Önbizalomhiány

Na ebbõl a szempontból szerencsésebb vagyok, barátnõm odavan a verseimért 😊

ehh 27 vaok :-DDD
egyrészt a emléke miatt nem akarok mást, másrészt meg azért mert nyuszi vagyok.
csakhogy értsd: eltemettem már több éve a Feleségem. azóta nem volt senkim. most van egy Hölgy kit nevezzünk Nikinek, találkozgatok Vele, de csak úgy hogy ott van a kislánya Kitty. szóval eljárunk ide oda. kb 10 - 12 alkalomról beszélünk. gondolom érezhet valamit irántam, mert Õ kezdeményezte az ismerkedést, s a mászkálást. Vele kivételesen tudok beszélgetni, bár inkább Õ beszél kérdez tesz feltevéseket nekem csak reagálnom kell rá azaz könnyû helyzetben vagyok. elgondolkodtam, hogy mi lenne hogyha elhívnám egy igazi 2 személyes randira. pl.:színház, majd vacsi.
ekkor jut eszembe egyrészt hogy nem szabad, mert ez valahol már megcsalás lenne, másrészt meg nem is merek odaállni elé s azt mondani Neki pl.: figyel kicsit. volna e kedved ez s ez c. elõadásra eljönni velem ebbe s ebbe a színházba. esteleg ha még volna kedved utána elmehetnénk vacsorázni. de ha nem tetszik Neked ez a program akkor menjünk kettesben más felé. (vagy valami hasonló)
ebben tom béna vagyok de nem tok magamból szebbet kipréselni. azaz tudnám Neki rímelni is de nem rajong a versekért szóval még nehezebb a dolgom.

Hahó! "Nem csak a húszéveseké a világ,
Az úton még poroszkál nemde néhány korosztály..."
<#taps>

jah én is ilyen vagyok! egész addig bég valakibe bele nem esek addig tok Vele dumálni, aztán meg megállok s marad a néma csend! :-( de van ez így! én már voltam boldog, házas. szóval ebben az esetben megettem a kenyerem javát. én már nem panaszkodhatom.

xD xD

Neki viszont biztos nincs önbizalomhiánya:

http://pepsifoci.hu/node/30429

sokra megy vele..😊

ez érdekes amit mondasz tipikusan a lányok barátja vagy😊 jó az...ha téged bírnak😊

Én szinte sose iszok, mert olyankor úgy a fejembe száll, hogy csak ülök némán, mint egy pszichopata.
A másik eset, amikor kicsit józanabb vagyok, és tudok lépkedni, akkor viszont elõjön az agresszió és török-zúzok. <#idiota>

Straight Edge 4ever 😄

Én egy-két korty/pohár után egy kicsivel magabiztosabb vagyok, de normálállapotomban jobb szeretek beszélgetni (úgy jobban megy, ha el tudom engedni magam) 😊 A lányokkal szemben ugyanúgy vagyok, mint sokan mások: duma, hülyülés megy velük, nade hogy szerelmet valljak nekik, vagy hogy csak úgy átkaroljam õket, aztán egy csókot nyomjak a szájukra - ááááááááááh, ugyan, addig élnék 😄

hát nem tom nekem nem segít. részegen fõleg nem tok Hölgyekhez közeledni, mert akkor jobban elõjönnek a hibáim szerintem (gondolatban legalábbis rá tom fogni a piára)

tudom miben jársz. pl én is ilyen vagyok, s hiába is biztatnak akkor sem merem megtenni az 1 lépést a mai napig sem. a Feleségem is ,,rámenõs volt,, kétszer is, elõször mikor összejöttünk, s másodszor mikor elvett :-DDD

Tapasztalat: 5dc whisky leküzd bármekkora önbizalomhiányt 😊

<#nyes> Ebben igazad lehet, Tigerbácsi. Én is elég ÖBH-s vagyok.

vagy csak már ahhoz sincs önbizalma az embereknek hogy másokkal is megosszák. ☺

sziasztok, dolgozik mindenki? nekem most jönnek a kisérettségik gondoltam benézek h mi van a topikkal...jó régen írtatok megvan rá az oka mindenkinek😊 az csak jó mert senkinek nincsen ÖBH-ja😄

Kérdezted egy régebbi üzenetemre, miért tettem pont neked a linket egy cikkhez. Azért, mert ott megnézheted, hogy mi köze a marketingnek a magánélet és a munkahely dolgaihoz.

hová lettél hová levél oh lelkem ifjúsága?

