Önbizalomhiány

korrekció:
"sem tesz felnõtt." >>> "sem tesz felnõtté."
"mert csak úgy nem lesz az." >>> "mert csak úgy lesz az."

Aztán Campy-t is megnézheted, hogy mit tett vele a nagy szülõi "szeretet".

Még annyi, hogy a másik élete nem a te életed.
Ezért kell intaktságát meghagyni, biztosítani.

#6026:
A tapasztalat azt mutatja, hogy a biológiai korban való elõrehaladás senkit sem tesz felnõtt.
A mai tapasztalat pedig azt mutatja, mintha az emberek nem igazán akarnának felnõni, és mindenhol 20-30-40-50-60 éves kamaszokat látni.
Ha az ember felnõtt akar lenni, akkor felnõtté kel “csinálnia” magát, mert csak úgy nem lesz az.
A mai szülõi nevelés nem nevel felnõttségre, sem fiút, sem lányt.

#6027:
Szeretet...
Ez is az a témakör, aminek az elmúlt években szintén alaposan utána kellett járnom, mert az ami szüleimtõl, társadalomból és filmekbõl rám ragadt eleinte, nem látszott úgy mûködni, ahogy annak kellett volna, és sosem a kívánt eredményt hozta.

A szeretet is egy olyan dolog, amit személyesen elfogulatlanul ki kell vizsgálni, körbe kell járni, és a hozzá tapadt sallangot le kell róla fejteni. Ha nem foglakozol vele, nem mûveled magad benne, abban is analfabéta leszel. Mint felnõttségben.

A szeretet ott kezdõdik pl, hogy tiszteletben tartom a másik ember életét és sorsát, nem pofázok, nem csinálok bele, csak akkor szólók hozzá, ha õ kérdez, és akkor is csak az adott kérdésre válaszolok. A szeretet szellemében élt élethez mutathatok saját gyakorlati példát, és a másik ebbõl tanulhat a legtöbbet.
Ha nem ezt teszem akkor diktatúrát gyakorlok, és nem szeretet. A szeretet pedig nem diktatórikus.

Emlékszem még a dj-s idõkbõl, mikor hatalmas szeretettel és jószándékkal elfoglaltam a dj pultot, és elkezdtem azokat a zenéket játszani amiket én szerettem, és jónak véltem... és amirõl úgy gondoltam, hogy ezt kell szeretni. Kiürítettem a táncparkettet... szeretetbõl...
Mi volt a szeretet máz mögött?: önzõség, figyelmetlenség, tapintatlanság, erõszak.

"Ezen a ponton látszik, hogy a legtöbb, amit az ember másokért tehet az az, hogy nem tesz semmit.
Mindent úgy hagy ahogy van. Mindent és mindenkit a sorsára hagy."

Ha halvány kisegítõ pótfogalmad van a szeretetrõl, beláthatnád, hogy ezt egy normális ember sem tudja megtenni....

A természet csodás, az tuti.
Amit meg a párkapcsolatról írsz, hát nem tudom milyen lehet. Nem hangzik rosszul, de fogalmam sincs, milyen ha az ember valóban olyan pasit talál, aki megbízhatóan vezeti az életben. Ez csak személyes dolog részemrõl, de a volt páromnál az volt a hagyományos szöveg, hogy "drágám te erõs vagy, majd megoldod" "leteszem az asztalra a lóvét, melózok ennyi az én dolgom". Fogalmam sincs milyen lehet egy "az életet jól vezetgetõ pasival". De most komolyan...

#6019:
MAGAD ALATT VÁGOD A FÁT!

attól, hogy a Muterra és családi viszonyra, nevelésre, embertípusra, DNS-re, sat. kened a szarod, attól az még te szarod és a te szarod is marad - akárhogyis magyarázod, forgatod, kened, maszatolod.
Mindent csak egyre jobban elborít szar, és aztán egyre többet lehet majd sikálni.


szeretet...
õszintén, eddigi életedben hány másodpercet, percet, vagy órát, esetleg napot töltöttél a szeretet témakör kivizsgálásával, körüljárásával a róla történõ sallang lefejtésével, hogy megismerd, hogy mi is az valójában?


