22709
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#15099
akkor nevezd meg kérlek őket most is
talán ha korábban tudtad, akkor is most is tudod
soha nem állítottam sem én, sem senki más ezen a fórumon, hogy bármely könyv tapasztalás forrása lehet
ha mégis én vagy bárki állította, akkor keresd elő azt a hozzászólást
rajtad kívül senki másnak akkor baromság eszébe nem jut, hogy könyvből szerezzen tapasztalatot, csak te vagy akkor idióta, hogy megpróbálsz könyvön keresztül tapasztaláshoz jutni (lásd #15094 5. sor vége )
a könyveket pedig ne általánosságban nevezd meg, hanem konkrétan szerzővel, címmel
és ha szórakozásra olvasol könyvet, akkor mégis csak használsz könyveket arra, hogy érzelmi állapotokat élj át (a szórakozás is az)
és mondom, sokadszorra mondom, azok a könyvek amiket én írtam, mindegy melyik műfajba tartozik is nem más, mint: TIPP és ÖTLETELÉS és ELGONDOLKODTATÓ és INSPIRÁCIÓADÓ annak aki elakadt, vagy úgy érzi elakadt, vagy csak tovább szeretne fejleszteni, fel szeretné kavarni az állóvizet
mint mikor kimész a természetbe sétálni, és a természet hatására remek dolgok kezdenek elmédbe villanni (és ugyan ez lehetséges könyvön keresztül is)
abban az egyetlen egy esetben van igazad, mikor valaki agy/ész nélkül csinál valamit mechanikusan könyvből, mint amikor szájbarágós gépkönyvből dolgozik valaki -
clio1616v #15098 természetesen... én nem akarom salt meggyőzni, neki szüksége van könyvekre, mert rossz a megfigyelési technikája vagy egyszerűen másképpen működik -
IXEMGabeo #15097 De, én nem mondtam neked olyat, hogy mindenképp befolyásoló hatással legyenek rád a könyvek, ha van kedved ötletelsz belőle, ha nincs akkor nincs ilyen egyszerű az egész mellesleg ebben a témában volt, hogy egyetértettem veled, viszont nem érzem azt, hogy hasztalanok lennének, más tapasztalatai is lehetnek hasznosak és tanácsadók amiket vagy megfogadsz, vagy nem,úgyhogy én sztem mindkettőtöknek igaza van. -
clio1616v #15096 - lehet nem rossz, de használni jól nem használja az biztos -
clio1616v #15095 logikus módon nem fogja érteni magyarázat nélkül, mert rossz a megfigyelő rendszere, ezért szüksége van könyvekre és ha nem ért valamit meg a megfigyelésből akkor más papírravetett tapasztalataiból próbálkozik ismételt olvasással rájönni miről is van szó
ezért szereti a könyveket, mert azoknak többször neki lehet futni és reprezentatív módon tudja használni... ezzel csak az a baj, hogy nem nyer el vele semmit, mert hamis adatokat fog kapni a könyvből -
clio1616v #15094 korábban meg is neveztem őket
a könyveket általánosan értem, hogy nem lehet egy tapasztalásnak a forrása
olvastam mesekönyveket tankönyveket regényeket és tudományos ismereteket adó könyveket verseket tartalmazó könyveket más emberek gondolatait közvetítő könyveket egyedi elméletekkel tapasztalatokkal
ezek mint használhatatlanok voltak a számomra és ahogy logikusan levezettem, minden más könyv is használhatatlan tapasztalásra
ezért szórakozásnak még el is tudom képzelni hogy elolvassak egy könyvet, de semmiképpen nem alapoznék rá döntést
ahogy korábbían is írtam ezalól az egzakt és objektív írott gépkönyvek képeznek kivételt -
#15093
engem nem érdekel, hogy mennyit olvasott, hanem az érdekelne, hogy mit olvasott
és az, hogy mégis milyen alapra építkezik, mikor a könyveket bírálja
szóval kíváncsi lennék arra, hogy valami valós kézzelfogható alapról van-e szó, vagy szimpla elvi fenntartásokról, olvasási undorról amit az itt produkált észosztással racionalizál, magyaráz ki maga előtt
#15079-ben írtak alapján a filmeket pont arra használja, ami ellen a könyvek esetében tiltakozik: érzelmi fokozásra -
IXEMGabeo #15092 ezt nehéz lesz kimagyaráznia:) -
#15091
clio örülnék, ha nem félrebeszélnél
itt egyáltalán nem szórakoztató és valóság [át]színező irodalomról van szó, és soha nem is volt róla szó
és igen, továbbra is érdekelne, hogy miféle könyveket (szerző: cím) olvastál el amik félre vezettek, életedet destruálták, hogy tudjam mégis mire alapozva mondod azt amit mondasz
mert eddig úgy tűnik, és nem is kicsit, hogy úgy beszélsz a könyvekről, hogy soha egyet el nem olvastál -
IXEMGabeo #15090 őő nem akarok megfelelni másoknak, csak én picit maximalista vagyok és szeretem a diadal ízét érezni, mivel szerettek engem a rokonaim kisebb koromba, na meg azt is h ellenőrzés alatt voltam nyílván még mindig egy kis figyelmet tudat alatt igénylek, mással nem tudom megmagyarázni, úgy lenne helyes, hogy a tudását normálisan elismerjék az embernek, de e helyett frusztrált vagyok és nem motivál valami, most magamnak teszem az mit ér? nekem az nem ad önbizalmat valahogy -
clio1616v #15089 tanulni is tudni kell ;)
remélem te azért megérted, amit akarok mondani... -
#15088
ehhez a hozzáálláshoz csak gratulálni tudok.
