Hamis törvények

Természetesen azokat nem tanítottam akik 1982-elött végeztek.
Azaz kiesik minden velem egy idõs, vagy nálam idõsebb kolléga.

Igen félreérted.

Egyik pálcára felfüggesztünk pl 100 kg-ot a másik pálcával alátámasztuk egy ugyanekkora tömeget.
Lehüléskor a függesztés emel, ezzel helyzeti energiát ad a tömegnek,
mellette az alátámasztás leengedi a ráhelyezett tömeget, ezzel elvesz
tõle helyzeti energiát.

Melegítéskor szerepet cserélnel, a felfüggesztõ ereszti le, és az alátámasztó emeli fel a hozzá kötött tömeget.

Nm hiszem, hogy te tanítottad volna Stépán Gábort az Mechanika Tanszéken vagy Környei Tamást az Eneretika tanszéken a BME-n. Mindkettõ mögött elég hosszú tanári pályafutás áll.

A mozdulatlan tömeget kétoldalról nyomjuk nem és nem mozdul el sehova idáig jó. És az alakváltozási energia az meg hol jelenik meg a rendszeben? Vagy félreértem amit írsz? Nem arról van szó, hogy két acélpárca között van egy tömeg és mindkét pálcát melegíted?

A legegyszerûbb hõtágulási modellt szerint szerintem így néz ki az a folyamat. Egy rendszer úgy tud munkát végezni, ha energiát közölsz vagy vonsz el töle (Azt, hogy nyílt- vagy zárt rendszernek tekintsük és hogyan vizsgáljuk azt rád bízom). Tehát a melegített fém esetében te melegíted fel (hõközlés) és amikor összezsugorodik a környezõ levegõ von el hõt róla, tehát az a közeg végzi a munkát (vagy ha nem természetes hûtés van akkor te). Vagy nem? Namármost a legegyszerûbb hõtani egyenletekkel is kiszámítható a folyamat paramétereivel, hogy ezek az energiák milyen viszonyban vannak egymáshoz képest.

Nos, nem kell megértened semmit sem.

Amit kell: tisztességgel kérdezni, vagy válaszolni!

Nem vagyok a barátod! Ne tévesszen meg, a barátságos hangvételem.
Negyedszázados tanári pálya van mögöttem. Sõt. Valószínû, hogy a Te jelenlegi tanáraid egy részét is tanítottam.

Ennek okán kérlek,hogy: Tisztességesen fogalmazz ezentúl.


Gondolkozz el azon, hogy ha nem egy vékony szállal, hanem pl 10 mm átmérõjû acélpálcával végezzük a kisérletet,

akkor két teljesen azonos (azonos anyag, méret, tömeg, hõkapacitás)
tulajdonságú pálcát teszünk ugyanabba a kaloriméterbe és az egyikre
felfüggesztjük, a másikkal alátámasztjuk a mozgatott tömeget,

akkor minden hõmérséklet változásra a két pálca egymással ellentétes
munkát végez a tömegen, az egyik felemeli
E=m*g*h energiát átadva, a másik leereszti E= - m*g*h energiát úgy elvéve a tömegtõl, hogy nem jelenik meg az elvett energia mennyiség.

Most gondolkozz el azon, hogy ha felmelegítjük a pálcákat, akkor a két pálca milyen munkát véget a hozzá kötött tömegen!

Hát én rohadtul nem látom, hogy ez hol mond ellent az eddigi ismereteiken.

A körfolyamatot meg az ergiamérlegre értem. MENNYI hõt fektetsz be, hogy 1C-vel melegebb legyen a cucc? És ehhez képest milyen viszonyban van a többi energia. Ameddig az nincs részletezve, addig csak a levegõbe lõsz barátom. Esküszöm belikelem ezt a fórumot pár tanárnak, had röhögjenek rajtad.

😊

No, a tanáraidnak ezt a hintás példát is elmondhatod..
És figyeld meg, mennyire marad tátva a szájuk!?
A zavarukat is megfigyelheted, ahogy vívódnak majd a törvény védelmében önmagukkal.