#6020:
gratulálok, ahhoz, ahogy megmagyarázod magadnak, hogy milyen finom puding íze van a szarnak, és ahogy inkább lemondasz mindenrõl...

#6022:
Azzal nem lett volna gördülékeny a mondat.
(Benedek Elek egyébként nem írt mesét.)

#6024:
A kérdésre van válasz csak nem akarod tudni, nem akarod megtalálni, nem akarsz vele szembesülni.
Azért veszik semmibe és közösítik ki, mert viselkedése és kisugárzása azt üzeni, hogy õ semmi, és azon a közösségen kívüli.


Egyébként igaz az a mondás, hogy: ne adj tanácsot – a bölcsnek nincs szüksége rá, a bolond meg úgysem érti meg. Ha értené, nem lenne bolond. Majd ha kéri a tanácsot, akkor talán. Talán... de akkor is csak talán...
Ezen a ponton fekszik minden hozzászólásom hiábavalósága.
Ezen a ponton látszik, hogy a legtöbb, amit az ember másokért tehet az az, hogy nem tesz semmit.
Mindent úgy hagy ahogy van. Mindent és mindenkit a sorsára hagy.

de még tudod mi jutott e eszembe! én azt nem értem soha ha vki télleg gátlásos, de normális ember, nem társaságkedvelõ de télleg azért beszélgetéskész, segítõkész, ugyanakkor nem tud érzéseket kifejezni miért van az hogy semmibe veszik, illetve kiközötsítik õket??? mi az emberi társadalom gondolata ilyenkor? én ha meglátnék jelen esetben egy nyominak tartott egyént nem kezdeném el szekálni, meg lenézni sem:S te vannak itt olyan kérdések amikre sosem kapunk választ és tudod gyakran van összefüggés az emberek és az állatok között...

nem amiatt nem megyek el hanem mert nem is akarok elmenni pubba nem tud érdekelni...ivászatról had ne beszéljek légyszíves...

Andersen meghalt mese nincs 😄 való igaz

Benedek Elekre is mondhattad volna😄

csak akkor, ha nem a gátlások és teszefoszaság miatt nem mész el a pubba k*rni és/vagy lerészgedni

mellékes dolog h én mit tartok jónak*... nem célom h családapa legyek egyáltalán nem nem fog izgatni idõs koromban (ha megélem) h óó nagyapa lehetnék így is úgy is kell olyan embernek lennie aki beledilizik a magányba😄

"Te saját magadat fojtod meg. Jobban jársz, ha mielõbb elkezdesz kilépni a verklibõl, mert a napok csak telnek és még jobban beléd égnek a korlátaid. Negyven ötven évesen meg majd esz az ideg, hogy, hogy lehettél ekkora barom... Az ember azzá válik amit magáról valóban hajszol, gondol, hisz. Erre figyelj oda."

Nem mert eléggé hidegen hagy hogy mit nem csináltam mit csináltam visszagondolni én csak azokra a dolgokra szeretek ami tényleg szép volt...

Ronny:ne értesz te semmit sem nem vagyok szarban, mert *nem megyek ebbe most bele* én tudom mi folyik itthon és milyen személyiség az édesanyám

szeretet volt bennem gyerekkoromban is meg a jószívûség ezt tartottam fontosnak...akkor még céljaim is voltak csak mára már ugye nem tudom még miben vagyok jó...és én direkt nem szeretném pont ezt h kiöljék belõlem amit mondtál Ronny...nem hagyja a tudat alattim tudod😄 be van rögzülve ezért no Cancel no Erase ilyen az agyam! most evvel megint hülyeséget mondok de mi mást mondhatnék erre hogy embertípus, környezet, nevelés kérdése az egész...

