6682
Önbizalomhiány
  • tigerbácsi
    #6121
    ez az a kérdés mire nem tok felelni.
  • salsoul
    #6120
    Továbbá a felesége halálának feldolgozatlansága még arra jó, hogy így a felesége halálának nyakába tudja varrni azt, hogy szar/nyomorult az élete. Ha a felesége halálát feldolgozná kiderülne, hogy a szar/nyomorult életet valójában önnön maga okozza önnön magának.
    És akkor nem maszkolhatná tovább a gebaszt a felesége halálával, halott feleségével.
  • salsoul
    #6119
    Még annyit, hogy szellemileg, érzelmileg is fel kell(ene) nőnie az embernek...
  • salsoul
    #6118
    #6112:
    Vagy feljebb tornázhatnák a koponya használatát mínuszból.
    Az embernek nem csak az érzelmeivel kell operálni, hanem a koponyájával is.
    Ha megrohad a gyümölcs nem eszed már meg, kivágod a szemétbe. Tudomásul veszed, hogy vége van.
    Ugyan így egy emberélet végét is tudomásul kell venni, fel kell dolgozni.
    A szeretet műveletébe a koponya műveletét is be kell vonni.
    Aki ezt nem teszi meg, az élete végéig szenvedni fog. Az idő semmit sem old meg.
    Max elfed időszakokra...

    A nagyanyám sem tudta még a férjét elengedni az elmúlt öt évben, nem tud továbblépni.
    Pontosabban nem akarja felfogni a megtörténteket, nem akarja azokat feldolgozni, és azok i-jére feltenni a pontot.

    És azt még el kell mondanom, hogy a szeretet nem okoz fájdalmat, szenvedést senkinek és semminek. Ahol szenvedés van ott nincs semmi szeretetnek nevezhető. Ez van.


    #6117:
    Az idő nem old meg helyetted semmit.
    Más események bizonyos ideig elfedhetik a problémákat, de ami nincs megoldva az megoldatlan, ami nincs lezárva az lezáratlan, ami nincs elengedve, az hozzám, én hozzá vagyok láncolva.
    Csak a tettek hoznak effektív változást.
  • sz4bolcs
    #6117
    Volt egy barátnőm, aki szakított velem, és sokat szenvedtem miatta, de nem álltam meg. Végül visszanéztem, és azt a következtetést vontam le, hogy az idő megoldotta. (Teljesen az az érzésem volt.)
    A következő barátnőm is szakított velem, és én csak nevettem, nem vettem komolyan a szenvedésem, de valamit biztosra tudtam: Az idő majd megoldja.
    Minden nap úgy ébredtem, hogy ma még szar, de az idő megoldja. Az idő majd mindent elrendez ahogy halványul az emlék, gyógyul a seb, és egyre kevesebbet gondolok rá. Aztán kezdtem azt érezni, hogy valami nem stimmel, nem lettem jobban, nem dolgoztam föl, nem éreztem, mint az előzőnél. Most már tudom, mi az: Nem múlott az idő.
  • sz4bolcs
    #6116
    Aquir múltkor beírt az egyik fórumra egy idézetet, amin sokat gondolkodtam:

    "Az embereket három csoportra lehet osztani: azokra, akik elmozdíthatatlanok, azokra, akik mozgathatóak, és azokra, akik mozognak."
  • Fbn Lx
    #6115
    elhiszem.
    nekem is rendkívül sokáig tartana - de nem vonnám meg magamat semmitől, nem tartóztatnám meg magam semmitől, és nem a helyébe akarnék állítani valakit, hanem egyszerűen csak magam mellé - egyszerűen az árnyékból kilépve folytatódik az élet, attól lehet ugyanúgy emlékezni rá és szeretni azt az emléket.
  • Fbn Lx
    #6114
    olyan nincsen, hogy "az igazi".
    ez valami eszménykép, amire várni lehet, esetleg ha szeretsz valakit, arra rá lehet fogni, hogy "az igazi".
    mindenki igazi, akivel összeillesz, és akivel jól érzitek magatokat kölcsönösen.
    Ha soha ki sem próbálod, igazi sosem lesz, akkor egy emlékre fogod ráragasztani, hogy az volt az egyetlen létező igazi számodra a világon.
    pedig lehetne még. csak rajtad múlik.