Az impulzustörvényrõl:

Nézzünk meg egy hintát. A kötélzete mindig az alsó holtponton való áthaladáskor szakad le! Miért?

A Gravitáció és a hintán ülõ lengeti be a hintát. A felsõ holtponti helyzeti energia, az alsó holtpontban mozgási energiává alakulva jelenik meg.
Ekkor a kötélre nem csak a hintában ülõ személy tömegének súlyereje, hanem a lengés miatti centrifugális erõ is hat.
Pontosabban a kettõ erõ összege tépi el a kötelet.

Mit jelent ez?
Csupán azt ami a szemünk elött van baba korunk óta, de nem látjuk meg:

A kötélen keresztûl a hintázó az erõt a hinta szerkezet vázán keresztül a földre ható erõvé alakítja.
Bár igaz, hogy csekély ez az erõ a föld 12 000 km-es átmérõjû gömbjének tömegéhez képest, de van.

Azaz a föld-hinta rendszert a föld felé ható erõvel gyorsítjuk.

Az teljesen más kérdés, hogy mennyire csekély ezen erõ. A létezése a lényeges.
Mert jól mérhetõen létezik egy erõ ami a föld-hinta rendszert
egy adott irányba gyorsítja, azaz
íme egy újabb termelt egyirányú impulzus, ami ellent mond az impulzus megmaradás törvényének.

Ja, majd elfelejtem:

Ha nem tudnál kisérletezni, akkor olvass utánna, hogy pl. mi az a hõdilatáció, mekkora ereje van.
Mekkora erõvel és mekkora tömeget tud megmozgatni az energia befektetéssel ellentétes irányban.

Nos, helyetted én sem tudok gondolkodni.

Ha úgy véled, hogy körfolyamat akkor veled való vitának tekintenéd, ha megkérdezném, hogy milyen körfolyamatról beszélsz..?
Mérési jegyzõkönyv. Vegyél kezedbe egy szál pl vas, acél vagy rézdrótot, és kísérletezz.
Ellenõrizd, hogy valóban zsugorodik vagy nyúlik-e..?
Aztán terheléssel nézd meg ugyanezt.
Ha más eredményt kapsz, kérlek jelezd itt, hogy mindenki lássa, hogy Te bizony más eredményt kaptál.

Egyébként több, "apró" hibát is találtam a "felfedezésben".

NEM az egész körfolyamat energiaszükségleltét vizsgáltad és a redszerhatárokat is rosszul állítottad fel szerintem (leglábbis amilyen hiányosan foglamaztál egyelõre úgy tûnik, hogy ez a helyzet).

Még mindig nem látok SEHOL mérési J.K-t és mért adatokból számított teljes energiamérleget. Addig én az egészet viccnek tartom.

Szia!

Nem vitatkozom veled. Közzétettem egy tény felismerését, Te vitattad.

Szia!

A Le Chatelier-elvvel óvatosan kell bánni. Mert pl. két T1 és T2
hõmérsékletû pont közötti termikus hõáramlásra éppen ezen elv alapján azt mondjuk, hogy mindig a magasabb energiaszintû helyrõl az alacsonyabb felé folyik az energia.
Miközben a valóságban, mindkettõ sugároz, csak a magasabb energiaszintû többet, az alacsonyabb kevesebbet.
Így nyílván az elv a folyamat eredõjére nézve igaz lehet.

Szia!

A megoldás: semennyi sem kell, mert nem emeled, azaz nem végez munkát.

kitalálom: nem kell. 😊) De nem lehet csak téves értelmezés?

ühüm, hát ebben lehet valami, régen tényleg nem foglalkoztak a le nem mérhetõ, nem láthatóval annyira. Egyébként elég jól látaszik és szerintem ez a fizikusok közt is megjelent már, hogy egy alapos reform ráférne a fizikai szemléletmódra, át kéne nézni a törévényeket, és végignézni mi a ma is fenntartható és mi az ami nem, ezen szerintem dolgoznak is, csak még nem tudják pontosan, hogy mit kéne változtatni, mert ami miatt, vagy ahol nem állják meg a helyüket ott még mindig nincs elég ismeretünk.