Arany János...😊 meg kellett tanulnunk

Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tõlem ne várjon senki dalt.
...
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.

Ez van.

Hát elég lassan csírázik, az biztos😞 Pedig én azt hiszem, szinte mindent megpróbáltam ami lehetséges, legalábbis ami jelen érettségembõl kitelik. Közben azzal nyugtatom magam, hogy majd ha érettebb leszek, mert még "csak" 22 vagyok, jobb lesz. De ha ilyen ütemben halmozódnak a problémák, és egymást erõsítve... nem vagyok biztos benne, hogy a tapasztalat hirtelen ellensúlyozni tudja majd. Igaz, hogy van 1 pesszimista világnézetem, nade manapság asszem ez nem csoda. Viszonylag jó emberismerõnek tartom magam, és úgy látom, végülis majdnem mindenki menekül valami elõl. Pl. említettem unokatesómat. Játssza az agyát, évekig utazgatott a világban mert az a király, kb. 1 éve azért már dolgozik. 27 évesen. A magánéletérõl annyit, hogy párszor már biztos összejött valakikkel, de pár éven belül 3 különbözõ fickóval láttam, szóval nem igazán maradnak meg mellette. Nekem valahogy úgy tûnik, mintha õ a családalapítástól félne. Vicces dolog ez, hogy benne megvan az, ami belõlem hiányzik, és fordítva. Vannak furcsaságok az életben, annyi szent. Mit mondasz, igazam van vagy igen?😊

én például ugyanúgy szeretek a természetbe egyedül kijárni mint a haverokkal elmenni kocsmázni, szórakozni...szerintem az utóbbival sincs semmi gond

Retsu,
az ember szorult helyzetben abból válogat ami adódik, mert ami adódik is több mint a semmi, még ha nem is tetszik. Olykor elõfordul, hogy az embernek senki sem tud segíteni. Ez általában az ember saját sorsát, életét érintõ kérdésekben van így.

Én a problémádat átérzem, sejtem mirõl van szó, de akkor is csak ismételni tudom magamat, szavaitokkal élve a faszságaimat – amik nekem hasonló szituban segítettek.

Az önbizalomhiány nevû csorba kikalapálása évekig tartó folyamat. Nincs olyan, hogy beveszek egy önbizalom kapszulát és kész, probléma megoldva. Mikor az ember elkezd változtatni, sokszor úgy tûnik, hogy nincs elõrelépés, és csüggedni kezd, és feladja.
Holott csak arról van szó, hogy az elültetett mag már csírázni kezdett, csak a csíra még nem jutott át a talajon. Tör a felszín, fény felé, de még nem érte el. Mi ezt úgy látjuk, hogy nem történik semmi. Pedig történik.

Nekem a már sokat említett könyvek segítettek, adtak a legtöbbet.
Most elrohanhatsz a könyvesboltba megvenni õket, de ettõl még a helyzeted nem fog változni. El is olvashatod, de a helyzeted attól sem fog változni. A helyzet attól fog változni, hogy kijegyzeteled a könyvet, elgondolkodsz az olvasottakon még ha magad ellen is kell gondolkodnod, és gyakorlatokat készítesz magadnak, és mindent elkezdesz átvinni a gyakorlati életbe.
Akár milyen kellemetlen is elsõre.

Ha belekezdesz jelenlegi gondolkodásod számára sok minden ellenszenves és baromság lesz, de ezt ideiglenesen le kell nyelned, ami majd idõvel világossá lesz.*


Nem tudom fogni kezedet, és minden lépésedet felügyelni és irányítani. És nem is akarom, mert hozzá kell szoknod ahhoz, hogy magadra támaszkodj, építs, és magad hozz ítéletet kérdésekben, olvasottakban, hallottakban.

