklúzió bekezdéshez: ha az ember benne van a verkliben, ahhoz, hogy körbe nézhessen, hogy "mivan?" meg kell állnia, ki kell szállnia egy pillanatra -
#5998
Nálam a történet az úgy volt, hogy iskolás és gimnazista koromban én voltam mindig az ügyeletes hülyegyerek akit lehetett ütni vágni gúnyolni. Mindenki állandóan rajtam röhögött ha ezt csináltam ha azt. A csajok undorodtak tőlem, s nem azért mert ők undorodtak, hanem mert ez kívánta a csordaszellem. A tanáraim is szívesen szopattak vagy tettek nevetség tárgyává.
Akár hogy próbáltam megfelelni, felzárkózni a klubhoz mindig lepattintottak.
Így aztán egy ilyen tutyimutyi halk beszari jellegtelen visszahúzódó senkiházi szarházi lettem.
Az első komoly előrelépést ~17 évesen egy kéthetes korházi “kiruccanás” hozta, ahol/amikor beleszerettem a doktornőmbe aki mint utólag kiderült legalább 27 éves volt.
Nem tudtam, hogy most mi a szöszt csináljak. Sok-sok belső (két hetes) hadakozás, rákészülés után végül összeszedtem magam, úgy döntöttem, hogy szerelmet vallok. Igen. Irdatlan nagy felsülés lett belőle. Fejlődésemben viszont hatalmas előrelépés volt. Rengeteget tanultam ekkor.
Ez volt az első nagy lökés arra, hogy bizony össze kell szednem magamat.
A következő nagy lépés az intenzív góglézés volt csajozás témában és az ismerekedés-pont-com oldal anyaga volt. Aztán ismét pár kínos próbálkozás, pár kínos felsülés, és sok-sok tanulás, tanulság.
Közben angolul kerestem, olvastam, próbálgattam hasonló anyagokat.
Aztán végeztem a gimnáziummal és másik suliba kerültem, és vártam, hogy mikor szállnak rám megint, mikor jönnek csesztetni, cikizni sat. És nem jöttek... akár hogy vártam, nem jöttek...
És ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy én totál teljesen el vagyok tájolódva, és mekkora idióta vagyok. Rájöttem, hogy minden problémám magamból gyűrűzik kifelé a világba. A ~19 év alatt berögzült baromságokból.
De azt még nem tudtam, hogy miként fogok magamhoz térni.
Aztán már nem is tudom hogyan, valahogyan a kezembe került a Brian Tracy: Maximális teljesítmény című könyve, és belelapozgattam, és felkeltette az érdeklődésemet, és olvasni kezdtem, és jegyzetelni, és gyakorlatokat készíteni hozzá. A könyv üzenete az volt, hogy nőj fel, vedd kezedbe az életed, szabadulj meg korlátozó téveszméidtől, tév-tapasztalataidtól és részrehajlás nélkül tudatosítsd elemezd ki a benned munkáló folyamatokat, félelmeket.
Azokat a helyzeteket amiktől félsz, amikben nem vagy járatos ne kerülgesd, hanem menj bele és szerezz bennük jártasságot, még ha eleinte pofára is esel. Mindig a cél lebegjen a szemed előtt, ne a kudarc, az, hogy hogy nem fog sikerülni.
Alapjaiban kellett átdolgoznom az életvitelemet, gondolkodásomat.
Nem mondom, hogy könnyű volt, mert nem volt az, de nem is volt lehetetlen.
Közben ámulattal Bibliát olvasgattam, megismertem az életet irányító szellemi törvényeket sat.
És kutakodtam, tanultam, kísérleteztem tovább és tovább és tovább és egyre jártasabb lettem az élet dolgaiban.
Tánctanfolyamra iratkoztam be kitartásomat és akaraterőmet edzeni, és a nőkkel való feszélyezettségemet, további korlátaimat felszámolni. Itt tanultam meg, hogy a férfinak férfinak kell lennie, és a nőnek pedig nőnek. A férfi határozott és vezet, a nő pedig bízik és befogad. És ennek az élet minden terültén így kell lennie: mindennek a maga helyén.