úgysem veszed észre hol a hiba,hiába is mondanám,mert azt hiszed tökéletes...
ha eljutottál volna a tudásig,tudnád,hogy odáig tanulsz,nem csak a semmiből tudsz. -
clio1616v #15087 magadnak kell megfelelned nem másnak -
IXEMGabeo #15086 nekem semmi nem növeli az önbizalmam hiába van tudásom senki nem ismeri el...vagy én nem vagyok határozott, dehát tökmind1 precision is leírta lehetsz akármilyen zseni, ha nem teljesítesz és nem ismernek el... -
clio1616v #15085 a fontos információkat tapasztalod, az írás maximum elméleti tudást ad amire legtöbbször semmire nem mész, az önbizalmadat növelheted vele esetleg -
IXEMGabeo #15084 igen, de tudást azt mindenképpen szöveges információból szerzel...olykor nem mindig elég a megfigyelés akármennyire megáldott vele a sors, meg akármennyire a logikán alapszik a gondolkodás módod magamról is tudom, hogy amit tudni szeretnék annak utánaolvasok és megjegyzem ennyi...te sem vagy azért csodagyerek nem hinném -
clio1616v #15083 én mindig azt mondtam, hogy nem tanulni kell hanem tudni -
IXEMGabeo #15082 miért az mit számít, hogy mennyit olvasott, vagy tv-zett? lényeg az hogy tanult ember legyen nem? -
clio1616v #15081 a filmek és a könyvek szórakoztatásra vannak, a valóságot érdekessé téve próbálják "eladni" magukat = nézzük, vegyük meg őket -
#15080
félrebeszélsz, de lehet már eleve félre értesz
és kerülgetsz -
clio1616v #15079 kikapcsolódás... minden ami nem tapasztalatszerzés amit nem kell komolyan venni
relaxálásnak jó... lefekszünk az ágyba elindítunk egy filmet közben szőlő szemezgetés stb -
#15078
hány darab könyvet olvastál el életedben, és mik voltak azok?
mi a helyzet a filmekkel?
és mi a helyzet az újságokkal? -
#15077
nem tudom, hogy panaszkodás volt-e vagy simán egy helyzet ismertetése
mindenki elolvassa s aztán azt csinál amit akar
van ki kiröhögi, van ki lebaromságozza, van ki nem érti, és van ki tanul belőle sat. -
clio1616v #15076 de célravezetőbb, ha saját véleményed van valamiről, nekem például a könyvek hasznosságáról -
clio1616v #15075 vegyük például a 15070-et
számomra egyetlen információt tartalmaz, mégpedig - Valaki elégedetlen az életével és panaszkodik...
teljesen feleslegesen írta le, hogy körülbelül ő hogyan látja az életét, mert semmi értelme hangsúlyoznom kell SZÁMUNKRA olvasók számára...
neki lehet megnyugtató kicsit, hogy leírhatta, de számunkra ez az információtömeg semmiképpen nem szolgálhat semmiféle döntésünk alapjául, nem hordoz tapasztalati információt, nem helyettesítheti a megfigyelést -
#15074
az sem sokkal jobb ha valaki valamit megrögzött rögeszméjéből szemlél melyről vakon azt hiszi, hogy az a valóság, miközben nem
mint ahogy te is
el se olvasod, meg se érted mit ír a másik csak ugyan azt a butusságot szajkózod állandóan -
IXEMGabeo #15073 
ez azért kemény
-
clio1616v #15072 persze ahhoz hogy a 15071-ben leírtak működjenek, mégharendben is van az agyad nagyon fontos hogy amíg gyerek vagy a szülői háttér adott legyen, adott legyen minden anyagi feltétel, hogy nyugodtan működjön a megfigyelő rendszered ne vonja el a figyelmedet torzító tényező, veszekedés, pénzhiány, szülők akaratának túlzott ráderöltetése stb.
