Önbizalomhiány

Az álomvilág semmit sem ér, ha nem tudod megvalósítani, nem törekszel a megvalósítására. Valóban a tied, de nem is mész vele semmire.

Az én üzenetem csak az, hogy az ember jobban jár ha olyan körökbe járkál, mely körök felemelõk, megoldják az élet kérdéseit és problémáit, és nem olyan körökbe ahol az emberek csak rezignáltan egymást erõsítgetik abban, hogy "szánalmas világ van" és "szemetek az emberek".

Persza ha tényleg akar tenni valamit a változásért.

És hány éves voltál és mennyi gyereked volt és nõ voltál? Több kérdésem nincs. Ezekre sem kell válaszolni. Miért van az az érzésem, hogy nagyon sosem kellett nélkülöznöd? Nem tudom, csak egy kósza megérzés...Hagyjuk, álomvilág, de legalább az enyém és legalább az álmaimat nem veheti el senki. És nem megvehetõk...Mégsem minden eladó. Ennek azért õszintén tudok még örülni.

Én is voltam éhes és tudom hogy oldottam meg.

Nem vetítem ki az egész világra, de azóta a legegyszerûbb munkákra sem vettek fel. Hiába próbálnám én bizonyítani, hogy jól teljesítenék. Hogy bizonyítsam, ha nem alkalmaznak? Tudom én miben hibáztam, azt is, mások miben, ha nem kaptam lehetõséget arra, hogy máshol jobb legyek, hogy bizonyíthattam volna?
Egyébként ne haragudj, de könnyû tele hassal prédikálni az éhezõnek, hogy az éhség nem is annyira szar dolog...(képletesen szólva).

biztos nehéz lehet 3 gyerekkel egyedül munka nélkül:S:S elég szánalmas világ van...azért cáfolnám hogy Anaid nem hibás itt egyértelmûen szemetek az emberek nagyrésze!!!! kész nem kell itt magyarázkodni...

de ezt most miért tetted ide? Attila megpróbálta és??

Csak azért ide, mert ez a legközelebbi üzeneted. Ezt az álláskeresõ marketing miatt. A legnagyobb sztori a témában, amit olvastam eddig.

Te tudod. Panaszkodsz, hogy egy eset miatt miért tettek lapátra, ugyanakkor egy esetbõl, egy dilettáns ember döntésébõl következtetsz, vetítesz az egész világra. Kérdés, hogy jó-e ez így.

Rajtad áll, hogy mit csinálsz, mit hozol ki magadból. Hogy észreveszed-e azt, hogy a fõnök falból beszél mikor "te csak ennyit csinálsz" és "tudod, hogy senki más nem ért hozzá" szöveget nyom.

Meg kell nézni a munkahelyi hullámokat és azokat kell meglovagolni. Én legalább is ezt teszem. Én a munkakörömben sok mindent akartam csinálni, és újítani de erre nem volt vevõ senki. Aztán rájöttem, hogy jó is ez így, mert így jóval kevesebb munkával keresek sokkal több pénzt. És miért legyek a magam ellensége.

A nagy nagy fõnöknek is beolvastam párszor, volt mikor indokolatlanul, volt mikor indokkal és végül megbeszéltünk mindent, és ma már tudom mirõl lehet vele beszélni, és mire kattan és mire nem. És fizetés emelést is kaptam.

Emellett munkaidõm teljesen dinamikusan, tõlem függõen alakul.
(Persze van egy iránymutató, és nem élek vissza a dologgal, csak akkor élek vele ha szükséges)


Az ember lát, tudomásul vesz, mérlegel és meglovagol.

Én a kudarcaimat és sikertelenségeimet mindig úgy könyvelem el, hogy valamit nem jól csinálok, és nem úgy, hogy a világ nem csinál valamit jól. Mert ez a hozzáállás az ami segít, ez az amin keresztül fogást tudok találni a helyzeteken.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy széles és nagyon jó a szakirodalma ennek a terepnek, és nyugodtan lehet forgatni, nyugodtan lehet belõle ötleteket meríteni. Mindig a tanulás a legjobb befektetés.

Lehet, hogy álomvilágban élek, lehet hogy te élsz abban, lehet, hogy mindketten, de nekem legalább nyugodt békés derûs álmaim vannak, és nem szenvedek lidércnyomástól.

