22709
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
pett3rson #20587 ez nem önzőség, hanem szabadság... -
LexusIS350 #20586 nem várhatod el, csak örülhetsz neki, ha kérés nélkül kapsz -
IXEMGabeo #20585 tudom, pontosan ezért önző minden ember, mert csak saját magára gondol...valahol én ezt beláttam már, hogy természetes, elég szomorú, de nincs mit tenni -
LexusIS350 #20584 egyet jegyezz meg, nem azért érzik esetleg magukat jól melletted amilyen te vagy, hanem az amilyenek ők maguk melletted :) -
IXEMGabeo #20583 ennyi:) majd legfeljebb mi segítünk neked, ha gáz van -
IXEMGabeo #20582 "így lényegében az sem lenne jó, ha úgy cselekednél, ahogy más mondja"
nem is, mert kb anyámra se hallgatok bizonyos helyzetekben nemhogy idegen emberek tanácsára, akik azt gondolják, hogy mindent jobban tudnak, mint én...akkor veszteném el az igazi egyéniségem, de ezzel mindenki így van:) Senkinek nem szabad hagyni, hogy irányítson
-
pett3rson #20581 hidd el Gabe, előbb-utóbb Neked is ezt fogják mondani..vagy már talán mondták is... -
IXEMGabeo #20580 te folyton ezt fújod, de már arra sem vagy méltó, hogy odafigyeljek rád -
pett3rson #20579 van akinek több idő kell..lehet egy Élet sem elég hozzá....
egyszerűen nem tudok és nem is akarok más bajával foglalkozni többet, legalábbis nem olyan mélyen, mint korábban. enyém is eléggé lefoglal, többre nincs már kedvem nekem sem :) -
LexusIS350 #20578 igen, el lehetne kezdeni alkalmazkodni másokhoz és bizalmat szavazni nekik alapból
nem pedig abból kiindulni, hogy mindenki köcsög és nem ért meg pedig én milyen jó ember is vagyok és amin én keresztülmentem ilyen fiatalon azt más nem bírta volna elviselni és egyébként is -
pett3rson #20577 de néha ki lehet próbálni olyat is amit eddig nem...bár volt már aki belehalt... -
#20576 én sem mondtam egy szóval, hogy a nyakán kell lógni :)
a legjobb barátommal havonta kb. 2x találkozom, de nem is lenne talán jó, ha többször találkoznánk
na mindegy, tégy úgy, ahogy jónak látod, igazából mindenki máshogy éli meg a történteket, így lényegében az sem lenne jó, ha úgy cselekednél, ahogy más mondja -
IXEMGabeo #20575 ja bocsánat fogalom zavarban vagyunk, nálam mást jelent a barát szó...nem használom ezt a kifejezést, én max havert használok. Természetesen van olyan személy, akiben megbízok, de annak se lógok a nyakán folyton folyvást... -
#20574 én nem haverokról beszélek, ha csak egy barátod is van, akárhány haver sem tesz túl rajta, hidd el
-
IXEMGabeo #20573 igazából, akik vannak haverjaim és akikkel jóban vagyok tulajdonképpen az bőven elég nem kell 500 fős baráti körödnek lenni így is úgyis magányosnak fogod érezni a léted mivel az ember ilyen alapvetően...
viszont a női front sokat kompenzálna bizonyos szeretet és egyéb érzéketlenségi dolgokon...
