Ritka rendes lányt találni

a félelem is serkenti az endorfintermelést (jó horrorfilm), és a pozitív gondolatok is elhitetik veled, hogy jobb a helyzeted

állhatsz hatások alatt és állhatsz hatások felett
a hatás ígyis úgyis elér, csak az eredmény lesz más

az utolsó kérdésedre:
vagyunk érzet vetül fel bennem

<#vigyor2> Onnan látni, hogy ez a boldogság olyan mint a délibáb: mintha

Placebo:
.. "Míg a félelem és aggódás határozottan rossz hatással vannak a betegségre, addig valamely felvidító meglepetés vagy emelkedett hangulat nagyon elõmozdítja a gyógyulást. Nagyon jól jellemzi a félelem hatását a fertõzõ betegségekre a következõ, a fejedelemrõl és a koleráról szóló keleti monda. Egyszer á fejedelem a városon kívül találkozik a kolerával és megkérdezi, hogy hány embert szándékozik ezúttal a más világra vinni. "Ezret", felelte a kolera. Midõn azután a kolera a városból távozott, megint találkozott vele a fejedelem és szemére vetette, hogy megszegte a szavát; ezer helyett ötezer áldozatot szedett. "Nem úgy van", felelte a kolera, "4000-et a félelem ölt meg". – Másrészt ismeretes, hogy könnyebb betegség, mint pl. kisebb fokú köszvényes roham, fejfájás stb. vidám hangulat következtében nyomtalanul eltünhetik." ...

Várom az alternatívát, hogy az az ember, aki számára placebo boldogságforrásként hat egy jó party, mit csináljon helyette, ami viszont abszolút, nem képzelt boldogságforrással.
Ja, amúgy honnan tudhatnád, hogy ez más emberek számára - akik nem azon az ösvényen járnak, amin te - nem tényleges boldogsággal szolgál?
Ugyanúgy bírálhatnánk a számodra örömet okozó cselekedeteket is, mert lehet, hogy engem az nem töltene el örömmel - még csak placebo szintjén sem.
Ez nem azért van, mert az egyik ember magas szintre jutott a gondolkodásban, a másik pedig lent a picsában stagnál.
Mellesleg már a placebo-boldogság fogalmát alapból elvetem. Van értelme annak, hogy attól leszek boldog, hogy olyat teszek, amirõl azt hiszem hogy boldoggá fog tenni?
csinált fogalom.

De még mindig fenntartom, hogy attól, hogy azt hiszem lsd-t nyaltam de csak egy sima bélyeg volt, még nem fogok haluzni :|

ha te sem boldog, sem boldogtalan nem lennél, már Buddha szintjén lennél.
Mellesleg a negatív és a pozitív hatások mindenki életében léteznek, olyan nincs, hogy nem. Ha nem, akkor az mérlegelési képtelenséghez vezetne, és egyoldalú, torz személyiségfejlõdéshez.
Az emberi tapasztalás, az agy munkájának az alapját képezi a pozitív és negatív ingerek szelektálása és feldolgozása. Az, hogy mit hogyan élünk meg, valamilyen szinten mindenképp párosul pozitív vagy negatív érzettel. Ezen a mechanizmuson felülkerekedni elég kemény dió, mivel hogy elvileg az agyad molekuláris biokémiai folyamatait tudatosan irányítani lehetetlen. De azért megpróbálhatod, és hihetsz annak, hogy léteztek olyan emberek, akik képtelenek voltak megélni mind a jót, mind a rosszat.
Mellesleg gondolom egy késszúrást és egy hányást, egy foghúzást is semleges érzetként fogtak fel, ugye? 😊
Lehet, hogy a buddhizmus szerint épp ezért messze állnék a megvilágosodástól, de én úgy érzem, hogy itt mindenki szenved a szépért és jóért, de mindenkinek képességein és erején múlik, hogy mennyit.

