6682
Önbizalomhiány
-
Steve Q #6081 Na ebből a szempontból szerencsésebb vagyok, barátnőm odavan a verseimért :) -
#6080
ehh 27 vaok :-DDD
egyrészt a emléke miatt nem akarok mást, másrészt meg azért mert nyuszi vagyok.
csakhogy értsd: eltemettem már több éve a Feleségem. azóta nem volt senkim. most van egy Hölgy kit nevezzünk Nikinek, találkozgatok Vele, de csak úgy hogy ott van a kislánya Kitty. szóval eljárunk ide oda. kb 10 - 12 alkalomról beszélünk. gondolom érezhet valamit irántam, mert Ő kezdeményezte az ismerkedést, s a mászkálást. Vele kivételesen tudok beszélgetni, bár inkább Ő beszél kérdez tesz feltevéseket nekem csak reagálnom kell rá azaz könnyű helyzetben vagyok. elgondolkodtam, hogy mi lenne hogyha elhívnám egy igazi 2 személyes randira. pl.:színház, majd vacsi.
ekkor jut eszembe egyrészt hogy nem szabad, mert ez valahol már megcsalás lenne, másrészt meg nem is merek odaállni elé s azt mondani Neki pl.: figyel kicsit. volna e kedved ez s ez c. előadásra eljönni velem ebbe s ebbe a színházba. esteleg ha még volna kedved utána elmehetnénk vacsorázni. de ha nem tetszik Neked ez a program akkor menjünk kettesben más felé. (vagy valami hasonló)
ebben tom béna vagyok de nem tok magamból szebbet kipréselni. azaz tudnám Neki rímelni is de nem rajong a versekért szóval még nehezebb a dolgom. -
#6079
Hahó! "Nem csak a húszéveseké a világ,
Az úton még poroszkál nemde néhány korosztály..."
-
#6078
jah én is ilyen vagyok! egész addig bég valakibe bele nem esek addig tok Vele dumálni, aztán meg megállok s marad a néma csend! :-( de van ez így! én már voltam boldog, házas. szóval ebben az esetben megettem a kenyerem javát. én már nem panaszkodhatom. -
campy #6077 xD xD -
raulreal #6076 Neki viszont biztos nincs önbizalomhiánya:
http://pepsifoci.hu/node/30429 -
Ronny #6075 sokra megy vele..:) -
campy #6074 ez érdekes amit mondasz tipikusan a lányok barátja vagy:) jó az...ha téged bírnak:) -
raulreal #6073 Én szinte sose iszok, mert olyankor úgy a fejembe száll, hogy csak ülök némán, mint egy pszichopata.
A másik eset, amikor kicsit józanabb vagyok, és tudok lépkedni, akkor viszont előjön az agresszió és török-zúzok.
Straight Edge 4ever :D -
Steve Q #6072 Én egy-két korty/pohár után egy kicsivel magabiztosabb vagyok, de normálállapotomban jobb szeretek beszélgetni (úgy jobban megy, ha el tudom engedni magam) :) A lányokkal szemben ugyanúgy vagyok, mint sokan mások: duma, hülyülés megy velük, nade hogy szerelmet valljak nekik, vagy hogy csak úgy átkaroljam őket, aztán egy csókot nyomjak a szájukra - ááááááááááh, ugyan, addig élnék :D -
#6071
hát nem tom nekem nem segít. részegen főleg nem tok Hölgyekhez közeledni, mert akkor jobban előjönnek a hibáim szerintem (gondolatban legalábbis rá tom fogni a piára) -
#6070
tudom miben jársz. pl én is ilyen vagyok, s hiába is biztatnak akkor sem merem megtenni az 1 lépést a mai napig sem. a Feleségem is ,,rámenős volt,, kétszer is, először mikor összejöttünk, s másodszor mikor elvett :-DDD -
IcEnergy #6069 Tapasztalat: 5dc whisky leküzd bármekkora önbizalomhiányt :) -
Steve Q #6068 
Ebben igazad lehet, Tigerbácsi. Én is elég ÖBH-s vagyok.