-
#20572 Értelek,
azért tanácsolnám, hogy nem kell ennyire negatívan, ill. bizalmatlanul állni mindenkihez, mert így nem fogod megtalálni azokat, akik téged is megkedvelnének, és te is érdemesnek tartanád őket megismerni, legyen az egy új barát, vagy egy nő. -
IXEMGabeo #20571 ez emberfüggő az a kérdés képes vagyok-e megkedvelni ilyen embert, megválogatom azokat, akikkel még jóban is vagyok ilyen a habitusom, hogy senkiben nem bízok meg, ha igen akkor sem adom ki magam totálisan...talán egy klassz nőben találhatna az ember valami érdemlegeset, ami esetleg feldobná és átértékelni az élethez való kedvét... -
#20570 és te eldöntötted, hogy ez így is marad, és így is lesz mindig? -
IXEMGabeo #20569 ha szeretet adnék, akkor vagy kihasználnak, vagy leszarnak nagyívben...most akkor megéri? olyan nincs, hogy pl engem magamért szerettek volna mások... -
LexusIS350 #20568 azt kapja amit ad, érzéketlen közönyt és utálatot érez az emberek iránt -
#20567 Ez mind igaz, csak ha mindig a múlttal törődik az ember, akkor egyrészt sok időt pazarol rá, másrészt nem minden problémára tudsz megoldást találni a múltból, nyitottnak kell lenni új megoldásokra is. -
IXEMGabeo #20566 a múlt előrevetíti a jövőbeli történéseket. Ha hibákat, okozatokat keres az ember, akkor azt max akkor teheti meg, ha a múltban keresgél...én mondjuk nem véletlen mentem emelt szintű törizni mindig is érdekelt az a dolog, ami már megtörtént, imádok nosztalgiázni és visszaemlékezni dolgokra... -
#20565 Attól, hogy nincs viszonzás az emberek részéről, nem jelenti azt, hogy nem is lesz soha...
Én sem tudok okosat mondani, csak annyit, hogy azt csináld, ami előre visz, amit te jónak látsz, és tudod, hogy elérheted vele a célod, ha mégsem megy, akkor tanulj belőle, és változtass.
A múlt pedig nem tartozik bele sem a jelenbe, sem a jövőbe. Mindenkinek van egy saját élete, amit eddig átélt, és jelenleg megél, de a tapasztalatszerzésen kívül nem érdemes időt vesztegetni a múlton való rágódáson, elemzésen. -
IXEMGabeo #20564 nem hiába mondják, hogy halálbiztos. Én ezen is agyaltam már úgy 17 éves koromban, hogy minek szenvedünk? minek élünk meg annyi pillanatot, ha úgyis a föld alatt, vagy elhamvasztva végezzük?! Senki se tudja mi lesz az élet után mindenesetre ennek okán, hogy felépítek valamit és az elvész ígyis úgyis ennek okán miért ne szakítsam meg előbb az életem? és akkor nem szenvedek tovább, nem kellene az állandó találka az emberekkel, nem kellene a sok konfliktus, nem kellene átélni a szerettünk elvesztését, nem kellene dolgozni sem, enni sem, betegeskedni, öregedni csak örökké aludni...Persze az öngyilkossághoz is kell egyfajta bátorság, dehát az "élő" ember, akinél minden rendben ezt természetesen betegesnek és elképzelhetetlennek tartja... -
IXEMGabeo #20563 csak erős idegzetűeknek:D
SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!tulajdonképpen sosem volt úgy túlzottan...ezt meg azt mondták gyerekkoromban csináljam ezt meg azt, tanuljak, maradjak otthon én meg eleget tettem az anyám kérésének kérdés és érzelmek nélkül aközben meg mindig volt valami tragédia, de ez mindenkinél ott lebeghet, egyszer úgyis átéli minden ember, csakhát bizonyos emberek, akik a mozgatórugók voltak elég rosszkor mentek el...a gyerekkor így is élvezhető volt, nem bámultak rád csúnyán az emberek, nem kellett annyi dologgal foglalkozni, nem volt ennyire eldeformálódva az ország, a fiatalság, és az értékrendek sem... nem volt unalom annak ellenére sem, hogy otthon voltam sokat, mert minden pillanatot élveztem akkoriban 1 nagy haverom volt, 2 hetente, ha találkoztam vele akkor mindig volt valami jó kis tevékenység, amit a játszóteren és egyéb helyeken űzni tudtunk (bringa, focik és egyebek). Kamaszkor nagyrésze tömény unalom volt számomra, továbbra is próbáltam tanulni (mert éppen be volt adagolva nekem, hogy akkor leszek nagy ember, ha tanulok ehhez próbáltam tovább idomulni, mint egy gép, de semmi más nem volt fontos csak ez na meg persze a gépezés és ugyebár úgy 16 éves koromban úgy igazi haverom nem is volt szinte senki sem, egyedül voltam bezárva, mint a kisujjam, bulizni pl már akkor se vágyódtam