Konklúzió: a hiba mindig az “ön készülékében van”, azt csak onnan lehet megoldani. Az első lépés az, hogy belátom, és észreveszem, hogy ez valóban így van. A második, hogy megoldást kezdek keresni, és a megoldásba kezdek.
A problémát az aktuális gondolkodásom és működésem okozta így azt önmagából plusz információ felhasználása nélkül nem tudtam volna megoldani, és szükségszerűen magammal kellett szembe mennem. Az ember lerombolja tudattalan önmagát, majd önmagára alapozva tudatosan felépíti újra önmagát.
Az ilyen ember aztán óhatatlan nagyképű beképzelt felsőbbrendű baromnak fog tűnni azokban a körökbe, amik még nem jutottak el ide. Sőt minden amit mond baromság lesz alsóbb körök számára, mert nem tudnak abban gondolkodni mint a másik.
Azt hiszik minden csak szerencse dolga...
Ám háttérben nem sült galamb várás áll, nem malmozás és wow-ozás meg tévézés sat, hanem 6 év kemény munkája, és egy cirka másfél millió forintos befektetés, ami folyamatosan busásan térül meg. Ezt nem villogásként mondom, hanem azért, hogy mindenki számára tiszta legyen: én sem helyből vagyok ott ahol. -
#5997
Szerintem az, amikor valaki túl sokat hangoztatja a vélt vagy valós erényeit anélkül, hogy tanítana vele. -
#5996
Szerinted mi a beképzeltség? Mit nevezünk annak?
Induljunk a sparhelttől....vagy mi a fene az a fűtésre használt alkalmatosság... -
campy #5995 sehogy, mert olyan beképzelt hogy még ő sem tud róla:D -
#5994
Senki nem beképzelt, csak kívülről tűnik annak. :) -
#5993
Más: A te önbizalmad miből táplálkozik? Hogy "raktad össze" a saját megfelelő szintű önbizalmad? Már, hogy se kevés ne legyen, se beképzelt ne legyél? -
#5992
a munkáltató amortizálása, s hogy ez meddig tart a vezetőtől, annak rátermettségétől függ
de rengeteg cég is akada ahol (fejtől) mindenki csak maszatol és évtizedekig nem bunkik ki -
#5991
Na ebben igazad van. Csak az alatt az idő alatt míg kiderül, hogy olcsó hús kategória, nos addig mi van? -
#5990
Én nem azt mondtam, hogy ész nélkül kell csinálni.
Ha valaki túlfényezi magát az önéletrajzban az az állásinterjún kiedrül.
Ha alulfényezed magad akkor megszívod.
Ezért fontos az, hogy az ember tisztában legyen magával, képességeivel, elképzeléseivel, ütő lapjaival.
(Általában - kategóriájában - az olcsó húst szokták túlfényezni, aminek ugye híg a leve) -
#5989
Azért igazságtalan, mert nem csekély mértékben függ a reklámtól, gondolok arra az esetre, ha a valónál szebbnek jobbnak mutatnak be egy terméket, megveszik és lehet utána rájönnek, hogy nem megfelelő, de közben ott maradnak a polcon a valóban jó termékek és meg is romolhatnak időközben. (tovább folytatva a bolti hasonlatot) Szal nem tetszik, ha én jó munkaerő vagyok azért kerülhetnék hátrányba, mert nem akarom magam túlfényezni....Nem vetek be minden eszközt azért, hogy "megvegyenek". Ez a része nem tetszik. -
#5988
Morál kortól független ott van, ahol azt ápolják.
Mellesleg az urak (főnök) morálját is nyugodtan meg lehet(ne) kérdőjelezni.
Az eladás miért lenne igazságtalan szemlélet?
A boltban is csak azokból a termékekből tudsz válogatni, amiket kitesznek a pultra értékesíteni. Ha nem viszed piacra a termékedet senki sem fogja megvenni, úgy, hogy se nem hall róla, se nem látja, se nem találkozik vele, és végülis így nem tudja megvenni sem.
És a vevőt arról is meg kell győzni, hogy miért pont a te termékedet válassza.
Jelen esetben az eladandó termék a te munkád, a te tudásod, a te szakértelmed.
Mennyi a "terméked" piaci értéke manapság?
Mekkora kereslet van rá?