ebből a szempontból is szerencsésnek kell lenni és nem hibás az akinek ezek a feltételek nem adottak -
clio1616v #15071 vannak olyan emberek, akiknek jól működik a megfigyelő rendszerük és a megfigyeléseiket össze tudják rakni, fel tudnak építeni a valóságról egy modellt, amiben élnek és beleilleszkednek. Ők tudják mi mivel van összefüggésben és mi történik vagy mi várható, ha valami változik, hogy hatnak egymásra a rendszert felépítő elemek.
Tudják mi fontos mi nem az.
Ők nem könyvekből veszik a megfigyeléseiket, hanem a valóságot nézik az elemek egymásra hatását, miközben változás van.
Ha könyvből vennék a megfigyeléseiket és tapasztalásaikat, olyan mintha egy másik művészeti ágból merítenének, pl egy festményből vagy zenedarabból építkeznének.
A művészet lényege, hogy szórakoztat és túloz, lehetetlen fantáziálásokra épül.
Ha valaki unatkozik természetes, hogy kikapcsolódásnak nem rossz, de nem szabad ezeket belekeverni, szét kell tudni választani a valóságtól.
Van akinek nem elég egy zene meghallgatása, hogy a valóságbúl kikapcsolja az agyát, nekik drogokra van szükség ehhez, mert nekik annyira elnyomhatatlan a valóság.
A valósághoz szándékosan nem lehet hozzátenni, sem terapeutával sem másképpen, mert az már nem a valóság, hanem a valóságban egy elképzelt valóság hozzátevő folyamat, ami hamis. -
#15070
A piálást először csak szórakozás gyanánt műveltem, heti 1-2 alkalommal, kb. 16-17 éves koromtól kezdve. Aztán 18 évesen otthagytam az intézetet, ahol felnőttem. Három hónap múlva szerelmes lettem egy lányba, csak sajnos foglalt volt, ez pedig engem teljesen a padlóra küldött. Jó barátok lettünk, de én többet akartam, ám végül sosem lett belőle semmi, és több, mint öt évvel ezelőtt teljesen elhatárolódtam tőle, azóta nem is láttam, csak egy fájó emlék maradt utána. Akkoriban már elég komolyan ittam, és mivel pénzem volt elég (az intézetben töltött évek alatt több millió forint gyűlt össze nekem egy számlán, csp, árvasági), volt egy olyan, több hónapos időszak 2002 végén, amikor hónapokig csak lebegtem a semmiben. Gyakorlatilag majdnem minden nap részeg voltam, volt olyan éjszaka, hogy 3-4 szórakozóhelyen is megfordultam a mindenféle "haverjaimmal". Iskolába csak látogatóba jártam be, pedig még fizettem is érte. Sokszor odabent is ittam, drogoztam. A tanárok tudták, hogy alkohol/drogproblémáim vannak, bár ezzel nem voltam egyedül az évfolyamon. Engem valamiért "meg akartak menteni", értékesnek tartottak. Aztán otthagytam a sulit a második év felénél, és jött kb. 3 év depresszió, egyedüllét, sorozatos munkahelyváltások. A még élő családtagjaimmal úgy összevesztem, hogy évek óta nem láttam őket. Voltak fellángolásaim, de igazából nem hiszem, hogy készen álltam rá, hogy belevágjak egy párkapcsolatba valakivel. Aztán végül 2006 vége felé kimentem Londonba, azt hittem, az idő, és a távolság segíthet megszabadulni ettől az egész szarságtól.
De nem. 1 hónapig bírtam odakint, aztán rájöttem, hogy se az idő, se a távolság, se az elszigetelődés nem old meg semmit az életben. Akkoriban többször kerültem öngyilkossághoz közeli állapotba, de sosem voltam elég bátor és határozott, hogy megtegyem.
Az ezt követő másfél évben mindenféle okádék munkahelyeken dolgoztam itthon. Főleg irodában, illetve bankban is. Gyűlöltem a munkámat, azt, hogy szarul keresek, és azt, hogy nem jutok egyről a kettőre, ahogy a magánéletben sem. Aztán 3 évvel ezelőtt végül olyasvalamibe kezdtem, amiről -a gyerekkori zárkózottságomat figyelembe véve- szerintem még én magam sem gondoltam volna, hogy egyszer belevágok.