Hát pl. abban voltam jobb, hogy nem helyettesített senki. ha pl. egy hetet nem melóztam, utána igyekezhettem mindent bepótolni, mert nem csinálta meg senki. Volt, hogy nem csekély erõfeszítéssel sikerült egy hét alatt az aktuális munkámon kívül az elõzõ hetet is bepótolnom, na természetesen nem munkaidõ alatt, sosem említett túlórázással. Tudod napi szinten változott a megitélése a munkámnak: egy nap még "te csak ennyit csinálsz", másnap meg "tudod, hogy senki más nem ért hozzá"...Elég könnyen átlátható volt, hogy az értékelés mindig a helyzettõl és a "nyilatkozó" fél érdekeitõl is függ nem csak az én teljesítményemtõl. Valóban nem értett hozzá senki más, mellesleg az akkor ott dolgozók közül. Miért nem léptem le, nos erre is meg volt az elõzetes válasz, hogy miért kellene befognom a számat minden helyzetben: egyedülálló, három gyerekes anyaként úgysem találsz melót. Na ebben lehetett valami, mert azóta is munka nélkül vagyok...A visszhangok, meg miszerint én tehettem mindenrõl, tuti jót tettek a késõbbi próbálkozásaimkor is, ja hiszi a piszi...Nem jótékonykodást vártam, de legalább esélyt arra, hogy egy személyes sértõdés kapcsán megvédhessem magam annyit igen. Ugyanis közölték velem, hogy ennyi volt az ok, utána körítették, hogy ha....így meg úgy lett volna...Ezért az egy esetért lett az elbocsájtásom indoka, hogy nem megfelelõ hangnemet használok a partnerekkel szemben, nem megfelelõ a magatartásom. Érted? Egyetlen eset miatt. Egyetlen kedvencke miatt. Hát mi legyen a véleményem a valós világról? Egyetlen más partnert sem tudtak megemlíteni, mellesleg kolleganõ volt nem partner, akikkel nem megfelelõ hangnemben beszéltem volna, egyetlen egyet sem. Csak ürügyet kerestek, annyira átlátszó volt, csak éppen jól lehúztak az ún. indoklással. Csesszék meg még takarítónõnek, meg kertészeti fizikai melóra sem alkalmaztak, hiába jelentkeztem, két nappal ezelõtt meg a gyerekemnek sem tudtam volna gyógyszert venni, hogy megygógyuljon, ha szégyen szemre ( én szégyellem, hogy segítségre szorulok) nem adott volna a nyugdíjas apám annyi lóvét. Hát tudod mit mondok, a csajnak se mellé, meg a fõmuftinak se!!!!!! Amit nekem, viszont kívánom. Nincs több véleményem az egész hóbelebancról, amit valóságnak neveznek. Én nem nyaltam érdekbõl senkinek és volt gerincem.

Akkor azért itt már régóta sorakoztak az intõ jelek, és mégsem változtattál, léptél le...

De a kérdés továbbra is nyitott.
Ha cégvezetõ megkérdezte volna tõled egy munkaügyi felülvizsgálás során, hogy milyen érv szól a te munkád mellett a cégénél, miben vagy jobb mint a többiek mit válaszoltál volna neki?

Hogy én abban vagyok jobb, hogy könnyebben válok a cég kurvájává, mert az önbecsülésem az nulla?

Helyzetfüggõ volt: ha nem tudtam mozdítani a fejem és fél órára el akartam volna menni orvoshoz, akkor nélkülözhetetlennek tüntettek fel, ha meg vita volt....hát az alábbi példa mutatja, mennyire tartottak értékesnek, nem? Nem egyszer volt, hogy melóztam betegen, mert szügséges volt, nem egyszer volt, hogy szüleimnél voltak a gyerekek, õk vitték orvoshoz õket, mert szügség volt a munkámra. Nem én állítottam, tény volt. Mások munkája is függött attól, hogy én határidõre elvégzem-e a feladatom, egy alkalom kivételével, mindig sikerült, ami más kollegák érdeme is volt, de az enyém is. A munkám vélt fontossága mások részérõl mindig helyzetfüggõ volt. Ha segítség kellett volna nem volt fontos, ha helyettesíteni kellett volna baromira fontos volt. Miért máshol nem így van? Nem érdek alapú a hozzáállás? Hát az fix, hogy az én értékrendemre kicsit romboló hatással volt az egész, talán majd, ha valóban azt tapasztalom, hogy máshol ennél kicsit igazságosabban mûködnek a dolgok megint hinni fogok benne, hogy érdemes igyekezni...Addig meg küszködve, kicsit "hitetlenül" igyekszem. Jelenleg ennél többre nem fussa...