Szerintem nem lehet kihagyni a a halmazban uralkodó erõket a válaszból. Az acélszál ugye fém rácsban van jelen, ez azt jelenti, hogy egy szimmetrikus rácson a rácspontokban vannak az atommagok és az egész rácsra kiterjedõ delokalizáció uralkodik elektronokból. Én nem állítom, hogy itt egy fokos hûtésre rácsszerkezeti változás menne végbe, semmi hõtan nincs, hanem a rendszer csak törekszik az egyensúly fenntartására(Le Chatelier-elv) mivel hûtésre az atomok lassultak kicsit, kevesebb teret foglalnak el, ergo a rács stabilitása kezd megbomlani, ezt a rácsot összetartó erõk ellensúlyozzák és összébbhúzzák a rácspontokban lévõ atommagokat. Namost végtelen nagyságú tömeget nem tudsz így felemelni és szerintem ez gyakorlatban is így van, mert ha a tömeg által képviselt erõhatás túllépi a rács összetartó erejének mértékét akkor a szál egyszerûen elszakad. Ezért én továbbra is állítom, hogy a súly fölemelését itt a szálban lévõ halmazt összetartó erõk állják egy bizonyos mértékig, amin túl a szál egyszerûen elszakad.

Mint mondtam ne velem vitatkozz, hanem a szakemberekkel, engem õgysem tudsz jelenleg meggyõzni arról, hogy a megmaradási törvények nem érvényesek. Holnap bent járok a suliban, majd megpróbálok egy-két tanárt kérdõre vonni. Ahogy mondtam egy mérési jk. az tálnan jó lenne és nem csak a levegõbe beszélni.

érdekes kérdés
(mindig az jut eszembe, milyíen keveset is tudunk)
és ahhoz, hogy egy ~5978 trillió tonna tömegû tárgy lebegjen, mennyi energia kell?

Úgy látom nem érted:

Mi következik a mai megmaradási törvényekbõl:

Munkát akarsz végeztetni energiát kell közölnöd az eszközzel.
El akarod vonni a hõmennyiséget: energiát kell fektetned a hûtõketyerébe.

Ezzel szemben, mire hívtam fel a figyelmed?

Önként leadja energia tartalmát pl. az acél és még önként végez munkát is, de

akár emeltetsz vele, akár nem, ugyanannyi fokos lehülés hatására
a terhelt és a terheletlen ugyanannyi energiát ad le.

Mert a leadott hõmennyiség nem függ a terhelástól, hanem csak és kizárólag:

a hõmérséklet különbségtõl*az anyag tömegétõl*anyagi minõségtõl(fajhõ)

Nézz be gezoo.fw.hu-ra . A lap alján egy csomó ilyen ketyere van.

Oké.
Kérdés:

3 km magasan tartsunk lebegve egy anyahajót (pl 55 000 000 kg)

Mennyi energia kell hozzá?

Lehet azt hogy a huto mukodtetesehez is energia kell, energia kell a homersekletkulombseg fenntartasahoz.
Na igaz ami igaz, de ha mondjuk telen az aszfalttol a ho eloszor egy hoatalaktiron menne at, ahol atalakitanank mas energiava mielott a kornyezetbe kiszokne....
akkor meg is hasadna az aszfalt, es meg at is alakitottunk hot is ...

nekem errõl a hûtõ ugrott be elsõre, de még gondolkodom, hogy mit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Ha valaki elõbb rájön, az írja le! ;-)

En ugy tudtam Molnibalge hogy mikor hot vonok el akkor az energiaelvonast jelent...

"És mégis, minden télen szétfagynak az utak.. a csövek.. és nem tûnik fel, hogy ehhez senki sem adott nekit energiát.."

Na itt nálam el is vesztetted a hiteledet. Te normális vagy? Mi az, hogy senki nem adott energiát neki? És mi a hõátadás a levegõ és víz és jég között?? Nem energiatranszport? Még az I. II. fõtétel is kényelmesen felírható.