A szexbizniszben dolgozok, bár nem szereplőként.
Ebben az elmúlt három évben 4 lánnyal is sikerült összekavarnom sajnos, és egyik esetben sem én voltam a kezdeményező fél. Valami olyasmit sugárzok a világba, amit a drogos/pornós agyfaszos/degenerált/instabil nők szimpatikusnak találnak, és jelenleg is ennek iszom a levét. Talán azért van ez, mert elég kimérten beszélek, jól fogalmazok, és van valamiféle külső kisugárzásom is, amit ezek a nők valamiért nem is tudom...talán férfiasnak tartanak. Az első lány egy kokainos expornós volt. A második egy depressziós, fiatal lány (a bankból ismerem), akivel végül nem kerültem intim kapcsolatba, barátság lett belőle. Viszont majdnem két éve öngyilkos lett.
A harmadik egy nagyon életvidám, aranyos csaj, szintén szakmabéli, aki talán pont azért talált be engem, mert én meg ilyen búvalbaszott mikulás vagyok, és talán csak ki akart rángatni ebből. Azóta mással van, ebből sem lett semmi komoly.
A harmadik egy férjezett, két gyerekes modell/újabban pornós lány, aki nem is olyan régen iszonyatosan hazavágott érzelmileg, és még mindig ott dolgozik, ahol én. Belém szeretett, idővel sajnos én is. De végül nem tudott elszakadni a férjétől, amit még meg is értek. De azt, ahogy a velem való kapcsolatát le akarta zárni, az valami gusztustalan, gerinctelen eljárás. Fájt neki is, de már láthatóan túl van rajta. Viszont most itt dolgozik vele a férje is. Csak úgy mentem bele abba hogy újra nálunk dolgozzon, ha nem néz rám, és nem szól hozzám.
Ha ezt megszegi, azonnal kivágom az utcára. Inni már évek óta nem iszom, csak néha egy-egy sört. Drogozni sem drogozom már nagyon rég óta. Itt tartok most, nem tudom, mit hoz a jövő. Lényegében a tökéletes ellentettje vagyok annak, aki gyerekkoromban voltam. De nem élvezem, kurvára nem. -
#15069
nem nem ismerem
én arra jöttem rá egyébként, hogy az összes pszichoterapeuta hályogkovács
mert halvány lövésük nincs mi megy végben a másik emberben, csak nyúlkálnak ide-meg oda, és ezzel elérnek ilyen-olyan eredményeket
a legjobb esetben sem több az egész mint ötletelés
és annak tud segíteni a legtöbbet, aki önként kér segítséget, és mindent ötletelésnek tekint, és maga kirakózik
de mondom, olykor jó darabokat tesznek hozzá a kirakóhoz, vagy csak velük derül fény egy két rosszul illesztett darabra -
IXEMGabeo #15068 ismersz egyet?:) én ismerem pl Dr Bakanek Györgyöt, aki rákos gyerekek lelkivilágával foglakozik, és nagyon jól ért az emberek nyelvén mondhatni 24 tanfolyamot végzett, művelt ember...ismered? -
#15067
#15063, #15064:
én a pszichoterápiát tudom javasolni
tök jó dolog, én is voltam [magamtól]
mert azt láttam, hogy bizonyos dolgokban nem jutok előre, és elég rossz irányba kezdek haladni, és ez nem jó
igaz nekem közvetlenül nem segített, de közvetetten rengeteget, s megleltem a megoldást, s azóta minden frankó -
IXEMGabeo #15066 igen mondod te, de te nem ismersz...már nem egyet betartottam, sőt a házasság dolog is állni fog, h nem házasodom meg elvből meg ilyenek...nem vagyok az a hirtelen átpártolós fajta -
#15065
és tudod az elv olyan mint a fing...tartja az ember,amíg bírja. -
IXEMGabeo #15064 azta nem semmi miket éltél át, tulajdonképpen azt nem tudom téged mi a fene vezetett rá a drogra meg a piára, de pont azok a dolgok amiket elvileg minden helyzetben tudja kontrollálni az ember, hogy nem megy bele...Szóval nálad egy ellentétes folyamat játszódhatott le meguntad a zárkózott életed és elkezdtél kockáztatni, laza lettél és nyitott, de az is lehet, hogy nem tudtad hol a határ, közben tudat alatt, szerintem te nem is önmagad voltál hallod-e...csak megpróbáltál egy olyan életet, belementél olyan dolgokba amiről azt hitted nem jó, ebben az esetben nem érzem azt, hogy előrelátó lettél volna...De legalább megpróbáltad, talán azért nem vagy még boldog, mert nincs meg az állandód. Nyílván sokat számít az még ilyen fiatal korban is kinek milyen az állása és mennyire van biztos pont az életében (szerelemre, barátnőre, élettársra értendő).