Bocs, de én az ilyen munkahelyt már rég ott hagytam volna.
Az önszopatásnak semmi értelme...

Egy kókler ripacs cégnél lehet így mennek a dolgok, de máshol nem.


Statisztikailag te mennyiben járultál hozzá a cég eredményeihez, és mennyire voltál érétkes a cég számára?

Ja, a sluszpoént majdnem elfelejtettem: a kollegák lehülyéztek, mert nem hallottam, a pletykát, miszerint a tulajbácsit szoros érzelmi szálak kötik a csajhoz. A fõnököm meg lehülyézett, hogy miért a csajjal szemtõl szemben intéztem a problémás eseteket, miért nem szaladtam hozzá már az elsõ ilyen esetnél, ha gondom volt a nõcivel és nem panaszoltam be, mert ez lett volna a dolgok elintézési módja, akkor nem jutott volna eddig a helyzet, de mostmár mindegy. Szal, ha spicliskedtem volna még most is meg lenne az állásom, vagy ha a megfelelõ embernél pedálozom? Na köszi mindenkinek. Ennyit a szorgalomról. Mellesleg, ha hazudtak, most sajna önhibámon kívül én is hazudok....

Összegezve: közelebb ülve a tûzhöz, a megfelelõ feneket nyalva bárkit egy állítólagos sértésért ki lehet rugatni. Na milyen a kõkemény valóság az elvekkel szemben, meg a dumákkal szemben? Nem számít, mennyit akadályozta õ a te munkádat, mennyit idegeskedtél a seját kicsi elcseszett minimálbérecskédre járó pár ezer jutalékért, ami nektek létszügséglet, nem számít, mennyit hajtottál, hogy teljesítettél, hisz tudod legalább annyit hibázott a téged bepanaszoló, k...vára nem számít. Nem kell hülyeségekkel tömni senki fejét az élet bizony néha ilyen. Sajnos, vagy nem sajnos akkor is.

Hát tényleg nem csak én élek álomvilágban....Te is, kedves Salsoul.
Éveken át melóztam egy munkahelyen, ráadásul jól, ráadásul úgy, hogy pár éven keresztül napi szinten voltak fájdalmaim és jól melóztam, csak egyre elkeseredettebb lettem, de sok idõt kibírtam, hogy ne panaszkodjak. Utána egy vita egy nálam 10 évvel fiatalabb, kevesebb idõt melózó fiatal csajjal elég volt, hogy másnap megírták a felmondást, kirúgtak úgy, hogy másnap már be sem kellett mennem. A csaj nem egyszer akadályozta a munkámat, nekem idõpontok betartásástól függött a fizetésem, x -edik alkalommal kiborítottam a bilit, õ meg bõgött egy sort, hogy megsértettem, de nem szemtõl szembe ahogy én beszéltem vele. Egy cég volt, kolleganõm volt. Nekem ne mondja senki, ha az ember melózik és igyekszik extrém körülmények között is, hogy jól dolgozzon annak meglesz a jutalma, mert pontosan tudom én milyen jutalmat kaptam érte. Azon meg nem csodálkozom, hogy késõbb esetleg máshogy magyarázták....Egy kedvenc hisztije és hiábavaló a sok igyekezet, hiába a sok erõfeszítés, nem volt értelme részemrõl a sok igyekezetnek. Amíg nem találkozom ellenpéldával a saját életemben sosem fogom elhinni, hogy érdemes keményen melózni és hajtani. Hát ezért? Nem kell rá válaszolni, tudom a választ. Még esélyt sem kaptam, hogy megvédjem magam. Tudod milyen hibát követtem el? Én nem árulkodtam...

Ja, csatolnám: <#idiota>

<#hehe>

ez jó😄 de igaz...

egy élet nem egyenlõ egy munkahely
egy munkahely nem egyenlõ jótékonysági intézet

Nézd, ha azt nézem, akkor sem nyugodhat meg, hogy igen mikor kipostázzák az igent, mert próbaidõre veszik fel, de a próbaidõ után sem nyugodhat meg, mert utána is kirúghatják ha baromságot és/vagy semmit sem csinál, csak vegetál munkahelyén.

az életben az ember semmit sem kap készen
mindenért magának kell megdolgoznia
csak az lesz valóban az övé amiért õ valóban megdolgozott

Sokan azt hiszik, hogy attól, hogy szereznek pár diplomát és nyelvvizsgát soha az életben többet tanulniuk, fejlõdniük nem kell, zöld utat kaptak minden munkahelyre, zöld utat kaptak a Kánaánba.
Ám ez nincs így... Ugyan úgy feneketlen mélységekbe csúszhatnak le, mint bármilyen más jöttment.