Én ennyit is így tudok segíteni a jelenlegi szituációban.

Hogy élsz-e eme segítséggel (amíg jobb nem adódik) rajtad áll.


-----------------------------
*
A megismerés általános törvénye

"A tapasztalat a legjobb tanár"

A megismerés általános törvényét mindenki felhasználja független attól, hogy mit szeretne megismerni.
A törvény a következõ:

1. Õszinte vágy arra, hogy megértsük, megismerjük egy téma realitását.
2. Az adott, megérteni, megismerni kívánt témához kapcsolódó minden korábbi ismeretünket és hiedelmünket – minimum ideiglenesen - félre kell tennünk. Így eljutunk a "teljes ismeretlenhez" és "feltárul az ismeretek kamrája". Ameddig fenntartunk egy korábbi hiedelmet, meggyõzõdést az adott téma kapcsán, addig nincs mit megismernünk.
3. Az adott témának megfelelõen olyan tevékenységet kell keresnünk, folytatnunk, amin keresztül megtapasztalhatjuk a valóságot.
4. Így megtapasztaljuk az adott téma valóságát, ami már mentes minden tévhittõl, reménytõl és kívánalomtól.

A mi részünkrõl itt az önbizalmat kívánjuk most megismerni.
A "fenntartott korábbi" pedig az amitõl nincs dolgunk az önbizalommal, az pedig az önbizalomhiány és a jelenlegi gondolkodásunk, amibõl az önbizalomhiányunk is gyûrûzik.

És mi van, ha egyik sem válik be? Nem akarok konkrét példákat mondani, de velem elõfordult nem egyszer, hogy makacsul erõltettem valamit elég sokáig. Mondjuk szerintem pozitívum, hogy kitartásom az volt. De nem jött össze. Aztán kértem a segítséget családtól, rokonoktól, barátoktól. Nem kaptam túl sokat. Elõfordult, hogy unokanõvéremtõl kértem volna vmit, a reakció:lekoptatás. (Mellesleg jegyzem meg, hogy a te gondolkodásmódod nagyfokú hasonlatosságot mutat az övével). De valahogy mégsem tudok haragudni rá igazán. Szóval a helyzet az, hogy mostanában nem állok a helyzet magaslatán önbizalmat tekintve. Ennek fõ oka, hogy ha nem is eszméletlen nagy kudarcaim vannak, de azért ott vannak. Emellett kisebbrendûségi érzésem is van, fõleg ha 1 régi barátomhoz hasonlítom magam. Néha ösztönöz, hajt ha rá gondolok, de nagyon sokszor csak frusztrációt okoz bennem. Állandóan arra gondolok, hogy tehetek bármit, mindig csak "második" leszek mögötte. Bár van 1-2 dolog, amiben többek szerint én vagyok a jobb, de azt hiszem csak hagyja magát azokban is. Hogy örüljek, hogy nekem is jut valami kis öröm... Hát ez pokoli érzés, annyit mondok. Várom az észrevételeidet, hogy mi a teendõ. Nem kötelezõ segítened, nyugodtan elhajthatsz, mint uncsitesó tette. Az más kérdés, hogy akkor tényleg meglesz a végsõ véleményem a magatokfajtáról.

Segítségkérést akadályozó tényezõk: észjátszás, bizonyítási kényszer, önérzet, önteltség, félénkség, lustaság. Röviden az ostobaság.

Aki segítséget kér annak be kell látni, hogy õ az adott szituban kevés és/vagy csak maszatol, szerencsétlenkedik. Ez csak akkor szégyen, ha az illetõ nem látja be. Ez a fentebb említett elsõ öt tényezõ miatt nem mindig egyszerû.

Hát a célokban tutkó nem. Eszmék? Is -is zsák a foltját....