Mivel lehetne az értékét emelni?
Nem kellen-e profilt váltani?
Mikor képezted magad utoljára a szakmádban?
Előre haladsz a szakmádban, vagy stagnálsz és visszafelé haladsz? -
#5987
Abban azért igazad van, hogy az említett eset kicsit megkérdőjelezte bennem a fiatal hölgyek morálját, pedig előtte nagyon jó kapcsolatban voltam nem egy nálam jóval fiatalabbal. Sajna az ilyen hatalmas csalódás megkérdőjelez az emberben sok mindent akkor is, ha tudja, nem szabadna hogy előitéletei legyenek. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy ha bajom volt vele szemtől szemben vele beszéltem meg, nem kerestem kerülőutat és feltűnt, hogy mindig másra hivatkozott: a hibák állítása szerint sosem az ő hibái voltak. Tudod naiv vagyok de azért annyira nem....Szívtam, mindig mással takarózott, amikor meg kiborult a bili részemről kirúgtak miatta. Először normálisan beszéltem vele, aztán kezdte a szövegét, hogy "Igazából így, meg igazából úgy..." Mentegetőzés, na akkor bepöccentem. Nem naon szeretem, ha hülyére próbálnak venni, főleg nem, ha ilyen nyilvánvaló módon. Szegény sohanemhibázó kollegina...na ne már! Én meg idegeskedhettem a sok sohanemazőhibája dolog miatt, mert nekem a fizetésem is múlott rajta, neki meg baromira nem. Ez van. Mindenesetre nekem nem tetszik az a szemlélet, hogy az lenne a lényeg ki hogy tudja magát eladni, meg előadni. Alapvetően igazságtalan szemlélet. Ha kell nekem is van ám szövegem, de ennek ellenére ha hibát követtem el, azt mondtam, oké, ezt én csesztem el, nem kentem mindig másra, csak azért hogy más legyen a látszat. Az okos ember ismérve az is, hogy tudja ember hiba nélkül nincs. Mindnyájan követünk el hibákat és felesleges titkolni egy idő után a nem idiótáknak úgyis feltűnik, hogy kilóg a lóláb. -
#5986
ne aggódj, a jelenlegi tönkrementségednél nem tudnál már jobban tönkremenni -
campy #5985 könyörgöm ne küldözgesd nekem az agymosást még a végén ezek tesznek tönkre...komolyan kezdek érted aggódni:O:O -
#5984
okééé -
#5983
vigyázz mit hajszolsz állandóan... - mondhatod baromság, de ha mégsem? -
#5982
Kitágítottam a teljesítőképességem és tűrőképességem határait, én már nem tudok többet tenni annál, amit tettem. Ez a tényállás. Jelen pillanatban. -
#5981
Az álomvilág semmit sem ér, ha nem tudod megvalósítani, nem törekszel a megvalósítására. Valóban a tied, de nem is mész vele semmire.
Az én üzenetem csak az, hogy az ember jobban jár ha olyan körökbe járkál, mely körök felemelők, megoldják az élet kérdéseit és problémáit, és nem olyan körökbe ahol az emberek csak rezignáltan egymást erősítgetik abban, hogy "szánalmas világ van" és "szemetek az emberek".
Persza ha tényleg akar tenni valamit a változásért. -
#5980
És hány éves voltál és mennyi gyereked volt és nő voltál? Több kérdésem nincs. Ezekre sem kell válaszolni. Miért van az az érzésem, hogy nagyon sosem kellett nélkülöznöd? Nem tudom, csak egy kósza megérzés...Hagyjuk, álomvilág, de legalább az enyém és legalább az álmaimat nem veheti el senki. És nem megvehetők...Mégsem minden eladó. Ennek azért őszintén tudok még örülni. -
#5979
Én is voltam éhes és tudom hogy oldottam meg. -
#5978
Nem vetítem ki az egész világra, de azóta a legegyszerűbb munkákra sem vettek fel. Hiába próbálnám én bizonyítani, hogy jól teljesítenék. Hogy bizonyítsam, ha nem alkalmaznak? Tudom én miben hibáztam, azt is, mások miben, ha nem kaptam lehetőséget arra, hogy máshol jobb legyek, hogy bizonyíthattam volna?