Amiket az elején leírtál hátborzongató nagyjából én is ilyen vagyok most, de, egyszerűen én képtelen lennék úgy nyitni a világ felé, hogy mindenbe rögtön a dolgok közepébe vágok (In medias res). Nekem minden lassan halad, gyakorlatilag a kamasz kort meg se éreztem és nem is igénylem azokat a fajta szórakozásokat amik kimaradtak fiatal koromban...kicsit más vagyok, de azért a nő és a szeretet hiányát kezdem érezni, amúgy jól megvagyok egyedül. Nem tudom milyen döntés, vagy gyökeres változás kell, ahhoz, hogy egy ember élete totál megváltozzon, valahogy én nem vagyok a változás híve, kibaszott konzervatív elveim vannak... -
#15063
Az én nagyapám szerény, csendes ember volt, pedig több nyelven beszélő, művelt, intelligens, vitéz rangot örökölt katona volt.
Az apám is alapvetően csendes ember volt, sokan mondták volna visszahúzódónak. Én talán még náluk is szerényebb és csendesebb voltam egészen sokáig, de mára teljesen megváltoztam. Annyira, hogy néha már félek is magamtól. Az elismerés, amiben a visszahúzódó embereknek ritkán van részük, nekem ma már nem igazán jelent sokat. Az, amiért 10-12 éve még sokat megadtam volna, de elérhetetlennek tartottam/éreztem (és a világ is igyekezett meggyőzni erről) ma mind az enyém lehet, és az enyém is, vagy az enyém volt. De ma már mégsem tudom ezt értékelni valamiért. Amikor a lányok először elkezdenek észrevenni, amikor mások rávilágítanak arra, hogy milyen jó is vagy ebben és abban, amikor saját kútfőből érsz el olyasvalamit, amit nagyon sokáig nem tartottál lehetségesnek...ezek mind az önbizalmadat növelik. Van, akinél ez sosem következik be. Ezek az emberek tele vannak visszatartásokkal, sosem konfrontálnak a problémákkal, a megoldandó dolgokkal, hanem inkább a háttérbe húzódnak, félelemből, vagy megalkuvásból, elzárkóznak a tapasztalatszerzés elől. Egészen sokáig én is ilyen voltam. Már régóta nem vagyok ilyen. Persze sok mindenen múlik az, hogy az ember képes-e túllépni a saját korlátain.
Én sokáig azt hittem, sosem lesz normális életem. És bár az életem még mindig nem normális, legalább élem azt. Sok mindenből maradtam ki fiatalabb koromban, de egy idő után úgy éreztem, nem tudok elviselni több elvarratlan szálat. Ma 27 éves vagyok, túl vagyok több év iszonyat csúszáson, drogozáson, piáláson, elképesztő szerelmi ügyeken, és biztos vagyok benne, hogy ennek sosem lesz vége. De mégsem vagyok boldog, pedig végre igazán élem is az életet. Az én esetemben a visszahúzódás olyan mértékű volt, hogy elértem egy holtpontot, amikor döntenem kellett, hogy vagy depressziót, a befordultságot és a biztos halált választom, vagy tükéletesen az ellenkezőjét csinálommindannak, amit addig csináltam. Talán éppen ezért kevés örömet élek meg az életben, mert igazából azokat a dolgokat pótlom be, amelyeket kihagytam fiatalabb koromban. Az érzelmeim elég szélsőségesek, iszonyatosan szentimentélis vagyok. Nem tartok vissza semmit. Néha úgy érzem, bosszút akarok állni a világon, és csak ez hajt előre. Furcsa dolog ez. -
#15062
nem csak cigánybűnözés van...van, de nem csak Ők, magyarok is ugyanúgy ott vannak a szeren :) hát betyárok vónánk vagy mi:) hozzáteszem a betyárok állítólag amolyan Robin Hood-os dolgokat csináltak, nem csak maguknak raboltak. most már ilyen nem nagyon van:) a szegény nem kap semmit, inkáb csak szopik tovább.
de ez nagyon off... -
IXEMGabeo #15061 ja a 24 karátos fuxos cigánybűnözők...éljen övéké a világ -
clio1616v #15060 amúgy pont a kereslet az ami kialakította az ilyen műcsajokat, mert tudják, hogy eltartják őket a gazdag kangengszterek... elég ha nyögnek