    Mellesleg ha valaki már nem él, akkor végképp elveszti az aziránt való képességét, hogy ő igazi lehessen.
    Nem létező eszményképekhez ragaszkodsz
    vagy azok mögé bújsz
  • Steve Q
    #6113
    Egyetértek, vannak, akiknek sokkal tovább tart túllépni egy szerette halálán. Még nem vagyok házas, de azt hiszem sejtem, milyen érzés lehet Tigerbácsinak. De akkor is, nem tudom elhinni, hogy azt akarná látni, hogy szenved - a helyében senki se örülne neki, biztos. A múltat feledni nem szabad, de a rabjává lenni sem. Olyan jelent kell teremteni, amire évek múltán is büszkék lehetünk, mint a múltunkra. Nem szabad hiába élni. Meg kell találni az életben a szépet, mert mindig van benne szép.
  • Anaid
    #6112
    Hogy tudtok ilyen érzéketlenek lenni? Ha az ember szeret egy embert az nem múlik el hipp-hopp. Bizony idő kell.
    Hogy a fészkes fenébe nem értitek, hogy vannak emberek, akiknél idő kell ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni? Feljebb tornázhatnátok az empátiátokat a mínusz tartományból!
  • Anaid
    #6111
    Jaj, hol a humorérzéked? Szabadságolta magát?
  • salsoul
    #6110
    Tígerbá' így érzi jól magát. Kész. Változtatni NEM akar. Ezekre az állapotokra élvez. Ha nem így lenne, akkor már változtatott, lépet volna.

    Kár rá időt, szavakat, CPU időt, sg szervert sat. pazarolni...
  • sz4bolcs
    #6109
    Akkor a feleséged emlékét szereted?
  • tigerbácsi
    #6108
    ok megfordítom amit mondtál. a halál után visszamaradó akármi is egy agyatlan érzelmektől mentes valami azaz akkor kérdem én hogy lenne Ő boldog az én boldogságomtól.

    másik. honnan lehet tudni hogy Ő az igazi? szóval mikor mondodanád a párodra, hogy igen akivel éppen akkor kavar az az igazi!

    önzőnek abszorúlt nem lehet nevezni, de ez már más téma nem idevaló.
  • tigerbácsi
    #6107
    na azért visszább lehet venni! csak egy halottról beszélsz így vagy úgy! ám mind1! nem értheted, s nem érezheted mit én érzek. így könnyű okosnak lenni! s ez nem csak Neked szólt!
  • tigerbácsi
    #6106
    szerintem még nem. nem vagyok hívő, s nem hiszem, hogy létezik is valami a halál után. max az emlék.
  • tigerbácsi
    #6105
    a tipp az tök jó! nem is gondoltam ilyenre :-) köszy!
  • salsoul
    #6104
    Na igen, akit szívből - tényleg szívből - szeretek annak számomra a boldogsága az első, akkor is ha nem velem boldog.
  • Fbn Lx
    #6103
    "mert Ő boldog. de a Te életed? a Te érzéseid? Te is szenvednél."

    ohh... kicsit gondolkozz már.
    az érzések, a szenvedés, az élet, amiket írtál, ezek mind-mind emberi jellemzők!
    valaki, aki már nem embe, nincs hozzá, agya, az ezekre a dolgokra már képtelen! ezek csupán emberi agyi folyamatok!

    "ha Te látnád az aktuális kapcsolatod (feltéve ha szívből szereted) másik tagját, hogy a boldogságot másnál keresi. Te örülnél e neki?"

    ha megtalálná, akkor azt mondanám: ennek így kellett lennie.
    mert nem vagyok egy önző geci.
    ha csak keresné, de nem találná meg, na az már nem tetszene.
  • salsoul
    #6102
    Persze, ha felszinesen fogod meg amit mondtam...
  • Anaid
    #6101
    Nem "válakok" azzá én spec, egyáltalán nem érzem magam jelenleg aranygaluskának...
  • salsoul
    #6100
    basszus... na szóval: 'válasz' helyesen 'válsz'
  • salsoul
    #6099
    válasz >>> válasz
  • salsoul
    #6098
    #6085:
    Az egyik vagy másik dominál. Olyan nincs hogy a kettő együtt ugyan abban a mértékben.
    Mindenféle önigazoló elméleteket gyártsz, ahelyett észhez térnél.
    A halott feleséged emlékével viteted el azt, hogy szaros a segged, cseszed kitörölni.

    #6088:
    Azzá válasz, amit megeszel ;)
  • sz4bolcs
    #6097
    Lehet, hogy már írtam, de nem csodálkoznék rajta, ha szegény feleséged még a két világ közt lebegne.
  • Anaid
    #6096
    Ő meghalt. Ha szeretett örülne, hogy boldog vagy. Vagyis én valszeg örülnék, ha egyszer így hozta a sors...Szerintem az őszinte szeretet ilyen. Én nem örülnék senki szenvedésének akit szeretek (szerettem)...
    Pótolni meg nem fogja senki...de szerintem attól tudsz még majd mást szeretni, valszeg pont azért, mert másmilyen mint ő volt...