el, mert az sosem volt az én világom, tehát én nem kezdtem el lázadozni, nem kezdtem el visszapofázni, mint a legtöbb átlagos kamaszgyerek én csak elvoltam és ugyanaz volt az az úgymond tudatos személyiségem volt, mint amit gyerekkoromtól kezdve tartottam...) Értékrendem, felfogásom mindig is a helyén volt, de később rádöbbentem szomorúan konstatálva, hogy sem a túlzott maximalizmus (tökéletességre törekvés), sem az ún. értékrendjeim szart sem érnek egy olyan világban, ahol az ilyen túlzott áldott jószívű, érzékeny embereket eltapossák aztán jött egy katt és elkezdtem unni az egészet, nem változtam drasztikusan, de inkább felvettem a totálisan unott, pókerarc pofát és minden fél szememmel azon vagyok, hogy az embereket megfigyeljem mi vezérli őket, elkezdtem agyalni, filozofálni és egyebek...később 18 éves koromtól már nyitottabb voltam hiszen onnantól, hogy nagykorú és elvileg cselekvőképes az ember onnantól már önmagára felel elviekben, nos onnantól legalább akkor mehettem el otthonról, amikor akartam és már nem volt megtiltva semmi sem, nyitottabb lettem (persze csak minimálisan), mindez hiába, mert azok a programok, amik mondjuk érdekelnek manapság nos mit tudom én egy billiárd a haverokkal az úgymond 3 havonta egyszeri alkalom az idő hiánya miatt. Bulikba egyáltalán nem megyek, bár volt, hogy többször is elmentem, nem jött be és, ha hívnak akkor sem megyek, mert nem az én terepem...tánccal, a túlzott zajjal ki lehet kergetni a világból olyan helyeken még beszélgetni sem lehet egy jót, mint mondjuk egy jó kis pl. egy palancsintázóban, ami nyugodt nem füstös hely ugyanakkor a célnak megfelel...Zárkózottságom és az úgymond belső félelmem az emberek felé mindig is megvoltak alapból ez az, ami nem változott egyszerűen ilyen melankólikus, mélabús alak vagyok, aki nem tud a bőréből kibújni a körülmények ehhez még rá is segítettek...Ehhez vagyok szokva, ha szerepekkel kellene álarc mögé bújnom akkor egy ideiglenesen pozitív és poénkodó egyént tudnék hozni, amúgy nem preferálom azt, hogy az ember elbújik önmaga személyisége mögé. Mindig annak a híve voltam, hogy Add önmagad, és, ha leugatnak és kikezdenek le kell szarni nagyívben...Különbség annyi, gyerekkorban, ha bántottak mondjuk kussban voltam, most meg azért ész érvekkel elbánok a primitív egyénekkel...persze csak akkor, ha nem jön elő ez a bizonyos ember fóbiám, vagy pánikroham, mert akkor nem tudok sajnos gondolkodni...
UI: Ja igen chhaya próbálkozni kell folyamatosan hallottam már ezeket a tanácsokat mindig, hogy NYISSAK és LEGYEK pozitív...folyton ezt kapom, ha meg is próbálkozom vele akkor sem jutok előrébb, mert ezek a dolgok ideiglenesen mennek...Most, hogy ott van nekem a sportélet (egyetlen dolog kb, ami leköt és éltet a hétköznapokon kívül), így valamelyest egy általam központosított átlagos életmódom van talán...barátnő dolog pedig a hagyható kategória, az megint más tészta, de ahogy mondtad más embernek is vannak problémái, csak éppen az a különbség, hogy régen szerettem segíteni az embereket lelkileg, mamár nem, mert a viszonzás nuku még akkor is, amikor nem is követelem ki...Vagy, ha kérek valamit nem családtagtól pl szart se kapok vissza...na erről ennyit, kicsit sok lett, de most fel vagyok pörögve:)
-
pett3rson #20562 bazdmeg, Neked hány reged van öcsém?? -
LexusIS350 #20561 az élet célja a halál, mindenkinek
az ad értelmet neki, hogy hogyan érzed magad közben, érzéseket, tapasztalatokat gyűjtesz gazdagodsz ezáltal
minden nap egy lehetőség, hogy jó érzéseket gyűjts :) -
#20560 neked kell értelmet adnod az életednek -
IXEMGabeo #20559 jól van clio, én azt mondom neked, hogy nagyon kevés dolog tud motiválni pontosan azért, mert az élet önmagában értelmetlen dolog és kevés dolog tud feldobni... -
LexusIS350 #20558 az még nem vitt előre senkit, ha az motiválta, hogy vannak nála rosszabb emberek is és lehetne olyan is... ez nem vezet egészséges önértékeléshez -
IXEMGabeo #20557 bocs, igazából nem is neked, hanem cliocska beszólására reagáltam volna ráadásul az 1. sort olvastam el kezdetben -
#20556 Ezt csak általánosságban írtam amúgy, sok emberre igaz. De látom te is magadra vetted.