"Számomra pl sokkal többet ér kimenni a természetbe és tücsökciripelést hallgatni, csillagokat bámulni, mint lerészegedni és megsüketülni szórakozás címszó alatt a helyi pub-ban."

errõl van szó😊

#6008:
Én amennyire lehet igyekszem úgy igazítani a hétköznapokat, hogy ne szürküljenek be.
Én nem nézem jó szemmel amint az emberek szélsõségesen szürke hétköznapokat élnek, majd szélsõségesen szórakoznak.


#6010:
Amit ma adsz, azt holnap visszaveszed 😉
Én az #5988-as hozzászólás elõtt és után is ugyan az az ember vagyok. Semmit sem változtam.

Igen így indult, barátnõt, kapcsolatot szerettem volna, de már akkor sem a bohóckodós fajtát, és ennek kezdtem el keresni a módját. Ehhez pedig kell egy felnõtt férfi és egy felnõtt nõ. És ehhez kell idomítanom magamat. Aztán közben sok minden más is kiderült.

Az erõt a már sokat említett könyv adta, ami egyfajta motivációs könyv is. És a vágy egy érett párkapcsolat után. A megvalósítás személyes feladat.

Szórakozás...
Az még hozzá tartozik a témához, hogy dj-nek indultam és a közönség elé való kiállás is sokat tanított. De ezt a tervemet egy magasabb tervért fel kellett adnom.
Úgy gondolom egy bizonyos szint után az embernek már nincs szüksége külön szórakozásra, legfeljebb kikapcsolódásra, pihenésre. Számomra pl sokkal többet ér kimenni a természetbe és tücsökciripelést hallgatni, csillagokat bámulni, mint lerészegedni és megsüketülni szórakozás címszó alatt a helyi pub-ban.

Az ember nem is a tudással foglakozik, hanem saját magával, és a saját sorsával. Így nem lesz szürke a unalmas munka a tudás, tanulás.

A tánc...
Én is azt hajszoltam magamban, amit most ismét mondasz róla, de mondom csakazért is megcsinálom 😉 Én is falábúként kezdtem, de letorrenteztem pár salsa oktató videót és ebook-ot (könyvbõl táncot tanulni - ez is csak az én fejembõl pattan ki...) és gyakoroltam, és hat hét után agyalás nélkül ment az alaplépés, mint a biciklizés 😉

Te saját magadat fojtod meg. Jobban jársz, ha mielõbb elkezdesz kilépni a verklibõl, mert a napok csak telnek és még jobban beléd égnek a korlátaid. Negyven ötven évesen meg majd esz az ideg, hogy, hogy lehettél ekkora barom... Az ember azzá válik amit magáról valóban hajszol, gondol, hisz. Erre figyelj oda.


#6011:
Vezetõ...
A társastáncban a férfi vezeti a nõt, õ tudja mit kell csinálni. A nõnek a táncból "csak annyit" kell tudnia, hogy tudja a férfira bízni magát. Ha egy nõ vezeti a társastáncban a férfit akkor a pár nevetség tárgyává fog válni.
Családban is ez a mûködõképes, és a hagyomány szerint modell. Minden más az elmúlt párszáz év torz szüleménye - szerintem.
Ha gondom van valamivel, akkor azt nem szépítgetni és racionalizálni kell, hanem szembe kell vele nézni és meg kell oldani. A Marsnak Marsnak kell lennie, a Vénusznak meg Vénusznak - Andersen meghalt mese nincs 😉


#6013:
Itt pedig most két lehetõség áll fent:
Vagy eddig sem voltam mumus,
vagy most is mumus vagyok.

" a szeretet a lényeg"

majd az élet kijózanít ebbõl is.

"túl hálás vagyok az édesanyámnak hogy valaha otthagyjam õt."

akkor nem is tudod mekkora szarban vagy...

Ja, örülök neki.