    Meghíváshoz meg egy tipp: egy csokor a kedvenc virágából, mellé egy versike, amiben meghívod valahova. Egy szót sem kell szólni, és az sem baj, ha nem rajong a versekért, a gesztusnak tuti örülne (ismeretlenül is ez a tippem)
  • tigerbácsi
    #6095
    csak gondolj bele Te mit írsz! :-) nem bántó szándékkal, s nem is kívánom Neked, csak gondolj bele, ha Te látnád az aktuális kapcsolatod (feltéve ha szívből szereted) másik tagját, hogy a boldogságot másnál keresi. Te örülnél e neki?
    persze a válasz lehet az, hogy igen! mert Ő boldog. de a Te életed? a Te érzéseid? Te is szenvednél.
  • tigerbácsi
    #6094
    mert Vele én is meghaltam. nélküle nem teljes az életem. s Őt nem pótolhatja senki.
  • Fbn Lx
    #6093
    ne beszélj már hülyeségeket, biztosan vidáman nézné a túlvilágról ahogy egyedül szenvedsz. elvileg szeret, nem?
    aki szeret az jót akar neked.
  • Steve Q
    #6092
    Miért éled az életet úgy, mintha meghaltál volna? Még élsz, ne felejtsd el.
  • tigerbácsi
    #6091
    nem Téged akarlak megsérteni, de szerintem az hogy ,, Ő is ezt akarná,, elég bénán hangzik! mit lehet tudni Ő vagy bárki más a ,,Túlvilágon,, ha feltételezzük hogy létezik mit akar. ez inkább magunk megnyugtatására vonatkozik.
  • tigerbácsi
    #6090
    ez nem így van! a kettő nem zárja ki egymást!
  • Retsu
    #6089
    Komolyan nem értelek. Feleséged volt, rendben van. Iyen esetben gyászol az ember, az is természetes. De gondolj bele, az eskü is úgy szól, hogy "míg a halál el nem választ". Azt írod, hogy ez több éve történt. Biztos vagyok benne, hogy ő sem azt akarná, hogy egyedül legyél és gyászolj a végtelenségig. Szóval csak azt tudom mondani, hogy hajrá próbáld meg ezzel a "Niki"vel!
  • NessieGraf
    #6088
    Elég sokoldalú hatással van a táplálkozás az érzelmekre. Az első gyereket kigyógyították, nem kellett hozzá pszichológus se, gyógyszer se. Másoknál is bevált.

    Elkezdtem a módszert tanulni. Ennek a végeredménye eddig: finom kaják, lehet belőlük sokat enni hízás nélkül. Múltkor voltam desszertes, süteményes esti főzésen. Finomított cukrok, édesítőszerek, tejtermékek kizárva. Addig nem tudtam, mennyi más lehetőség van, azt meg, hogy csokiféle mennyi végképp nem. Fülem kettéállt, annyit ettem belőlük, de a mérleg nem mutatott többet, mint előtte.
  • Fbn Lx
    #6087
    nah, akkor ha már kíváncsivá tettél írd is le, hogy mi volt az eredmény :D
  • NessieGraf
    #6086
    Salsoulnak van igaza. A nyusziságot fogod az emlékre.

    Más:

    Szóba került már, hogy egészséges életmód, alkohol nélküli megoldások. Elém került egy érdekes téma: az ételek hatása az érzelmekre. Döbbenetes. A téma kutatása úgy kezdődött, hogy egy teljesen magába fordult 10 év körüli gyerekkel ismerkedett meg az első kutató. Nemrégiben volt VIVA TV műsoron egy kapcsolódó adás.
  • tigerbácsi
    #6085
    az emlék van s a nyuszissággal vitetem el a balhét ámde nyuszi is vagyok s mégis az emlékkel vitetem el a balhét. azaz a kettő együtt viszi munkamegosztásban. hogy őszinte legyek ha nem lennék nyuszi akkor sem hiszem, hogy továbblépnék eme kapcsolatban, mert szeretem annyira Szyszyt, hogy ne tegyem.
  • tigerbácsi
    #6084
    én meg meg sem mutattam Neki egyet sem, sőt nem is tudja hogy szoktam rímelgetni :-) gondoltam nem szerzek egy rossz pontot hamár úgysem szereti eme műfajt
  • salsoul
    #6083
    most nyuszi vagy és az emlékkel viteted el a balhét, vagy az emlék van és nyuszisággal viteted el a balhét?
  • Steve Q
    #6082
    Hááát, ráfoghatjuk, de igazán csak az utóbbi 1 évben nagyobb a pofám a jelenlétükben :D