Atyaisten...

Hát én se tudom elképzelni amit írsz, de szertintem hülyeség a feltevésed. ÕSRÉGI mechanikai elvek betartásával mûködik a csillagászati navigáció és az ûrmechanika is ezzel a tétellel dolgozik és pontos. (Máskülönben hogyan érkezett volna 100km-es hibával egy ûrszona több millió km-es út után a Szaturnuszhoz??? Szerintem írd meg ezt Stépán Gábornak a BME Mechankia Tanszék vezetõjéhez és 1 perc alatt megmodja, hogy hol a gond.)

Ez is egy nagyon erdekes peldanak/feltevesnek tunik. Az mondjuk jo lenne ha valahogy jobban elmagyaraznad ezt, mert en sehogy se tudom elkepzelni a korongnak a palastjat, meg beakadast, meg tengelyehez kotott kiszogelest(valamit kepzelgetek, csak nemtudom osszerakni)

Es annyit akarok meg mondani Albertus hogy ne torodj vele ha sokan ellenvelemennyel vannak, az otelteid felteveseid NAGYON erdekesek, mindenkepp megeri hogy megird, es ervenyes a mondas...csak az talalhat aki keres!!

Ez is csak azt mutatja, hogy nem kellõképpen körültekintõen lett megfogalmazva az impulzus megmaradás törvénye sem.

Azt gondolom mindenki tudja, hogy az impulzus mennyiség az energia megmaradás tételének (A.Einstein óta) szerves része. Így onan "kiemelve"
magának az energia megmaradási tételnek az egyensúlyát, teszi semmissé.

Különben az impulzus megmaradásának törvénye sem érvényes, ha egy
lebegõ korong palástja "beleakad" egy a tengelyéhez kötött kiszögelésbe.
A perdülete egyirányú impulzussá alakul. A visszaverõdéssel kapott impulzusa ismét perdületként jelenik meg és a túloldali kiszögelésnek
az elsõvel párhuzamos vektorú impulzust ad át.
Ha pedig két korong forog egymáshoz képest ellentétes irányban, akkor felváltva "pattoghatnak" szinkronban ütközbve a kétoldali
kiszögelésekhet..
Így a két korong folyamatosan képez perdület-impulzus átalakítást.

Ami még nem is ütközne a megmaradási törvényekbe.. Csak az a bibi, hogy nem két egyenlõ nagyságú, de ellentétes irányú, hanem
két-két egymássak azonos nagyságú, és irányú, egymással párhuzamos vektorú impulzusokat hoznak létre.

Ezzel az impulzusmegmaradás törvényét érvényteleníti.

Mert a törvény szerint zárt rendszerben képzõdõ impulzusok vektori eredõje zéró.. lenne.. De nem az.

Kedves Kolléga!

A félreértések elkerülése érdekében a topic-nyitó példában, homogén acél szálakat említettem.

A bevitt és kinyert hõenergia mennyiségétõl függetlenül alakul
az emeléssel végzett munka.

Az acél vagy más "elemi" rács esetén, még a molekuláris erõkkel,
és fõleg nem kémiai energiákkal sem kell számolni.

A magyarázat pedig rendkívûl egyszerû: sem a rácsszerkezet váltásában,
átalakulásában lévõ energia, sem a rács hõenergia készlete sem
jelenik meg az elvégzett munkában. Egyszerûen a megmaradási törvények megfogalmazása helytelen.

A terhelés eltorzítja a rács alakját. Ha ezt a torzulási energiát
nem "vesszük ki" akkor az egyenlegben nem jelenik meg. Hiszen mindvégig feszített marad a rács.
Az energia felvételének és leadásának nagysága sem függ a terheléstõl,
hiszen a terhelés nem befolyásolja az anyag tömegét és calorikus tulajdonságait a tapasztalt mértékben.