Kedves Salsoul, nekem úgy tûnik, már nem vagy SG-mumus. Pussz.

ja bocs a szeretetrõl megint azt hiszed h máshogy értelmezem😊 akkor az együttlét a lényeg így mondom

na egyedül abban nem értek egyet nem feltétlenül kell vezetõ típusnak lennie minden férfinek (nem mindenki olyan alkat) szval aki talál egy vezetõ típusú nõt avval sincs gond a szeretet a lényeg, nem feltétlen megint csak a pénz...megélhetés vmilyen szinten, de nem muszáj gazdaggá válnia senkinek sem...

érdekes amit leírtál tán evvel kellett volna kezdened, mert így már más a véleményem rólad...érdekes az is h beleszerettél a 10 évvel idõsebb orvosodba!? és tulajdonképpen téged a "szerelem" indított meg abban, hogy normalizálódj (úgy ahogy elvileg kellene élni?)...

Nem semmi életszemléletet iszonyú nehéz váltani valami extra erõt kellettél hogy kapjál, kicsit hihetetlen h szülõi támogatás nélkül elértél egy csomo mindent...Szerintem azt is jól tetted, hogy bár nem tudom, hogy te azért inkább a tudással foglalkoztál a szórakozás helyett ebben egyetértek...a tánc az mellékes aki akarja vagy érdekli annak ajánlatos (hobbi max). Itt igazából mindennek az elkezdése a nehéz:S itt a gond nálam is...Rengeteg a félelmem és 19 évet nehéz lenne behozni és tudod megváltozni azért nem tudok mert rájöttem iszonyúan makacs vagyok (örököltem) szval makacs és konzervatív annyira ragaszkodom a dolgokhoz hogy ezt nem lehet kiölni belõlem, ezért tartok te és Nessi szt is "alap" szinten holott nem vagyok egy buta ember...Nálam az van h életem során mindig helyettem döntöttek ettõl függetlenül érzem magamban az önállóságot, csak hogy mondjam ez is nálam egy elképzelés túl hálás vagyok az édesanyámnak hogy valaha otthagyjam õt...Nem vagyok érzelmi típus és valahogy a szerelmi dolgokat sem érzem mivel a lelkem besziklásodott. Ezeket nem is tudom hogy lehetne megváltoztatni, megpróbálhatom (számtalan módszert ajánlottál) de tudod most úgy vagyok vele hogy költözünk új élet kezdõdik és jobb a kedvem kicsivel azért😊 ennyit errõl

Visszatérve rád mégiscsak te csináltál jol mindent...és te meg is valósítottad amiket elképzeltél. majd írok ha eszembe jut vmi

ebben most Salsoul-lal kell egyet értsek jól csinált mindent...

Nem középpont. Akkor szügséges szerintem, ha kezd beszürkülni a hétköznapok monotonitása az egyén számára...Nem tudom szavakkal jól megfogalmazni.

idézõjelesen értettem természetesen

Kikapcsolódni valóban kell, de ne az legyen már a középpont ami körül minden forog. Gyerekkorban még ok, de utána...

Dolgozni? Táncban? Élmény a tánc, nem munka.

Semmi felnõttet? Miért, milyen idõs vagy, na és õk? Kikapcsolódni kell néha, de nem biztos, hogy túlzásba kell esni, bár kortól is függ, meg családi állapottól, általában. Talán, fene tudja...

#6000:
El lehet menni szórakozni, de a nevében is benne van az mivel jár.
Semmiképp sem befektetés...

#6001:
Jelenleg nincs.
Általában azt szólják hozzá, hogy õk bulizni meg partyzni akarnak még, semmi komolyat és felnõttet.
Ehhez viszont nem én vagyok a megfelelõ partner.

#6002:
Ha a félelmeidet akarod legyûrni, akkor oda kell menni ahol jobban félsz, jobban béna vagy, jobban tudsz edzõdni. Én ezért választottam a táncot. Meg azért mert a thai-box nem társastánc, ahol konkrétan nõvel kell dolgoznod.

Miért? Én pl. jobban szeretek táncolni, mint verekedni...Ja, én nõ vagyok....De azért szívesebben táncolok egy pasival, mint kung-fuzok...