Egyébként ne haragudj, de könnyű tele hassal prédikálni az éhezőnek, hogy az éhség nem is annyira szar dolog...(képletesen szólva). -
campy #5977 biztos nehéz lehet 3 gyerekkel egyedül munka nélkül:S:S elég szánalmas világ van...azért cáfolnám hogy Anaid nem hibás itt egyértelműen szemetek az emberek nagyrésze!!!! kész nem kell itt magyarázkodni... -
campy #5976 de ezt most miért tetted ide? Attila megpróbálta és?? -
#5975
Csak azért ide, mert ez a legközelebbi üzeneted. Ezt az álláskereső marketing miatt. A legnagyobb sztori a témában, amit olvastam eddig. -
#5974
Te tudod. Panaszkodsz, hogy egy eset miatt miért tettek lapátra, ugyanakkor egy esetből, egy dilettáns ember döntéséből következtetsz, vetítesz az egész világra. Kérdés, hogy jó-e ez így.
Rajtad áll, hogy mit csinálsz, mit hozol ki magadból. Hogy észreveszed-e azt, hogy a főnök falból beszél mikor "te csak ennyit csinálsz" és "tudod, hogy senki más nem ért hozzá" szöveget nyom.
Meg kell nézni a munkahelyi hullámokat és azokat kell meglovagolni. Én legalább is ezt teszem. Én a munkakörömben sok mindent akartam csinálni, és újítani de erre nem volt vevő senki. Aztán rájöttem, hogy jó is ez így, mert így jóval kevesebb munkával keresek sokkal több pénzt. És miért legyek a magam ellensége.
A nagy nagy főnöknek is beolvastam párszor, volt mikor indokolatlanul, volt mikor indokkal és végül megbeszéltünk mindent, és ma már tudom miről lehet vele beszélni, és mire kattan és mire nem. És fizetés emelést is kaptam.
Emellett munkaidőm teljesen dinamikusan, tőlem függően alakul.
(Persze van egy iránymutató, és nem élek vissza a dologgal, csak akkor élek vele ha szükséges)
Az ember lát, tudomásul vesz, mérlegel és meglovagol.
Én a kudarcaimat és sikertelenségeimet mindig úgy könyvelem el, hogy valamit nem jól csinálok, és nem úgy, hogy a világ nem csinál valamit jól. Mert ez a hozzáállás az ami segít, ez az amin keresztül fogást tudok találni a helyzeteken.
Ismét csak azt tudom mondani, hogy széles és nagyon jó a szakirodalma ennek a terepnek, és nyugodtan lehet forgatni, nyugodtan lehet belőle ötleteket meríteni. Mindig a tanulás a legjobb befektetés.
Lehet, hogy álomvilágban élek, lehet hogy te élsz abban, lehet, hogy mindketten, de nekem legalább nyugodt békés derűs álmaim vannak, és nem szenvedek lidércnyomástól. -
#5973
Hát pl. abban voltam jobb, hogy nem helyettesített senki. ha pl. egy hetet nem melóztam, utána igyekezhettem mindent bepótolni, mert nem csinálta meg senki. Volt, hogy nem csekély erőfeszítéssel sikerült egy hét alatt az aktuális munkámon kívül az előző hetet is bepótolnom, na természetesen nem munkaidő alatt, sosem említett túlórázással. Tudod napi szinten változott a megitélése a munkámnak: egy nap még "te csak ennyit csinálsz", másnap meg "tudod, hogy senki más nem ért hozzá"...Elég könnyen átlátható volt, hogy az értékelés mindig a helyzettől és a "nyilatkozó" fél érdekeitől is függ nem csak az én teljesítményemtől. Valóban nem értett hozzá senki más, mellesleg az akkor ott dolgozók közül. Miért nem léptem le, nos erre is meg volt az előzetes válasz, hogy miért kellene befognom a számat minden helyzetben: egyedülálló, három gyerekes anyaként úgysem találsz melót. Na ebben lehetett valami, mert azóta is munka nélkül vagyok...A visszhangok, meg miszerint én tehettem mindenről, tuti jót tettek a későbbi próbálkozásaimkor is, ja hiszi a piszi...Nem jótékonykodást vártam, de legalább esélyt arra, hogy egy személyes sértődés kapcsán megvédhessem magam annyit igen. Ugyanis közölték velem, hogy ennyi volt az ok, utána körítették, hogy ha....