-
#6067
vagy csak már ahhoz sincs önbizalma az embereknek hogy másokkal is megosszák. ☺ -
campy #6066 sziasztok, dolgozik mindenki? nekem most jönnek a kisérettségik gondoltam benézek h mi van a topikkal...jó régen írtatok megvan rá az oka mindenkinek:) az csak jó mert senkinek nincsen ÖBH-ja:D -
#6065
Kérdezted egy régebbi üzenetemre, miért tettem pont neked a linket egy cikkhez. Azért, mert ott megnézheted, hogy mi köze a marketingnek a magánélet és a munkahely dolgaihoz. -
campy #6064 hová lettél hová levél oh lelkem ifjúsága? -
campy #6063 Arany János...:) meg kellett tanulnunk -
#6062
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
...
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ez van. -
Retsu #6061 Hát elég lassan csírázik, az biztos:( Pedig én azt hiszem, szinte mindent megpróbáltam ami lehetséges, legalábbis ami jelen érettségemből kitelik. Közben azzal nyugtatom magam, hogy majd ha érettebb leszek, mert még "csak" 22 vagyok, jobb lesz. De ha ilyen ütemben halmozódnak a problémák, és egymást erősítve... nem vagyok biztos benne, hogy a tapasztalat hirtelen ellensúlyozni tudja majd. Igaz, hogy van 1 pesszimista világnézetem, nade manapság asszem ez nem csoda. Viszonylag jó emberismerőnek tartom magam, és úgy látom, végülis majdnem mindenki menekül valami elől. Pl. említettem unokatesómat. Játssza az agyát, évekig utazgatott a világban mert az a király, kb. 1 éve azért már dolgozik. 27 évesen. A magánéletéről annyit, hogy párszor már biztos összejött valakikkel, de pár éven belül 3 különböző fickóval láttam, szóval nem igazán maradnak meg mellette. Nekem valahogy úgy tűnik, mintha ő a családalapítástól félne. Vicces dolog ez, hogy benne megvan az, ami belőlem hiányzik, és fordítva. Vannak furcsaságok az életben, annyi szent. Mit mondasz, igazam van vagy igen?:) -
#6060
én például ugyanúgy szeretek a természetbe egyedül kijárni mint a haverokkal elmenni kocsmázni, szórakozni...szerintem az utóbbival sincs semmi gond -
#6059
(A csillagos részt én innen tanultam) -
#6058
Retsu,
az ember szorult helyzetben abból válogat ami adódik, mert ami adódik is több mint a semmi, még ha nem is tetszik. Olykor előfordul, hogy az embernek senki sem tud segíteni. Ez általában az ember saját sorsát, életét érintő kérdésekben van így.
Én a problémádat átérzem, sejtem miről van szó, de akkor is csak ismételni tudom magamat, szavaitokkal élve a faszságaimat – amik nekem hasonló szituban segítettek.
Az önbizalomhiány nevű csorba kikalapálása évekig tartó folyamat. Nincs olyan, hogy beveszek egy önbizalom kapszulát és kész, probléma megoldva. Mikor az ember elkezd változtatni, sokszor úgy tűnik, hogy nincs előrelépés, és csüggedni kezd, és feladja.
Holott csak arról van szó, hogy az elültetett mag már csírázni kezdett, csak a csíra még nem jutott át a talajon. Tör a felszín, fény felé, de még nem érte el. Mi ezt úgy látjuk, hogy nem történik semmi. Pedig történik.
Nekem a már sokat említett könyvek segítettek, adtak a legtöbbet.
Most elrohanhatsz a könyvesboltba megvenni őket, de ettől még a helyzeted nem fog változni. El is olvashatod, de a helyzeted attól sem fog változni. A helyzet attól fog változni, hogy kijegyzeteled a könyvet, elgondolkodsz az olvasottakon még ha magad ellen is kell gondolkodnod, és gyakorlatokat készítesz magadnak, és mindent elkezdesz átvinni a gyakorlati életbe.
Akár milyen kellemetlen is elsőre.
Ha belekezdesz jelenlegi gondolkodásod számára sok minden ellenszenves és baromság lesz, de ezt ideiglenesen le kell nyelned, ami majd idővel világossá lesz.*
Nem tudom fogni kezedet, és minden lépésedet felügyelni és irányítani. És nem is akarom, mert hozzá kell szoknod ahhoz, hogy magadra támaszkodj, építs, és magad hozz ítéletet kérdésekben, olvasottakban, hallottakban.
Én ennyit is így tudok segíteni a jelenlegi szituációban.
Hogy élsz-e eme segítséggel (amíg jobb nem adódik) rajtad áll.