Ja, igaz. Akkor könnyebb objektíve szemlélni. Az utólag mindig okosabb az ember is valahonnan ilyesmibõl ered, utólag végiggondolva, mindig rájön az ember, mikor volt barom, mikor nem. Kívülállóként szemlélni reális önismeret mellett önmagunkat tény, hogy sokat segíthet, lehet a pszichiátert is megspórolhatjuk....<#vigyor>

A tánc tanfolyamot meg nem ajánlom azért még jobban fognak cikizni inkább a thai-box vagy mondjuk karate vagy más küzdõ sport.

"A férfi határozott és vezet, a nõ pedig bízik és befogad"
Mit szól ehhez a barátnõd?

1,5 millió forint volt egy könyv meg a biblia? Vagy a füzet papír került annyiba amire jegyzeteltél?<#idiota> Hát elkell menni sportolni és bulizni a haverokkal ennyi.

A kiegészítés az elsõ konklúzió bekezdéshez: ha az ember benne van a verkliben, ahhoz, hogy körbe nézhessen, hogy "mivan?" meg kell állnia, ki kell szállnia egy pillanatra

Nálam a történet az úgy volt, hogy iskolás és gimnazista koromban én voltam mindig az ügyeletes hülyegyerek akit lehetett ütni vágni gúnyolni. Mindenki állandóan rajtam röhögött ha ezt csináltam ha azt. A csajok undorodtak tõlem, s nem azért mert õk undorodtak, hanem mert ez kívánta a csordaszellem. A tanáraim is szívesen szopattak vagy tettek nevetség tárgyává.
Akár hogy próbáltam megfelelni, felzárkózni a klubhoz mindig lepattintottak.

Így aztán egy ilyen tutyimutyi halk beszari jellegtelen visszahúzódó senkiházi szarházi lettem.

Az elsõ komoly elõrelépést ~17 évesen egy kéthetes korházi “kiruccanás” hozta, ahol/amikor beleszerettem a doktornõmbe aki mint utólag kiderült legalább 27 éves volt.
Nem tudtam, hogy most mi a szöszt csináljak. Sok-sok belsõ (két hetes) hadakozás, rákészülés után végül összeszedtem magam, úgy döntöttem, hogy szerelmet vallok. Igen. Irdatlan nagy felsülés lett belõle. Fejlõdésemben viszont hatalmas elõrelépés volt. Rengeteget tanultam ekkor.
Ez volt az elsõ nagy lökés arra, hogy bizony össze kell szednem magamat.

A következõ nagy lépés az intenzív góglézés volt csajozás témában és az ismerekedés-pont-com oldal anyaga volt. Aztán ismét pár kínos próbálkozás, pár kínos felsülés, és sok-sok tanulás, tanulság.
Közben angolul kerestem, olvastam, próbálgattam hasonló anyagokat.

Aztán végeztem a gimnáziummal és másik suliba kerültem, és vártam, hogy mikor szállnak rám megint, mikor jönnek csesztetni, cikizni sat. És nem jöttek... akár hogy vártam, nem jöttek...

És ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy én totál teljesen el vagyok tájolódva, és mekkora idióta vagyok. Rájöttem, hogy minden problémám magamból gyûrûzik kifelé a világba. A ~19 év alatt berögzült baromságokból.

De azt még nem tudtam, hogy miként fogok magamhoz térni.

Aztán már nem is tudom hogyan, valahogyan a kezembe került a Brian Tracy: Maximális teljesítmény címû könyve, és belelapozgattam, és felkeltette az érdeklõdésemet, és olvasni kezdtem, és jegyzetelni, és gyakorlatokat készíteni hozzá. A könyv üzenete az volt, hogy nõj fel, vedd kezedbe az életed, szabadulj meg korlátozó téveszméidtõl, tév-tapasztalataidtól és részrehajlás nélkül tudatosítsd elemezd ki a benned munkáló folyamatokat, félelmeket.
Azokat a helyzeteket amiktõl félsz, amikben nem vagy járatos ne kerülgesd, hanem menj bele és szerezz bennük jártasságot, még ha eleinte pofára is esel. Mindig a cél lebegjen a szemed elõtt, ne a kudarc, az, hogy hogy nem fog sikerülni.