így meg úgy lett volna...Ezért az egy esetért lett az elbocsájtásom indoka, hogy nem megfelelő hangnemet használok a partnerekkel szemben, nem megfelelő a magatartásom. Érted? Egyetlen eset miatt. Egyetlen kedvencke miatt. Hát mi legyen a véleményem a valós világról? Egyetlen más partnert sem tudtak megemlíteni, mellesleg kolleganő volt nem partner, akikkel nem megfelelő hangnemben beszéltem volna, egyetlen egyet sem. Csak ürügyet kerestek, annyira átlátszó volt, csak éppen jól lehúztak az ún. indoklással. Csesszék meg még takarítónőnek, meg kertészeti fizikai melóra sem alkalmaztak, hiába jelentkeztem, két nappal ezelőtt meg a gyerekemnek sem tudtam volna gyógyszert venni, hogy megygógyuljon, ha szégyen szemre ( én szégyellem, hogy segítségre szorulok) nem adott volna a nyugdíjas apám annyi lóvét. Hát tudod mit mondok, a csajnak se mellé, meg a főmuftinak se!!!!!! Amit nekem, viszont kívánom. Nincs több véleményem az egész hóbelebancról, amit valóságnak neveznek. Én nem nyaltam érdekből senkinek és volt gerincem. -
#5972
Akkor azért itt már régóta sorakoztak az intő jelek, és mégsem változtattál, léptél le...
De a kérdés továbbra is nyitott.
Ha cégvezető megkérdezte volna tőled egy munkaügyi felülvizsgálás során, hogy milyen érv szól a te munkád mellett a cégénél, miben vagy jobb mint a többiek mit válaszoltál volna neki?
Hogy én abban vagyok jobb, hogy könnyebben válok a cég kurvájává, mert az önbecsülésem az nulla? -
#5971
Helyzetfüggő volt: ha nem tudtam mozdítani a fejem és fél órára el akartam volna menni orvoshoz, akkor nélkülözhetetlennek tüntettek fel, ha meg vita volt....hát az alábbi példa mutatja, mennyire tartottak értékesnek, nem? Nem egyszer volt, hogy melóztam betegen, mert szügséges volt, nem egyszer volt, hogy szüleimnél voltak a gyerekek, ők vitték orvoshoz őket, mert szügség volt a munkámra. Nem én állítottam, tény volt. Mások munkája is függött attól, hogy én határidőre elvégzem-e a feladatom, egy alkalom kivételével, mindig sikerült, ami más kollegák érdeme is volt, de az enyém is. A munkám vélt fontossága mások részéről mindig helyzetfüggő volt. Ha segítség kellett volna nem volt fontos, ha helyettesíteni kellett volna baromira fontos volt. Miért máshol nem így van? Nem érdek alapú a hozzáállás? Hát az fix, hogy az én értékrendemre kicsit romboló hatással volt az egész, talán majd, ha valóban azt tapasztalom, hogy máshol ennél kicsit igazságosabban működnek a dolgok megint hinni fogok benne, hogy érdemes igyekezni...Addig meg küszködve, kicsit "hitetlenül" igyekszem. Jelenleg ennél többre nem fussa... -
#5970
Bocs, de én az ilyen munkahelyt már rég ott hagytam volna.
Az önszopatásnak semmi értelme...
Egy kókler ripacs cégnél lehet így mennek a dolgok, de máshol nem.