Problémáid meg nem csak neked vannak, olykor mindenki próbál valami nyűgjéből kimászni.
Kinek így, kinek úgy sikerül. Ki nyilvánosan sajnálja magát, más nem mutat semmit. Nem azt jelenti hogy nincs és soha nem is volt gondja... :) -
IXEMGabeo #20555 mégsem én vagyok, aki eliszom az agyam, ha szerelmi bánata van, mégsem én vagyok az, aki sír, ha fájdalom éri a való életben...teljesen kiegyensúlyozottan hozom az érzéketlen formám és nem omlok össze semmitől sem...nem úgy, mint egyesek. A képességeimmel tisztában vagyok innentől kezdve az, hogy itt miket panaszkodtam a múltban az már teljesen lényegtelen...megnézném, hogyha te átélted volna, azt, amit én korábban a húszon X év alatt miképp másztál volna ki belőle határtalan önkontrollal, úgy, hogy nem omlottam össze lelkileg ám, de töménytelen mennyiségű keserűség öntött el, amiből fél éve próbálok kimászni és ismét "pozitívan vállvonogatva" kinevetni minden baromarcú embert... -
Steve Q #20554 Így már érthetőbb :) Na igen, ha a lányok nyavajognak, jajteszegény-mindjártmegölellek-ígyni, ha nekünk, akkor meg puhapöcsök vagyunk, ja meg "milyenférfiazilyen". :D Lassan úgy érzem, külön fórumot kéne ebből csinálni nők és férfiak részére is, mert egymásnak úgy látszik kivétel nélkül cikik a problémáink :) -
#20553 Divat manapság versenyt panaszkodni.
És általában az emberek meg szoktak lepődni, ha valaki nem nyavalyog, hanem azt mondja, hogy neki éppen jó és jól érzi magát. :D
És természetesen mindig a mázlinak tulajdonítják a másik jólétét. Sosem valami olyannak, amiért mondjuk megdolgozott vagy tényleg megérdemelt.
-
#20552 ezért jó, ha van az embernek egy jó barátja, akivel megdumálhat mindent -
Éngemet #20551 nem esne jobban, ha nem a panaszkodást nyomatnád?
milyen ember vagy, hogy névtelenül ontod a panaszt és utána, hogyan vagy képes büszkén(érzéketlen stabilként) odaállni más elé? -
IXEMGabeo #20550 nekem konkrétan nincs is kivel megdumálnom, olykor azért írom ide le:D
muterommal sosem lelkizem, megszokta az érzéketlen mivoltom, haveri köröm pedig nincsen, de ha lenne is nem teregetnék ki magánéleti dolgokat. Így jobb névtelenül valahogy úgy, ahogy mondod...nincs is más igazából, dehát már egy ideje beláttam a panaszkodás nem jó úgyis leszarják:) maximum elfojtom ezt is magamban és kész...
többiek úgy oldják meg ahogy akarják:) -
pett3rson #20549 Azért, mert a nők egymás közt meg tudják ezt beszélni, van barátnőjük (barátként) vagy egy figyelmes Apukájuk, Anyukájuk akivel ezt meg tudják beszélni. A férfi meg úgy van kitalálva, hogy a környezete nem láthatja a gyengeségeit, nem beszélhet arról, hogy éppen most mi baja van, mert az nem "férfias", így általában a haveri körben beszélik ezt ki, de ugye ott sem mindent, azaz a mai modern kor szüli az ilyen fórumokat, topikokat, itt névtelenül megtehetjük. -
Éngemet #20548 mindenkinél van okosabb és/vagy több tapasztalattal rendelkező
így el tud érni olyan dolgokat, amit kérés nélkül kap meg