Alapjaiban kellett átdolgoznom az életvitelemet, gondolkodásomat.
Nem mondom, hogy könnyû volt, mert nem volt az, de nem is volt lehetetlen.

Közben ámulattal Bibliát olvasgattam, megismertem az életet irányító szellemi törvényeket sat.
És kutakodtam, tanultam, kísérleteztem tovább és tovább és tovább és egyre jártasabb lettem az élet dolgaiban.

Tánctanfolyamra iratkoztam be kitartásomat és akaraterõmet edzeni, és a nõkkel való feszélyezettségemet, további korlátaimat felszámolni. Itt tanultam meg, hogy a férfinak férfinak kell lennie, és a nõnek pedig nõnek. A férfi határozott és vezet, a nõ pedig bízik és befogad. És ennek az élet minden terültén így kell lennie: mindennek a maga helyén.



Konklúzió: a hiba mindig az “ön készülékében van”, azt csak onnan lehet megoldani. Az elsõ lépés az, hogy belátom, és észreveszem, hogy ez valóban így van. A második, hogy megoldást kezdek keresni, és a megoldásba kezdek.
A problémát az aktuális gondolkodásom és mûködésem okozta így azt önmagából plusz információ felhasználása nélkül nem tudtam volna megoldani, és szükségszerûen magammal kellett szembe mennem. Az ember lerombolja tudattalan önmagát, majd önmagára alapozva tudatosan felépíti újra önmagát.

Az ilyen ember aztán óhatatlan nagyképû beképzelt felsõbbrendû baromnak fog tûnni azokban a körökbe, amik még nem jutottak el ide. Sõt minden amit mond baromság lesz alsóbb körök számára, mert nem tudnak abban gondolkodni mint a másik.

Azt hiszik minden csak szerencse dolga...
Ám háttérben nem sült galamb várás áll, nem malmozás és wow-ozás meg tévézés sat, hanem 6 év kemény munkája, és egy cirka másfél millió forintos befektetés, ami folyamatosan busásan térül meg. Ezt nem villogásként mondom, hanem azért, hogy mindenki számára tiszta legyen: én sem helybõl vagyok ott ahol.

Szerintem az, amikor valaki túl sokat hangoztatja a vélt vagy valós erényeit anélkül, hogy tanítana vele.

Szerinted mi a beképzeltség? Mit nevezünk annak?
Induljunk a sparhelttõl....vagy mi a fene az a fûtésre használt alkalmatosság...

sehogy, mert olyan beképzelt hogy még õ sem tud róla😄

Senki nem beképzelt, csak kívülrõl tûnik annak. 😊

Más: A te önbizalmad mibõl táplálkozik? Hogy "raktad össze" a saját megfelelõ szintû önbizalmad? Már, hogy se kevés ne legyen, se beképzelt ne legyél?

a munkáltató amortizálása, s hogy ez meddig tart a vezetõtõl, annak rátermettségétõl függ

de rengeteg cég is akada ahol (fejtõl) mindenki csak maszatol és évtizedekig nem bunkik ki

Na ebben igazad van. Csak az alatt az idõ alatt míg kiderül, hogy olcsó hús kategória, nos addig mi van?

Én nem azt mondtam, hogy ész nélkül kell csinálni.

Ha valaki túlfényezi magát az önéletrajzban az az állásinterjún kiedrül.
Ha alulfényezed magad akkor megszívod.

Ezért fontos az, hogy az ember tisztában legyen magával, képességeivel, elképzeléseivel, ütõ lapjaival.