Az más kérdés, hogy ha a nyomás(húzás) hatására jelentõsen megváltozna
pl. a fajhõ értéke, akkor magyarázatot adhatna a jelenségkörre.

Nos, ilyen mérvû változással nem találkozhatunk. Viszont a törvényeket felismerõk figyelmét elkerülte minden ilyen jellegû, létezõ, de nem látszó hatás.

Így nem csoda, hogy hihetetlen vakon, ostobán, általános érvényû törvényt mondtak ki úgy, hogy még az ellenkezõje sem igaz önmagában.

vagy mégis xD

kár, hogy most épp nem jár erre fele egy ilyen sem. 😊

hmm, dehát a rácsában kialakuló igen erõs hidrogén-kötések azok, amik nem esnek szét, nehezen bomlanak fel, és ezek szolgáltatják azt az iszonyat erõs kölcsönhatást molekulák között, ami még a követ is szétfeszíti. Emellett nagy helyigénnyel rendelkezik, ezért nagyobb térfogatot kap.

az energiát a kõ szétfeszítésére itt a molekulákat összetartó kölcsönhatások tartalmazzák, az a nyomás amit a kõ kifejt a vízre miközben az növeli a térfogatát nem elég a molekulák közötti kölcsönhatás legyõzésére.

tényleg úgy néz ki a dolog mintha sántítana, ebben egyetértek veled, és már bebizonyosodott, hoy vannak dolgoka amiket a mostani törvényekkel nem lehet megmagyarázni, pl. az elektron pályája, mozgása, ami úgy néz ki attól füg, hogyan akarjuk megmérni... volt egy kísérlet, hogy ha úgy kezdtek neki a mérésnek, mintha hullámot akarnának mérni, akkor az elektron hullámtulajdonságokat mutatott, beszélek most a kis résen való áthaladásról ahol tipikus hulláminterferencia mezõket kaptak eredményként, aztán, ha pedig úgy álltak hozzá a méréshez, hogy az elektron részecske és úgy próbálták ezt bebiztonyítani, akkor meg részecsketulajdonságot mutatott, itt pl. egy nagyon finom rugóra rögzítették ezt a kis rést, és az elektron nem mutatta tovább a hullámtulajdonságokat, hanem szóródott mindenfelé mint vmi részecske. Az útját azóta sem lehet semmiféle leírással megmondani, mert egy olyan anyagnak ami hullám és részecske egyszerre, egyszerûen nem tudjuk kiszámítani az útját, ergo idõben a pontos helyét sem, csak ha megnézzük.

Itt jött még egy érdekes kísérlet, ami a kvantum-elméletekhez vezetett, hogy az elektron tulajdonságai nem függnek a helytõl, idõtõl, hanem attól, hogy megmérjük-e õket vagy sem... errõl nem tudok, sokat Spektrumon láttam róla filmet, abból emlékszem egy kevésre.

Na, de lényeg a lényeg, hogy szerintem ami hiányzik ezekbõl a törvényekbõl, az az a szemlélet, amit a többi tudomány már felfedezett, de a fizika még nem olvasztotta magába. Tehát, energia megmaradás fennáll a víz repeszti a követ részen is, az ott lévõ többlet munkát a víz molekulái közt lévõ másodrendû igen erõs kölcsönhatás állja. És az szerintem nem igaz, hogy akármekkora tömeget szét lehet ezzel repeszteni.

ha egy óriási egybefüggõ fémtömb repedésébe raksz vizet és megfagyasztod, nem repeszti szét, hanem a repedésbõl felfelé kitüremkedik a jég. Ha pedig egy egybefüggõ fémtömb közepébe rakod a vizet és megfagyasztod, ha megfelelõen nagy a tömb, a nyomás ami a víz térfogat változása miatt a vízre hat olyan nay lesz, hogy nem engedi kialakulni az össze ilyen hidrogén-kötést, a víz nem fog teljesen megfagyni, minél lejebb viszed a hõmérsékletet, annál lasabban mozognak a molekulák, annál eyszerûbben veszik fel a rácsszerkezetet, de hs elég nagy tömböd van akkor nem fog megfagyni a víz. Kísérlettel nem hinném ezt meg lehetne csinálni, hiszen honnan szerezzenek az emberek óriási egybefüggõ erõs tömböt, hogyan juttassanak a közepébe vizet, az anyag sértése nélkül és hogyan figyeljék meg, tényleg folyékony marad-e a víz.