Statisztikailag te mennyiben járultál hozzá a cég eredményeihez, és mennyire voltál érétkes a cég számára? -
#5969
Ja, a sluszpoént majdnem elfelejtettem: a kollegák lehülyéztek, mert nem hallottam, a pletykát, miszerint a tulajbácsit szoros érzelmi szálak kötik a csajhoz. A főnököm meg lehülyézett, hogy miért a csajjal szemtől szemben intéztem a problémás eseteket, miért nem szaladtam hozzá már az első ilyen esetnél, ha gondom volt a nőcivel és nem panaszoltam be, mert ez lett volna a dolgok elintézési módja, akkor nem jutott volna eddig a helyzet, de mostmár mindegy. Szal, ha spicliskedtem volna még most is meg lenne az állásom, vagy ha a megfelelő embernél pedálozom? Na köszi mindenkinek. Ennyit a szorgalomról. Mellesleg, ha hazudtak, most sajna önhibámon kívül én is hazudok.... -
#5968
Összegezve: közelebb ülve a tűzhöz, a megfelelő feneket nyalva bárkit egy állítólagos sértésért ki lehet rugatni. Na milyen a kőkemény valóság az elvekkel szemben, meg a dumákkal szemben? Nem számít, mennyit akadályozta ő a te munkádat, mennyit idegeskedtél a seját kicsi elcseszett minimálbérecskédre járó pár ezer jutalékért, ami nektek létszügséglet, nem számít, mennyit hajtottál, hogy teljesítettél, hisz tudod legalább annyit hibázott a téged bepanaszoló, k...vára nem számít. Nem kell hülyeségekkel tömni senki fejét az élet bizony néha ilyen. Sajnos, vagy nem sajnos akkor is. -
#5967
Hát tényleg nem csak én élek álomvilágban....Te is, kedves Salsoul.
Éveken át melóztam egy munkahelyen, ráadásul jól, ráadásul úgy, hogy pár éven keresztül napi szinten voltak fájdalmaim és jól melóztam, csak egyre elkeseredettebb lettem, de sok időt kibírtam, hogy ne panaszkodjak. Utána egy vita egy nálam 10 évvel fiatalabb, kevesebb időt melózó fiatal csajjal elég volt, hogy másnap megírták a felmondást, kirúgtak úgy, hogy másnap már be sem kellett mennem. A csaj nem egyszer akadályozta a munkámat, nekem időpontok betartásástól függött a fizetésem, x -edik alkalommal kiborítottam a bilit, ő meg bőgött egy sort, hogy megsértettem, de nem szemtől szembe ahogy én beszéltem vele. Egy cég volt, kolleganőm volt. Nekem ne mondja senki, ha az ember melózik és igyekszik extrém körülmények között is, hogy jól dolgozzon annak meglesz a jutalma, mert pontosan tudom én milyen jutalmat kaptam érte. Azon meg nem csodálkozom, hogy később esetleg máshogy magyarázták....Egy kedvenc hisztije és hiábavaló a sok igyekezet, hiába a sok erőfeszítés, nem volt értelme részemről a sok igyekezetnek. Amíg nem találkozom ellenpéldával a saját életemben sosem fogom elhinni, hogy érdemes keményen melózni és hajtani. Hát ezért? Nem kell rá válaszolni, tudom a választ. Még esélyt sem kaptam, hogy megvédjem magam. Tudod milyen hibát követtem el? Én nem árulkodtam... -
#5966
Ja, csatolnám:
-
#5965
-
campy #5964 ez jó:D de igaz... -
#5963
egy élet nem egyenlő egy munkahely
egy munkahely nem egyenlő jótékonysági intézet -
#5962
Nézd, ha azt nézem, akkor sem nyugodhat meg, hogy igen mikor kipostázzák az igent, mert próbaidőre veszik fel, de a próbaidő után sem nyugodhat meg, mert utána is kirúghatják ha baromságot és/vagy semmit sem csinál, csak vegetál munkahelyén.
az életben az ember semmit sem kap készen
mindenért magának kell megdolgoznia
csak az lesz valóban az övé amiért ő valóban megdolgozott
Sokan azt hiszik, hogy attól, hogy szereznek pár diplomát és nyelvvizsgát soha az életben többet tanulniuk, fejlődniük nem kell, zöld utat kaptak minden munkahelyre, zöld utat kaptak a Kánaánba.
Ám ez nincs így... Ugyan úgy feneketlen mélységekbe csúszhatnak le, mint bármilyen más jöttment.
Ahogy a diplomáért meg kell dolgoznod, ugyan úgy a munkahelyért is meg kell.
Ma már gazdag irodalma van annak a témakörnek, hogy "miként pályázzunk meg egy állást, miként növelhetjük esélyeinket másokkal szemben". És nyugodtan segítségül lehet hívni.