Ahogy a diplomáért meg kell dolgoznod, ugyan úgy a munkahelyért is meg kell.

Ma már gazdag irodalma van annak a témakörnek, hogy "miként pályázzunk meg egy állást, miként növelhetjük esélyeinket másokkal szemben". És nyugodtan segítségül lehet hívni.

#5957-hez annyit amit te is írtál szakadtjött mentet...nos itt igazából akkor az is számít az illetõ mennyire tudja az idegennyelvet állásinterjúnál kapásból...most teszem azt elmegyek totál felkészülten, végzettként, kúltúráltan felöltözve, udvariasan mit tom én elvagyok az interjún aztán azt mondják ok? elvileg akkor sem nyugodhat meg az ember mi? akkor mikor azt mondják Na köszönjük majd értesítjük biztosra vehetõ hogy az az értesítés nem történik meg mert kerítenek mást addigra...az nagy szívás...! ezért mondom vannak itt apró szemétségek amitõl nekem ez az élet nem jön be...én pedig nem is értem miért próbálom megtörni a természet rendjét...mindent másképpen képzelek el nem ahogy leírják...

#5957:
Ha nem veszik fel, akkor az azért van mert vagy nem keresik, vagy nem felet meg.
Én sem vennék fel minden egyetemrõl szakadt jöttmentet, csak azokat akikben az értelem szikráját és fantáziát látok.

Aki pedig nem végzi el az egyetemet, az azért kerül be, mert valahogy az adott munkakör alacsonyabb szintjeibe bekerült és idõvel kiváló szakember lett rengeteg referenciával.

Ha meg haveri alapon került be... az olyan céget az embernek jobb messzirõl elkerülnie, mert nem hozzáértõkkel együtt dolgozni...


#5958:
Sajnálom, hogy nem tudsz konkrét helyzetektõl elvonatkozatni, és nem tudod észrevenni mikor van valami példa, szemléltetés gyanánt írva.

A matematika nem azért nem megy valakinek mert hülye, hanem azért, mert nem szánja rá a megértésre, gyakorlására az idõt. És pluszban még esetleg saját magában elkönyvelte, hogy õ hülye hozzá... és nem akarja... mindezt azért mert korábban valahol egy ponton elakadt.


#5959:
Naés? Az olyan cég amelyiknek olyan a fõnöke mint amit leírtál az a cég olyan is.
Én a magam részemrõl nem kérnék belõle. És ha a felettese lennék pillanatok alatt repülne...

A jelenlegi munkahelyemen is volt egy tag aki egyfolytában szidta a munkahelyet, munkatársait aztán mikor felmondtak neki sírt, hogy ne rúgják ki...

Kedvesem, én nem egy példát láttam arra, hogy bizonyos nõk úgy kisírták maguknak a dolgokat, ahogy kell. A fõnökbácsi pár könnycsepp hatására baromira meg tudott puhulni. A nem nyafi nõk meg küszködhettek...Ilyen az élet, ill. ilyen is.

a matekkal azért nem tudok egyet érteni, mert anyám pl nem egy hülye ember talpraesett minden...de viszont a matek sosem ment neki, nekem sem megy holott én sem vagyok egy hülye, iskolázatlan gyerek csak egyszerûen nem tudtam megszeretni kicsi koromtól a matekot azt annyi nem megy...van olyan aki megszakad matekból mégsem megy neki...ez felfogás kérdése nem feltétlenül akarat...jó tudom sokan utálják a matekot nem akarják csinálni, de aki csinálja és nem megy az hülye azonnal? nem hiszem maximum annyira humánus ember...na most megint lehet a Realizmus és a racionalizmus között vélni a különbségeket😄

köszi szépen nem kellett volna...😊 logikus hogy a tudás a legfontosabb...jó rendben tegyük fel ha sikerül vkinek az egyetem van akit utána sem vesznek fel holott megfelelne...mást aki nem végez el egyetemet mondjuk meg semmit sem az pedig simán bekerül egy jó munkahelyre "kapcsolatokkal"

Amennyiben gépészmérnökin gyógyszerészetet tanítanak. 😄

te ha elvégzel egy gépészmérnökit gyógyszerész állásra jelentkeznél?