Szal belsõ reakció: milyen érzés az egyénnek, hogy segítséget kérjen. Pl. düh, hogy kérnie kell, természetes, saját gyengeségnek fogja fel...stb.
Külsõ reakció: leszólás a kérésért, lenézés, vagy pont az ellenkezõje, szidás, hogy miért nem kért hamarabb..stb.
Szerinted egy önbizalomhiányos ember hogy reagálja le, hogy segítséget kér? (Ha már ez a topic témája)

#6051:
Közös célok és eszmék által egyesített emberek lennénk itt?

#6052:
Nem értem a kérdést.

#6053:
Ha okkult törvényeket is bevonunk a történetbe - amit én magamnak szoktam - akkor máris nem véletlen kerül abba a társaságba az ember amibe. Így vagy úgy, ezzel vagy azzal ilyen és olyan társaságot, embereket, tényezõket, körülményeket vonz maga köré (tudattalanul).

A szabadságunk megvan, csak nem ismerjük és nem élünk vele.

Nem mindig kérdések. Az ember nem mindig dönthet, milyen közösségbe kerül, sõt zömébnem dönthet. Iskola, munkahely. Max a magánéletben döntheti el, milyen közösséget szeretne, de ott is vannak akadályozó tényezõk: nincs pénze a haverokkal menni, nincs kedve a szerelme barátainak a szövegét hallgatni...stb. Ebbéli szabadságunk szerintem zömében illúzió.

Segítség kérés, jó téma.
Mik szoktak lenni a belsõ és külsõ reakciói a segítség-kérésnek?

Te pl. illesz ebbe a fórum közösségbe? Vagy én illek? Ez is egy közösség, vagy nem?

De ha nem kéred? Néma gyereknek az anyja sem...

"szülõ max segíthet abban, amiben segítségét kéred, de a melót nem tudja elvégezni helyetted senki sem." hát persze a melot persze h nem...de egy kis segítség nem árthat...

na ez az ezek azok a kérdések😊 #6045-re

#6045:
Az eredmény ugyan az: nem abba a közösségbe való vagyok.
Kérdés: miért akarok olyan közösségbe tartozni amibe nem illek bele?
Miért akarok olyan közösségbe tartozni, amiben nincs közös nevezõnk?
Miért akarom összezárni magam olyan emberekkel akikkel nem vagyunk kölcsönösen vegyrokonok?
Hogy akarok társaságba lenni amikor senkiben sem bízok meg, és blokkoltam magamban a külvilágot, megnyílni nem tudok/akarok?

#6046:
Nem úgy csináltam. Egyedül dolgoztam fel az anyagot, aztán mentem az emberek közé gyakorlatozni.

A támogatással az a gond, hogy aki támaszkodik, az támaszra épít, és ha a támaszt kiveszik, az építmény összeomlik. Csak magadra támaszkodhatsz – csak így járhatsz jól.

A szülõ max segíthet abban, amiben segítségét kéred, de a melót nem tudja elvégezni helyetted senki sem.

#6034-el kapcsolatban sok vélemény létezik nem biztos hogy ezúttal igaz ami igaz...általánosságba gondoltam, egy közösség ha nem tetszik vkinek nem muszáj ám oda betársulnia...sõt sztem aki kilóg pont az jár jól, mert legalább megerõsödik...(te erre azt mondanád csak akkor erõsödik meg ha tesz is érte)😄 ez igaz, de jobb ha egyedül "dolgozik" az ember te is nagyjából így csináltad...bár én itt mondtam még olyan véleményt hogy azért ahhoz h vki erõsödjön és célokat érjen el kell szülõi támogatás is...

"Nem kiközösítik, hanem szimplán nem illik bele az adott közösségbe. Kilökõdik."
Na várj, szerintem minimum két alapeset lehet, és sok árnyalatai:
1. Nem illik a közösségbe önhibályán kívül:kiközösítik - ez a diszkriminatív viselkedés a közösség részérõl családi állapot, betegség, bõrszín...stb alapján
2. Nem alkalmazkodik a közösséghez mert nem akar: kilökõdik
Szerintem egyáltalán nem ugyanaz a kettõ és lehetnek fokozati különbségek errõl is, arról is.