Én egyszerûen csak azt mondom, hogy bizonyos fizikailag nem összeillõ problémáknak kémiai mayarázata van. Pl. nem érvényes a tömegmegmaradás törvénye itt:
szódabikarbónát szórok sósavba, megmértem pontosan a sósav és a szódabikarbóna tömegét, összeöntöttem õket, lemértem a keletkezõ oldat tömegét és kevesebb, mint a kezdeti anyagok össztömege... pedig a magyarázat, csak annyi, hogy kémiai reakció ment végbe és gáz távozott a rendszerbõl.
Persze ezt mindenki tudja, és nem akadnak fenn ezen a példán, de tény, hogy itt más tudományból kapott ismeretet is alkalmazni kell.

A víznél pl. mikor azt már fagypontig hûtötted és szeretnél belõle jeget csinálni, akkor még rengeteg energiát kell, hogy elvonj tõle, miközben a hõmérséklete nem, csak a halmazállapota változik. ÉS addig nem tudod tovább csökkenteni a hõmérsékletét, míg jég nem lesz, pedig folyamatosan energiát vonsz el tõle.

Ha vizes marhabõrt húzol valaki torkára és az megszárad, akkor megfojtja az illetõt, pedig csak a víz párolgott el belõle. ÉS akkor mi van? A rendszer nem volt zárt és a víz halmazállapot változásához rengeteg energiát kellett közölni vele.

A vizes faék pedig hasonlóan ahhoz, mikor egy 5V-os, pár grammos motorral felemelnek egy embert, megfelelõ áttételekkel, mindössze annyit jelent, hogy a fában lezajló kémiai és fizikai folyamatok elégségesek ahhoz, hogy a fa akkor is kitáguljon, ha ehhez egy egész sziklát kell kettérepesztenie. Mintahogy egy pár kiló robbanószer is szétvet egy hegyoldalt, csak a megfelelõ mélységbe és a megfelelõ pontokon kell elhelyezni a töltetet. Vagy ahogy egy pár gramm triciummal és deuteriummal is fel lehet robbantani egy fél kontinenst, csak be kell indítani a fúziójukat...

Attól, hogy te nem "látod" és nem fogod fel, hogy honnan az a "többlet" energia (ami valójában nem is többlet), attól még könnyedén elmagyarázhatja egy hozzá értõ fizikus.

Vagy nem. 😄

"Te magadnál vagy? Akkor ki tud náluk többet róla te zseni? Például te? Az átlagember biztosan nem, akik már lassan összekeveik a víz forráspontját a derékszöggel. Fok, fok... "

Nos, itt ez a példa. Kisiskolás korunktól úgy tudjuk, úgy hisszük, hogy munkát csak energia közléssel lehet végeztetni.
Nagy tudósaink sem hiszik másként..

És mégis, minden télen szétfagynak az utak.. a csövek.. és nem tûnik fel, hogy ehhez senki sem adott nekit energiát..

Hol vannak télen az általad emlegetett tudósok?

Szia!

Oké.. növeld egy hengerben a hõmérsékletet, nõl a nyomás, vagy azonos nyomás mellett a térfogat.
Így m tömeget felemelhetsz h magasságba.

No, most! Reteszeld az m tömeget a hengerbe, hogy amikor a gáztól elveszed a hõenergiát, lehûtöd, akkor összezsugorodik, a tömeg áll a
h magasságban.
A gáz pedig, a zsugorodás közben, húzza lefelé a dugattyút.
kötélcsiga-kötél segítségével m2 tömeget fel tudsz emeltetni vele..
Pedig éppen elvetted az energia készletét..