(Általában - kategóriájában - az olcsó húst szokták túlfényezni, aminek ugye híg a leve)

Azért igazságtalan, mert nem csekély mértékben függ a reklámtól, gondolok arra az esetre, ha a valónál szebbnek jobbnak mutatnak be egy terméket, megveszik és lehet utána rájönnek, hogy nem megfelelõ, de közben ott maradnak a polcon a valóban jó termékek és meg is romolhatnak idõközben. (tovább folytatva a bolti hasonlatot) Szal nem tetszik, ha én jó munkaerõ vagyok azért kerülhetnék hátrányba, mert nem akarom magam túlfényezni....Nem vetek be minden eszközt azért, hogy "megvegyenek". Ez a része nem tetszik.

Morál kortól független ott van, ahol azt ápolják.
Mellesleg az urak (fõnök) morálját is nyugodtan meg lehet(ne) kérdõjelezni.

Az eladás miért lenne igazságtalan szemlélet?
A boltban is csak azokból a termékekbõl tudsz válogatni, amiket kitesznek a pultra értékesíteni. Ha nem viszed piacra a termékedet senki sem fogja megvenni, úgy, hogy se nem hall róla, se nem látja, se nem találkozik vele, és végülis így nem tudja megvenni sem.
És a vevõt arról is meg kell gyõzni, hogy miért pont a te termékedet válassza.

Jelen esetben az eladandó termék a te munkád, a te tudásod, a te szakértelmed.

Mennyi a "terméked" piaci értéke manapság?
Mekkora kereslet van rá?
Mivel lehetne az értékét emelni?
Nem kellen-e profilt váltani?

Mikor képezted magad utoljára a szakmádban?
Elõre haladsz a szakmádban, vagy stagnálsz és visszafelé haladsz?

Abban azért igazad van, hogy az említett eset kicsit megkérdõjelezte bennem a fiatal hölgyek morálját, pedig elõtte nagyon jó kapcsolatban voltam nem egy nálam jóval fiatalabbal. Sajna az ilyen hatalmas csalódás megkérdõjelez az emberben sok mindent akkor is, ha tudja, nem szabadna hogy elõitéletei legyenek. Az elõzményekhez hozzátartozik, hogy ha bajom volt vele szemtõl szemben vele beszéltem meg, nem kerestem kerülõutat és feltûnt, hogy mindig másra hivatkozott: a hibák állítása szerint sosem az õ hibái voltak. Tudod naiv vagyok de azért annyira nem....Szívtam, mindig mással takarózott, amikor meg kiborult a bili részemrõl kirúgtak miatta. Elõször normálisan beszéltem vele, aztán kezdte a szövegét, hogy "Igazából így, meg igazából úgy..." Mentegetõzés, na akkor bepöccentem. Nem naon szeretem, ha hülyére próbálnak venni, fõleg nem, ha ilyen nyilvánvaló módon. Szegény sohanemhibázó kollegina...na ne már! Én meg idegeskedhettem a sok sohanemazõhibája dolog miatt, mert nekem a fizetésem is múlott rajta, neki meg baromira nem. Ez van. Mindenesetre nekem nem tetszik az a szemlélet, hogy az lenne a lényeg ki hogy tudja magát eladni, meg elõadni. Alapvetõen igazságtalan szemlélet. Ha kell nekem is van ám szövegem, de ennek ellenére ha hibát követtem el, azt mondtam, oké, ezt én csesztem el, nem kentem mindig másra, csak azért hogy más legyen a látszat. Az okos ember ismérve az is, hogy tudja ember hiba nélkül nincs. Mindnyájan követünk el hibákat és felesleges titkolni egy idõ után a nem idiótáknak úgyis feltûnik, hogy kilóg a lóláb.

ne aggódj, a jelenlegi tönkrementségednél nem tudnál már jobban tönkremenni

könyörgöm ne küldözgesd nekem az agymosást még a végén ezek tesznek tönkre...komolyan kezdek érted aggódni😮😮

okééé

Kitágítottam a teljesítõképességem és tûrõképességem határait, én már nem tudok többet tenni annál, amit tettem. Ez a tényállás. Jelen pillanatban.