Ha nem felelt meg, akkor lehet azt mondani, hogy nem azt tanulta, amit keresnek.

szerintem persze

elõször próbaidõre... aztán vagy meghosszabítják a munkaszerzõdést vagy nem, mert nem felelt meg...

Tudod az ember nem szenvedésre hanem egy életen át tartó tanulásra van ítélve.
És ha nem tanul önként, akkor jön a szenvedés.

(A matekkal (de a csajozással is) is csak addig szenved az ember amíg nincs a megfelelõ tudás birtokában. Hisztivel és nyavalygás meg szerencsével viszont soha nem is lesz a megfelelõ tudás birtokában...)


Van egy törvény ami ekképpen szól: az életképesebb - és nem a szerencsésebb(!!!) - marad életben. És az aki a mindenkori hullámokon nem kesereg, hanem meglovagolja azokat.

Megnyerõ aranyembert kell csinálnod magadból -ha a minimálbérnél többre akarod vinni.

Gondolj arra, hogy a szart te sem szívesen veszed meg a boltban... ha belenyúlsz követeled vissza a pénzed...

Ha az, amit tanulsz az egyetemen egybeesik azzal a tudással, amit a munkaerõpiacon keresnek, akkor felvesznek.

kinek találták ki ezt a világot ha az ember csak szenvedésre van ítélve???

feltételezem ahhoz h vki el tudja magát adni Qrvára határozottnak kellene lennie meg egy kis szerencse is mi? nos hiába végzek el akármilyen egyetemet akármilyen cuccost ha csak pofára vesznek e fel? vagy netán a kapcsolatok miatt? na ilyen a mai világ sajnos...am most igazad van...tudod mit megyek a híd alá

oké, ahogy akarod

A munakerõpiacon majd ígyis úgyis el kell tudnod adni magadat, meg kell tudonod gyõzni a munkáltatót arról, hogy a másik 1000 jelentkezõ - szarházi - közül te vagy az õ emberük. Magadat értékesíted. Hogy mennyiért - mennyire becsülöd túl vagy alá a kvalitásod, a munkádat, magadat, szaktudásod - az már a magánügyed.

A munkáltató nem fog jótékonykodni, és szánalomból alkalzmazni egy puhapöcst...

úgyis megmagyarázzák neked, hogy mire van szükséged, csak figyelj

de remélhetõleg nem mélyebben...nem mindenkit érdekel a pénz tudom h megélés szempontjából fontos de számomra nem a pénz a legfontosabb...

az életben magadat is márketingelned kell, mert különben minimálbérre, koldusbotra jutsz

a pszichologus csak rondítana némely ember helyzetén😄 egyébként Lazarus: nincs semmi kisebbségi érzetem, elégedett vagyok úgy magammal, se nem túlsúlyos se nem tulsovány nem vagyok mégis gond van nálam sok a félelem érzetem , de nem akarom újra elmondani mitõl van...szval minden eset más!

Nessi: ha én nem akarnék marketinggel foglalkozni akkor minek kell h értsek hozzá?

Nemrég beszéltük ki errefelé, hogy sokszor a napi nemérzemjólmagam kipanaszkodás színtere a topik. Azzal nem szokott senki pszchomókushoz szaladozni. A felmerült problémák jó része megoldódik magától.

Testmagassággal sokat nem tudunk kezdeni, súly és egészségi problémákra megintcsak nem a pszicho... a megoldás. Sõt tudom, hogy mi, de nem illik itt a reklám.

Tervek és célok témája: bizonyos mértékig valóban segít, de komolyabb célok esetében minden esély megvan arra: dugába dõljenek hibás kitûzés esetén. Ennek elkerülése érdekében szervezési-tervezési tanácsadóra, késõbb marketingesre van szükség.

Nincs munkahely témában ma már kevés a végzettség. Szükség van némi marketing és HR tudásra egy munkahely megtalálásához. Sokszor remek szakemberek sem találnak munkahelyet, néha azért, mert az állást meghirdetõ nem eléggé felkészült.