-----------------------------
*
A megismerés általános törvénye
"A tapasztalat a legjobb tanár"
A megismerés általános törvényét mindenki felhasználja független attól, hogy mit szeretne megismerni.
A törvény a következő:
1. Őszinte vágy arra, hogy megértsük, megismerjük egy téma realitását.
2. Az adott, megérteni, megismerni kívánt témához kapcsolódó minden korábbi ismeretünket és hiedelmünket – minimum ideiglenesen - félre kell tennünk. Így eljutunk a "teljes ismeretlenhez" és "feltárul az ismeretek kamrája". Ameddig fenntartunk egy korábbi hiedelmet, meggyőződést az adott téma kapcsán, addig nincs mit megismernünk.
3. Az adott témának megfelelően olyan tevékenységet kell keresnünk, folytatnunk, amin keresztül megtapasztalhatjuk a valóságot.
4. Így megtapasztaljuk az adott téma valóságát, ami már mentes minden tévhittől, reménytől és kívánalomtól.
A mi részünkről itt az önbizalmat kívánjuk most megismerni.
A "fenntartott korábbi" pedig az amitől nincs dolgunk az önbizalommal, az pedig az önbizalomhiány és a jelenlegi gondolkodásunk, amiből az önbizalomhiányunk is gyűrűzik. -
Retsu #6057 És mi van, ha egyik sem válik be? Nem akarok konkrét példákat mondani, de velem előfordult nem egyszer, hogy makacsul erőltettem valamit elég sokáig. Mondjuk szerintem pozitívum, hogy kitartásom az volt. De nem jött össze. Aztán kértem a segítséget családtól, rokonoktól, barátoktól. Nem kaptam túl sokat. Előfordult, hogy unokanővéremtől kértem volna vmit, a reakció:lekoptatás. (Mellesleg jegyzem meg, hogy a te gondolkodásmódod nagyfokú hasonlatosságot mutat az övével). De valahogy mégsem tudok haragudni rá igazán. Szóval a helyzet az, hogy mostanában nem állok a helyzet magaslatán önbizalmat tekintve. Ennek fő oka, hogy ha nem is eszméletlen nagy kudarcaim vannak, de azért ott vannak. Emellett kisebbrendűségi érzésem is van, főleg ha 1 régi barátomhoz hasonlítom magam. Néha ösztönöz, hajt ha rá gondolok, de nagyon sokszor csak frusztrációt okoz bennem. Állandóan arra gondolok, hogy tehetek bármit, mindig csak "második" leszek mögötte. Bár van 1-2 dolog, amiben többek szerint én vagyok a jobb, de azt hiszem csak hagyja magát azokban is. Hogy örüljek, hogy nekem is jut valami kis öröm... Hát ez pokoli érzés, annyit mondok. Várom az észrevételeidet, hogy mi a teendő. Nem kötelező segítened, nyugodtan elhajthatsz, mint uncsitesó tette. Az más kérdés, hogy akkor tényleg meglesz a végső véleményem a magatokfajtáról. -
#6056
Segítségkérést akadályozó tényezők: észjátszás, bizonyítási kényszer, önérzet, önteltség, félénkség, lustaság. Röviden az ostobaság.
Aki segítséget kér annak be kell látni, hogy ő az adott szituban kevés és/vagy csak maszatol, szerencsétlenkedik. Ez csak akkor szégyen, ha az illető nem látja be. Ez a fentebb említett első öt tényező miatt nem mindig egyszerű. -
#6055
Hát a célokban tutkó nem. Eszmék? Is -is zsák a foltját....
Szal belső reakció: milyen érzés az egyénnek, hogy segítséget kérjen. Pl. düh, hogy kérnie kell, természetes, saját gyengeségnek fogja fel...stb.
Külső reakció: leszólás a kérésért, lenézés, vagy pont az ellenkezője, szidás, hogy miért nem kért hamarabb..stb.
Szerinted egy önbizalomhiányos ember hogy reagálja le, hogy segítséget kér? (Ha már ez a topic témája) -
#6054
#6051:
Közös célok és eszmék által egyesített emberek lennénk itt?
#6052:
Nem értem a kérdést.
#6053:
Ha okkult törvényeket is bevonunk a történetbe - amit én magamnak szoktam - akkor máris nem véletlen kerül abba a társaságba az ember amibe. Így vagy úgy, ezzel vagy azzal ilyen és olyan társaságot, embereket, tényezőket, körülményeket vonz maga köré (tudattalanul).