#6034:
Nézd a közösségen kívül az közösségen kívüli, benne van a nevében. Hiába szeretne társas lenni, ha õ egyszer közösségen kívüli mentalítású.
Aki magányos típus az ne járjon társaságba, mert ott is magányos lesz. Ez ilyen egyszerû.

Nem kiközösítik, hanem szimplán nem illik bele az adott közösségbe. Kilökõdik.

#6036:
oké, csak akkor ne csodálkozzon, ha nem veszik felnõttszámba... és elzavarják ha gyerekként felnõtt dolgokat akar csinálni... szóval ezt is kalkulálja e hozzá

#6039:
A természetet csak látszólag és rövid távon lehet megbolygatni. A retorzió sosem marad el. Legfeljebb nem fog benned tudatosulni, hogy a természet retorziója miatt szopsz éppen.

Jóra nyomtam, arra akartam válaszolni...

Jóra nyomtam, arra akartam válaszolni. :o

érdekes rossz helyre kattintottál mert más a téma itt amire válaszoltál😄 se baj egyébként pedig minimális szinten tudok ismerkedni beszélgetni csak a tartós barátságok nem mennek...

Nekem detto ugyanez volt, bizonyos emberek közt még most is van.
Ha nem nyomulsz, beszélsz, "adod el magad" folyamatosan, akkor az emberek nem ismernek meg... mivel ugye nem látnak beléd, nem fogják megtudni, hogy milyen van... ergo: te különc vagy, nem illesz a társaságba, furcsa vagy, biztos rossz, ezért lehet akár szívatni is. Megteszik, mert nem ismernek, nem tartozol közéjük. És ezután már csinálhatsz akármit, nem is fogsz. 😊

"mellékes dolog h én mit tartok jónak*... nem célom h családapa legyek egyáltalán nem nem fog izgatni idõs koromban (ha megélem) h óó nagyapa lehetnék így is úgy is kell olyan embernek lennie aki beledilizik a magányba😄 "

Ehhez tudnám tartani magam...én képes vagyok megbolygatni a természetet

helyesírási hibákért bocs...

köszönöm szépen h leírtál😄

nagy dolog nem kell mindenkinek felnõnie...attól még h nem gondolkozik vki felnõtten nem biztos h már "rossz ember"

Benedek Elek meseíró volt (miért úgy tanították?) megnéztem valóban nem írt mesét...megint téveszmét kaptam...

megint kulturált hangnemben beszélek veled te pedig olyan hihetetlenül lekezelsz ez az tartsáá bolodnak ugy van...Egyébként pedig baromság tökmind1 milyen egy ember el kell fogadni olyannak amilyen...közösségen kívûli->állatoknál se minden állat él falkában, társas lény az ember szokták mondani de nem mindenki az... aki már rögtön magányoskodik dilis mi? rendben van

ezt a "szar" dolgot felejtsd el...

A saját dolgaiddal rajtad kívül més nem törödhet, és tem sem törõdhetsz máséval. Lehet maszkolni és fedõelméletet gyártani, de ettõl még a dolog természete nem változik. A közös dolgokkal törõdhettek közösen, de csak azokkal.

Más dolgával annyiban törõdhetsz amennyiben megkér, de akkor sem csinálhatod helyette, akkor sem veheted át válláról a saját életfeladatát.

A tíz parancsolat azt mondja ne paraználkodj. Azt hiszem ez a szvakara is vonatkozik.

"A szeretet ott kezdõdik pl, hogy tiszteletben tartom a másik ember életét és sorsát, nem pofázok, nem csinálok bele, csak akkor szólók hozzá, ha õ kérdez, és akkor is csak az adott kérdésre válaszolok."

Na a vége nem egyezik az én véleményemmel. Törõdni is kell egymással, csak nem erõltetve. Ha õ is így állna hozzá, sosem beszélgetnétek...