Mellesleg ha nem akarsz sem boldog, sem boldogtalan lenni, milyen érzet vetül fel benne, amikor az általad keresett, számodra tökéletes nõre gondolsz?😉

a lényeg, hogy õ 100%-os bizonyossággal úgy tudja, hogy az a szer


a placebo lényege, hogy nincsen benne semmi hatóanyag, és mégis hat... mert az illetõ 100%-os megkérdõjelezhetetlen bizonyosággal hisz benne... és miután az elme irányítja test teljes mûködését... nem kell folytatnom.

öööö.... igen?

kérdezz meg egy függõ drogost, hogyha szer helyett viszet szúr be magának, mennyire fog repkedni tõle... omg

Figyelj, ha valaki bebeszéli magának azt, hogy õ boldog, akkor nem boldog igazán, ergo nem placebo-boldog, mert a placebo hatás lényege, hogy ettõl tényleg az lesz. de ha a placebo boldogságtól tényleg boldog lesz, akkor kiváltja belõle a boldogságot, és nem csak placebo.
ebben rejlik a paradoxona ennek a fogalomnak.

oké

akkor boldog sem lehetek, de boldogtalan sem

és ha nincs ellenpárja?

ja, hogy te írtad, hogy nincs meg a szórakozás ellenpólusa benned, ami elvileg kéne, ergo te folyamatosan boldog vagy. értem.

te minden percben boldog vagy?

alapból buta felvetés, egy érzelmet nem tudsz megélni anélkül, hogy az ellentétpárja ne létezzen az életedben.
ezzel elveszti a "pólusát" 😊

Igen.

Biztos, hogy nem lehet?
Alaposan utána jártál és minden követ megmozgattál?

Nincs ezen mit átgondolni.
Ha egy számodra 100%-ig megbízható személynél könyörögnél egy ampulla endorfinért aki ezt eddig korábban mindig megadta, ám egy alkalommal csak egy ampulla desztillált vizet adna be, ugyan úgy repkednél az örömtõl.

placebo endorfin?
na ez az, ami ellentmondásos. ezt a szerkezetet gondold át még egyszer.

Én élem az életem, olyan irányba terelem ami szerintem helyes. Közben sokszor kell olyan dolgokat tennem amikhez éppen nincs kedvem, olyan emberekkel beszélnem akikhez nincs hangulatom. Minden perc nem lehet boldog.

És te hogy állsz a kérdéssel?

Kérdezd meg tõlük.

És hogy mûködik a placebó endorfin?

Miért nem érez mindig kitörõ jókedvet?
Miért nem dolgozik azon, hogy kitörõ jókedve legyen alapjáraton?

igen, azért kell az endorfin.
Elég alapvetõ hormon, aminek a zavara depressziót, pánikbetegséget, bipolárist, stb. okoz.
valakinek a buli a kenyere, valakinek a szolid összejövetel és beszélgetések. De valamelyikre mindenkinek szüksége van.
Ember típusa/értelmi szintje válogatja.

nem.
könyvet olvastak.

Megint a sarkítások.
Attól hogy nem érez kitörõ jókedvet az ember a nap minden órájában még nem nyomorult.

És miért kell endorfin?
Mert egyébként nyomorult

az élet<ét>?

Szerintem csak te. Legalábbis azt hiszed.

Az endorfin a lényeg, ami szétárad az ember ereiben.

persze persze...
mindketten tudjuk a választ...

Hülye kérdésre csak hülye választ lehet adni.

És õk valóban szórakoztak és mulattak ott a tûznél?

Mert az embereknek vannak alapvetõ szociális igényeik, amelyeknek a kielégítését mindenki saját szájíze szerint végzi el.
Gondolj csak egy õskori összejövetelre a tûz körül. Kezdetleges buli.
Ott is voltak, akik kecskevérrel buliztak, itt is vannak, akik heroinnal buliznak.

Akkor mi kell hozzá?
Miért járnak az emberek szórakozni?
Miért van rá szükségük?

kitérés helyett inkább válaszolj a kérdésre szépen bátran derék legény módjára

a szórakozáshoz nem kell ellenpólus.

Nem választanék, és nem is fogják felkínálni. Nem jobb vagy rosszabb egyik sem. Egyszerûen mások.