És ezek közül hány olyan dolgot találtál, amitõl sok embernek elmegy a napi önbizalma, viszont iszonyatosan kevés a megoldáshoz, hogy tanulj meg küzdeni a céljaidért, legyél jobb abban, amit csinálsz, képes vagy rá, csak kezdj hozzá, meg ilyenek. Vajon hány olyan ember van, aki valóban pszichológushoz fordul, mert végül bekattan attól, hogy senki nem tudja neki megmondani: ki tud segíteni a megoldásban?

Egyedül a mûvészetekkel kapcsolatban mondható el, hogy az alkotó képes a feladat megoldására önmaga is, ha hozzákezd. Úgyhogy messze nem oldottad meg az ügyet.

Igazából én már jó ideje azon csodálkozom, hogy SG tagok többsége férfi és ennek ellenére pszichológiai megoldásban és/vagy lelki fejlõdés területén gondolkodik mind.

RaulReal is akkor kezdett el sikereket elérni (remélem még bõven jut neki belõle az életben), amikor egészen praktikusan viselkedett. Talált olyan dolgot, ami érdekelte. És fordítói+írói tehetségét felhasználva megoldotta a feladatot.

Lehet, hogy a legtöbb probléma megoldása ilyen egyszerû? Valószínûleg. Elég felmérni, mi a feladat, mit tudunk magunk megoldani most, mit tudunk magunk megoldani némi hozzátanulással. Hogyan találjuk meg, milyen hozzáértésû embert keressünk adott problémánk megoldásához segítségül.

Szóval a fentiek figyelembevételével tulajdonképpen hol van a pszichológusokra szükség amúgy épeszû emberek esetében? Ott, ahol az illetõnek nem mondták meg, milyen szakterületen nézzen utána a problémájával kapcsolatos szükséges válaszoknak. Meg akkor, amikor tévképzeteket próbál megvalósítani. Például nem akkor kezd párkapcsolatba, amikor a megfelelõ emberrel találkozik, hanem akkor akar mindenáron párt találni, amikor mások véleménye alapján elhiszi, hogy bármirõl lemarad.


Mindezektõl függetlenül még nagyon jól esik magunkból kibeszélni, mi nyomja a lelkünket épp.

Nem, a topik zárható, lévén hogy az ügyet megoldottam. 😄

De azért szólok egy bölcset is hogy ne harizzatok. Az önbizalomhiány oka hogy nem vagyunk elégedettek önmagunkal, szerencsés esetben ezen lehet változtatni amennyiben túlsúlyosak vagy éppen anorexiásak vagyunk. Amennyiben az elégedettlenség oka olyan forrásból fakad ami fölött nincs befolyásunk pl testmagasság vagy mittudom én pszihológus a megoldás. Elõbbi esetben pedig egyszerûen csak meg kell tenni mindent hogy a kitûzött célt elérjük, de nem egybõl fejjel a falnak hanem felkészüléssel és informálódással, tudjunk meg minél többet mindarról miként érhetjük el a kitûzött célt. Ha a cél a röptében feldolgozott felületes ismeretek által is reálisnak tûnik készítsünk tervet miként fogjuk azt elérni aztán bele lehet csapni a lecsóba. Nem biztos hogy a kitartásunk elegendõ lesz ahhoz hogy a kitûzött célt véghezvigyük, elõfordulhat hogy visszaesünk és eluralkodik rajtunk a lustaság, ez normális, mindössze annyit jelent hogy nem voltunk elég felkészültek. Kelj fel a földrõl és próbáld meg újra. Ha sikerült elérned a célod, legyen az bármi a belefektetett munkával arányos módon növeli az önbecsülést. Ne féljünk magunk elé nagy célokat kitûzni (reális, megvalósítható keretek között) ... ennyi volt az agymenésem, lehet kötözködni.

Ha csak úgy nem 😄

mert egy rabló szemét hivatás, csak kihúzzák az ember zsebébõl a pénzt, be kéne õket zárni >|
gondolom így értette!

Most ezt nem értem tisztán. Miért kell zárni valakit pszichológus mivolta miatt?

Pszihológus!

zárható

igen, mert õ meg meri tenni az elsõ lépést, még úgy is, hogy oltári nagy bukás is lehet dologból... sokakkal ellentétben

ráadásul valószínûleg hitt magában, és már régóta gyakorolt készült az eseményre

neked ennyi is elég h fogja magát és elmegy jééé?

ez van

neked se