És akkor ott a h magasságban reteszelt m tömeg.. amit leengedve
minimum E=1/2 m*g*h energiát ad le.
Ha pedig "leejted" akkor E=m*g*h energiát adhat át ütközéskor.

Ha pedig rugalmas ütközéssel (acálon-acél golyó) végzett munkát, akkor
az alapnak átadott energia E=2*m*g*h ... stb-stb

Szia!

Így van. Nem teljesen kidobandók a megmaradási törvények!

Csupán a jelenlegi formájukban csak a "szokványos" ill. nagyon szembetûnõ esetekben tekinthetõk többé-kevésbé elfogadhatónak.

Ugyanakkor elvesztették alapjukat arra, hogy a megmaradási törvényekre hivatkozva, bármit is cáfolhassunk!

Szia!

Nos, az eredmény közismert. A felismerést (többek között)
frissen veletek osztottuk meg.

Ennél szélesebb körben lehet-e bármit publikálni?

Kedves Dave!
Javaslom a politikai pályát.

A fizikai törvényeket valamikor valakik, az akkori kor szintjén állva
felismerték jól vagy rosszul.

Ott vannak pl. Maxwell hullámegyenletei. Ötven évvel a foton felfedezése elötti idõbõl. Nyílván a fotonnal terjedõ sugárzott energia
egészen más értelmezést követel meg, ennek ellenére,
mégis a mai napig vannak akik azt hiszik, hogy az éter hullámain terjed a fény.

Szia!

Remélem a kiegészítéssel érthetõ számodra is. Igen, öntsünk vizet
a repedésbe, lehüléskor-fagyáskor a teljes hõenergia készletét leadja.
Emellett közel végtelen nagy tömeget lehet vele felemelni.

Ezen tömeg megemelésére sehonnan nem kap (a mai fogalmaink szerint) energiát, mégis megemeli.

Sziasztok!

Köszönöm a sok és színes hozzászólást!

Azoknak akik nem értették a kisérlet lényegét röviden, másként fogalmazva:

A hõtágulás-zsugorodás mértéke mindig a lineáris hõtágulási tényezõnek megfelelõen alakul.
Azaz terheletlen szál éppen annyi %-al zsugorodik, mint a terhelt szál.
Nyílván a terheléssel rugalmasan megnyújtott szál, minden hõmérsékleten hosszabb a terheletlen szálnál.

Ami a lényeg: a zsugorodással, hõtágulással végzett munka, többlet energia.
"Kifelejtették" az energia megmaradási és termodinamikai törvényekbõl.

Így ezen törvények nem is lehetnek korrektek, pontosak.

Így nem fogadhatók el törvényként sem!

Ma már nincsenek polihisztorok, ugye..

""homo universale" vagyis a minden iránt érdeklõdõ, mindenben otthonosan mozgó státusz elérésére"

Ez lehet, hogy akkor ment, de ma már ez rég a múlté.

ehh ezt nem szószerint kell venni, ne játszad itt a középszerût.

azt jelenti, hogy egy ember minél jobban vágja a dolog egy részét, tehát pl. tudósok a magyarázatokat, összefüggéseket, akkor annál inkább elveszti az egészrõl alkotott képet, és nem egészében kezdi nézni a dolgokat. példa: egy kémikus professzornak fingja sincs a G-protein mûködési elvérõl a sejthártyában.

Leonardo da Vinci ezért is szorgalmazta, hogy mindenki törekedjen a "homo universale" vagyis a minden iránt érdeklõdõ, mindenben otthonosan mozgó státusz elérésére, Leonardo ezért is volt sokminden mestere, repülõ szerkezeteit a madarak megfigyelésével sikerült megalkotni, az életbõl merítette az ihleteit, a példákat.

Ezért is ha valaki ezt állítja, hogy "épp azok nem tudnak semmit sem a világegyetemrõl, akik tudósoknak nevezik magukat" akkor ezt olyan értelemben teszi, hogy aki tüzetesen megpróbálja megmagyarázni a világot, azt mindig megpróbálja leegyszerûsíteni, hogy megértse, pedig közbe minden tudomány mindennel összefügg, és valójában olyan bonyolult, hogy aki tudós az mindig csak egy szeletét ismerheti meg a VILÁG-nak.