Nem tudom. Nem hiányzik a szórakozás.
Úgy élem az életem, hogy nincs szükségem külön olyanra, hogy szórakozás.
Nincs meg az életemben a szórakozás ellenpólusa, aminek a kiegyenlítésére szükség lenne szórakozásra.

Olyan van, hogy örömömet lelem valamilyen alkotó, teremtõ, létrehozó tevékenységben. De ez nem szórakozás. <#nemtudom>

Ha a kettõt tálcán felkínálnák neked és közülük 'vagy ez, vagy az' alapon kéne választanod, melyiket választanád és miért?

Szerintem te lealacsonyítod a szexet a szeretkezéssel szemben.

Neked mi a szórakozás? Nem kikapcsolódásra gondolok, hanem konkrétan a szórakozásra.

Ez lenne szerintem a különbség?

Tudod hogy van ez, ízlések és pofonok.

Szórakozás, szex, ivászat más fényben :

"A züllött város lakóinak lelkét a helyes nézetekbõl származó lelki hajlamok megszabadítják az anyagtól, de a rossz tettekbõl származó rossz lelki hajlamuk az elõzõ formához köti õket. Ilyenformán bánkódik az elõzõ is meg az ellentéte is, s eme kettõsség nagy fájdalommal tölti el a lelket. Azoknak a tulajdonságoknak az ezekkel való ellentéte úgyszintén nagy fájdalmat von maga után. Ez a kétféle nagy fájdalom összetalálkozik a lélekben. Ezeket a tudatlanságban fogant tetteket követõ lelki hajlam az ember lelkének logikus részében valóban nagy kínnal jár, bár a logikus rész nem érzi ezt a kínt, mert leköti mindaz, amit az érzékek közvetítenek számára. Ha azonban elhagyják az érzetek, akkor érzi a lelki hajlamokat követõ fájdalmat, megszabadul az anyagtól, eltávolodik az érzékektõl és minden kívülrõl jövõ dologtól.

Ilyen a szomorú ember is, akihez ha az érzékszervei közvetítik azt, ami elfoglalja, akkor nem szomorítja bánata, nem érzi azt, de ha érzékei* egyedül hagyják, akkor visszatér szomorúsága is. Ilyen az a beteg is, akit fájdalmak gyötörnek. Ha más dolgok kötik le figyelmét, akkor vagy csökken a betegség kínjai miatt érzett fájdalma, vagy egyáltalán nem érez fájdalmat. Ha azonban eltávolodik az õt foglalkoztató dolgoktól, akkor újra érzi a fájdalmat és visszatérnek kínjai. Hasonló a helyzet a logikus lélekrész esetében is. Mindaddig, amíg lekötik az érzékei által hozzá szállított benyomások, nem érzi a rossz lelki hajlamhoz kötõdõ fájdalmakat. Ha azonban kikapcsolja az érzeteket, akkor érzi a fájdalmakat, meglepi a lelki hajlamból származó kín és örök idõkre nagy szenvedések között vergõdik. Ha csatlakozik hozzá városa lakói közül valaki, aki vele azonos rangú volt, akkor mindkettõjük szenvedése nõ a másikéval. A vég nélküli egymáshoz kapcsolódó lelkek kínjai az idõk folyamán a végtelenségig növekednek."


*szórakozás, szex, ivászat

És szerintem mi a különbség?

"Én jobban szeretem a szex szót."
Miért, a dugás szó túlságosan degradál?

Még fehér Gandalf is volt szürke Gandalf. <#nevetes1>

Én azt tudom hogy szerinted mi a különbség.
Ki minek hívja. Én jobban szeretem a szex szót.

A fehér nem tûri meg sem a szürke(skálát), sem a feketét.

Vannak tiszta állapotok, és vannak szennyezett állapotok.

És ezek miért zárják ki egymást? Én pl. képes vagyok élvezni egymagamban egy naplementét, és ha arról van szó, egy részeg tivornyát is a haverokkal. Más, de mindkettõnek megvan a maga helye és ideje.

és mi a különbség aközött, hogy valaki szexel és aközött, hogy valki dug?

Ki nevezte szeretkezésnek. Én szexrõl beszéltem. Semmi másról.