A szabadságunk megvan, csak nem ismerjük és nem élünk vele. -
#6053
Nem mindig kérdések. Az ember nem mindig dönthet, milyen közösségbe kerül, sőt zömébnem dönthet. Iskola, munkahely. Max a magánéletben döntheti el, milyen közösséget szeretne, de ott is vannak akadályozó tényezők: nincs pénze a haverokkal menni, nincs kedve a szerelme barátainak a szövegét hallgatni...stb. Ebbéli szabadságunk szerintem zömében illúzió. -
#6052
Segítség kérés, jó téma.
Mik szoktak lenni a belső és külső reakciói a segítség-kérésnek? -
#6051
Te pl. illesz ebbe a fórum közösségbe? Vagy én illek? Ez is egy közösség, vagy nem? -
#6050
De ha nem kéred? Néma gyereknek az anyja sem... -
campy #6049 "szülő max segíthet abban, amiben segítségét kéred, de a melót nem tudja elvégezni helyetted senki sem." hát persze a melot persze h nem...de egy kis segítség nem árthat...
-
campy #6048 na ez az ezek azok a kérdések:) #6045-re -
#6047
#6045:
Az eredmény ugyan az: nem abba a közösségbe való vagyok.
Kérdés: miért akarok olyan közösségbe tartozni amibe nem illek bele?
Miért akarok olyan közösségbe tartozni, amiben nincs közös nevezőnk?
Miért akarom összezárni magam olyan emberekkel akikkel nem vagyunk kölcsönösen vegyrokonok?
Hogy akarok társaságba lenni amikor senkiben sem bízok meg, és blokkoltam magamban a külvilágot, megnyílni nem tudok/akarok?
#6046:
Nem úgy csináltam. Egyedül dolgoztam fel az anyagot, aztán mentem az emberek közé gyakorlatozni.
A támogatással az a gond, hogy aki támaszkodik, az támaszra épít, és ha a támaszt kiveszik, az építmény összeomlik. Csak magadra támaszkodhatsz – csak így járhatsz jól.
A szülő max segíthet abban, amiben segítségét kéred, de a melót nem tudja elvégezni helyetted senki sem.
-
campy #6046 #6034-el kapcsolatban sok vélemény létezik nem biztos hogy ezúttal igaz ami igaz...általánosságba gondoltam, egy közösség ha nem tetszik vkinek nem muszáj ám oda betársulnia...sőt sztem aki kilóg pont az jár jól, mert legalább megerősödik...(te erre azt mondanád csak akkor erősödik meg ha tesz is érte):D ez igaz, de jobb ha egyedül "dolgozik" az ember te is nagyjából így csináltad...bár én itt mondtam még olyan véleményt hogy azért ahhoz h vki erősödjön és célokat érjen el kell szülői támogatás is... -
#6045
"Nem kiközösítik, hanem szimplán nem illik bele az adott közösségbe. Kilökődik."
Na várj, szerintem minimum két alapeset lehet, és sok árnyalatai:
1. Nem illik a közösségbe önhibályán kívül:kiközösítik - ez a diszkriminatív viselkedés a közösség részéről családi állapot, betegség, bőrszín...stb alapján
2. Nem alkalmazkodik a közösséghez mert nem akar: kilökődik
Szerintem egyáltalán nem ugyanaz a kettő és lehetnek fokozati különbségek erről is, arról is.
-
#6044
#6034:
Nézd a közösségen kívül az közösségen kívüli, benne van a nevében. Hiába szeretne társas lenni, ha ő egyszer közösségen kívüli mentalítású.
Aki magányos típus az ne járjon társaságba, mert ott is magányos lesz. Ez ilyen egyszerű.
Nem kiközösítik, hanem szimplán nem illik bele az adott közösségbe. Kilökődik.
#6036:
oké, csak akkor ne csodálkozzon, ha nem veszik felnőttszámba... és elzavarják ha gyerekként felnőtt dolgokat akar csinálni... szóval ezt is kalkulálja e hozzá
#6039:
A természetet csak látszólag és rövid távon lehet megbolygatni. A retorzió sosem marad el. Legfeljebb nem fog benned tudatosulni, hogy a természet retorziója miatt szopsz éppen. -
#6043
Jóra nyomtam, arra akartam válaszolni... -
#6042
Jóra nyomtam, arra akartam válaszolni. :o