Hogy is mondta Leonardo Da Vinci?
“... ó ti, az örökmozgó feltalálói, hány semmit nem érõ tervet alkottatok! Menjetek az aranycsinálók közé!”
Forrás: SZABADALMAZTATHATÓ-E AZ ÖRÖKMOZGÓ? - Élet és Tudomány archívum a Sulinet oldalán.

Amikor a gravomágneses falszárítót, a csodálatos mosógolyót, az impulzus üzemû makroszkópikus kvantum-oszcillátort elhiszik az emberek (és Isaura kiszabadítására pénzt gyûjtenek, a láncleveleket továbbküldik), akkor már semmin nem csodálkozik az ember.

"épp azok nem tudnak semmit sem a világegyetemrõl, akik tudósoknak nevezik magukat"

Te magadnál vagy? Akkor ki tud náluk többet róla te zseni? Például te? Az átlagember biztosan nem, akik már lassan összekeveik a víz forráspontját a derékszöggel. Fok, fok...

(érdekelne pl. hogy a súlyokkal terhelt rendszert ugyanannyi energiába kerül-e lehüteni, mint egy súlytalant)

én sem értem ez miért zárná ki az energiamegmaradás törvényét
dehát nekem mindig is az volt a véleményem, hogy épp azok nem tudnak semmit sem a világegyetemrõl, akik tudósoknak nevezik magukat
leszámírtva az energiamegmaradást, mert azt jól kitalálták
csak zárt rendszernek itt az egész világot kelllene tekinteni

egyébként én egyáltalán nem hiszem el, hogy ugyanakkorára húzódtak össze az acélszálak... mikor ráakasztottál súlyokat megnyúltak igaz? le nem mérheted mert nagyon kicsi mértékben, de megnyúltak. Ezután lehûtötted a szálakat, mind összement térfogatilag, ezzel felemelte a súlyt, de szerintem arányosan, szóval nem mind ugyanannyit ment össze, mivel minden acélszál a ráakasztott súly miatt igaz kicsi, de meglévõ értékben más hosszúságú, és más átmérõjû volt! Vagyis nem uyanannyi lehûtéssel emelte fel ugyanolyan magasra a két eltérõ tömegû súlyt.

Összehúzódtak, lecsökkentetted az atomok mozgását, az õket összetartó elsõrendû kötés a fémes kötés pedig nem engedte õket szétválni, ergo nem szakadt el a szál, hanem optimális mértékben összehúzta, szóval szerintem a te általad keresett energia ott rejlik, hogy az atomok lassulása miatt az atomok közti tér növekedése megbolygatta a halmazban uralkodó kémiai kötést, az egyensúlyt, ennek kiegyensúlyozására az atomok erõsebben vonzották egymást, ezzel megrövidült az acélszál. szóval nem a semmibõl jött energia, hanem az egyensúly visszaállítására törekedve "húzták fel az atomok" a súlyt.

Ezt kb. úgy képzelem el, mint a magerõ dolot, hogy ilyen kis távolságokon belül van ez az erõhatás, ami nagyon erõs és ha mondjuk egy atommagból elkezdenél húzni kifelé egy protont, de még a távon belül elengeded, azonnal visszarántódik, ha a távon kívül húzod, leszakad és önnálló részecskeként mozog tovább.

Én így látom a dolgot, egyébként jól tükrözi szerintem, hogy a tudományok mennyire kapcsolódnak valójában egymáshoz, atomi szinten már a fizika és a kémia egybeolvad szinte, én nem is tudnám megmondani, van-e határ. Nyugodtan javítsatok ki, mert énnekem sose volt kedvenc tárgyam a fizika, habár élveztem az órákat, mert nagyon életszerûen hangzott ott minden, lehet csak jó tanárom volt, de mindenesetre a tudomány maga nem fogott meg, én is kémia párti vagyok mint, ahogy már elõttem említették.